Álmok

Álmod(oz)ni fontos.
Tudod, mennyi mindenem van, amiről azt gondoltam sosem lesz? Mert nem kell, mert nem lehetséges, mert... De, igen, bármi lehetséges! Sosem gondoltam, hogy lesz jogsim, mert az első autós oktatóm barom volt és elhitette, hogy én erre totálisan alkalmatlan vagyok. Van jogsim. Még motoros is, pedig az első oktató, akivel tárgyaltam, kiröhögött, hogy nőjek 10 centit és hízzak 10 kilót. Azt hittem, sosem lesz motorom. Aztán derült égből villámcsapás: kaptam egy SMS-t, hogy vettem egy motort. Vagy még jobb példa: baromi lusta gyerek voltam, sosem tanultam, abból éltem ami órán rámragadt. Nem is voltam, csak 3-4-es tanuló. A tanáraim az életben nem gondolták, hogy ennél több lehet bennem. Már akkor is mozgatta a fantáziámat a jogi egyetem, de a töritanár azt mondta, megvág az érettségin, ha be merem adni a jelentkezésemet. Így keveredtem fősulira. Hol is vagyok most? Ja, a jogi egyetemen! Nem vagyok én hülye, csak hiányzott a motiváció.
Ha meghalnak az álmok, vele hal a lélek. Úgy nem lehet élni, hogy nincs semmi kisebb-nagyobb álmunk. Az nem élet, ha az egyetlen cél, hogy este elaludjunk, reggel felébredjünk.
Alvás közbeni álmokról: én egyszer álmodtam eddig motorral, de akkor csak másodszereplő volt. Az esküvőmre készültem épp vettem fel a menyasszonyi ruhát, de közben egy fekete choppert is bámultam, hogy az milyen szép, annak be kell állnia a sorfalba. Tudat alatt esküvőt akarok. Motoros esküvőt. Arról már nem szólt az álom, hogy kivel. Lehet, hogy a fekete chopperrel? Vagy a gazdájával.

Álmodni és álmodozni fontos! Nem csinál mást, csak csupán életben tart. Semmi sem lehetetlen. Néha olyan távol kerülnek az álmok, hogy úgy tűnik, mintha elérhetetlen lenne, de akkor sem az.

Persze, nekem is van még 1-2 olyan álmom amiről még úgy gondolom, hogy elérhetetlen, de igyekszem tudatosítani magamban, hogy nem, csak előtte még rengeteget kell dolgoznom. Magamon.

Jut eszembe macs, mi van a te motoroddal?

Motor és álom? Hm. Amikor álmomban előjött, hogy motorozok, azt Teresával tettem. Asszem nem vagyok jó fogyasztó

Ellenben volt, hogy összetörtem álmomban. Az nem esett jól.

Arrú, hogy minden lehetséges, csak annyi: régóta szeretnék dógozni, pénzt keresni, má csak azér is, mer január végire gyün a második kiscsaj. Ma csak két helyrű utasítottak ee, és közűték a munkaügyi hivatalba, hogy nem, nem januárba jár le a ellátás, hanem december 3-ikán.

Eccerű dógokrú álmodtam ébren. Egy saját épített motorrú. Arrú, hogy tanárként mehetek nyugdíjba. Hogy ha tanulok, könnyebb életem lehet. Hogy ha megnősülök, segítséget kapok. Hogy a regényemet még életembe óvashatja Jonathan Frakes, és talán film is készül belüle. Errű ennyit.

Inkább legyen szó mostannék a alvás alatti álmokrú, ammá kellően őrűtt téma ahhó, hogy ne jusson eszembe a életem! Bocs!

Kedves Macs, ne értsed félre, köszönöm, hogy bíztatni próbáász, nagyon aranyos vagy, őszintén remélem, lesz olyan életed, hogy meg tudjad tartani a optimizmusodat! Legalább Neked gyűjjön össze!

Hú, hát álmokba én penge vagyok, rengeteg baromságot összeálmodok, sok olyat amit magam sem értek, hogy honnan jön, vagy megrémiszt, hogy mit szül az agyam éjjel.
Motorosat és autósat is álmodtam már, elég sokat. Vezettem már R1-est, buszt, a saját motoromat, a nagytesóját. Estem már el vele és volt olyan is, hogy semmit nem kellett csinálni, csak húzni a gázt. Autóval is voltak hasonlók, azzal is álmodtam olyat, hogy felborulunk kanyarba, de valahogy mindig talpra álltunk és nem lett baj, mentünk tovább egy karcolás nélkül
Örömmel látom, hogy nem csak én álmodok váz nélküli motorral és kaszni nélküli autóval. Rengetegszer volt ilyen álmom, hogy eltűnt, amolyan frédi bénisen, vagy totál miniatűrök a pedálok és azok is mennek össze. Motorral is eltűnik a kormány, a markolat, a váltó, a fék, minden megy össze alattam. Bizarr érzés volt. Azt hittem másnak nem produkál ilyet az agya...
Nem motoros témában, szoktam álmodni olyat, hogy terhes vagyok, hogy szülök. Vagy csak szimplán nagy hasam van. De volt már olyan is, hogy ikreket szültem, de csak az egyiket, mert a másik még kicsi volt és későbbre vártam. Agyament.
Ami még sokszor előkerül az a repülés, vagy zuhanás. És a menekülés. Álmomba mindig hihhetetlenül légies vagyok és gyorsan futok, de nem fáradok el sosem.
Rengetegszer álmodom még az ex-el, leginkább azt, hogy menekülök előle, tőle, vagy ütöm-vágom, ahol érem, mert rám akar mászni és nem érti, hogy mással vagyok, mást szeretek.
És a végére a legperverzebb a sex mással. De legtöbbször arctalan emberekkel, vagy nem tudom felidézni az arcát ébredés után. De mindig idegenek és nem hasonlítanak semmilyen általam ismert vagy ismerős emberre.

Azt hiszem én pszichiátriai eset vagyok De én tényleg nagyon sokat álmodom. Ha meg valamilyen erősebb határ és napközbe, vagy a munka bármi által, na azt én tuti megálmodom utána. Ilyen pl. ha nem tudok dönteni, vagy nem tudom hogy alakulnak a dolgok, akkor megálmodom a számomra kedvező végkifejletet

(És még van egy kis szellemes dolog is, de abba most ne menjünk bele.)

Jaj, most autós álmokról eszembe jutott egy nagyon régi álmom. Vagyis rémálmom. Öreg voltam, tényleg öreg, ősz hajú, ráncos, meg minden. Egy világoskék, nagy autóban ültem, amit a férjem vezetett. Persze ő is egy öreg, ráncos tata volt. És minden ok nélkül felborultunk! És mindketten meghaltunk. Megfogadtam, hogy világoskék autót sose fogok vezetni.

Zp: a motorom kösz, jól van, de tuti a pokol fenekére kíván, mert kinyírtam az akksiját. Remélem tavasszal új lappal nyithatom vele a barátkozást. Várjuk a tavaszt. Vagy a csodát, hogy fogyás nélkül is beleférjek a motoros ruhámba, amit nem tudok béléssel együtt felvenni. mert akkor talán még lesz 1-2 szép napos délután, amikor mehetünk egy kis karikát.

Vidék: Nem igazán bíztatás akart lenni, csak leírtam, miben hiszek. Nekem is voltak, vannak, lesznek nehéz szituk. Két évig voltam munkanélküli. Pesten! Pedig még a mekibe is jelentkeztem takarítónak. Még csak vissza se jeleztek, szinte sehonnan. Napi 3-5 önéletrajzot küldtem, de talán 3 első interjún voltam a 2 év alatt. Másodikon sehol. Túlképzett, nő, fiatal, tuti rögtön szülni akar, amint megmelegedett. Nagyon megalázó volt Akkor kiborított. Nagyon. Kb. zombi-szintig jutottam: elküldtem a napi önéletrajz adagot, megfőztem a vacsorát, azon kívül meg ültem a kanapén és jó esetben a TV-t bámultam, rossz esetben a falat. De ma már tudom, hogy nagyon jó volt, hogy így történt. Megtanultam, hogy nem csak az a munkanélküli, aki nem akar dolgozni. Ennek a pokoli 2 évnek hála, hogy anyukám talált nekem egy melót, Nagykőrösön, így először csak kicsit eltávolodtam a majdnem vőlegényemtől, végül ott is hagytam. Igaz, ez utóbbit megkérdőjelezem, amikor nagyon nagyon magányosnak érzem magam, jó volt-e, de azért tudom, ez volt életem legjobb döntése! Bele se merek gondolni, mi lett volna, ha akkor és ott én találok munkát. Kicsit óriásibb gondjaim lennének a mostani egyedül vagyok, gyereket akarok, tegnapra! problémakörnél.

Kedves Babulu! Mit szóná, ha aszondanám a ikerszülésre, hogy illyen má a valóságba is megesett? Orvosi könyvbe óvastam, nem kamu, dokumentáát eset, hogy a XVI. századba egy nő 4 hónap különbséggee szült két teljessen egészséges, normál súlyú és méretű gyereket. Halála után a asszonyt főboncúták, és akkor derűt ki: két garnitúra vót neki mindenbű (két hüvely, két méh, négy petevezeték és 4 petefészek)!! Ugye mekkora döbbenet, hogy néha nem is marhaság, amit álmodunk?

Idegennee szex: ilyet én is szoktam álmodni, de pont amikó betónám, addigra tűnik ee a csaj... úgyhogy ezeket annyira nem szeretem...