Ólomgyűrű

Akárcsak az exem... Nekem annyiból nehezebb, hogy még mindig szeretem, így nem is kívánok találkozni vele, mert csak rosszabb neki is, nekem is... Pedig úgy segítenék neki szívem szerint. Deháát...:S

Ez már nem a mi dolgunk... majd ha segítséget kérnek, max. akkor. (De nem fognak, az 99%-ban tuti.) Amíg nem ismerik fel saját maguk a kínjaikat, addig minden marad a régiben, akár tizenévekre is konzerválódva...
Löksi, remélem én is... ari vagy.

Rossz az ilyet olvasni, de ha valaki te igazán nem tehetsz róla Reméljük még idejében rájön a dolgokra

Nohát nekem is illyen a exem. Anno azér dobott ki, mer hangulatilag igen könnyen befolyásúható vót, és én akkó kezdtem megismerni a világ igazi arcát, és hát nem vótam túl boldog tüle. Aszonta, nem akar 22 évesen besavanyodni, kidobott. Azt köll mondjam, igaza vót. Hogy a nejem mit eszik rajtam, ne kérdezétek, 5letem sincs. Marietta (exem) mondogatta is (vótak művészi hajlamai is), hogy anno döntenie köllött: sok barátja lesz és semmi pénze, vagy talán sok pénze és semmi barátja. Hát utóbbit választotta. Pedig arra érvényes a csökkenő határhaszon elve, és eztet neki tanúnia köllött (közgazdász végzettségű). Amikó mostani párgya mellett döntött (aszittem jó cimborám, rá köllött gyünnöm, a kapitalizmusba illyen nincs), megegyeztünk a sráccaa, hogy énnekem nem köll mögen, csak tegye bódoggá. (Még "használati utasíttást" is adtam neki, én barom, mer annyira szerettem azt a nőt, hogy csak az vót a lényeges, hogy Ő legyen bódog.) Hát nem gyütt össze. Nemrég taláákoztunk exemmee, sokat panaszkodott. Egy dolog vigasztal, mellettem se lett vóna jó hellye. Nejemnek sincsen, csak még nem tudja. Ahhó még túl szerelmes.
Nem jó, amikó öten követelik, hogy csakis és kizárólag a ő utasíttásaikkaa törődjé. És ezen emberéletek múllanak, ollyanoké, akik csak benned bíznak, meg odadobták a bódogságukat a tiedéér. Hát én is valahogy úgy jártam, mind Yama exe, csak nekem még megvan a hajam... de lehet az is hamarossan kihullik, mer nem tudok úrrá lenni a gondjaimon... de jó lenne befejezni ezt a egésszet!

Értem és Mina, hogy fáj a szíved érte. Csakhogy: "mindenkinek a maga keresztje" és "teher allatt nő a pálma", meg "ahol a legnagyobb a nehézség, ott a lehetőség", "ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát", valamint "mindenki a maga sorsának a kovácsa".
Miután így több oldalról elmagyaráztam, már csak annyit tennék hozzá részvéted enyhítésére:
SZABAD AKARAT.

Köszi Brigó.

Vidék, nemtom mik a körülményeid, de így leírva elég aggasztóan hangzik! Amíg a környezeted tőled várja, hogy boldoggá tegyed őket, sose lesznek azok. (Úgysem tudsz megfelelni az egész világnak egyszerre, ez fizikai képtelenség). Mindenkinek magának kell megharcolni a céljaiért, és nem más válthatja meg őket, mert az sose okoz olyan örömet, mint a saját siker, a saját erőből elért eredmény. Meg egyébként sem korrekt ilyen módon lelkiismeretfurdalással sakkban tartani a másikat...Neked is az fog segíteni, ha megtanulsz NEMet mondani. Boldogabb is leszel, mert könnyebb lesz. Tudom, hogy krva kemény dolog az érzelmileg közel állóknak nemet mondani, de lehet őket is fejlesztené az, ha a saját lábukra állnának és nem állandóan valakinek a nyakán lógnak és mástól várják a megoldást...

Nem szabad más terhét a vállunkra vennünk. Nekem se esik jól, ami Mariettávaa történik, de nincs befolyásom rá, nem is lehet. Nagyon nehéz megtalááni a eggyensúlyt: nem szólok bele a életibe, de barátként köteles vagyok figyelmeztetni a veszélyekre...

Bizony. Csak ha nemet mondok, az veszélybe sodorja a harc által valakinek az életét, aki a saját boldogságáról mondott le az enyémért... namajd ha talákszunk, eemondom a többit...

Okés, remélem mielőbb.

Kedves Vidék!

Ajánlom figyelmedbe a Csakrák és archetípusok c. könyvet!
Ott olvashatsz bővebben arról, hogy a mártírkodás gyökércsakra zavar -
vagyis a "feláldozom magam" élethelyzet megoldása EGYÁLTALÁN NEM A TE FELADATOD!

Akármennyire is fáj nézni hogy szenved és akármennyire is akarsz neki segíteni azzal csak még rosszabbat teszel,hogyha helyette döntesz az életéről. Neki kell megállnia a saját lábán és rájönnie ,hogy mit is akar. Lehet vele beszélni ,meg elmondani a véleményt,de rábeszélni vagy győzködni azt sose. Előbb mindig magunkban kell megtalálnunk a boldogságot ahhoz,hogy utána azokat is boldoggá tudjuk tenni akik körülvesznek minket. Amíg a srác boldogtalan addig a párja is boldogtalan lesz.
Amúgy ez az időszak biztos tanulságos és jellemformáló lesz a számára. Lehet hogy most sokat küzd és szenved és harcol,de azért teszi,hogy később ne legyenek gondjai. Most hajt amíg bírja.

No igen, vannak jellemformáló időszakok, de láttam már olyat is, hogy nem a pozitív irányba formálta magát valaki... De hát ez az ő élete, ő intézi... by Brigó: az ő szabad akarata.

Amúgy én is ismerek egy ilyen embert az egyik unokatestvérem is ugyan így hajt most. 15évesen kezdett el dolgozni,mert meghalt az apja anyja pedig nem dolgozott testvérei sem és ő segíteni akart a családjának azzal,hogy ilyen fiatalon már elkezdett dolgozni. Nagyon nehéz és rögös útja volt. De most 28 éves egy Multilevel Marketing cég egyik vezetője amelyik parfümökkel és kozmetikai szerekkel foglalkozik. Még mindig keményen dolgozik,de azt mondta nekem akkor,amikor találkoztam vele,hogy " Lehet,hogy most Te boldogabb vagy és élvezed az életed én meg most hajtok 1000el. De én azért csinálom,hogy 30évesen ha akarok akár nyugdíjba is mehessek" És onnantól kezdve előtte rá vár az egész világ. Azt csinálhat amit akar. Teljesen szabadon..És örülök,mert neki meg is fog ez valósulni.

Bikerheart, nem az zavar, hogy fáradt. Az egy állapot, ami elmúlik. A boldogtalanság és a reménytelenség süt belőle (ami mindig, minden állapotban átsüt egy emberen), na az az elkeserítő.

A multicégek alkalmazott csúcsmanagerei meg nem nyugdíjba szoktak menni 40 évesen, hanem kórházba. Legalábbis az én ismerőseim nagy része oda jutott... de ha a saját cégét vezeti, fusson be és úgy legyen ahogy mondod, és ne menjen rá a családja a "majd egyszer előttem áll az egész világ" c. meseregényre. Ebben a meló-pénzhajhászás témában is az egészséges mennyiséget a legnehezebb eltalálni... Pláne ha otthon anya veri az asztalt a plusz két garasért és közben nyafog, hogy miért nem vagy itthon többet drágám...

Sokszor gondoljuk másról, hogy a mi szempontunkból nem kerek az élete, de ne felejtsük, hogy ő esetleg ugyanezt gondolja a miénkről.

Hát neki szerencséje van ezzel a munkával. Ezt amit ő csinál ez nem mindenkinek megy..Valaki tudja csinálni valaki nem. Én is megpróbálkoztam vele,de nekem nincs olyan megjelenésem és olyan "beszélőkém" mint neki. Szabadon dönthet arról mikor akar dolgozni és mennyit. A saját sikerének a kovácsa. Van egy olyan kisugárzása és egyénisége ami miatt szívesen dolgoznak az emberek vele együtt ezért viszonylag hamar megtalálja azokat az embereket akikkel együtt tovább építi a céget. Neki ez nem megerőltető. Most már csak annyit kell tennie,hogy megtanítja azokat az embereket akiket eddig fölkarolt arra amit ő tud.
Ő azért csinálja ezt ilyen szenvedéllyel,mert hisz abban,hogy amit tesz azzal másoknak segít. És ha így érez akkor nem is igazán fárasztó az a munka és szívesen csinálja.
Nem akarok ehhez már többet hozzáfűzni,mert most nem ez a fő téma.
Még annyit utoljára írok,hogy tényleg sajnálom,hogy így kell látnod a volt kedvesed. Hogyha eltakarja gyűrűjét attól a gyűrű még ottan az ujján akár akarja akár nem. Valahól biztos ő is vívódik ezzel csak még nincs tisztában azzal,hogy mit is akar..

Eztet má máshun is hallottam. Igen, biztos így van, csak nem eccerű ebbű kigyünni...

Sajnos ilyen MLM dologhó vót szerencsétlenségem. Mai napig meggyőződésem, és eztet cégen bellürű utólag alátámasztották, hogy nem a lustaságom vagy a képességerim hiánya miatt buktam 200 ropit a dógon. Pont akkó, amikó kajára is alig jutott...
Szerencséssek azok, akik maguk dönthetik el, mit kezdjenek a sorsukkaa, idejükee, egészségükee. Hülyeség, hogy mindenki maga dönti ee. Magamrú tudom. És bocs, de a saját esetemrű nem akarok vitát nyitni. Sajnálok és mélységessen megértek mindenkit, aki úgy jár, mind Yama exe. Ha lehetőséged nyílik rá, mondd ee neki, hogy nincsen egyedű a gondjávaa, és jobbulást kívánok Neki, így ösmeretlenű is!