53/2020 BÚÉK mindenkinek!

Az ünnepek csendesen teltek, szűk, családi körben. Többnyire csak négyen voltunk.

A képen a Duna túlsó partja, a Csepel sziget látható a petárdázás előtt.​

A szilveszter hasonlóképpen, de az már nem itthon, hanem a Ráckevei Duna partján (igen, az az, ahol az olajszennyezés történt, de hozzánk már nem úszott le szerencsére).

A szilveszter éjjel csendesnek mondjuk nem volt mondható, mert kb. délután 5-től éjjel 1-ig ment a petárdázás. A Facebookon már többen felvilágosítottak, hogy végül mégsem tiltották be a tűzijátékokat, csak árusítani nem lehetett őket, szóval fölöslegesen voltam meglepődve azon, hogy talán még a szokásosnál is nagyobb volt a ribillió.

Mivel előrelátó vagyok, a pezsgőt már délután kidurrantottuk. Mekkora pazarlás már, hogy éjfélkor kibontjuk, mindenki iszik egy pohárral aztán lefekszünk aludni. A pezsgő maradéka meg a következő héten valamikor megy a lefolyóba.

Ahogy sejtettem, a családból rajtam kívül senki nem bírta ki éjfélig. A férjem már 10 óra körül nyugovóra tért, a gyerekek pedig hősies kitartással 5 perccel éjfél előttig bírták. Őket még a petárdázás sem tudta felverni. Szóval még szerencse, hogy délután még tudtam valakivel koccintani.

***​

Ez az év idén 53 hetes lett. Vajon van itt még valaki, aki beszállna egy ilyen heti fotóblogba idén? Vagy már teljesen egyedül maradok ebben?