Énblog

Hol kezdjem?
Mondjuk legyen úgy, hogy "amikor elhatároztam, hogy eladom"?
Legyen.

Szóval: eladtam végül. Mégis. Nem azért mert kiszerettem belőle vagy mert muszáj vagy esetleg másik kellene.
Egyszerűen a racionalitás ezt diktálta. Idén amíg velem volt, összesen négyszer vettem elő és (mint tudjuk) a motorozás, ha nem munkaeszköz, akkor egy úri passzió (ha valakit érdekel mennyire, hát Dudu éves fenntartása cirka 150E -ben állt meg úgy, hogy egy centimétert nem mentem vele). Ez sok. Indokolatlanul. És ehhez nem számolom hozzá azt, amikor kell egy garnitúra gumi vagy fékbetét vagy láncszett, esetleg elérkezik a vezérműszíjak cseréjének az ideje. Az egy másik, külön vagyon. Ha használja az ember, akkor nem törődik ezekkel, mert a motorozás meghálálja busásan a "befektetést". De amikor nem használod, mert nincs eléd időd rá, akkor csak ott áll, "szomorkodik", nincs értelme a létének. Hát eladtam. Jó helyre került, a klubon belül lett új gazdája.
Persze sajnálom, nyilván. De most ez volt a legjobb döntés, így nem csak pihen a garázsban kihasználatlanul, hanem valakinek örömet szerez, mert motorozik vele.

Biztosan lesz motorom majd újra, amikor eljön az ideje. Akit egyszer ez megmérgez, az nem szabadul.