31/2016 Életveszélyes száguldás

Amikor a csam szülinapi vezetéstechnikai tréning volt, az uram tett egy epés megjegyzést, miután hazaértem, hogy tán már túl sok lesz a tréningezésből, mert ahogy nézte, ahogy elmentem itthonról, végig fékeztem. Pedig az utcánk teljesen egyenes.

​

Mondjuk az nem tűnt túl reálisnak, hogy valóban úgy motoroznék, hogy közben folyamatosan nyomom a féket (hogy húzom, az meg még kevésbé), inkább arra gondoltam, hogy esetleg beragadt, és elkezdtem odafigyelni, hogy mindig visszarángassam a kart fékezés után.

Aztán amikor tegnap a 10-es úton majdnem belém szállt egy sportverda hátulról, elgondolkodtam, hogy mi lehetett az oka. A benzinkútnál, ahol találkoztunk Bömcivel, megnéztük a lámpáimat, és a hátsó féklámpám folyamatosan égett. (Ezúton is elnézését kérem az autósnak, bár nem egy tök üres úton satuztam be váratlanul, hanem a zsúfolt úton előttem az egész kocsisor megállt.)

Mivel nem az égőnek van baja, ahogy azt először gondoltuk, hanem valószínűleg a kapcsoló ment tönkre - tehát helyben nem tudtuk javítani - elég félelmetes volt egész nap úgy motorozni, hogy a mögöttem jövő nem látja, hogy fékezek.

Végül szerencsésen megúsztam, és motoroztam végre egy jót. Ennyi izgalom meg kell... Most mehet megint a Sikló a javítóba.