Életem értelme - a második nap

Figyeljétek a lazaságnak álcázott dicsekvést a következő mondatban: mai reggelinket a Times Square egyik kávézójában, konkrétabban az Europa Café-ban kezdtük. (A kaja még egy darabig fontos része marad a napi bejegyzéseknek, borzasztó finom dolgokat ettünk (nagyon drágán) - külön blogot lehetne róla írni). Eredetileg a Hard Rock Café-t céloztuk meg birge enyhe nyomására, de technikai okok miatt (például a 16 dolláros ár) úgy döntöttünk, inkább csak nézelődünk. Mire befejeztük a nap legfontosabb étkezését, lezárták a tér nagy részét, ugyanis a szezonnyitás tiszteletére egy koncertet szerveztek, amibe sajna épp hogy belehallgattunk. A Broadway színészei dacolva a hűvös idővel, felálltak a színpadra, és az aktuálisan futó darabokból énekeltek-táncoltak el jeleneteket. Azt hiszem, legjobban az tetszik ebben a városban, hogy itt mindig történik valami izgalmas. Viszont elég szoros a programunk, így épp csak belehallgattunk, és már rohantunk is a Planet Hollywood felé, hogy átvegyük a korábban megrendelt New York Pass-okat.

Itt most megállok egy pillanatra, hátha akad az olvasók közt olyan, aki felbuzdulva példámon, szintén New Yorkba kíván nyaralni menni. Ez itt a reklám helye: ez a pass egy kártya, amit különféle konstrukcióban lehet venni (mi a hét naposat választottuk), és ingyenes belépést nyújt egy csomó helyre - nagyjából az összes olyan látványosságot meg lehet nézni vele, amit az ember elsőre meg akar nézni New Yorkban. Az interneten rendelve, személyes átvétellel 158 dollárba került (durván 35e forint) de már az első nap legalább száz dollárt megspórolt nekünk. Ha lesz időm/kedvem, majd kiszámolom, hogy pontosan mennyi pénzt nyertünk a passal.

Reklám off. A Planet Hollywood egyébként egy étterem, aminek az alsó szintjén bolt van, továbbá filmes relikviák, például Travolta bőrdzsekije a Szombat esti lázból, amiből nem csak az derül ki, hogy Travolta korábban sokkal soványabb volt, mint manapság, de az is, hogy sokkal kisebb is. A bőrdzseki simán lehetne az enyém is - ami vagy azt jelenti, hogy nőhöz méltatlanul széles vállam van, vagy azt, hogy Travolta egy nyeszlett girnyó.

A bőrdzsekit nem fényképeztem le, de itt van nektek Bruce Willis cucca a Pulp Fiction-ből.
​

Ezen izgalmak után jött itt-tartózkodásunk fénypontja, az egyetlen látnivaló, ami miatt egyáltalán érdemes volt betennem lábamat az országba, ahol megkoronázhattam két évnyi biztonság-és védelempolitikai tanulmányaimat: bejutottam az ENSZ székházba. Azon olvasók számára, akik nem érzik át ennek magasztosságát, elmesélném, hogy ez olyan, mint egy informatikusnak az IBM, vagy az AppleStore (ahol egyébként szintén voltam), csak még sokkal nagyobb durranás. Legalább három olyan tantárgyunk volt, ami szinte kizárólag az ENSZ történetéről, működéséről, misszióiról szólt, és még néhány olyan, ami közvetve ezzel foglalkozott. Kifejezetten szivatós is votl köztük. Ó, hányszor átkoztuk el az egész szervezetet! Erre fel egyszercsak ott álltam a nagybetűs Közgyűlés termében, végigsétáltam a kiállításon, és átéreztem a világbéke szellemét. Mindezt "csupán" tizenhat dollárért (erre pont nem jó a Pass). Ez az összeg nem csak azt biztosította számomra, hogy beléphettem, de egy idegenvezető (no meg az Audioguide) megnyugtatott, hogy végtelenül okos, művelt, zseniális lány vagyok. Ugyanis különösebben új információt nem adtak át. Oké, persze volt néhány számszerű adat, meg a kiállítási tárgyakat sem tudtam, hogy melyik nemzet adta ajándékba, de a működéssel kapcsolatban nem tudtak újdonságot mondani. Lehet, hogy mégsem volt hiába ez a rengeteg tanulás? Úgyhogy volt lehetőségem arra koncentrálni, hogy átérezzem a hely szellemét, és igyekezzek olyan fényképeket készíteni, amiből majd később is emlékszem, mit láttam. Utóbbi elég kihívást állított elém, mert az idegenvezető úgy hajtott minket, hogy ezt a technikát feltétlenül meg kell jegyeznem a későbbi Sziklakórház-túrákra. Próbáltam néhány iwiw-gyanús képet is készíttetni magamról (tudjátok, birge a közgyűlésen, birge Ban Ki Munnal, az ENSZ főtitkárával, meg ilyesmik), de egyszerűen olyan szinten antifotogén fejem van, hogy a legnagyobb jóindulattal sem reklámozható.
​

ENSZ-székház (egy része)
​

Itt zajlik a Közgyűlés. (a kép jobb oldalán lévő arc ismeretlen.)
​

Ebédelni az Amisokhoz mentünk, van ugyanis egy Amis bolt a közelben, ahol nem csak alapanyagokat kapni, hanem van egy kis, ámde annál finomabb kajákat áruló büféje is.

A délutáni program pedig diavetítés volt, á la nagypapa: megnézhettem családtagjaimat fiatalon, apámról például kiderült, hogy úgy nézett ki, mint valami csehszlovák filmszínész (bár a jelenlévők szerint egy konkrét magyar filmszínészre hasonlított, csak nem jegyeztem meg, hogy melyikre). Bizonyosságot nyert továbbá az a szomorú tény is, hogy a birgék a nagyorrúak családjába tartoznak, több generációra visszamenőleg. So bad.

Este persze visszalopóztunk a Times Square forgatagába, teljes díszkivilágítás, továbbá wowok hosszú sora - olvassátok vissza a tegnapi blogot Az egyik bolt például úgy próbálja meg becsábítani az embereket, hogy a homlokzatán lévő hatalmas kivetítő egy kamerával van összekötve, ami a nyüzsgést filmezi. Így lettünk sztárok, és kerültünk hosszas percekre fel egy kivetítőre

Times Square és a rengeteg kivetítő. A legalsó kivetítőn a fénypont (vaku) én vagyok.
​

New Yorkban nem csupán forgatnak, hanem követnek is filmeket (és most nem csak a Twitterre gondoltam). Voltunk ugyanis ma egy Bubba Gump Shrip&Co. fedőnevű boltban. Ha valakinek esetleg nem rémlik, elárulom, hogy a Bubba&Gump a Forrest Gump című filmben Forrestnek és barátjának a cége volt, tudjátok, a rákász. Ennek a boltnak az emeletén étterem, a földszintjén pedig bolt van, ahol különböző, a filmhez kapcsoolódó emléktárgyakat lehet venni, kezdve a "Run, Forest, Run!" feliratú tábláktól a "Stop, Forest Stop" feliratokon át egészen "Life is a box of chocolate" feliratú bonbonokig.

Holnap folytatódik, stay tuned!

Közérdekű közlemények: Azért van ilyen sok link a blogban, mert szerettem volna neki egy kis információs szerepet is szánni, viszont nem akarok mindenről mindent leírni, mert már így is elég hosszú. Természetesen ha a CSAMot zavarja a sok link, meg fogom szüntetni.

Egyelőre a saját blogomból kopizom ide az élményeket, és a galéria is onnan származik, de ha lesz időm, ezeket a képeket (meg még jónéhányat) ide is fel fogom tenni, úgyhogy lehet majd böngészgetni, és nagyobban is megnézegetni őket. Sajna fotótudásom nagyon messze van Yamáétól, így a minőség marad ilyen