44/2021 Elkészült a LEGO Ducati

A legó baromi jó. Én direkt nem vettem még ilyen speckó készletet, kapott egy alapot, igaz még csak most lesz 4. És próbálok rá ügyelni, hogy ne szórja el, de hát ugye... Nézem én is ezeket a felnőtteknek valókat, elég vagányak, de az áruk. Ki fog adni egy titanicért, még ha több mint egy méter összerakva, akkor is százezreket :O Bár biztos van, aki, különben nem gyártanák. Amúgy a keresztapámtól örökölt néhány kupac (anyáméknál azzal játszik a gyerek most) még szerintem jobb állapotban van, mint amit 1 éve se kapott. Utóbbiból már több kisebb darab el van repedve. Pedig előbbi szerintem kb 40 éves.

Duplónk is van, az alapot még utánam örökölte a gyerek (30 éves) és kapott vonatos szettet hozzá, amivel szerencsére azóta is játszik. Így jókis halom van belőle, de nem tervezek bővíteni rajta. Egy anyukatársam a 3 gyereke megunt duploit árulta egyszer egyben (több kilónyi szettek) 300 ezerért Azért felmerült pár anyatársamban a kérdés, hogy szerinte ezt ki fogja kicsengetni neki egyben? Mert egyben akarta eladni. Rábeszélték, hogy inkább tegye el az unokáknak

De tény, hogy brutál árak, brutál helyet foglal (mondjuk a duplo) és brutál szúr, ha rálépsz (mondjuk a legó inkább, mert az apróbb, de amúgy mindegyik )

Könyveket próbálj meg esetleg használtan, sokan kiolvassák, vagy ki se és már adják is el töredék áron. Én a könyvekkel vagyok úgy, hogy mire tudmást szerzek róla, már nem lehet kapni és persze kéz alatt a használt meg vagyon (nem, nem estem abba a hibába, hogy APG könyveket trédeljek 100 ezerért, de majdnem). Esetleg, ha nem tudja, hogy már kijött belőle 6 rész elhúzni ünnepekre azzal, hogy még nincs folytatás? Vagy a 9 éves ezen már átlát?

A gyerek így is, úgy is, kiadás

Ráadásul soha meg nem térülő kiadás.
Van egy könyvsorozat, direkt kezdő kis olvasóknak, "Csodálatos állatbirodalom" címmel. Van vagy 20 része. Két kiskamasz lányról szól, akiknek a szülei állatorvosok, és van egy macska barátjuk, aki egy kiszáradt fán keresztül rendszeresen elviszi őket a Barátság-erdőbe, amit folyton tönkre akar tenni Grizelda, a boszorkány. Mindig megakadályozzák persze a tervét, és minő rózsaszín köd, még Grizelda gonosz segítőit is mindig jó útra térítik. Nagyon kevés időm van, de néha bele-beleolvasgatok, jól megírt, szépen illusztrált könyvek. Annyira nem is drágák.
Még a Rumini-sorozatot is ajánlották. Meg, különösen a nagyobbiknak, a "Dühös polip"-ot, ami terápiás könyv. (Megvan a Pocoyo-ból Polip?) Kár, hogy képernyőfüggő és utál olvasni (is). Már a mostani tanítónénije se szól neki, mert nem csinál semmit órán, csak néz ki a fejéből. Rájött szegény kollegina, hogy hiába csinál akármit. Pedig szegény mennyire hitt az elején magában, mármint a tanítónéni...
Az anyjuk persze legókészleteket vesz nekik, sokszor ki se rakják. Nagyon sok része elveszik, mert amúgy is rendetlenek, és ráadásul évek óta folyamatosan dobozokból élnek, iszonyú sok cuccuk van, és sose tudja egyik se, mi melyik dobozban van. Még a nagyobbik bizonyítványa is bánta ezt az "életmód"-ot, tanévkezdés után 2 héttel egy váratlan dobozból került elő véletlenül. Mert ugye évnyitó reggelén kell elkezdeni keresni, és üvöltözni a gyerekkel, hogy hova keverte el.
Szerencse, hogy elmentek, mert még most is azt ülném, hogy ágyelőkét csináltam (volna) a bőréből.
Próbálom velük megtanítani az egyszerű, régi, tartós, szerintem VALÓDI dolgok szeretetét. A nagyobbikról úgy pereg le, mint a falra hányt borsó (mint tudjuk, a legmagasabb alkoholtartalmú növény). De szerintem a kicsi is csak azért mutatja, hogy megbecsüli, hogy hízelegjen nekem, mert 8 évesen már tudja, hogy nem számíthat se az anyjára, se a nővérére. Szerintem a Czetka-mániája is csak ennyi és nem több. Már semminek a valódiságában nem tudok bízni.
Nekem anno Tüske építőjátékom volt. (Volt régi legóm is, de azt szerintem odaadtam valakinek). Sokkal olcsóbb és sokkal kreatívabb volt. Valószínű ezt folytattam nagyban, nagyobb koromban a motorokkal. Meg is lett az életem (remélem minél közelebbi) végéig tartó következmény-láncolat...

Az én nagyfiam nagyon szeret építeni, gyakorlatilag mindennel. Egészen pici korától rakosgatta már ide, oda egymásra a cuccokat. Most van neki ugye dupló, legó (ez elég jól fejleszti a finommotorikát) vannak mamánál fa építőkockák, a matekhoz használt számolórudak (ő azzal is épít ) és most kapott java-t, mert az oviban az is van és nagyon szereti. És még rengeteg kirakó, puzzle, mert azokat is nagyon szereti. Néha kicsit sok(k) hogy mennyi játék van, de hiába próbálom én, hogy ne legyen annyi, inkább kevesebb, tartós, minőségi, fából készült, a család azért csak "leszavaz" és kapja ő is ajándékba akár a tudtom nélkül is, mint legutóbb a java-t... De tény, hogy nehéz lenne "terelgetni" ha nem ezeket az impulzusokat kapná. Pl. nem igazán tévézik, számítógépezik, telefonozik. De sajnos most, hogy jön/jött a sorozatos betegeskedős időszak vettem egy inhalátort és bizony egyetlen opció maradt, hogy Bogyó és Babócát néz, amíg megy a cucc. Egyelőre 4-5 nap kezelés (napi 2-3X20 perc) volt és azóta nem kérte a mesét. Pedig 2 nap után már magától akart inhalálni (haha, jóvicc, mesét akart nézni nyilván ) Szóval eddig büszke voltam rá, hogy ki tudtam tolni a képernyős időszakot, de most kicsit megijedtem, hogy rákattan. Mert rá tudna, semmi perc alatt.

Ha nagyobb lesz, jöhet a java után a Jawa