Élet egy motormentes pasival...

Üdv a privát életben. Ilyen is kell néha.

Mit értesz privát élet alatt?

A nem motoros életet.

@birge Tök jó az írásod! Nagyon várom, hogy több ilyen történetet ossz meg velünk. Szerintem dobd a mélyvízbe vagy úszik veled vagy elsodródik mellöled.

Kapja a kiképzést, mert a közvetlen kollégája szintén motoros és az egyik legjobb barátja is sokat motorozott fiatalabb korában

NaNa de hát a te férjed is motorozik, nem?

Viszont NaNa mostanában alig... fortyogott is pár bloggal ezelőtt, amit tökéletesen meg tudok érteni! Majdnem hasonló cipőben járok én is, nagyon hiányzik a dolog

A másik, a párkapcsolatosdi (ami szerintem rohadt gáz úgy önmagában): Tök jó, hogy elnézi neked a hobbid! A szakmájából adódóan félt, mert sok höje fordul meg a kezei között, lát gondolom horrort eleget. (Egyébként valahogy én is így vagyok KRESZ oktatóként...) ENNEK ELLENÉRE kicseréli a kuplungbowdenedet, és nem a tenyerét dörzsöli, hogy hehehe, így nem kell végre agyonparáznia magát, hogy melyik árokból szedjen össze, vagy miből telik a bírságokra. Tisztel és elfogad Téged, és ez fontos! Maradjon is így!

Egyébként az előző párkapcsolatodban föllépett gondok miatt tűntél el egy időre? Kicsit azért féltettelek, nem gáz?

Sose felejtem el, a második barátnőm is motoros volt, és egyszer valamit meg akart csinálni a vason, de el kellett volna mosogatnia. Mondom menj csak, majd én elmosogatok. Erre elnevette magát, és elmondta, elképzelte, hogy 20 év múlva ő elmegy ki szerelgetni, én meg megfőzöm a vacsorátEz azért is nagyon jólesett, mert (akkor még) 20 évre tervezett velem előre, és erre tök büszke voltam. Aztán később érthető okokból meggondolta magát

Ja az etetés-sétáltatás kombó: e kettő legyen egyensúlyban, ezt leginkább a mérleg állásáról tudod csekkolni. Ha elkezd fölfele kúszni, olyan közös elfoglaltságot kell keresnetek magatoknak, ami a mindennapjaitok tevékenységét nem zavarja, amit mindketten élveztek, égeti a kalóriákat, és tök legálisan együtt lehettek. (Na itt most mindenki gondoljon amit akar, én például futásra vagy biciklizésre gondoltam, a szomszéd fiatal pár együtt futkorászik, a srác fél év alatt 30 kilót dobott le.)

Update: valamit rosszul csináltam, a nem-motoros mégsem bírta a kiképzést.

Sajnálom.

Ezt nem lájkolom be, ha nem baj... Mindig sajnálom, ha rosszul sülnek el emberi kapcsolatok, legyen az párkapcsolat, munkatársi viszony vagy szülő-gyerek viszonyulás... hát nem elkeseríteni akarlak, de jobb, hogy most derült ki, mint két gyerek után, és ezt ugye nem véletlenül mondom...
Remélem azért nem haraggal váltatok el...
Birge... ha esetleg az kell, hogy valaki pasi meghallgasson, vagy pasi szemszögből mondjon véleményt, vagy ha AKÁRMI segítség kell, írj rám! Megpróbálok segíteni. Nem vagyok agyturkász, nem vagyok tapasztalt, csak segíteni szeretnék, ha kell.

Már 2 hónapja történt, túl vagyok rajta, nyugi És biztos, hogy nem derül ki semmi nálam 2 gyerek után, mert 1 gyereket sem szeretnék szülni.

De jó Neked, hogy 2 hónap után azt tudod mondani, túl vagy rajta... az első kapcsolatom 6 hónapig tartott, azon kb. másfél év alatt lettem túl. A második 16 hónapig, azon 3 év után tudtam olyan szinten túl lenni, hogy már nem döglöttem bele. A házasságom az előtte levő pár hónappal együtt több, mint 10 év volt, és ezt életem végéig nem fogom tudni lezárni, mert a kölkek miatt mindigis valamilyen szintű kapcsolatban KELL lennünk.

Birge, azért hadd említsem: tegyél félre már most, amennyit tudsz, öreg napjaidra, az öregek otthonára, mert nekünk nyögdíjunk már nem lesz. Legalább havi 30, akkor lesz esély, hogy nem a híd alatt végezzük, maradék emberi méltóságunkat is elvesztve... nem vészmadárkodni akarok... legalább Te, nekem nincs miből félretenni

Azt nen vágom, hogy jön ide a nyugdíjas otthon...

Ha nem lesz gyereke, egyrészt nem kell annyi mindenre költenie, élhet nyugodtan. Viszont senki se marad egészséges és fiatal. A mai világban ugyan már a törvények ellenére sincs garancia arra, hogy ha valakinek van gyereke, az majd elápolgatja öreg napjaiban, de ha nincs, akkor garantáltan csak az öregek otthona marad. Utolsó infóim szerint egy elfekvő szintű öregotthonba a beugró másfél milla, plusz az ápolási díjat nem biztos, hogy betakarja a nyögdíj, pláne amilyen a mienk lesz (ha megérjük ugye). Tehát aktív és egészséges korunkban érdemes komoly összeget félrerakni e célra.
Nekem itt a két kölök, fizetem a gyerektartást (nem én akartam elválni eredetileg). Tehát félretenni nem vagyok képes. Hanyatt esnétek, ha megtudnátok, mennyi zsém marad egy hónapban, amit úgymond szabadon elkölthetek (tehát a nem havi rendszerességű, de attól még kötelező kiadásokra, ruházkodásra, motorok befejezésére, munkába járásra). Ezért javaslom mindenkinek, hogy akinek megvan a lehetősége rá, húzza meg a nadrágszíjat és tegyen félre öreg napjaira már most. Nekem egyetlen reményem van, hogy a remélhetőleg minél rövidebb életem végéig keresőképes maradok, és alkalmazásban leszek. Isten adja, hogy ha eljön az idő, fölismerjem, és meg tudjam tenni az ilyenkor egyetlen értelmes lépést. Mert nem lesz más választásom. Azt szeretném, ha másoknak lenne, ezért bátorkodok ilyen javaslatokat tenni...

OK. De nem lájkolom.
Nem azt mondom, hogy nem kell előre gondolkodni, de szokásodhoz híven ismét elég pesszimista jövőt festettél le.

Ééén csak realista vagyok