Vickancs blogja

Lecsengett a karácsony és átléptünk az Új Évbe is. Mi még pihentünk pár napot otthon, bár nem önszántunkból, mert munkakezdés előtt lebetegedtünk. Így január első hetét pihenéssel töltöttük, így volt időm elővenni a karácsonyra kaptam egy puzzle-t. Természetesen francia bulldogos.
Lassan haladok vele, de ha kész megmutatom.
Nekem a "Jézuska" semmilyen motoros cuccot nem hozott, csak kutyásat. Tréningekre akadályokat, jutitartót stb.

Karácsonyon elmúlik, de a dobozok maradnak. Főleg ha a családban van macska.

Névnapomon kirándulni mentünk Szigligetre. Bejártuk a közeli tanösvényt. A túra nem volt hosszú (5km), de a terep nem volt könnyű a sár miatt. Erdei sétánk után a várat is megnéztük, ami kutyabarát hely. Majd a vár tövében találtunk egy kis pincét, ahol a helyi bort is megkóstoltam.

Mindjárt itt a karácsony, már az utolsó dolgok is kikerülnek.
Kutyám megőrül a labdákért, a világító hóember a kedvenc dísze. Kerek is, mint a labda és biztos szét lehetne rágni.
Több mint fél órát bámulta, és a biztonság kedvért a hóember magasabb polcra költözött, mielőtt áldozattá vált volna.

Lassan vége az évnek, így aktuális a évvégi céges vacsi is. Persze megnyertem a sofőr szerepet, mert az Uram leguríthatott pár sört.
Persze egész hetem, hétvégém a rohangálásból állt ki, mert elkezdtem a karácsonyi ajándékokat felhajtani.
Tudom már késésben vagyok ezekkel, nem is szeretem ilyen későre hagyni az ajcsi beszerzést. Pedig még 3 hiányzik.

Téli hangulatban elcsábulunk az adventi vásárba forralt borozni.
Kicsit aggódtam, hogy ez idén kimarad, mert esetleg nem lesz kivilágítva a város ("rezsidémon"). De a fehérvári cégek összefogásának köszönhetően, a kivilágítás finanszírozása megoldódott. Lett fény, lett vásár.
A városháza udvaráról kikerült az országalma mellé a városi Betlehem, mert az városháza renoválás alatt áll. A városi betlehemi installáció mellé került egy kis betlehem is - én imádom az ilyen kis gerilla akciókat.

Máris beleléptünk a karácsony előtti időszakba. Jöhet a forralt borozós időszak - kb. ennyi amit élvezek ebben a felhajtásban.
Otthon kikerültek a fények, néhány dísz és a melóhelyre is becsempésztem egy égősort.
Vasárnap az Uram kitalálta, hogy menjünk el az adventi vásárba, megnézzük a fényeket, meg a bódékat. Egyetlen hiba csúszott a gondolatmenetbe, hogy pont a "gyertyagyújtásra" értünk oda. Álló embertömegbe ütköztünk, mert mindenki ott volt. Azért forralt bort szereztünk, bár volt olyan érzésem, hogy sose jutunk sorra. Tesómékkal is összefutottunk, így a gyerekekkel körhintáztunk is egyet, nekem jutott a fekete hattyú.
A fények megcsodálását, majd máskorra maradt, egy hétköznap esti sétára.

UI: Ilyen még velem nem történt, advent első hétvégéjén még nincs adventi koszorúm.

Egész héten szarul voltam, megfázás gyötört. De vasárnap meg hagyhattam ki a "Szituációs személykereső tréningünket".
Természetesen megrendezett eltűnés volt, a kutyák viszont ezt nem tudták.
Vasárnap délután két eltűnt gyermeket és apukájukat kellett megtalálnunk. A képzeletbeli riasztás 14:30 kor érkezett a csapatunkhoz miszerint két gyermek és egy felnőtt nem tért haza Pákozdon a délutáni sétából! Vonulás után 4 fő 3 kutyával érkezett a helyszínre 15:00 órakor, ahol a személygépkocsit megtaláltuk nyitott állapotban így a benne található gyerekülést használtuk szagmintának!
Három kutyát indítottunk az ülésről 15 perces késleleteséssel. A kutyák nem látták egymás munkáját, és nem találkoztak a bújókkal. A helyszínen tele volt vadcsapásokkal, vaddisznó túrás nyomokkal, pocok üregekkel.
Mindhárom kutya sikeresen teljesítette az 1400 méteres nyomot, a szintidő 15-17 perc volt, a két gyermeket és apukájukat a DINPI kutatóház szomszédságába található kilátónál találtuk meg épségben.
Ezek a szituációs feladatok készítenek fel az "éles bevetésekre".
Egyébként a terület fokozottan kullancs fertőzött. (Magamon egyet találtam, de volt olyan kutya, akinek a bundájára 10 kullancs is rátapadt.)
A Dinnyést Pákozddal összekötő útszakaszt felújították, végre eltűntek a kátyúk, bár okos megoldás lett volna a kerékpárosoknak külön sávot készíteni, mert ha csak fel lesz festve a burkolatra, akkor ott sok baleset lesz. Ugyanis, aki rövidíti a Velence-kört, akkor itt fog végig tekerni.

Jópár hete elő se vettem a festős dolgaimat, de héten belehúztam. Csütörtök estére sikerült is a fejecskét kiszíneznem, márcsak a háttérszín átfestése maradt. Pár napig szárítom, aztán nekivágok annak is.
Uram közbe mondta is, hogy találjam ki, hogy hova akarom kirakni, mert akkor neki lesz feladata a felrakás.

Következő projektet is kinéztem már, küldözgetem neki a képeket, hátha veszi a lapot, hogy mit szeretnék "névnapra, karácsonyra" ajcsiba.

Mantréningezek a kutyámmal. Sokan kérdezték, hogy ezt miért csinálom.
Egyrész a kutyának jó feladat, fárasztja szellemileg és fizikailag is. Másrész ez egy későbbiekben hasznosítható képesség.
A héten "majdnem" mentünk élesbe. Csütörtökön eltűnt Dunaújvárosban egy kamionsofőr. Három kutya kereste élesben őt, de nem került elő. Térképek, helyszín felmérése után vasárnapra már szerveződött az ismételt keresés, de szerencsére nem kellett menni, mert szombaton élve előkerült a férfi.
Így éles keresés helyett, egy váltott kutyás etapot nyomtunk. Az 1.66 km-es nyomot 22-24 perc alatt teljesítettük.
Mi még csak pár hónapja tanuljuk, még nagyon sok gyakorlás és tanulás áll előttünk. Különben is "jó pap holtig tanul" ....

A We Love Mór Outdoor egy olyan összefogás, amelyben a fiatal Móri Borászok nem a pincéknél fogadják az borkedvelőket, hanem a szőlőtőkék mellett. Ebben az évben már többször terveztük, hogy meglátjuk ezt az eseményt, de mindig volt más elfoglaltság. Így az idei utolsó alkalmat nem hagyhattuk ki.
A Móri Bornapokkal ellentéteben itt igazán családias a légkör. 5-6 kis családi pincészet van jelen, ami meghitt hangulatot biztosít. Volt hogy szomszédos parcellán volt két pincészet standja, de volt, hogy pár száz métert üres pohárral kellett megtenni.
Székesfehérvárról buszoztunk, hogy mindketten tudjuk kóstolni. Vettünk egy EZERJÓ bérletet, mellyel minden borászatban kóstolhattunk egy pohár Ezerjót. Másikunk mindig valami más fajtát választott.
Az idő is kegyes volt hozzánk, nem sütött a nap, de a köd felszállít, így a Vértes megmutatta gyönyörű arcát.

Betegség után jól esett végre kiszabadulni. A kereső tréningünk által újabb helyet fedeztem fel. Bár sokat járunk a Velencei-tóhoz, és többször körbe is tekertük már, de eddig számomra ismeretlen volt a Sukorói szabadstrand. Bár lehet, ha EFOTT-ra járnék, akkor meglenne, mert idén itt tartották.
Szinte a partig betonút vezet, így utcai motorral is jól megközelíthető. Sok motorost láttam kint, főleg enduróval.
Már fel is vettem a listámra, hogy jövőre tuti kijövök ide motorral és lövök pár képet. Persze csak ha addig ki nem szárad a Velencei-tó.
Kutyázásra visszatérve. Mostanában elkezdett félni a kutyám a fapallós dolgoktól. Fapallós hídon nem akart keresztül menni. Ezért itt remek alkalom volt a stégen kicsit gyakorolni. KB. 10 méteres stégen 2 méterenként csalogattam tovább, biztattam, üldögéltünk rajta, hogy pozitív élmény kapcsolódjon hozzá.

Mikor már lecsengett a fránya vírus, de én ilyenkor kapom el.
Hét elején el kezdtem rosszabbul lenni, csütörtökön teljesen kiütött a betegség. Nálunk még módi ilyenkor, hogy covidra tesztelünk. Hát be is húztam a dupla vonalat. Persze minden kollégám másnap tesztet csinált, szerencsére senki más nem kapta el. Párom is úgy jöhetett dolgozni, hogy minden reggel egy negatív tesztet csinált.
Következő napokat sok-sok alvással töltöttem. Persze nagyszerű gyógyítók álltak mellettem - kutyatestükkel melegítettek, vagy a helyemet melegen tartották míg nem voltam ott.

UI: 3 oltás mellett 4 nap alatt letudtam a betegséget. Torokfájás, köhögés, és persze kimerültség.
Bár a kimerültség nem tudom, hogy a betegség miatt vagy az irtó sok meló miatt volt. De képes voltam 12 óra alvást nyomni, majd 3 óra ébrenlét után kellett még 2 órát aludni..... és ezt ismételgetni....
Jah egyébként, az Uram szerint a legjobb a némaság volt - torokfájás miatt, alig tudtam beszélni, de azt is suttogva.

Csodás hétvége ígérkezett. El is határoztam, hogy ha törik ha szakad megyek egy kört. Mivel annyira képlékeny volt a hétvégi terv, így nem mertem magam mellé szervezni társakat.
Szombaton Uram túrázni ment, így egyedül vágtam neki a kilométereknek. Tervem az volt, hogy legurulok Tapolcára megnézni a Halas lépcsőt. Reggel úgy ébredtem, hogy fáj a fejem, gyors gyógyszeres kezelés, és nyeregbe pattantam. Sajnos úgy tapasztaltam, hogy mindenki a Balcsi felé akar menni, így a 8-ról a Tapolcsai lehajtónál hatalmas kocsisor állt. Gondoltam egyet, ha mindenki arra megy, akkor tovább megyek és irány a Bakony. Sajnos a gyógyszer hatása útközben elmúlt és még élesebb fájdalommal tért vissza. Megálltam, ittam, újabb gyógyszert vettem be, de arra jutottam, hogy inkább hazafelé veszem az irányt.
Persze a Bakony ilyenkor gyönyörű színekbe pompázik és muszáj voltam megállni fotózni. Így röpke 210 km-t gyűjtöttem össze.
Vasárnap egy hirtelen családi motorozást hoztunk össze. Sógorom - unokahúgommal, Uram és Én. Három motorral talán 3 éve voltunk együtt utoljára motorozni. Persze én voltam az állandó lemaradó. Egyszer álltunk meg kajálni, és egyszer se álltunk meg csak úgy, vagy fotózni. Így összehoztunk egy 270 km-es kört. Tehát ez meg se történt igazából, mert kép nincs róla.
Jó magamba menni, saját tempót diktálni, ott megállni ahol én akarok, és a fotózás is már nagyon megy, mert lett selfie-állvány.

Elmentünk Csákberénybe a Vértesi Panoráma tanösvényre. Mindig szép, de nekem leginkább ősszel tetszik.
A 4,8 km hosszú útvonalon több pihenőpont is található, és 2 csodás látványt nyújtó panoráma pont is - az egyik a Varga-hegy peremén található, a másik a Kőkapu-völgy felé emelkedő sziklaszirt.
Az erdőben gombákat is láttunk szép számmal, de mivel egyikünk se ért hozzá, így nem álltunk neki gyűjtögetni. Bár lehet hamarosan szükség lesz ilyen fajta tudásra is.