A neveket vesszővel válaszd el
Vannak a laposföld hívők, a keresztények, a mohamedánok meg az ufó hívők, és ki tudja miféle dolgokban hisznek még az emberek... Az éppen divatos városi legendák szerint a földön többféle ufó faj is már jelen van: a kis szürkék akik szíriusziak és jóindulatúak, támogatják az emberiséget, a gyíkemberek aki most is épp uralmuk alatt tartják a földet, és minden rossz miattuk van, kizsákmányolják az emberiséget, meg még pár kósza más fajoktól és ezek időnként a háttérben csatároznak is egymással az emberiségért. Eddig azt gondoltam, hogy áh, csak a neten kattintásvadász oldalakon fut a dolog, de nem, ez a fejekben is benne van már rendesen... Szóval szerintem életem eddigi legszürreálisabb beszélgetése zajlott le tegnap. Ez durvább volt, mint amikor egy hétig télen a Balatonon a lapos földiekkel mértük a Balaton görbületét -10 fokban... Nem győződtek meg, hitkérdés ez kérem. Már látom miért mondta a Mama anno azt, hogy hitbéli kérdésben nem érdemes vitatkozni. Szóval ácsorgok a kamerával a tömegben, veszem a show-t, mikor egyszer csak odahajol hozzám a sötétben egy langaléta fickó: - Honnan való vagy? -A Fényszínháznak veszem a műsor, a csapathoz tartozok. - Mire ő: - Azt látom, mert rajtad van a céges póló, de azt mondd meg honnan jöttél! - kicsit türelmetlen volt a hangja. - Pestről. - mondom neki. - De nem úgy, melyik bolygóról jöttél? Hiszel te az ufókban? Mert ilyet, csak ufók tudnak csinálni, ami itt van...-és fejével a műsor felé intett. Hirtelen köpni-nyelni sem bírtam a meglepetéstől, hát most mit lehet erre válaszolni...Ez most akkor dicséretnek veszem. Mondtam neki: - Jaaaa, hogy úgy kérded.... - kicsit elhallgattam, mégis mit lehetne erre mondani, gyanúsan megszimatoltam a levegőt, hátha pia szagú, de nem volt az. Belementem a játékba, majd kiböktem: - A Szíriuszról jöttem. Te? - ha má lúd, legyen kövér... - Én kaptárhajóról jöttem. - hát most erre mit lehet mondani, a kaptárok ebben a földi nyelvjárásban olykor a sittet is jelentik.... A kaptárhajók állítólag azon hontalan ufók élőhelyei, akiknek valamiért tönkre ment a bolygójuk és ki kellett költözniük az űrbe. Úgy tűnik mégse volt baj, hogy ezekre az oldalakra feltévedtem... - Milyen utatok volt? - Hát már jó, hogy megtaláltuk ezt a helyet... - Hát ja, eléggé messze van ez a bolygó mindentől... Ekkor fogtam az állványt és a kamerát, majd odébb surrantam a tömegben. Nem jött utánam, ki tudja, lehet nem csípi a szíriusziakat... Szóval Túrkevén már az ufók is az én műsoromat nézik. Egyébként múlt évben egy részeg bringás bejött a kordonon és elkezdte áttolni a cangát a jelkábeleken, úgy borítottam be a bozótosba, hogy ne ténferegje már szét a műsort. Kb a műsor végére tért magához, az is ufókat emlegetett, meg hogy valami fehér villám nekirontott és belökte a susnyásba. (Szőke nő fekete stage ruhában. ) Túrkeve teli van ufójelenséggel.
Jó ez a fércbuk, millió sztorit generál. Anno a motorok szépen fokozatosan nőttek a gazdáikkal még a csúnya cocializmusban. A Komar-JAWA-ETZ-SUZUKI generáció szépen fokozatosan felnőtt a motorok teljesítményével együtt, ahogy öregedtek és tapasztaltak az utakon, úgy nőtt velük együtt az elérhető köbcentik száma, és az elérhető protektorok, protekroros ruhák variációi. Ma már minden boldog-boldogtalan, amint elérte a megfelelő naptári napot a születésétől számítva, felülhet egy ezres akármire, ha megcsinálta a hivatalos (de egyébként szar alaptudást adó) A-s jogsi képzést, és máris tekeredhet fel a villanyoszlopra a zebrán át a babakocsit toló nagyin keresztül. Akkora nyomor és szegénység van, hogy ha van egy bejelentett állásod és némi készpénzed, olyan vasat vehetsz magadnak amit csak nem szégyellsz, mert utánad vágják a high-end (bár hiteles) vasakat is, csak vigyed már el a szalonból. Jogsit ott nem kérnek, csak vigyed, mert a jogsi a rendőrnek kell. Tehát Mancika/Pistike zéró tudással és tapasztalattal, párhónapos képzés után mehet és felülhet álmai táltos paripájára, majd miután zéró tapasztalattal kimenősködte magát gyökkettővel a faluban a cuki előtt és leégett a keze a kesztyű nélkül, mehet is a leégett fotó a fércbukra a kezéről. Ez kb 20 perc alatt ez már összejön 12 és 14 óra között egy nyári napon, tehát még motorozni se kell neki sokat, tényleg szinte zéró a kockázat. Aztán ha véletlen megszólják, hogy "húzzál kesztyűt, ha nem akarsz hülye lenni" még neki áll feljebb. Pláne, ha már egy napja bizonygatják neki, hogy de tényleg szar lesz, ha le kell támasztanod a mancsod a motor mellé a murvásba... Fotóval, képpel, mindennel illusztrálják neki a különböző végeredményeket, de a látható eredmény csak az, hogy felzrikálták az egóját, mert nem mondta senki, hogy hűdefacavaaaaagy, és igen, ez a motoros életérzés, a horsepower filling és a nagybetűs élet, meg ki tudja mit kéne még hallania... De hát ez csak egy kesztyű, ő ettől nem fog meghalni! Meg egyébként is, ő fullbőrben motorozik, csak a kesztyű nincs rajta. Édesbogár, mindenki motorozik kesztyű nélkül pár napot, sőt, rövidgatyában, pólóban is motoroznak, meg papucsban is emberek, és tényleg túlélik. Igen, élvezzük a menetszelet, ahogy símogatja a levegő a bőrünket, és ki az aki nem motorozott fagyival a kezében, bukósisak nélkül, amikor nyaralt? Mindenki megcsinálja, ez ilyen, aztán megtanuljuk a leckét... Mert jön egy darázs és belecsíp az ujjaid közé, vagy berepül a pólód alá és végigszurkál, mert megrémült, aztán te is megrémülsz és elég szarul festesz menet közben ahogy rángatózol a szurkálások közben a vason. Vagy nem ugrálsz, csak nettó jegeled utána két napig mert marha szar. Jobb esetben nem esel be semmi alá motorostul. Bukósisak nélkül is jó motorozni, amíg bele nem gangolsz egy muslicafelhőbe. Vagy le nem fejelsz egy vétlen méhecskét. Jó a motoros ruha nélkül, vagy protektorok nélkül is, amíg le nem horzsolod a murván elcsúszva a bőröd, el nem töröd a könyököd, vagy ki nem ütik alólad figyelmetlenül a vasat. Jó ez a menetszél nyáron, tényleg kellemes, de este amikorra kihűlt az ízület és fáj, mert sikerült megfázítani a nyári hőség ellenére, akkor átgondolja az ember. Kesztyű nélkül is jó, meg vagány, de télleg, nagyon menő a gázt húzni vele, mert jobban érzed, finomabb. Pláne akkor is, amikor elkap a nyári eső és ráfagy a vizes kezed a gázra, és alig tudod meghúzni a féket az esőben, miközben valaki eléd fordul...mert már annyira elgémberedett a kezed. Aztán amikor az ízületeid tönkre mentek, 3-4 év múlva akkor már érezni fogod, 20 év múlva meg már nehéz megfogni a tollat, meg a kanalat, szerszámot, ott majd nem lesz visszaút. De majd cseng a kassza a dokinál, a gyógyszerésznél, és a családot is hallgathatod.... Lehet csinálni mindent eszetlenül. Lehet nyaralni, lehet lazulni és lehet vagányul a motoron. Kicsiket, néha. De inkább soha. Sokszor megússzuk, mert az emberek nagy része figyel egymásra, és a baj csak akkor van, amikor két hülye találkozik. Ha szólnak, hogy épp hibázol, nem azért szólnak, mert a rosszindulat hajtja őket. Azért szólnak, mert már megcsinálták, és lehet a végeredmény nekik nem esett jól. Próbálnak megóvni, egy normális ember ilyen. Szól a másiknak, ha épp hülyeséget csinál. Az emberek feltételezik, hogy te vagy annyira értelmes, hogy ha szólnak, ne ugorj a kútba, akkor büszkeségből csak nem ugrassz majd be. Lehet, hogy nem szépen mondják, neked nem eléggé finoman, és cizelláltan, vagy nem símogatják közben meg a buksidat, és nem hordanak eléd rózsát, csokit, nincs szerenád, de ki tudja, még lehet attól igazuk... De ugye a király is a rossz hír hozójának a fejét vágta le először. Mert attól a rossz majd elmúlik. Jah, nem. Vagy ki tudja, lehet tényleg mind genyó!?
Szóval van az a pisieszköz csajoknak, amivel állva lehet pisilni. Pár helyen már láttam sztárolni a neten a cuccost, aztán elképzeltem, hogyan használnám... Nemtom... biztos régimódi vagyok, de hát nah... most elképzeltem a folyamatot, hogy pisilek vele... Fogok egy flakon vizet, meg ezt a szerkezetet és elindulok vele a közeli fához (értiteeeek, nem bokor!). Lerakom a flakont. Kicsomagolom az eszközt, fogom az egyik kezemmel a csomagolását, kicsomagolom magam, majd brunnyantás, a másik kezemmel tartva a cuccost a megfelelő helyre. Nem jól tartom, végighugyozom a lábamat, be a bőrruhába, de némi célzott fa tápoldat kidelegálás is sikerül. Az állva nunitörlést még fejlesztenem kell, ez főként felfázáskor lehet ez necces, amikor csíp... Diszkréten elhajítom a csomagolást, hogy a nunitörléshez előássam a papírzsepit, meg vissza tudjak öltözni, meg megtörölközni, mert derékon felül még nem vagyok hugyos, és legalább könyék magasságában is az kéne maradjak. Lehajolok a flakon vízért, elöblítem a szajrét, meg a kezem, kirázom a nadrágszárból a felesleget egy kis lábrázással. Elgondolkozom rajta, hogy most ha nem megyek be a bokorba egy lájtos flakonos zuhanyra (mint az útszéli szolgáltatóhölgyek a kéthete a nyáron zuhany nélkül fülkében rohadó török kamionos aktus után) egész nap húgyszagú leszek. Átöblítem a bőrgatyót a maradék fél liter vízzel. Közben az elhajított csomagolást elfújta a szél, futok egy lájtos kört hugyos-vizes bőrgatyában, lehugyozott térddel, bokával... Felidézem útközben, hogy a néplélek mit is magyaráz a pisamarta lábú húgyszagú alkoholistákról... Ismét lehajolok a csomagolásért, közben a kezem is nedves, remélhetőleg már csak a víztől. Elcsomagolom a cuccot, és konstatálom hogy a bokorban a csalánosba guggolva de száraz gatyában és szárazra törölt nunival, kevesebb későbbi szaghatással mennyivel komfortosabb... Aztán múltkor a kedvenc kínai kajáldámban meglepődtem a rötyibe menet, ráírták hogy a férfi klotyóra hogy "Férfi és transznemű férfi", a nőire meg "Női és transznemű női". Egy kicsit dilemmáztam a kilincs megfogása előtt, hogy most akkor nekem nettó régimódi heterónak akkor ez mit jelent: a transznemű nővel összefutva a rötyiben ez azt jelenti, hogy a buditársnak akár lehet kékeres lompija is? Ez a női klotyóban kb nettó mindegy, mert mindenki zárt ajtó mögött pucsít rá a szépen megmunkált kerámiaeszközre a maga technológiájával (fészekrakás, harcművészeti lebegős alapállás, stb. mert ugye nem ülünk rá közvetlen a deszkára...), de a férfi klotyóban egy ilyen eszközzel odaállni a falon lógó izé elé, hát nah, azért az kihívás lehet... Vagy holnaptól listák lesznek a rötyiajtókon, hogy minden lelki fogyatékkal küzdő megnevezve érezze magát és tudja melyikbe kell mennie... Volt az a csaj a hírekben, aki csillárba szerelmes, az pölö hogy dönti el, hogy a csillárja fiú-e vagy lány és most ő heteró, vagy leszbi, vagy transzi mert lehet a csillár is változtatja a nemét és kompatibilizálni kell... ? Szóval nettó felnyerítettem kevésbé jólnevelten a rötyi előtt és bementem a nőibe, mert épp nem volt bent senki. Brunnyantás közben arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy ez egy oltári jó lehetőség! Eddig mindig én voltam a genyó, aki nem várta ki a sorbaállást a női rötyik előtt miközben kongott a férfibudi, de mostantól bármikor bemehetek, és senkinek egy szava nem lehet! Elképesztően jó dolgunk van, hogy már ráéünk csillárnak, réti kuvikoló rézfaszű bagolynak meg ki tudja mi a jóistennek képzelni magunkat... miközben csak szimplán nuni vagy kuki nőtt oda. Attól függetlenül, hogy milyen kavarodás van a fejekben, pisálni csak így vagy csak úgy tudsz.... A tények azok kegyetlenek. Asszem nekem kegyetlen szüleim voltak: azt mondták nunival a nőibe kell menni, kukival meg a férfibe.
Akárki akármit is mond, az, hogy ki mekkora területen éli az életét igenis befolyásolja a világhoz való viszonyulását. Aki kb 20 négyzetkilométeren éli az életét a munka-otthon-kocsma/bodyterem háromszögben, igenis jó eséllyel szűk látókörű, különösen gyanakszom, ha hangosan óbégatja, hogy bezzeg a más országban... Minden alkalommal, amikor kiszabadulok kishazámból, szembejön a világ hol szebb, hol kevésbé szebb oldala. Minél több helyre jutok el, annál jobban látom, hogy a mi kis országunk igenis fasza hely, és az emberek se olyan gázok. Igen, vannak kis gyűjtőpontjai a világnak ahol jobban mennek a dolgok, magasabb szintű a technológia, a humán értékrend és ki tudja mi, de vegyük észre, hogy gettó a nagy amerikai álomban is létezik (lásd a hirhedt Bronx, Brooklin, Chicago, mostanában már Denver is), csövesek Párizsban is vannak meg import koldusok a világ számtalan helyén, számtalan helyről. Az emberiség nagy része törekszik arra, hogy minél kevesebb munkával tartsa el magát, és csupán a töredéke, pár százalék az, aki új ötletekkel nyúzza magát, küzd és mondjuk a Marsra kolonizálna, vagy valami hasonló. Jó dolog kimozdulni és távolról rálátni az életünkre, az országunkra, megcsodálni, hogy nahát, az ember mindenütt csak ember... Kilépni a picsányi élettérből. Élvezni, hogy máshol másként de valahogy mégis ugyanúgy csinálják...
A dolog úgy esett, hogy a kígyó is elesett . Szóval kitaláltam a Ritának, hogy látogassuk meg a Cseman Katát, mert motorozni akar, de nem tudja hova. Aztán vasárnap úgy alakult, hogy nem bírtuk elérni egymást a Katával (hol ő volt úton, hol én), de mivel az égiek is akarták a randit, végül Szécsényben csak összefutottunk. Útközben megelőztünk egy lassan poroszkáló csoppert, mint kiderült a Kata haverja volt. Szóval cihelődünk lefelé a motorokról az etetőhely előtt, látom ám, ismerős figura integet. A poroszkálós motoros másodmagával, a mögötte motorozó csajszi teli szájjal vigyorog ki a bukóján. Nézem-nézem, de ismerős a csaj arca, kézzel lábbal kalimpál, aztán ahogy kiabál át az út másik feliről, akkor ismerem meg, hogy ez biza a Kata! Lerongyoltam utánuk a domboldalon, (kicsit odébb álltak meg úgy fél km-el) mondja a Sanyi haverja, hagyjuk azt a kajáldát, mert a lenti jobb. Fel a dobra, banda felnyalábol, motorok áttelepít, ülünk be a Lepénylelőbe hatodmagunk. Hát hiába a kedves köszönés, meg az önálló helyfoglalás (4-es asztalok voltak, de két szék elegáns rablásával megoldottuk, hogy ne legyen meló) az egyébként hóttüres helyen, a kislánynak aki kiszolgálni hivatott, elég szar napja lehetett, mert kedves, az ugyan nem volt. De legalább pokróc, és tonicból is csak kettő akadt, fél literes korsójuk se volt, így önállóan oldottam meg az almafröccsöt a háromdecis pohárban bubisvíz és capy alma mixelésével, a többiek meg felöntöttek a garatra ásványvízből... Aztán bátran nekiálltunk kérdezősködni az étlapon található ételekről, de az ott felsorolt ételekből semmi se volt, se harcsapaprikás, se pörkölt, se úgy semmi, és a lepényesben még lepény se nagyon. A kislány olyan vehemenciával mondta hogy az elfogyott, ez nincs, az nem is volt, hogy végül feladtuk. Mondtuk, itt akkor nem eszünk, visszamegyünk a másik kajáldához. Kata Sanyi barátja szegény úgy szégyellte magát, hogy állta a cehhet, mondtuk jövünk máskor is, leisszuk magunkat nála! El is kereszteltem Lepénylesőnek őkelmét, így az örökös emlékezetbe belevésve megismerkedésünk kalandját. Felcihelődtünk, az éppen érkező motoros párosnak mondtuk, hogy itt csak innivaló van, enni nem merjenek kérni mert balhé lesz (a pincérlány füle hallatára). Szóval Szécsényben a Lepénytanyán vasárnap délben nincs ennivaló, oda ne menjetek. Viszont a Gesztenyéskertben egy atomlaza jó fej cigánysrác szolgált ki minket, és miután elmeséltük neki a Lepénytanyás kalandot, még ajándék kávét is kaptunk. Annyira hulla voltam a hétvégi dupla meló után, hogy diszkréten lehanyatlottam a kajakómában a padra egy kicsit beájulni, és senkinek se fájt. Jót kajáltunk, finom is volt, aztán tekeregtünk még Szlovákiában egyet. Úgy néztem az időképen, hogy ha arra kerülünk, úgy az esőt megússzuk, de a széle csak elkapott. Ritáék megálltak esőruhát húzni, én meg elnyeleztem a következő faluig mert az aktuálisban nem volt fedett buszmegálló paddal. Mire utolértek minket, a napocska már kandikált elő a felhők közül, Tibi meg káromkodott, hogy mennyire melege van a gumibugyiban. Szóval dobtak egy vetkőzést, aztán szépen mentünk tovább. Hazafele még toltunk egy csokit a kúton, és az utolsó 5 km-en megint elkapott a szemerkélés, de csak annyira, amit épp megszárít a menetszél útközben és kellemesen hűt. Kata aztán mesélte, hogy ők másfele tekeregtek, de a lassú menettől majd felgyulladt a bőrben, így esőt kívánt, amit meg is kapott. Jó buli volt, izzítom a bográcsot!
A kisbabáknak könnyű örömet okozni. Eldugod, majd előveszed a játékát és boldogan gőgicsél. Aztán ahogy növekszik, az örömködő képessége is egyre nagyobb dolgoktól kezd beindulni. Mire felnövünk, az esetek nagy részében leszoktatják a népeket (főként az iskola) az örömről: már nem öröm a felfedezés, már nem öröm a tanulás, a rácsodálkozás, a ritkán látott barát, a kis kocka csokoládé (mert az egész tábla kell). Sőt egyes fölnőttek eljutnak addig, hogy valójában kibaszott savanyú életük van, és ha szabadságra küldik őket megzavarodnak, mert nem érzik magukat elég hasznosnak, és egyébként is, boldogan vigyorogni mekkora köcsögség ebben a búval baszott, keserű és elbaszott világban... Nemcsak az iskola a hibás, a szülők is hozzátesznek: szaranya meg szarapa az, aki nem rögtön ugrik a gyereknek azonnal amikor megnyikkan, és nem teljesíti azonnal a vágyát. A felnőtt gyerek meg nem tanul meg várni, vágyakozni, és örülni se. Hiszen minden, azonnal elépottyan, és mire felnő, csak azt tanulja meg, ami óhaj nem azonnal valósul meg, az igazán nem is érdekes. Mert mi az hogy várni, meg mi az hogy türelem... Hivatalosan örülni már csak készen kapott, drága dolgoknak lehet. Egy kocsinak, drága lapos tévének, menő telefonnak és a franc tudja minek, de drága legyen, az a "valódi örömforrás". De ingyen strandra szabin nem mennek (ahol hideg és kristálytiszta a víz), egyedül nem mennek buliba se, csak falkában mert mihez kezdek ott ismerősök nélkül (eszébe nem jut, hogy ismerősök majd akkor lesznek, ha odamegy), a gyereknek felállított kerti medencébe meg nem mászik bele, mert mit szólnak majd a szomszédok... Hát ugyan, vajon ez ki a francot érdekel? Pistanéni drága, hát ne tessék belemászni a negyven fokban a kerti medencébe, mert ki tudja mit fog mondani a szomszéd... az idős test vagy a régimódi fürdőruha, vagy a hangos nevetés, ki tudja mi nem fog neki tetszeni. Ne, még véletlen se játszék a kisunokájával a vízben, sőt, a napsütés D vitaminja még véletlen jó kedvet fog okozni, a fröccsenő víz meg kellemesen hűsíteni fog, aztán véletlen kialakul egy szoros kötődés is a gyerekben, aztán ha az egész család jól érzi magát, és véletlen nekiállnak grillezni is, aztán az aztán az erkölcsi fertő, hát hogy meri mindenki jól érezni magát ebben a bánatos világban...! Elképesztő módon vigyorogni és röhigcsélni fognak, zajosak és boldogok lesznek, hogy enné meg a fene... Mi az hogy otthon nyaralni, hát nem kell ahhoz elutazni? Mit szólnak, nem illik, jajistenemmileszakkor... Az emberek elfelejtették jól érezni magukat. Csak úgy nettó élvezni az életet: egy hintaágyat a fa alatt, a labdázás örömét, nevetni csak úgy, eltölteni a szabadidőt céltalanul, nettó jóérzésből baromságokkal, ami oltári röhögésekbe fullad, ahol nem ciki a hülyéskedés és a gyerekesnek tűnő szórakozás. A teljesítménykényszert hagytuk belopózni a szabadidőbe, hogy elég hasznosan teljen, és hogy csak az lehet jó, ami elég drága... Pedig a legdrágább dolgok megfizethetetlenek: egy mosoly, egy ölelés, és az együtt töltött idő...
Vannak jófej polgármesterek, akiknek bármikor jó a helyszínbejárás, és ha rákérdezek, akkor nem zavarja őket, ha motorral megyek. Van amikor nem kell reprezentálni a képviselő testületnek, hogy miért lesz jó nekik a lézershow: hogy a lézer show legalább olyan látványos, mint a tűzijáték, és hogy nem lesznek elmenekült kutyák, síró csecsemők és az álmatlanság miatt rosszmájú pletykákat terjesztő öregasszonyok, környezetszennyezés, de cserébe lesz hangjátékos multmimédiás forgatókönyv írás a település történetéről, meg hasonlók. Itt most a polgi nagyon cuki volt, megcsodálta a vasat borzongva, hogy ő sose ülne ilyenre, aztán megoldottuk a feladatot és indulhattam is tovább. Szóval megnéztem a helyet, és mivel közelben voltak a hegyek (kb 30 km), gondoltam visszafelé már tekeregve megyek, ráérősen. A közeli kúton kiderült: odafele a tankolásnál bezártam a hátizsákomat a dobozba, és úgy, hogy onnan ki nem veszek semmit: a hátizsák fülét sikeresen bezártam a klamnis zárszerkezetbe, hogy azt csak szerszámmal bírom majd kifeszegetni... Ami ugye a dobozban csücsül, a pénztárcával együtt, egy ideig próbáltam bejutni a dobozba, majd feladtam. Mérges lettem, hogy miért nem figyeltem erre oda... Az egyetlen mák az volt, hogy a kártyák a kabátzsebben maradtak mert amikor indultam, a kúton kártyával fizettem és zsebre vágtam. Tankoltam, elnyaltam egy fagyit a padkaszélen, közben beszélgettem egy frissjogsis helyi kisvagánnyal aki a 600-as Hondát majd két hónapja vette és láthatóan büszke volt rá. Jó volt látni a csillogó szemét ahogy mesélt a vasról, hogyan vette. Az ifjú titán láthatóan boldog volt, Tokaj felé indult épp tekeregni. Aztán tovagurultam, és Lillafüred magasságában bejelzett a vacsoraszenzor: gondoltam itt egy csomó büfé, majd jól behekkezek. Beálltam a parkolóba, egy idősebb meg fiatalabb fószer épp szállt ki a kocsiból, megnézték a vasat majd továbbhaladtunk egymás mellett. Kicsit bámultam a cserfes patakot, majd nekiindultam felfedezni a büfésort, reménykedve, hogy van kártyás hely. Hát nem volt. De az egyik büfénél, mikor már feladtam a vacsoratervet, a parkolóban látott két férfi észlelte a dilemmát, és az idősebb kapcsolt, és leszólított kedvesen: Meghívhatunk valamire? Átvillant bennem lélekben vigyorogva, hogy most letérdelsz ha egy teljes vacsorát kérek, de mivel szimpatikusak is voltak, és ekkora geci nekifutásból nem lehetek, hálásan beértem egy natúr ásványvízzel turbózott szomjoltással. Leültem melléjük, hogy megengedik-e, igen, persze, és kiderült a fiatalabbik motorozik. Rögtön belemélyedtünk a témába, meg is mutatta a vasat, egy csodaszép JAWA-t újított fel, nagyon frankón megcsiholva a haverokkal. Aztán szóba került ki mivel foglalkozik, mezőőrök voltak mindketten. A fiatalabbik erdész suliba jár, és úgy keveredtek oda, hogy le kell adni egy növénygyűjteményt, és épp kint voltak növényeket gyűjteni, az idősebb segített neki. Aztán nekiálltunk kibeszélni a világ dolgait, merrefele megy a világ az emberekkel, a természet pedig hogyan vesz majd ezért revanst... Sajnos az idősebb mezőőr Béla szerint is változik az időjárás. Amit a Balatonon az öreg kapitány mondott, hogy 10 éve olyan viharok vannak ami azelőtt sose a tavon, itt a hegyekben, jó párszáz km-el arrébb, egy mezőőr által ugyanúgy észlelhető. Változik a természet és nagyon gyorsan, mostanában egyre többet hallom ezt olyan emberektől, akik természetközeli munkahelyeken vannak. Jó volt velük beszélgetni, az élet nagy dolgairól: a természetről, az emberekről, a lélekről, a örömről, a boldogságról... Ritka kedves fél óra volt, a vadidegenek tét nélküli beszélgetése bármiről. Az idősebb lelkében már benne volt a korral szerzett derű, a fiatal pedig még az élet iskolája elején, ahogy néztem neki se volt könnyű a kezdet. De ha ügyel, hogy elégedett legyen azzal ami VAN, jó élete lesz. Adott egy kedves ajándékot: a topjos kupak felirata belül: Szerezz örömet a mosolyoddal! Aztán átgurultam a hegyeken, béke volt a lombok között, néha hozzám ért egy belógó ág, figyelmeztetve jön egy húzósabb kanyar... Egerben elmajszoltam egy kártyával vett szendvicset és azon gondolkoztam, milyen nap lehet ennél tökéletesebb... Erről szól a világ: egy mosolyra úgy szomjazunk, mint egy pohár vízre... Köszönöm az értékes délutánt Béla és Iván!
Amikor elindultam kishazánk körbemotorozására, a tudatosság része kb annyi volt, hogy most már meg kell szakítani a napirutinos verklit mielőtt megbolondulok, a tudattalan meg szomjazta az épülést, a tanulást és a fejlődést, a tovább lépést... A mai napig. Napról napra érik bennem az ott tapasztalt tudás, mások életének megismerése felnyitotta a szemem a sajátomra: valójában a saját kínjaim nem is olyan rettenetesek... Ahogy elindultam, az pedig felnyitotta a szemem: nincs lehetetlen... mert teremteni mindenki tud a saját életében, a lelkünkben a munka örökké való. A határokat kitolni, elérni az elérhetetlent, felfedezni valami újat, az gondolom az emberiség civilizációjának mozgatórugója. Vágyni a jobbra, a többre, a teljesre, teljesen természetes. A jobb motor, a nagyobb autó, a jobb lakás, a jó nyaralás, a jobb élet vágya mindenkiben ott munkálkodik. Azt gondolom, valahol Istent keressük a tökéletesben, amikor a legjobbat akarjuk mindenből. A legjobb nőt, a legjobb férfit, a legjobb társat. A gondtalan gyerekkor (már akinek az jut) tovalibben, aztán az első, tökéletes két évig tartó szerelem elmúlik, a fiatalkori lánglelkű lelkesedés minden munkában csöndes tapasztalássá szelídül, és az AHA! élmény, amikor megvilágosodunk valami probléma felett, kinccsé válik... De a legjobbra vágyás megmarad, a zsigereinkbe bújva keresi a tökéletest nyolcvan éves korunkban is, kapálva a kertet egy szebb paradicsomért... Metszve egy fát a szép gyümölcséért. Amit tavasszal metszettél, csak ősszel szüretelheted... Megműveljük... a kertet és közben önmagunkat is: az önuralom, a türelem a kertben bizony megterem, mert nem holnap nyílik az a virág, amit ma elvetettél. A nagy változások mindig lassan zajlanak, és vagy van türelme kivárni az embernek, vagy továbblép és kergeti tovább a nagy és elérhetetlen illúziót: a tökéletest. A tökéletes pedig tovalibben mint egy csalfa álom, mert meg akartad markolni, megragadni, hogy csak a tiéd legyen és mutathasd, hogy lám megvan, az ENYÉM! De a tökéleteshez csak Istennek van joga. A bennünk lakozó teremtő szándék látja csak mi az, amiért érdemes várni, hogy a kicsi magból csodaszép virág legyen. A bennünk lakó Isten szerű lélek látja azt, mi az ami lehet tökéletes. Mert mi magunk azzá tudjuk tenni, ha teszünk érte. Ha türelmesek vagyunk, ha metszegetjük a saját magunk vadhajtásait is, ha elég jó a jó és látod benne a tökéletest. A te szemedben, a te lelkedben, a teremtő szándékod, a benned lakó Isten látja abban a dologban a tökéletest. Akkor az elég jó is tökéletes lesz neked, mert a te szereteted teszi majd azzá, a hiányzó részeit te magad pótlod majd ki. Mert el tudod fogadni olyannak amilyen, és rögtön az lesz a tökéletes. Milyen a tökéletes? A tökéletes szülő? A tökéletes gyerek? A tökéletes kapcsolat? A tökéletes élet? Vajon mi magunk tökéletesek vagyunk-e? Megérdemeljük-e a tökéletest? Kell az a teher, ami ezzel jár, hogy nem hibázhatsz, sosem, és azt nem bocsátja meg senki sem? Ugye nem... Istent keressük és embert találunk. Ha szeretünk, tökéletest.
Így hívom azokat a napokat, ahol vagy front, vagy kollektív agyhalál van az utakon, röviden és tömören mindenki hülye. Tegnap a tesztmotorral kifogtam vagy 6 barmot az úton zsinórban egymás után. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ha már indulás után közvetlen látom, hogy megy az autósok között az agyhalál, olyankor már rutinból átkapcsolok fokozott figyelmi módba, mert egyik-másik zombikat megszégyenítő módon hülye és közveszélyes.... Azzal kezdődött a nap, hogy a közeli Y alakú útkereszteződésben, a háromszöget benézte a macisajt mögül kivágtató állat. Ez a kereszteződés kb 80 m-re van tőlünk, és szinte már statisztikát vezetek arról, hogy haladok át rajta, és következtetéseket tudok levonni az aznapi forgalomban részt vevők lelki és szellemi állapotáról... Tehát, ha itt reggel valami grimbusz van, tuti, hogy lesz még hülyéből aznap dögivel. Amikor üres a kereszteződés, vagy béke és nyugalom van áthaladás közben -a jól felismerhető, macisajttal, kamerával bevédett főútvonalon a haladás zavartalan- akkor aznap nem lesz rákendroll, csak örömteli gurulás, de télleg... Letudtam a kezdeti izgalmat egy hogyrohaggyámekköcsögel, rögtön korán reggel.... Szóval ha reggel nyugi van az y-ban akkor aznap nyugi van az úton, de tegnap az első gyilkossági szándékot sikeresen megúsztam. A második a kikanyarodós vénember volt, itt a szolgáltatósor mellett indexelt egyet jobbra (érted, oda van miért bekanyarodni), majd miközben elkezdtem őt kikerülni balra, elém kanyarodott szép lendületesen balra, az útszéli kapuba.... A Z900 egyébként vadulós állat, frankón lehet kiugrani vele előzésnél, de a fater annyira szitálva ment egyenesben is, hogy az mentette meg a vasat, hogy nem izomból előztem ki a baromarcút és a másik sáv szélén vele kanyarodva satufékkel sikerült egy kiadós "bazmeg te kibaszott gyilkos barom, most letépem a fejedet ha kiszállsz!" felkiáltással letudni. Bácsika letudta egy udvarias bocsi intéssel, de ha a teherautóval lettem volna, én meszelek neki a Ticoban... Komolyan kéne egy PÁV II vizsga minden 60 felettinek két évente, mint anno nekem a fiatalkorúságom miatt... Ezeket csak az tartja életben, hogy a többi figyel. Aztán jött a nemzetiségi zsiguli. Ritkán látni ma már ilyet, de tegnap az is megvolt. Ácsorgok a sor elején a lámpánál, becsurog mögém a szocializmus büszkesége. Szakadtkipufogó, repedfazékhang, gyanúsan nyikhajok, cigányreppet dübörgő szokol, gondolom a kötelezőt meg a MABISZ állja baj esetén. Csurog egyre közelebb, bőgeti a motort. Ácsorgok. Bőget. Jön. Nézem a tükörben keresem a szemét, vigyorog. Jön. Kéne már váltson az a lámpa, mert nincs kedvem verekedni taknyokkal, meg utálatos a bőrkesztyűről a vért is pucolni... Bőget. Végre vált a lámpa, felüvölt mögöttem a Zsiguli, csikorognak a gumik, kényelmesen váltom a kettest, távolodik. Biztos zavarta a szőke copf ami kilógott a bukó alól... De ma megint kisebb lett a pöcsöd két centivel a haverod előtt, hogy még egy motoros csajt se tudsz megelőzni. Hiába no, csak figyelni kellett volna fizika órán és nem zsebhokizni a tanítónénire... Gondolom magamban, ma még lesz előttem 300 km legalább, meg egy utas (kétgyerekes anyuka, bandázós örömmotorozunk majd), fasza nap lesz ez így... valamit odafent intézhetnétek, hogy letakarodjanak a majmok az útról, hogy a két gyereknek maradjon anyukája. Az égiek meg figyeltek, amíg Moncsi mögöttem ült, béke volt. Aztán már hazafelé csak két meg nem kapott jobbkéz volt, meg egy figyelmetlen sávváltó... Tehát találkoztam egy rohaggyámeganyádnakamentőbenmévoltelsőbbségemikorszülnivitték... aztán meg kellettvónacápaamagzatvizedbével meg egy lájtos faszcibálóriherongybuzival. Káromkodni jó. Levezeti a feszkót. De az tuti, ha még egy hetedik megtalál hazafele az Y-ban, akkor megállok neki és nettó jóindulatból, nevelő szándékkal megverem a kamera alatt...
Csudálatos ez a facebook, legfőképp a kapcsolati hálók dinamikája miatt. Szóval van egy (szerintem nem enyhén deffektes) srác Kecskeméten, a fétise a motoros nő. Már tudjuk hogy hol él, és hogy biciklivel jár munkába, volt valami ütős simója, és ha meglát motoron két nőt, ijedtében majdnem beesik az árokba a bringával... Kevés olyan magyar nevű, motoros képpel megáldott nő van a facebookon, akinek még nem írt ismerkedős messenger üzeneteket, amiben kifejti, hogy milyen jó lenne őt elvinni motorozni... Mármint, hogy őt vigye el a nő motorozni. Értem én, hogy változik a világ, na de mégis... hát de ennyire?! Eredendően a csajokat viszik a pasik vagy mi... Időnként fel-felbukkan motoros nős körökben, és szegénykét kinevetik, mert hát szimultán 5-6 csajnak is ír, de hát senki se veszi komolyan, mert lejön mindenkinek pár sor után, hogy a toronyban nála másként működnek a kerekek. Rendszerint vagy nem válaszolnak neki, vagy udvariasan elhajtják. De van, akivel úgy is elbeszélget, hogy az egy sor választ nem ír neki... Aztán meg a nők olyanok, hogy a kapcsolati hálót elég rendesen használják, amint felbukkan valahol egy fura figura, ugye elkezdik kérdezgetni egymást, hogy ez a madár vajon ki fia borja, ismered-e? ...és akkor kiderül, MINDENKI, de szinte MINDENKI ismeri. - mert mindenkinek írt már, - van akinek többször is, - nem fogja fel a NEM-et, csak tiltással van béke, - és akit még nem szólított le messengeren, az nem is rendes motoros nő... Így alábbi nevelési célzatú ötletek merültek fel vele kapcsolatban: - le köll tiltani oszt jóvan - ez addig működik míg a kis jószág nem csinál magának kétévente új profilt, és feledékeny, többször körbekattintja az atyaúristent is... - vigyük el motorozni és hagyjuk ott a tajgában a farkasoknak, (ez volt az én ötletem) - hozzuk össze a pinkpóniversenycicával! (ez másé, én nem vagyok ennyire genyó )
Vannak olyan jóga gyakorlatok, amik pont motorosoknak is jók. Ádám összerakta ezt a gyakorlatsort és azt mondom baromi frankó! Elsőre könnyűnek tűnik, de ha megcsinálod őket 2-3x, másnap majd hasonkúszol az izomláztól, hosszas gyakorlással pedig megerősödnek azok az izmok, amiket motorozás során használunk a legtöbbet: törzs izmai, koncentrációs készségek. https://csamclub.hu/galeria/albumok/motors-jóga-gyakorlatok-lővey-Ádámtól.2441/
A facebookon van millió motoros csoport és egyre többet látom, hogy kezdők alapvető tartáshibákról kérdezősködnek: - miért fáj a csuklóm, - miért fáj a nyakam, - miért fáj a vállam, - miért fájdul meg itt-ott motorozás közben, után, izomgörcsök, stb. Alapvetően a motorozás utáni/közbeni fájások arról árulkodnak, hogy valahol görcsölsz a motoron, nem jó a tartásod. Sőt, akár mondok rosszabbat, még az is lehet, görcsösen kapaszkodsz a kormányba! Nem tudatosan, csak úgy önkéntelenül. Ez azért rossz, mert egy hirtelen jött szituációban a görcsben álló izmokból reagálni sokkal nehezebb és alapvetően további rossz reflex felé indul el az ember. Már csak az ujjai lazák mondjuk, és belekap az első fékbe, meg a hasonlók... A másik lehetőség az alacsony plexi és állandó görcsös ellentartás a menetszélnek. Ez pénztárcafüggő megoldás, kinek mekkora táblaműanyag kell az arca elé, de ez a probléma inkább a túrákon fordul elő, nem a mindennapi városi szaladgálás közben. Ott tuti, hogy a rossz tartás a bibi. A nyugodt, kapaszkodás nélküli ülés alapfeltételei, hogy a törzs izmait használjuk arra, hogy tartsuk magunkat a motoron. Besegíthet még a combizom, amikor a tankba azzal kapaszkodsz. Miként lazíthatod le a vállad, karod? Első körben odafigyelsz rá, hogy ne kapaszkodj a kormányba. A menet közbeni könyöklebegtetés kilazítja a görcsös kapaszkodást, a vállkörzés is feloldja a kapaszkodógörcsöket. A nagy, sóhajtós levegővétellel is az ember a görcsösen tartott vállát is elengedi, lelazítja. Mindaddig, amíg a könyöködet egy apró mozdulattal más odébb tudja mozdítani addig az laza. Ezt gyakorolhatod álló motoron is, megkérve valakit, hogy miközben letalpaltál a motorral és megfogtad a vezetés közbeni kormánytartással a kormányt, ütögesse meg a könyöködet. Ha lazán kibillenti a könyöködet, akkor jól csinálod, ha te is billensz motorral együtt, akkor bizony görcsösen tartod, lazítsd nyugodtan a fogást. A görcsösen kapaszkodó kormánytartás balesetveszélyes. Minél keményebben fogod a motort, annál nehezebben reagálsz egy kínos pillanatban, annál merevebb, és hosszabb lesz a raagálásod. Tartsd a törzsizmokkal és a combizmokkal magad, hogy felül a válladdal és a karoddal lazán tudj reagálni. A combbal fogott motornak van még egy jó tulajdonsága: amíg a motorral összeérsz, a súlypontját sokkal jobban érzékeled, és a csípőddel is tudsz koordinálni, nem erőből kell navigálnod. A helyes testtartás minden motoron és minden testalkattal egy kicsit más. Az, hogy alapvetően hol tartod a súlypontodat gyalog, lábon járva, az már ad egy bizonyos testtudatot, egyensúlyérzetet. Amikor a motorra ráülsz, minél jobban összesimulsz vele, annál jobban érzed a motor súlypontját is, annál jobban egybe tudtok folyni, annál jobban érzed a motor súlypontját is. Nehéz írásban megmondani a tutit, mert bizony az is előfordul hogy valakinek a testalkatához képest kicsi vagy nagy a motor és alapvetően nem ergonomikusak egymáshoz. Sőt, valójában nem is az a fajta motorozás lenne a kedvence, mert a speedes haver rádumálta valami seggrakétára, miközben ő szíve szerint inkább valahol dagasztaná a sarat... (De most még egyenlőre csak ott tart, hogy húdejó, már motorozok!) A kényelmes motor minden mentalitásnak és testalkatnak más, ezért nem szeretem megmondani a tutit, hogy melyik a legjobb motor és azon hogyan kell ülni... Kinek, a 150 centis 40 kilós törpének, vagy a 120 kilós langalétának? A tutit leginkább egy vezetéstechnikai tréningen tudják neked elmagyarázni. Sokszor hallom azt is, hogy jajj, de hát én még csak párszáz km-t mentem, majd ha már lesz rutinom... Mire lesz neked rutinod? Nembazmeg, most menj el, mielőbb! Amíg úgy érzed összeszeded magad a tutit párezer km-el, addigra rögzülnek a szar rutinok, szar megoldások, és utána kurva nehéz lesz tőle szabadulni! Friss jogsival rögtön, azonnal a jó vezetési módszer fog rögzülni, és sokkal hamarabb fogod magabiztosnak érezni magad a vason. Ne mondja meg nekem senki, hogy a pártízezer forint nem éri meg amibe egy vezetéstecnikai tréning kerül, ha kiszámoljuk mibe kerül a fájdalom, a kórházi napi ellátás, a javítási költségek, a munkából való kiesés, és nem utolsó sorban a család sírásának hallgatása egy esetlegesen egyébként elkerülhető baleset után... Ráadásul vannak igyenes tréningek is, az országos és megyei balesetvédelmi bizottságok oldalán, motoros csoportokban millió helyen tolják a párórás fejtágítást. Szokták mondani, de hát a saját tapasztalat sokkal hasznosabb. Értem én, de minek kínlódni a kitapasztalással, ha sokkal hamarabb is, kevesebb szenvedés (esetleges balesetek) árán is eljuthatsz egy biztonságos tudáshoz? Itt a szezon eleje, megkopott a tudása mindenkinek télen (kivéve a futárokat akik fagyban is nyomják), ideje gatyába rázni a szezon elején a vezetési módszereket, és lehetőleg a helyes megoldásokkal, a jól megtanult reflexekkel. Ha van a fejedben egy jó minta, vész esetén az agy szívesen nyúl a már megtanult megoldáshoz, nem pedig ahogy sikerül alapon "elfektettem a motort, mert az tűnt a legjobb megoldásnak" című dumát kell majd előadni a haveroknak és a következő szezonig várni, hogy a javítás meglegyen.... Tanulni jó, motorral meg pláne jó buli! Irány a motoros vezetéstechnikai tréning!
Mama, boldog anyák napját odafenn...!
Nekem nagyon jót tett ez az országjárás. Gyakorlatilag elmondhatom, hogy kicsit megszöktem a saját életemből, és baromi jót tett kiszakadni a mindennapi mókuskerekemből. Jó dolog rálátni a mások életére, a világ más csücskeire rácsodálkozni, meríteni, tanulni belőle. Nem hiába mondják a vallások, hogy a életben kell egy-egy nagyobb zarándoklat, és a legkisebb fiú is azután találta meg a mesében otthon a szerencséjét, miután körbement a nagy világban... Az ember azt gondolja, hogy hú de egzakt dolgok kellhetnek egy akár több hétig is tartó túrához. De valójában, ami 2-3 napra elég egy motoron, az pont ugyanúgy elég két hétre is, kiegészítve azzal, hogy mosógélt kis flakonban érdemes elrakni. Azt is csak azért kell elrakni, mert nagy kiszerelésben árulják, és felesleges literekkel szaladgálni. Azt gondolom, amíg az ember Európában tartózkodik, nincs különösebben nagy extrákra szükség, mert a civilizáció nagyon közel van, és bármikor lehet segítséget kérni, ezerféleképpen. Amíg a saját jól ismert kultúrkörünkben tartózkodunk, nagy baj csak nagy hibázással érhető el. Ami alapvetően eszközként kell: -protektoros motoros ruha, két kesztyű (egy vízálló meg egy vékonyabb/száraz váltó, ha meleg van) - váltóruhák (alsóruházat, póló, pulcsi) - tisztálkodószerek (tusfürdő, fogkrém, törülköző - a hajcsavaró és hajvasaló meg társai otthon maradhatnak, buksiba, csomagtartóba úgyse fér be, meg idő se lesz használni) - a feszesebbik motoros láthatósági mellény praktikus, pláne éjjel fényvisszaverősen, - üzemanyagpénz, némi kajapénz, túlélési tartalék kártyán, gáz esetére, - megfelelően felkészített motor (műszaki állapot, gumik), - telefon+ töltő mobil nettel, ha gáz van tudj információt keresni, gps-t használva tájékozódni, - esőruha. Ez mindenképp, mert szörnyű szarrá ázva lenni, úgy menni fagyoskodva, - tangapapucs (én azt tudom a leglaposabbra elcsomagolni, és a nyilvános fürdőben igen praktikus), egy pár kisebb dimenziójú, könnyen elcsomagolható rendes cipő. - egy váltás normál felsőruházat, hogy protektor nélkül is tudj csavarogni, akár gyalog (kabátnak pont jó a motoros kabát), - hálózsák bármilyen körülmények közt alváshoz. Párnát majd gyúrsz a levetett cuccaidból (amik épp nem száradnak ) - fürdőruha, ha fürdőket is célba veszel, - mosógél, a tiszta ruha végett. Ami praktikus: - a motoros aláöltöző, ami sielősre vagy bármiféle sportboltól származó aláöltözővel megváltható, az pont jó. a pamut macskanaci is jó alsó aláöltözőnek, de lényeges a réteges öltözködés: trikó, póló, vékonypulcsi/aláöltöző, pulcsi, téli bélés/protektoros kabát. - a protektoros ruha téli bélését nem árt ha elviszi az ember magával, főleg tavasszal meg ősszel, - egy mellény, amit vagy felveszel, vagy szélzáróként előre behajtogatsz a kabátodba, - valami napelemes töltő, ha vadkempingezés is lesz, - ha olyan munkád van, egy kicsi klaviatúrás tablet ami könnyen elcsomagolható, kevés helyet foglal - de alapvetően inkább arra kondicionáld a népeket, hogy nem leszel elérhető, és nélküled kell megoldják az életüket, - a kormányfűtés, ülésfűtés hidegebb napokon végtelenül kitolja a komfort zónát, akkor is ha lepapírkutyáznak érte. Egy meleg, könnyen mozgó kéz ráadásul még életet is menthet egy olyan helyzetben, szétfagyott, gémberedett ujjakkal baromi hosszúvá válik a reakcióidő. Szard le nyugodtan a hülyéket, legyen nekik ízületes a kezük öreg korukra. - ha nincs, baromi jó kesztyűd legyen, mert szinte azt éri a fejed után a legjobban a szél! - a nagy plexi, markolatvédő műanyag lapát a motoron ugyanilyen okok miatt, hogy ne fújjon át a szél, - zippzáras zacsiban a papirok, a száraz ruha - a vízhatlanság fontos: a száraz ruhánál semmi sem tud jobban esni egy hideg esős nap után, - egy poncsó: bármikor letakarsz, betakarsz, szárazon tartasz vele valamit, ráfekszel, stb. Ezt én simán elfelejtettem most, pedig kirándulásnál sokszor használtam, de motoron is praktikus. - Valami kis praktikus, kedves ajándék. Nekem nagyon bevált a motoros jógi "Motorozz ésszel!" c. írása: mivel alapvetően motorosokhoz mentem, mindenki örült a biztonságos vezetéstechnikával kapcsolatos kiadványnak. A tinik azonnal lecsaptak rá és elcsenték, mint menő motoros cuccot, a fölnőttek pedig örömmel lapozgatták a benne lévő hasznos információkért. Egy kedves gesztus nem kerül semmibe. Ádámnak van még pár db, szívesen ad belőle akárkinek, aki terjeszti a benne lévő hasznos, életmentő tanácsokat. 20-db-ot vittem magammal az útra és mind elfogyott. Köszi Ádám! - a motoros legnagyobb ellensége a szél és az eső: a szél folyamatosan kihűti a testet, az eső pedig tovább rontja a közérzetet. Mobil megoldások, ha sikerült otthon hagyni dolgokat: - Suzutól tanultam, hogy az újságpapírnál jobban semmi sem szigetel: ha egy pulcsi minusz van, a protektoros ruhába behajtogatott ingyenes benzinkutas újságok kiválóan melegítenek - a csövik is ezért fekszenek papírokon, - a kukászsák is lehet esőruha alternatíva, de az erősebbik 120 lityis, és csak átmeneti megoldás. Jobb egy praktikus fényvisszaverős esőruha, ami nem szakad tovább. - praktikus, ha nem veszed vérkomolyan a dolgokat, nem kell ragaszkodni az előre megírt útvonalakhoz és elképzelésekhez, mert úgyis másként alakul majd. Hagyd magad kicsit sodortatni az eseményekkel, ússz az árral és élvezd. Az élet gyönyörű, és a feladatok azért vannak, hogy megoldjuk őket. Az egészség megőrzéséhez fontos a higiénia, a táplálék és a pihenés. Hallottunk útközben sztorikat mosásmentesítésről a kifordított alsógatyák világából (végül is 3-al elmész 6 napig ezzel a matekkal), de át az ember nem azért igényes mert a többiek látják-e vagy sem, hanem a saját közérzete miatt. Útközben a kajálás nagyon fontos, mert a figyelmet jelentősen befolyásolja az egészség állapota. Meglepő lehet, de a folyadékbevitel is jelentősen befolyásolja a figyelmünk állapotát. A napi két liter legyen meg. Legyünk tisztában a korlátainkkal, és napi km mennyiséget úgy vállaljunk, amivel biztos hogy otthon örömmel várnak majd haza és nem egy tepsiben. Ha belefér az összes cuccod egy nagyobb sporttáskába vagy két normál hátizsákban, akkor bőven jó vagy. Nekem egy doboz, egy tanktáska és egy felgumipókozott hálózsák volt az összes csomagom. Ennyi bőven boldoggá fog tenni. Nem a cucc a lényeg, amit magaddal viszem hanem az út, maga a kaland.
