11/2017 Nagymamám prószája

Amikor apai nagymamám váratlanul meghalt a '90-es évek közepén, nem voltam felkészülve arra, hogy később majd hiányozni fognak azok az ízek, amiket csak ő tudott elkészíteni. Csak mióta feleség, és főleg mióta anyuka lettem, kezdtem el vágyni arra, hogy én is olyan finomakat tudjak sütni, mint Teri Nagyi.

​

Annak idején megtanított tésztát gyúrni, mert a kedvencem a grízes tészta volt, de csakis saját, házi metélt tésztából, de azóta sem gyúrtam itthon tésztát. Ott voltam, amikor a tejfölös gombóc készült, de nekem mégsem sikerülnek olyan könyyűre és puhára a gombócok.

Nyilván ott voltam, amikor a legeslegfinomabb krumplis pogácsa tésztáját gyúrta, de felidézni sem tudom a hozzávalókat (kitalálni igen: krumpli, kiszt, tojás, zsír, élesztő - de az enyém mégsem lesz olyan).

Amiről eddig elképzelésem sem volt, hogy hogy készülhetett, az a kukorica prósza.

Az elmúlt években többször nekiveselkedtem, hogy megkeressem a receptjét, de még hasonlót sem találtam az interneten. Kaptam ötleteket zalai motoros csajoktól és erdélyi asszonyoktól, de az mind tök más volt. Most az anyósom (73 évesen) talált egy receptet a neten, ami már a fotó alapján is nagyon hasonlított a nagymamáméra, ezért azonnal ki is próbáltam.

Nem lett pont ugyanolyan, de eddig ez a recept a legtutibb az összes közül. Lehet, hogy kipróbálom kukorica darával is, hátha... mindenesetre szinte azonnal elfogyott, úgyhogy szerintem ismét nagy kedvenc lesz.