Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. Július 5 Csütörtök:

    Grossglockner Hochalpenstrasse és Nockalm Pass

    Na ezt a hibát senki ne kövesse el. A kettő útvonalat NEM lehet egybevenni. Azaz lehetséges mert nekünk is sikerült, de túl hosszú és ha igazán ki akarja élvezni az ember mindkettőt és sok fotót is akar csináni akkor a két útszakasz két nap!

    Reggel korán indulás. A Grossglockner Pass nem volt túl messze a kempingtől. És gyönyörű volt az az út is ami oda vezetett. A belépőket már megvettük a kempingben és így kicsit kedvezményesen jutottunk hozzá. Az összes Pass közül ez a legdrágább. Azt hiszem olyan 22 euro körül van de mi 17-ért vettük.
    Erre az útszakaszra érdemes korán indulni mert nincs akkora forgalom és nagyobb esélyed van fennt szép időt kifogni, mert délutánra bepárásodik a levegő. Nekünk nagy szerencsénk volt. Nem voltak túl sokan az úton és a képeink pedig úgy sikerültek, mintha photoshoppal el lennének távolítva a felhők . A Biker Treffpunkt-nál megállva morfondírozni kezdtem, hogy nem biztos hogy fel merek menni az Edelweiss Spitzére kezdőként. Az út nagyon meredek felfelé és macskaköves és nagyon keskeny. Buszokat fel sem engednek. De aztán úgy döntöttem, hogy ha nem teszem meg, akkor utólag nagyon megbánom. Így erőt vettem magamon. És mindenféle galiba nélkül feljutottam. Tiszta büszke voltam/vagyok. Nekem sokat jelentett, hogy saját lábon fennt voltam ott, ahova minden motoros vágyik az életében legalább egyszer. Fennt kaja, ivás és persze ajándék vásárlás. Az ajándék vásárlás nálam kimerül hűtőmágnes vásárlásban(gyüjtő vagyok).

    Indulás tovább...hisz még hosszú út vár ránk. Egy pár építkezésbe is belebotlottunk....így sikerült picit elkeveredni...de hála a navinak, és a párom jó tájékozódó képességének megint visszataláltunk az útra ami tovább visz minket a Nockalm Strasséra. A kapunál megálltunk, hogy fizessünk....de nem volt ott senki. A mai napig nem tudom, hogy azért nem voltak ott mert már 17-18 óra után érkeztünk a kapuhoz, vagy valami más oka volt. (Így sajnos matricát sem kaptunk ott) .
    Motorozási élmény szempontból talán ez az útszakasz volt a legjobb... Nulla forgalom, az aszfalt teljesen új, hosszú szakasz sok kanyarral és visszafordítóval. Sajnos nem tudtunk többször végigmenni rajta, mert jöttek a csúnya felhők plusz már későre járt és nem akartuk, hogy kizárjanak minket a kempingből.(Nem jó esőben a motoron aludni...bár még nem próbáltam.) A hegy tetején még rajtunk kiívül egy autó állt. A boltos autója..A bolt épp zárt de a kedvünkért kinyitott még picit és így sikerült ott is hűtőmágnesre szert tennem.
    A visszaúton a kempingbe sikerült mégegyszer elkeverednünk szakadó esőben. A ruhánk viszont bizonyított mert egyáltalán nem ázott át. Később az idő megint szebbre fordult...bár már sötétedett...de egy olyan útszakaszra leltünk ami nem fizetős de felér egy látványút élményével. Jobbról közvetlenül a szikla, balról egy korlát és egy folyó. Mintha valaki belevájt volna egy utat a hegybe. Nekem nagyon tetszett. Az út kanyargós volt és szintén semmi forgalom nem volt. Egész úton kb 2 autóval találkoztunk és 1 motorral.

    Sikeresen visszaértünk még kapuzárás előtt a kempingbe, szakadó esőben. Úgyhogy a grillkolbászt muszáj voltunk grillezés nélkül felfalni. Még szerencsére hogy ilyen vákumcsomagolt verziót vettünk amit végülis magába is lehet enni mert nem nyers.

    Az éjszaka folyamán a sátrunk átázott(tehát bizonyított, hogy újat kell vennünk...vagy vinnünk kell magunkat extra takarófóliát)

    A következő nap megint szép idő volt, de úgy döntöttünk, hogy indulunk haza, mert a családnak azt ígértük, hogy a hétvégére otthon leszünk.


    A haza út lightos volt. Semmi extra nem történt.
    Amit viszont megfogadtunk....


    Jövőre ugyanitt, hosszabb időre ! (Hisz még annyi felé lehetett menni....a kemping igazán a központjában fekszik minden látványosságnak...plusz egy csomó programot nyújt)

    És egy pár kép:

    https://picasaweb.google.com/118395...&authkey=Gv1sRgCObc14e3ve2NQA&feat=directlink
  2. Július 2-án hétfőn

    napsütésre ébredtünk, és csak akkor tudatosult bennünk, hogy hol is vagyunk. A kemping egy hegy lábánál fekszik. A távolban pedig havas hegycsúcsok magasodnak. Az idő tökéletes, a kemping nem túl nagy, kedves, családias. Először a kempinget jártuk körbe. Pár perces sétára odaértünk a Zeller tó-hoz. Egyszerűen gyönyörű. A vize nagyon tiszta és nem mondanám hidegebbnek mint a Balatont (mondjuk nyár elején).
    A séta után elmentünk a recepcióhoz és végre bejelentkeztünk. Megint a srác ült ott. Mosolyogva fogadott és megkérdezte minden rendben volt e. Mondtuk igen...szuper volt minden. Eztuán végre bementünk az autóval is a kempingbe...mivel éjjel nem tettük ezt..nem akartunk senkit zavarni. Mocik leszerelése az utánfutóról. Boldogság .
    Mivel a napnak jórésze elment ezért úgy döntöttünk semmi konkrétat nem csinálunk. Elmocizunk a környékbe..körülnézünk...bevásárlási lehetőséget is keresünk meg megnézzük mi hol van.
    Ja azt elfelejtettem feljebb írni, hogy végül főzéshez semmit nem vettünk....úgyhogy muszáj leszünk valamit kitalálni rá.
    Szerencsére bevásárláskor találtunk egyszer használatos griltt szóval a vacsi meg volt oldva.

    Július 3 Kedd:
    Gerlos Alpenstrasse

    Egyszerűen leírhatatlan számomra, hogy mennyire szép volt az út. Az a sok kanyar és az út minősége. Nem igazán tudtam eldönteni, hogy a motorozásra figyeljek vagy a tájra. Ezért úgy döntöttünk, hogy először végigmegyünk rajta lassan. Megállunk többször fotózni, aztán utána meg táj kizár és csak a mocira koncentrál. A kaput ahol fizetni kell, feltették a hegy tetejére. Így már fizetés nélkül is nagyon szuper mocis élményben lehet része az embernek. Ezt mi ki is használtuk még a kapu előtt többször visszafordultunk és föl le föl le föl le.....Nem írom azt, hogy miután meguntuk megálltunk a kapunál fizetni és tovább mentünk...mert nem untuk meg..dehát az időt sajnos mi sem tudjuk megállítani és hát a programnak folytatódnia kell, ha más szép részeket is meg szeretnénk nézni.
    A belépő amúgy nem volt drága, 5 euro/motor. Az üzemanyag pedig olcsóbb volt picivel mint Németországban. Szóval az is pozitív meglepetés volt.
    Ezen a napon eldöntöttük, hogy ide még visszatérünk következő nap, de most nem a hegyi út miatt hanem Európa legnagyobb vízesése miatt(Krimml vízesés).

    Július 4 Szerda:

    Reggel gyors bevásárlás a közeli Aldiban, aztán szendvics készítés és irány a Krimml vízesés. Mocik indulnak, idő gyönyörű...még talán azt is kijelenthetem, hogy már túl meleg motorozáshoz...legalábbis teljes bőrszerkóban.
    A vízesés bejáratánál parkoló kifejezetten motorosoknak. A parkoló mellett úgynevezett Biker Safe. Ezek olyan nagy szekrények, hogy a teljes motoros szerkó...a sisaktól a csizmáig minden belefér. Ezért 1 eurót kérnek, amit visszakapsz amikor kiveszed a cuccod. Szóval mindent lepakoltunk oda, amire nem volt szükségünk. Utólag belegondolva nagyon okos döntés volt mert ha az utat a vízesés tetejéig teljes mocis szerkóban kell megtennem azt nem élem túl. A belépő valami 2,50 euró volt. Szóval szerintem ekkora élményért semmi. Az út felfelé "csak" 1-2 km körül van....de én mondom megerőltető...nagyon durva emelkedése van. És a látvány egész úton gyönyörű. A vízesés permete pedig szinte folyamatosan hűti a felfelé kaptatót.
    Ha esetleg valaki arra vetemedne hogy a Gerlos Passt és a Krimml vízesést egy napra venné...ne tegye. Mindegyik egy-egy napos program. Inkább szánjon időt ezekre a helyekre.
    Amikor felértünk és ránéztünk az óraára rájöttünk, hogy hmm...érdekes lesz még a lefelé út..plusz egyszeri grillt se valószínű, hogy tudunk venni, mert a boltok tök korán zártak( és ezt nem igazán értettem, hogy miért.) Na sebaj, nem dőlt össze a világ. Lefelé is megálttunk mégtöbb fotót csinálni mint felfelé És a gondolatunk beigazolódott, nem tudunk grillt venni...de sikerült konzervekre szert tenni...bár eszközünk nem volt amivel megmelegítsük...hacsak nem kérünk valami szomszédtól. Párom remek ötlete viszont jobb volt mint a kölcsönkérés. Na mi a jó a Naked motorokban???? Igen.....pont az hogy csupaszok és simán meg tudsz a blokkon melegíteni egy kisebb konzervet Én mindezt max a kipufogómon tudtam volna megtenni...vagy ha leszerelem a "ruháját" .
    A vacsi nagyon fincsi volt...és forró. És kaja után nem kellett minket altatni....el voltunk rendesen fáradva.
  3. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de amióta bejött a hideg és a téli idő azóta egyre gyakrabban gondolok a motorozásra.. a nyárra....a nyaralásra. Mivel a nyár során ritkán adtam itt jelét annak, hogy élek. Ezért úgy gondoltam, hogy végre megosztom veletek nyaralásom történetét.

    2012 május környékén döntöttünk úgy, hogy júniusban kiveszünk 2 hét szabit és elindulunk hazafelé (Magyarországnak), de útba ejtjük az Oszták Alpokat is. Azt már tuduk, hogy kempingezni szeretnénk, mert tény hogy sátrunk van már egy ideje de még sose használtuk( kivéve azt az alkalmat amikor felépítettük a hálószobában, hogy kiderítsük, megvan-e minden alkatrész hozzá) és sajnos igazán belevaló kellékünk sincs...dehát a mai világban minden megoldható. Tehát nekiálltunk kempinget, hálózsákot, valami főző alkalmatosságot és valami szivacsot keresni a neten. Ahogy teltek múltak a napok pár dolgot össze is vásároltunk(kivéve főzéshez cuccot). A kemping már fix volt. Felvettem velük a kapcsolatot neten, hogy ekkor és ekkor várjanak minket mert jövünk( Südufer Camping Zell am See). Mint utólag kiderült szuper helyet találtam. A motorokkal viszont nem feltétlen akartunk pluszba ennyit menni ezért úgy döntöttünk utánfutóval visszük el őket odáig. Ami poén, hogy nem volt vonóhorgunk....de azt is rendeltünk és felszereltük .Egy kedves idősebb ex- motoros pedig nagyon kedvezményesen bérbe adott egy utánfutót amire mind a két moci felér. Szóval eddig minden összejött...egészen eddig a pillanatig.

    És akkor most jönnek a bonyodalmak:

    Párom úgy döntött, hogy még megbütyköli kicsit a gépét. Tank le, karbisor ki, karbisor teljesen atomjaira szedve és takarítás következik.(Ez 3 nappal indulás előtt volt, csütörtökön). Csütörtökön este 19-20 óra körül a nagy takarítás közepette elhagyott egy mini csavart a karbisorból...természetesen olyan csavart ami FONTOS a karbi működéséhez( mondjuk szerintem mindegyik alkatrésze fontos..de mindegy.) Természetesen kerestük mi mágneses végű csavarhúzóval...dehát ugye a karburátor aluminium...Szóval halott ügy. Na ekkor én életemben először annyira mérges volt a páromra, hogy nem álltam vele szóba...Jobbnak véltem, mint hogy valami nagyon csúnyát mondjak. Maradt még a péntek és a szombatból pár óra(nyitvatartási idők miatt), hogy Valaki a segítségünkre legyen.Pénteken sajnos dolgozni kellett mennünk és mire vége volt a melónak addigra minden olyan hely, ahol alkatrészhez juthattunk volna zárva volt. Szombaton első utunk egy Suzuki márakakereskedésbe vezetett. Mint kiderült ez a mini csavarféle kb 20 euroba kerül és sajnos nincs raktáron, de tudnak rendelni. Mondtuk, hogy nekünk az már késő. Szombat éjjel indulnánk Ausztriába. A fazon nagyon rendes volt, azt mondta mindjárt jön és elkezdett széttelefonálni. Pár perc elteltével visszajött és kezünkbe nyomott egy címet. Mondta menjünk el ide és ott megkapjuk amit keresünk. Hát jó...mit volt mit tenni NYOMÁS. Mint kiderült az úticélunk egy motorbontó, ahol van egy komplett karbisor pont a Bandithoz(még az évjárat is megegyezett). Szupi megvesszük. Na dehát ez a karbisor is elég koszosnak tűnt. Mondtam páromnak ha szét meri szedni kinyírom. Halgatott rám... Szétszedés nélkül beépítette. Indít....jár jár jár...lefullad, állítás....indít....jár jár jár lefullad. Valami nem kóser. Motor újra szétszed( ez szombat éjjel volt). Mondja párom, hát ez igy nem fog működni..szét kell hogy szedje...de nem szedi szét teljesen csak azt az egy alkatrészt operálja ki belőle ami az övéből hiányzik. Mondom neki OKÉ..de óvatosan. Megtörtént a nagy műtét ééééss....Indítás.....jár jár....jár....jár...ÉÉÉÉS JÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁR!!!!!!!! Kicsi precíziós állítás és MŰKÖDIK!!!!! Életemben szerintem még sose éreztem akkora boldogságot hogy működik valami mint abban a pillanatban. Jó akkor irány a lakásba és pakolás. Gyorsan bedobáltam a csomagjainkat és higgadtam nyugovóra térhettünk. Motorok rendben voltak, utánfutó ott állt már a ház előtt, csomagok bepakolva. Mivel hosszabban nem lett kipróbálva a Párom mocija, ezért nem lehettünk biztosak benne, hogy Ausztriában működni fog.
    Mivel éjjel még szereltünk, ezért megbeszéltük, hogy nem hajnalban indulunk. Hanem majd amikor felébredünk magunktól. Ez meg is történt vasárnap délelőtt olyan 9 körül. Mivel még soha életünkben nem pakoltunk mocikat utánfutóra és nem kötöztük ki őket ezért nem tuduk hogy kell...Minden új volt. Youtube-on több videót is megnéztünk! Arra nagyon sok példa van, hogy hogy NE csináld, de hogy hogy CSINÁLD arról igazán egyet sem találtunk. Na nem volt annyira bonyolult, de azért mégis bennünk motoszkált, hogy jól kell csinálni...nemám aztán félúton elhagyjuk őket..az azért GÁZ lenne. Olyan dél körül sikerült is elindulni.

    Az út során minden rendben volt. Többször megálltunk ellenőrizni a kötegeket. De nem lazult ki egysem. Az esti órák felé közeledve kezdett számunkra egyértelművé válni, hogy nem érünk oda a kemping zárása előtt..ez azt hiszem 22 órakor történik. München környékén jártunk még csak és már 20 óra volt. Hát mit volt mit tenni felhívtam a kempinget, hogy mi a szitu és hogy mit tudnánk csinálni. Egy idősebb nővel beszéltem, aki természetesen nem volt feldobódva a hírektől és mondta, hogy hát akkor tudunk a kemping parkolójában aludni az autóban. Na mondon f@sza..jó kis kempinget fogtunk ki. De mikor odaértünk kellemes meglepetés fogadott...A kapu nyitva volt! Egy fiatal srác( a tulaj) bóbiskolva ült a recepción és ránk várt! Még akkor este megmutatta a helyünket, kicsit körbevezetett(zseblámpás körbevezetés) és mondta, hogy jó lenne ha sikerülne csendben felépíteni a sátrunkat. Ez úgy elég viccesre sikeredet, szerencsére zseblámpánk volt..dehát nem mentünk túl sokra vele. A szomszédunkban egy fiatal holland pár jókat kuncogott rajtunk aztán felkapcsolta az autójuk fényszóróit..és így sikeresen felépítettük a "várunkat".
  4. Már elég rég jelentkeztem, de most teljes felháborodásban írok... Mindjárt megértitek Ti is, hogy miért.
    Szóval létezik az a nevű újság, hogy Fighter, aminek az áprilisi számában felettébb érdekes hírt találátam. Miszerint Németországban, Franciaországban és Olaszországban 2012.06.01-től kötelező lesz a kukásmellény viselése. Ezzel még számomra nincs is gond, mert rajtam mindig rajtam van....na persze nem az a gagyi tescós, hanem kicsit dizájnosabb. A hírben még azt is beleírták, hogy a következő években lesznek még országok akik csatlakoznak.
    Viszont a másik hír az teljesen hülye....már elnézést.
    A hír szerint szintén idén június elsejétől Németország színes ország lesz! Miszerint még ebben a évben kötelező vagy megjelenni a motoroddal egy műszaki vizsga állomáson, ahol a színkódodat beírják a forgalmidba(ha több színed van természetesen az összeset beírják) . Ha egyszínű a mocid akkor megúszod 36 euróból, viszont ha többszínű akkor a további szineket is ugyanennyiért írják be neked a lapocskádra. Ehhez jön még egy 22 eurós összegű hatósági jóváhagyás(gondolom pecsét). Mindez még nem minden, mert ha a motorod színe nem felel meg nekik akkor át kell festetned. Lesz nekik egy EG-színpalettájuk amelyeken a következő színek már biztosan szerepelni fognak:citromsárga, narancssárga, világos zöld, világos piros árnyalatai. Ezekhez talán még hozzájönnek a rózsaszín és lila árnyalatai, talán elfogadják még a fehéret és az ezüstöt is. Viszont a kék, fekete és szürke színeknek nem fogják engedélyezni. És ha nem festeted át akkor nem kapsz a műszakin engedélyt, hogy továbbra is részt vegyél a forgalomba!
    A hír mint írtam egy újságból jött. Hogy kacsa lenne-e azt nem tudom....de remélem igen...mert hogy nem fogom átfestetni a motorom az biztos!!!!!! És mi van például azokkal akik nem német rendszámú fekete motorral bejönnek az országba?? Ők részt vehetnek a közlekedésben?? Ugyanúgy nem lehet őket láni a külföldi rendszámú fekete motort sem......(mert ugye ez a határozat a láthatóság érdekében született).
    Az újságot beszkenneltem, szóval megpróbálom itt közzétenni.... Remélem menni fog. Csatolás megtekintése 12456 Csatolás megtekintése 12457


  5. Mivel elég régen jelentkeztem már, ezért gondoltam írok ismételten egy blogot, hogy mi is történt velem az elmúlt időszakban.

    Nem szeretnék semmit elkiabálni, de úgy néz ki, hogy az életem kezd révbe érni....legalábbis már van egy olyan kikötőm aminek látom a fényeit. A nyár folyamán nem igazán jöttek össze a dolgaim, biztos emlékeztek a luxus óceánjárós blogomra. Na az a momentum volt munka terén az utolsó pozitív dolog, mivel utána munkanélkülivé váltam. Már nagyon régóta próbálok(3 éve) olyan melóhelyet lelni, ahol azt mondhatom végre, hogy fix és tervezhetem az életem tovább egy biztos munkahely mellett(már amennyire a mai világban egy munkahely fix lehet). A nyáron nagyon sok helyre beadtam a jelentkezésem. Igazából attól sem rettentem el, hogy megtanuljak egy másik olyan szakmát, amit szeretnék a jövőben csinálni és még hasznos is lehet. Azt semmiféleképp nem tehettem meg, hogy egyszerűen beülök iskolapadba, mert a pénz az pénz és nem ecsetelném, hogy miért jó ha van :D. Szóval szerencsére van olyan lehetőség hogy szakmai képzés...ez annyiból áll, hogy 3 nap meló 2 nap suli(vagy 4 nap meló 1 nap suli és így tovább...szóval változó). És ha valahova felvesznek akkor a céged fizeti az iskoládat, plusz még fizetést is ad neked(jó persze nem annyit mintha már kitanultként ott dolgoznál).

    Otthon idegenforgalmi szakmenedzsernek tanultam, amivel úgy tűnik itt a senki földjén nem lehet nagyon érvényesülni...mármint kereslet lenne...csak nem fizetik meg. Ebben a térségben akiket jól megfizetnek és még szükség is van rájuk: hegesztő, villanyszerelő, kőműves és hasonló szakmák. Aztán ami beugrott "buta" fejembe, hogy a környékbe nagyon sok kerékpáros és motoros van....mi lenne ha szerelő lennék. 2008-ig a két szakma egy volt, Zweiradmechaniker néven futott. Aztán 2008-tól úgy döntött a kamara, hogy ez hülyeség így átalakították a rendszert, így lett az egy szakmából kettő. Lett belőle a motorkerékpár szerelő- motorkerékpár szakiránnyal és a motorkerékpár szerelő- kerékpár szakiránnyal.
    Igazándiból a két szakirány még mindig nem annyira különbözik egymástól, mert az iskolában egy csomó szaktantárgy megegyezik. De most félre ezekkel az infókkal...

    Szóval októberben felvételt nyertem egy egész nagy üzletbe, ami kerékpárokkal foglalkozik . :DA munka nagyon tetszik, az iskola meg hát szokásos....tanulni kell. Néha vannak problémáim még a német nyelvvel, dehát ez remélem majdcsak változik az idővel. Bár az első 4 hónap próbaidő....de pozitívan várom a fejleményeket. Eddig nem tűnik úgy, hogy a 4 hónap után ne hosszabbítanák meg a munkaszerződésem. Iskolába szerencsére csak heti egyszer kell mennem. Nagyon sokat tanulunk a motorokról is, szóval még hátha hasznosíthatok ezt-azt a későbbiek folyamán.

    A munkával kapcsolatban semmi negatívat nem tudok egyenlőre felhozni. Kollégák fiatalok, jó fejek(nagy átlagban). Persze mint mindenhol van egy pár furkó...dehát ez legyen a legnagyobb baj...nem muszáj mindenkivel jóban lenni. Bár ha jobban belegondolok van egyetlenegy negatív, mivel 4 hónap próbaidő van és a Karácsony pont beleesik, így nem mehetek(mehetünk) haza a szüleimhez:(. Szóval idén lesz itt a messzibe a legeslegeslő Karácsonyom csak a Barátommal. Eddig a karácsonyi sütés főzés közösen oldottam meg Anyukámmal...de idén nem lesz kinek segítsek, hanem én szorulok segítségre :D. De ezt is próbálom pozitívan felfogni....bár elég nehéz lesz. Dehát majdcsak lesz valahogy, mint mindig.:)



    Hát köszönöm, hogy megoszthattam Veletek boldogságomat.
  6. Úgy gondoltam, ma ismét klaviatúrát ragadok, hogy elmesélhessem újabb motoros élményemet.

    Nem tudom, mennyire emlékeztek arra, amikor a fórumon azt ecseteltem, hogy szép és jó a Bandit de sokszor elkap a bátortalanság a közelében. Az elmúlt időszakban sajnos, nem állt módomban menni vele, mert a hátsó gumi megadta magát. És a napokban végre sikerült szert tenni egy újra. Megvolt az öröm és a boldogság...egészen addig amég úgy nem döntöttünk Párommal, hogy elmegyünk picit karikázni...miután rendbetettük a kis Simot is. El is jutottam a benzinkútig aztán a Simo ismét megadta magát(szóval nem az volt a baja, amit mi gondoltunk...így most kutathatjuk tovább a hibát.)

    Szóval egészen idáig tartott az öröm és boldogság...mert azután az az érzés kapott el, hogy rögtön beborítom az árokba a drágát. Miután egy teljes verőfényes napot rászántunk és ápoltuk a lelkét. Na de mindegy...biztos megvan az oka rá, hogy miért nem hajlandó menni....De tovább nem voltam hajlandó ápolgatni a lelkét...mert elkapott az a bizonyos gépszíj, hogy MOTOROZNOM KELL. Így feledve bátortalanságom, elkértem Páromtól a Banditát egy hosszabb karikára. Megbeszéltem vele, hogy merre fogok menni, így legalább volt valami viszonyítási alapja, hogy mikorra várhat vissza...és ha esetleg nem jönnék akkor merre induljon el a keresésemre. De ez nem egy horrorsztori...szóval szerencsésen hazaérkeztem a kanyarvadászatról. Bár a környékünkön hegyek nincsenek....de ha szemfüles vagy könnyen találhatsz kis kanyargós utcácskákat. Nagyon boldog voltam, hogy végre motorozhattam. Viszont a mai napig nem értek valamit: mi az amitől idáig féltem? Jó persze..nagy, nehéz vele parkolnom...de mégis...talán a sok köbcenti? Az a sok erő ami benne rejlik?? Mi az ami ekkora tiszteletet parancsol Neki?? Mi az ami ennyire el tudja bátortalanítani az ember lányát, attól hogy ráüljön?? Azóta ezeken a kérdéseken elmélkedek, de 100%-os választ még nem találtam.

    Minden esetre ma először elmegyek a Páromért a munkahelyére, hogy hazahozzam...nah jó..haza nem én hozom, de a mocit én viszem oda neki, hogy hazahozzon minket :DUtassal egyenlőre még nem merek próbálkozni....de talán az az idő is eljön egyszer.

    (hát ismételten csak remélni tudom, hogy nem voltam túl unalmas......)
  7. Ismét úgy döntöttem, hogy nekiveselkedem a következő blogomnak. Ennek az oka pedig egy különleges élmény amit meg szeretnék veletek osztani.
    Az elmúlt időszakban munkát váltottam. Ennek előnye és hátránya is van/volt. De erről majd talán egyszer később. Szóval 2011. július 4-étől egészen július 11-ig tengeren töltöttem napjaimat egy Celebrity Silhouette nevű luxushajón. Nah nem nyaralás volt mert dolgozni voltam, de mégis kis felüdülés volt, eltérés a hétköznapoktól.
    Hétfőn busszal mentem Hollandia Emshaven nevű kikötőjébe. Az út kb. 1 órát vett igénybe. Teljesen tűkön ültem, hogy mi lesz és hogy lesz és hogy tengeribeteg leszek-e vagy sem. A hajóra feljutás nem volt túl egyszerű. Először is be kellett csekkolnom. Elkérték az adataim és az útlevelem. Helyette kaptam egy kék belépőkártyát és egy másik kártyát amivel a kabinomat tudom kinyitni. Emellé kaptam még kajajegyeket. Ez az egész procedúra majd egy órát vett igénybe. Ezután a hajón még átnézték a táskáimat ilyen röntgengéppel(tisztára mint a reptereken). Persze tipikus, hogy engem kipécéztek, mert hogy nem volt elég átszkennelni a táskám ki is kellett nyitni aztán még végigmutogatni mi mi csoda. Ezzel nem is lett volna semmi gondom, de mivel én is nőből vagyok természetesen úgy megtömtem a táskáimat, hogy alig tudtam mozgatni meg természetesen a nyitással és zárással is gondjaim akadtak :). Aztán elfoglaltam a kabinomat. Normál kabin, semmi luxus(nah ja....mi számít luxusnak.....az biztos, hogyha fizetnem kellett volna a kabinomat akkor nem megyek hajókázni mert ez a normál kabin is 1000-1500 Euro környékén mozog). A hajónak ez volt a tesztútja. Az útvonal Emshavenből az Északi- tenger felé(Dánia szigetei,Skagerrak, Kattegat, Øresund) szóval úgy Norvégia és Svédország irányába. Hát a tájról nagyon nem tudok mit írni...víz és víz :Dnéha a messzeségben pedig feltűnt némi szárazföld. Állatvilágról annyit, hogy medúzákon és sok sok sirályon kívül nem láttam mást. Ezt nagyon sajnálom. Pedig szó szerint kutattam a távolban bálnák, fókák és delfinek után. A hajón a kaja király volt:cool:. Volt korán egy svédasztalos reggeli, ahol a bundáskenyértől elkezdve a tojásrántottán keresztül különféle szalámik és sajtokon át egészen a müzliig minden megtalálható volt. És persze az elmaradhatatlan KÁVÉ, üdítő. Délelőttönként egy kávészünet kis sütikével. Aztán picivel 12 óra után az ebéd. Ami szintén változatos volt. Többféle köret és hús állt a menün, salátával és levessel. Aztán délutánonként megintcsak az elmaradhatatlan tea -kávé- sütiszünet. Majd a svédasztalos vacsora. Komolyan mondom, hogy ennyit ember nem tud enni, amennyi kajálási lehetőség volt az út során. És természetesen mikor már jól teletömted magad, akkor mehettél vissza dolgozni:(. Nah azért nem szakadtam meg...csak óvatosan. Szerencsére a tenger viszonylat nyugodt volt. Tengeribetegség nem jött elő nálam....SZERENCSÉRE(rossz érzés lett volna kipakolni azt a sok finomságot amit megettem). A hajón az út során természetesen sokmindent leteszteltek. Volt olyan, hogy azt tesztelték milyen kis ívben tudunk megfordulni...ekkor példálul csak körbe körbe körbe forogtunk a tengeren. Olyan érzés volt mint amikor be van az ember csiccsentve és enyhén szédölög. Nekem bejött...vicces volt. A kollégáim teljesen ki voltak bukva, hogy nem tudnak aludni mert össze vissza ringatózik a hajó. Én meg úgy bealudtam esténként, hogy másnap mesélték a többiek, hogy este ilyen meg ilyen teszt volt és hogy össze vissza billegett a hajó...hát én nem éreztem semmit :DAz is kiderült számomra, hogy miért fontos a próbaút. Egyik nap kisebb ügyemet intéztem épp a wc-n, miután végeztem és próbáltam nyomkodni a gombot...hát mondanom sem kell...NEM MŰKÖDÖTT. A hajókon a wc-k vákumosak. Szóval tudtam, hogy a gond a vákummal van. Kerestem egy illetékest és szépen elmagyaráztam, hogy legyen szíves megszerelni. Aztán utólag röhögtem magamon, hogy mi van ha épp nem kis dolog jön rám.....tök ciki.:elpirul2:Rá két napra meg fürdeni indultam....aztán egyszer csak azt mondta a zuhanyrózsa, hogy márpedig ő nem ad több fizet nekem. De természetesen pár órán belül ezt is megoldották.

    Magyarokkal is találkoztam a fedélzeten. Persze az is vicces volt. Elkezdtem a hajó egyik alkalmazottjával dumálni angolul, aztán jeleztem neki, hogy mi lenne, ha áttérnénk németre mert az kicsit jobban megy. Azt mondja erre németül, hogy oké rendben és folytatjuk a beszélgetést. A beszélgetés alatt felfedeztem a névjegyét az ingére kitűzve amin Zsombor állt, és az hogy Románia. Mondom neki németül: tudsz magyarul? Erre ő németül: Igen. Erre én...ekkor természetesen már magyarul: Akkor folytathatnánk magyarul a beszélgetést...az mindkettőnknek egyszerűbb lenne :D

    Az út alatt sikerült relikviákra is szert tennem. Baseball sapkára meg ilyen nyakbaakasztós kulcstartókra. Úgyhogy most öröm és boldogság van.

    Nagyon örülök, hogy résztvehettem egy ilyen úton. Szerintem a közeljövőben, úgysem lenne annyi pénzem, hogy befizessek egy ilyen útra.


    Hát köszönöm, hogy megoszthattam veletek is ezt az élményt. Majd valamikor töltök fel képeket is. Csak még le kell kicsinyítenem őket.
  8. Gondolom, Ti is átéltétek azt a történetet amit most megpróbálok Nektek leírni.

    Tegnap esős reggelre ébredtem. Ennek nagyon nem örültem(hisz ki örül a motorosok közül az esőnek??). Gondoltam oké..no para hisz motoroztunk már esőben. Miért ne menne most is?! Szépen összeszedtem gondolataimat(kisebb nagyobb sikerrel) mire is lesz szükségem melóban. Összepakolásztam majd irány a szekrény mélye, hogy előszedjem jó kis esőruhámat;) Csini piros kis fekete beütéssel, amolyan kezeslábas fajta. Nagynehezen belepaszírozom magam.(Mondjuk tiszta hülye voltam, mert annyi cuccot vettem alá, hogy alig bírtam mozogni.) Na sebaj, elméletileg minden megvan, indulhatok. Menet közben nem igazán koncentráltam arra, hogy most teljesen más körülmények között mocizom(ÓRIÁS HIBA). Elértem egy kereszteződéshez, ahol visszakapcsoltam egyesig. Majd kb. 30 méter után jött egy jól belátható másik kereszteződés és hát nem is tudom honnan jött az ötlet gondoltam lendületből tovább is tudok menni, hisz se balról se jobbról nem jött senki sem(csak nagyon messze egy robogó...feltartva a kocsisort mögötte). Hát Timike elindult ugye a kereszteződés fele...1-es............2-es...kihuzat...kicsit visszaenged a gázból majd kanyarodás balra....aztán csúszás szépen íven maradva...gyors eszmélés: "B@sszus de hülye vagy" körbenézés...hátha át akar menni rajtam valaki. De szerencsére mindenki lassított...Gondoltam akkor jó...felállítjuk a mocit és kitoljuk...nem kell moci nélkül rohanni, hogy mentsem az életem. A robis srác megállt megkérdezni mizu. Mondom neki: ááá semmi..közben nézem a mocit hogy él e egyáltalán. (Közben hozzáfűztem a srácnak, hogy nem az első bukásom...tiszta ciki...:futyulos2:)Motornak horzsolásokon kívül baja nincs...se törés se más...indul is...Bár amikor először egyesbe tettem kicsit nagyot szólt a váltó de utána semmi extra. Nekem a bal oldalam szép lilás pirosas kékes..:)Nagyon vagány :cool: Az igazat megvallva NAGYON FÁJ. De végigdolgoztam az aznapot és a mait is...

    Szóval csak annyit szeretnék kihozni a dologból, hogy mindenki nagyon óvatos legyen esőben, mert nem mindig lehet látni, hogy csak víz áll az úton vagy sáros is(esetemben utólagos megvizsgálással kiderült, hogy koszos volt nagyon az úttest). És hogyha csak elsőbbségadás kötelező táblád van akkor is inkább válts vissza egyesig és várd meg a robogót.....Hisz inkább elkésem egyszer a munkahelyről mint hogy soha többé ne mehessek mocival melóba;)

    Hát köszi Mindenkinek aki elolvasta.

    Szép időt, tiszta utat és jó mocizást továbbra is!
  9. Szeretném előre jelezni, hogy ez nem egy vidám blog lesz, de valamiért úgy érzem ki kell "beszéljem" magamból a dolgokat.

    Úgy érzem nem sok értelme van az életemnek. Mielőtt bárki azt hiszi :nem vagyok depis és öngyilkos hajlamom sincs...inkább mérges vagyok magamra és arra, hogy mennyire szerencsétlen vagyok.
    Itt élek Németországban már több mint 2 éve és még mindig csak a magyarországi "életünket" fizetjük a banknak a párommal!!!! Sokszor megkaptuk már: "Ohh ti könnyen vagytok...külföldön dolgoztok". Ez a külföldön dolgoztok dolog NEM egyenlő azzal, hogy meg van tömve a zsebünk. SŐŐT...ha valaki ott kezdte ahol mi(hiteles moci, hiteles lakás, hiteles autó) kijelenthetem ku..va nehéz. Mert ugye többek között azért is jöttünk ki, hogy mindezeket tudjuk fizetni....de mára már odáig fajultak a dolgok, hogy még a külföldi fizetésünkkel is éppen csak megélünk hónapról hónapra!!!! Szóval álmodozhatom én túrákról és saját motorrol...mondjam azt hogy a következő 10 évben esélytelennek látom. Hacsak nem sikerül legalább a magyarországi lakástól megszabadulni a lehető legjobb áron. De ugye ez is tök gáz, mert senkinek sincs pénze, hogy megvegye. Ráadásul sokkal kevesebbet ér most mint mikor 3 éve megvettük(jelzem azóta nem laktunk benne). Amikor megvettük azért ezt vettük meg mert sok lehetőség van benne...viszont nem túl szép állapotban van(festés minimum és az ablakok cserére szorulnak). Szóval ha valakinek Dunaújvárosban szüksége van lakásra akkor jelezze, mert egyezkedhetünk. :cool:
    Itt állok 24 éves fejjel és mondjam azt, hogy végre jó lenne találni valami olyan munkát amit tényleg magaménak mondhatok(Egy kis vidám rész következik......jelentkeztem motorkerékpár szerelőnek....várom a visszajelzést...szóval lehet hogy legalább ez összejön és akkor kitanulhatom a szakmát egy műhelyben. 3 nap meló és 2 nap suli.)És ha esetleg egy meló összejön, akkor pár évet le kéne ott húznom mielőtt gyereket vállalok...ez pech mert 5-6 éven belül azért ezen is túl kéne lenni. És akkor hol marad a motorozás??? Nem mintha korhoz lenne kötve de hogy is szokták mondani: fiatalon is szeretnék ÉLNI!!!
    Sajnos(vagy nem sajnos) nem születtem olyan családba(mint itt sokan), hogy apuci és anyuci 16-17 éves koromra megveszi az első BMW-met..persze természetesen csakis az extrákkal felszerelt verziót. És mire lediplomázok(jobb esetbe) addigra van egy minimum 110 négyzetméteres házam(hitel nélkül) mert ugye a szülők ezt is elintézéték!
    Ami ehhez még hozzá tartozik, hogy ahol eddig dolgoztam(kertészet) kitettek mert nem voltam hajlandó 1000%-osan úgy ugrálni ahogy azt a főnöknő kívánta(mellesleg folyamatos konfliktusom volt már eddig is vele). Tudom hogy makacs vagyok és sajnos a számat sem tudom tartani de kérdem én: közületek ki lett volna az aki húsvétkor péntektől hétfőig reggel 8tól este 17 óráig hajlandó lett volna a kertészetben ugrálni ugyanazért az éhbérért mint mindig és ráadásul azzal a tudattal hogy más helyeken dupla fizut kaptak jah és ezért elmentem betegállományba szóval nem csak úgy ellógtam. Nah de ez van...már VAN MÁSIK munkahelyem:)Nem azt mondom hogy pénzben jobb de kb 100 euróval kapok kevesebbet viszont fele annyi órát kell dolgoznom érte.
    Szóval azért történnek picit jó dolgok is...de ezek még mindig nem a terveim megvalósulásai.
    De úgy tűnik ez az év nem lesz olyan happy mint a tavalyi...mindez kezdődött a Nagypapám halálával februárban:((, aztán a Mamám is lebetegedett és most úgy néz ki Anyukám sincs egészségügyileg a helyzet magaslatán mert csípőprotézisre van szüksége. És még csak azt sem tudom mondani itt az új helyemen hogy kéne egy hét szabi és hazautazok szüleimhez támasznak(nah meg pénzem sincs igazán rá):( (Ráadásul anyák napja is lesz. Valami virágot valahogy kéne rendeznem Anyukámnak.)

    Egyszóval olyan jó lenne ha már történne valami IGAZÁN JÓ DOLOG AZ ÉLETEMBEN ami nem azt mondom hogy könnyítse meg teljesen a további életet de legalább könnyítsen rajta icurkapicurkát.
    Hát mondjátok: Sokat kívánok???
    Olyan jó lenne hallani némi buzdítást vagy ötletet....megoldást...

    Köszönöm hogy végigolvastad.:csam:
  10. Ezen a hétvégén(VÉGRE) ideér a moci kiállítás a közeli kisvárosba:D Persze nem akkora mint a berlini, vagy más nagyvárosi kiállítás. De ez nem is baj, mert én teljesen meg vagyok vele elégedve.( és mivel nem akkora a tömeg mint egy nagyobb kiállításon ezért nem kell 10 percet várnod, hogy felülhessen a kinézett példányra;)) Idén lesz a harmadik éve amikor elmegyek a kiállításra és már nagyon várom. Picit a kiállításról...csak, hogy érezzétek a különbséget a Budapesti és ez között:
    Idén lesz 13.-szorra Leer-ben a kiállítás. Több márka képviselteti magát(Suzuki, Bmw, Honda, Kawasaki, Hyosung, Triumph, Yamaha, különféle quad és trike márkák, jah és ne felejtsem ki az épített mocikat).
    A belépőjegy 5 euró(immáron a harmadik éve maradt ugyanannyi!!!!!)
    Jó idő esetén természetesen itt is sokan jönnek motorral. Ilyenkor lehet látni, hogy ha valaki valami mocis klub tagja, mert hogy saját logo-jukat rávarratják a bőrruhára.(nagyon sok ilyen van..és nem csak a chopperesek között).
    Lehet enni- inni, stunt showt nézni. Vásárlási lehetőség is van. A különféle ruhák, kiegészítők, alkatrészek és "kütyük" között válogathatunk. A kütyük alatt az olyan pultokat értem, ahol személyre szabott cuccokat csináltathatunk, rendelhetünk. Pólók, logok, kulcstartók, új fényezés a mocidra, sisakodra. Hát most hirtelen ennyi jutott eszembe, de a hétvégén megpróbálok tiszta fejjel járni a kiállításon és megírom nektek, hogy milyen volt(és csinálok sok sok fényképet :D)
    Jajj majdnem kimaradt. Az ADAC minden évben képviselteti magát és minden évben hoz magával sok sok térképet, a legjobb motoros útvonalakkal és mindezeket INGYEN el lehet vinni!(Mellesleg: térképünk már van egy csomó, csak pénzt nem adtak hozzá, hogy megvalósíthassuk az összes túrát:()

    Drukkoljatok, hogy jó időnk legyen és mocival mehessünk.:):csam:
  11. 2011 január ötödikén kezdetét vette az aláírásgyűjtés: mindössze 7 hét áll rendelkezésére a lelkes önkénteseknek, hogy az 50000 szignót begyűjtsék. A cél, hogy ezentúl – a nyugati országokhoz hasonlóan -, B kategóriás jogosítvánnyal is lehessen vezetni, a maximum 125 köbcentiméter hengerűrtartalmú és legfeljebb 11 kw teljesítményű motorkerékpárokat.

    Az idő meglehetősen kevés, ezért igyekeznie kell a szorgos ingyenmunkásoknak: február végéig le kell adni az így összegyűjtött papírlapokat… Rajtunk nem fog múlni, hirdetjük az igét, felhívjuk a figyelmét, elmagyarázzuk – ha kell -, hogy pontosan miért is fontos ez.
    A legszebb az autószerelő volt, aki visszakérdezett: “Miért is jó ez nekem?” A mögötte álló fiatal hölgy csípőből vágta rá: “Mert akkor végre kihozhatom a garázsból az Apriliámat!” – ezután szó nélkül aláírta az úriember, és a sorban álló egyik fiatal srác is odament; érzésem szerint ő eredetileg nem akarta volna odakarcolni a nevét, vagy pont nem is hallott arról, hogy zajlik egy ilyen gyűjtés, de ha segíthet a fiatal hölgynek, hát miért ne tenné?
    [​IMG]Többszáz helyen várják az aláírásod - részletes címlistáért KATT a képre!

    Az eset egyben rávilágított a legnagyobb problémára is: ha valaki célzottan rákeres, megtalálja a címet, odamegy, aláírja, ok. De az utcáról nem fog bemenni xy, csak azért, hogy aláírja, hiszen NEM TUD RÓLA, HOGY LÉTEZIK ILYEN!
    Alapvető hibák vannak a népszerűsítésben, nincs egységes logó, vagy bármi, amit – szintén kinyomtatva – oda lehetne tenni a pultra, esetleg a kirakatba, hadd lássa a buszra váró is, hogy rá is számítanak egy perc erejéig az üzletben.
    Az első “médiaheck” azért megtörtént, hiszen ma reggel pár százezer (millió?) hallgató tájékozódhatott a sztoriról a Neo FM Bumeráng című műsorában – a Winkler Robival készült interjút itt meghallgathatjátok!
    Részünkről mindent megtettünk, hogy jól haladjon az aláírásgyűjtő-projekt: a legcsinosabb kolléganő közvetlen közelébe helyeztük a papírlapot, ő pedig – bár a motorozáshoz vajmi kevés köze van – lelkesen gondozza a rábízott feladatkört, szépen haladunk.
    Nincs mese, hét hetünk van rá.


    (eredeti szerző: kutya
    www.hegylakok.hu)
  12. A hétvégén a jó időre való tekintettel párommal úgy döntöttünk elindulunk valamerre túrázni egyet. Amit jól is tettük, mert már nem igazán mond 18-20 fok körüli időt( ahogy elnézegettem a neten).Beköszöntött a hideg:((
    A kérdés már csak az volt, hogy merre menjünk. Párom leginkább kanyarvadászatra vágyott. Ezzel egyetlen egy probléma van: a hozzánk legközelebb eső hegység(Harz) 350 km körül van. Persze ha úgy veszi az ember ez nem nagy távolság, viszont egy délutáni elfoglaltsághoz igenis messze van. Ha mondjuk ott alszik az ember és csak másnap indul vissza akkor oké. Szóval letettünk az efajta mókáról. Helyette elindultunk északnak a tengerhez.
    (Jajj ehhez van egy jó mesém.....itt Ostfrieslandon azt mondják a helyiek, hogy ez a rész azért ilyen lapos, mert már szerdán szeretnék látni, hogy ki megy hozzájuk hétvégén látogatóba:) Én úgy látom eléggé poénra próbálják venni, hogy ez a rész tényleg olyan lapos mint a palacsinta, de legbelül inkább zavarja őket:D)
    Nah de visszatérve a túrához. Úticélnak kiválasztottunk egy motorosok által is igen kedvelt uticélt: Norddeich-ot. Ez a térség(Norddeich, Norden..stb) igazándiból üdülőövezetnek mondható. Nagyon sok bérelhető apartmanházzal, közel a tengerhez. Norddeich kikötőjéből pedig a közeli szigetekre lehet eljutni komppal. A kompok egész vonatokat is átvisznek...tiszta durva;)
    Az út 90 km volt és végig a tenger közelében ment:
    Leer-Moormerland-Emden- Krummhörn- Norddeich.
    Az úton nagyon sok motorossal tallálkoztunk. Elég sokan köszöntek, de az tűnt fel, hogy a chopperesek nem igazán vannak itt köszönő viszonyban a nem chopperesekkel...nah sebaj...túléltük a köszönésük nélkül is..de azért rosszul esik valamiért ha valaki nem köszön vissza. Legalább bólinthatna.
    A tengerparton nagyon sokan voltak (úgy látszik mások is kihasználták a jó időt). Sokan hozták a sárkányukat, hisz itt mindig fúj a szél. A parton elég sok motoros tanyázott. Néhányan a fűben heverésztek mások sétáltak, a többiek meg kávézókban vagy éttermekben múlatták az időt.
    A parton viszont folyt a :sarkanybaby:reptetés.
    A sárkányosok körében megfigyelhető volt ugyanaz a viselkedés mint a motorosok körében. Ahogy a motoros megnézi a másik gépét, úgy a sárkányos is megnézi a másik "gépsárkányát". Sétáltunk egy jót, majd leheveredtünk a fűbe kis sütikét enni meg egy üccsit inni. Nah meg persze csináltunk néhány fotót a sárkányokról és szokásos turistaként magunkról, nah meg a Banditról:D
    Hazafelé menet már nagyon éhesek voltunk és ismerünk Emden-ben egy nagyon jó Döner-est, hát gondoltuk megállunk és eszünk egy Döner Rolót. Hát meg kell hagyni a roló mérete nem változott azóta mióta ott ettünk(kb 2 éve). Természetesen nem tudtam megenni az egész rolót, de sebaj mert mindig becsomagolják, így másnap reggel itthon meg tudtam enni.
    Emdenben még csináltunk pár képet a legfontosabb dolgokról....motor...motor:D
    Késő délután indultunk haza. A Nap már ment lefelé így kezdett hűvösödni az idő és elég párás is volt a levegő. Viszont tisztázódott bennem egy dolog. Ősszel mikor hullanak a levelek és elég napos az idő nagyon sok fényképet érdemes csinálni, mert szerintem jobb képek születnek mint nyáron. Talán a színkavalkád miatt. A hazafele úton is idilli kép tárult elém, az út egyik oldalán végig fák sorakoztak őszi színekbe öltözve, a másik irányból pedig a lemenő nap világította meg őket vöröses színével...GYÖNYÖRŰ volt.
    Hát ez volt a mi kis túránk...Remélem nem voltam unalmas.
  13. Végre sikerült ismét hosszabb időre gép elé ülnöm. Sajna amióta visszajöttem Németországba szaladnak a dolgok és egyszerűen nem érem utol magam. De most végre talán. Szeretném nektek elmesélni kiutunkat MOTORRAL!

    A táv: 1450 km!

    Háromszor indultunk el!
    Először azért nem sikerült elindulni, mert a moci ideiglenesen ki volt vonva a forgalomból és mint kiderült, ha a K&H Biztosítónál vagytok és mondjuk téli időszakra kivonatjátok a mocit ideiglenesen akkor automatikusan NEM lesz visszahelyezve, hanem ezt a biztosító úgy értelmezi hogy kivontad és kész. Hát mi is így jártunk. És a poén az, hogy elfelejtett a biztosító levelet küldeni arról hogy megszűnt a biztosításunk. Egy szombati napon megkaptuk a levelet, hogy három napunk van, hogy megoldjuk a problémát vagy szolgáltassuk be a rendszámot és a forgalmit. Gondoltuk király, mindezt szombaton oldjuk meg. Tehát nem indulunk, hanem megvárjuk a hétfőt, amikor még az intézmények is nyitva vannak. HÁt szerencsénk volt, mert sikerült is elintéznünk hétfőn.
    Jött a gondolat hogy akkor kedd hajnalban elindulunk. De hétfőn éjjel (mellesleg a szülinapomon) hívott anyukám, hogy a papámat mentő vitte a kórházba és lehet hogy utolsó útja lesz. Na gondoltam f@sza. Persze hozzátette, hogy amég az intenzíven fekszik nem lehet látogatni, szóval nem tudni, hogy mikor láthatom még. Mondtam is páromnak, hogy én így nem szeretnék elindulni. Kedden természetesen mentek a telefonálások kórház felé. Csütörtökön végre eljutottunk a kórházba Békéscsabára.( Na a kórház és a személyzet külön blogot érdemelne.):düh:
    Szóval ezt most inkább hagyjuk.
    Következő nap párom mostohaanyukáját kellett kórházba vinnünk, mert elesett és kiugrott a válla.
    Nah mindezek után végre pénteken egy délutáni órában sikerült elindulnunk. Kisebb(nagyobb) félelemmel. Legalábbis az én részemről biztos, hisz már nem igazán hittem, hogy ezek után jó is történhet.
    A magyarországi részen még végig sütött a nap, bár a szél nagyon erős volt. Viszont amint lement a nap és az osztrák hegyekbe értünk többször eláztunk és minden egyes tankolás vagy szimpla megálláskor egy újjabb ruhadarabot kellett felvennünk a motoros ruha alá. FÁZTUNK MINT A KUTYÁK! Az osztrákoknál végig sötétbe jöttünk és Németország nagy részén is. A tankolás sem volt túl egyszerű. Két oldaltáskával és egy tanktáskával jöttünk ki. A tankolás következőképp zajlott: párom leszáll, én előrecsúszok első ülésre, majd leszállok, tanktáskát félig leszerel, rábillent az üllésre, tankol, tanktáskát visszaszerel, fizet, én felülök előre, hátracsúszok, párom felcsüccsen előre aztán GO.( Biztos mi nem tudjuk jól, de ha bárkinek van másik megoldása a fel és leszállásra oldaltáska mellett kérem jelezze...mert ez így zsibbadt végtagokkal és fenékkel nem túl egyszerű)Az egyik ilyen éjszakai tankolás alkalmával már annyira nagyon álmosak voltunk, hogy a kávézás közben elaludtunk az asztalnál. Benzinkutas csaj jófej volt, odajött felkeltett minket és mondta hogy a kamionosok részére van egy kialakított pihenőjük ahol jelentleg nem tartózkodik senki, ezért ha gondoljuk bemehetünk egyet aludni. Gondoltuk KIRÁLY :DDe jó is lesz egyet szunyálni. Aludtunk két órácskát...jó volt, de nem éreztük magunkat kipihentnek. Amint felkelt a nap nagyon jó idő lett és már álmosak sem voltunk, csak fáradtak. Kb. péntek délután 14:30-kor indulunk el és szombat 15:00 körül érkeztünk meg.

    Ebből az útból amiket tanultam:

    1. Ha hosszú útra indulsz(akár vezetsz akár utas vagy) éjszaka állj meg pihenni, mert különben kikészülsz.
    2. NE ALUDJ EL UTASKÉNT SEM:)
    3. Akármennyire is jó a sisakod vigyél füldugót.
    4. Az autópálya mellett válassz más útvonalat is, mert az autópálya UNALMAS!
    5. Nagyon sok pluszt jelent ha van a sisakotokba beépített mikrofon, hogy tudjatok beszélgetni.(24 órát egyhelyben ülni NÉMÁN nem buli)
  14. Hát, nem is tudom, hogy hol kezdjem. Mivel ez lesz az első blog bejegyzésem, így ne várjatok túl sokat tőle :D
    Mivel Németországban élek, dolgozom, ezért mikor úgy határoztam, hogy végre nem csak benzintyúk leszek, hanem végre átvenném a stafétabotot alaposan megpróbáltam körbejárni a motoros jogsi témát. Azt már az elején 100 %-ban tudtam, hogy Magyarországon szeretném letenni a jogsit. Ennek pénzügyi és nyelvi előnyei is voltak.Idén februárban kezdtem el az egészet. Szerencsére iskolát nem nagyon kellett keresgélnem. Hisz motoros ismerőseim kb 90%-át ugyanaz az oktató tanította. Így nem volt kérdés, hogy kinél is fogok tanulni. Aki esetleg dunaújvárosi vagy környéki és még nincs jogsija, de szeretne akkor szívesen megírom neki az oktató elérhetőségét. Csak jó szavakkal tudom illetni. Lehetőségeihez képest igazodik a tanulóhoz és szó szerint mindent megpróbál megtenni annak érdekében, hogy sikeres vizsgát tegyél. Nah de ez itt nem a reklám helye :D. Szóval rövid telefonos értekezés után megbeszéltük milyen papírokra lesz szüksége és hogy fog ez az egész zajlani. Mivel autóra már van jogsim így ki tudtam játszani a kresztanfolyamra való bejárást. Nah meg amúgy se tudtam volna 1400 km-ről bejárni heti x alkalommal. :)Viszont mivel januárban kresz módosítás volt így beszereztem Lacitól(oktató) egy könyvet, ami mindenféle módosítást tartalmazott. Így márciusban hazautaztunk(párommal) és már le is voltam jelentve kresz vizsgára. Tökre bennem volt a para, hogy nem lesz meg....és hát elég hülyén venné ki magát hogy nap mint nap közlekedem és esetleg megbukok kreszen. De szerencsére nem így lett:hura:A sikeres vizsga után visszautaztunk a németekhez és hát erőt gyűjtöttem. Beszereztem egy Simsont. Mivel még sose vezettem semmilyen motort még csak robogót sem. Szerencsém van, mert párom szintén motoros és nagy segítségemre volt. Mindenképp leszögezném, hogy aki még nem ült motoron(mint sofőr) és motorozni szeretne mindenképp üljön fel először valami kis köbcentis, rendes váltós röcsögére, mert MEGÉRI! Sose akartam Simsont, mert hát milyen már...öreg és ronda és stb stb.(Persze erről változott a véleményem azóta :D) A szívem inkább egy aprilia rs50-es vagy egy tzr vagy valami hasonló kis köbcentis sport motor felé húzott. De felesleges lett volna belefordítani a több pénzt, hisz rövid időn belül úgyis lecseréli az ember(szerintem). Szóval a Simsonnal megpróbáltam megtanulni 8-asban motorozni, váltani, gyorsítani, hirtelen fékezni és egy ívben megfordulni. És higgyétek el először nem volt egyszerű még 4 méter széles úton se a megfordulás. Aztán párom kitalálta hogy töltsük le a NKH-tól a rutinvizsga pályát, tegyük ki a bójákat és tanuljam meg a pályákat, hogy amikor oda kerül a sor hogy fel kell ülni egy sokkal nagyobb, nehezebb és nem utolsó sorban erősebb motorra, akkor ne kelljen még azzal is foglalkoznom hogy: hoppáá hoppáá...oké hogy a váltás megy de hogy is van a pálya?? :eek:Amint megtudtam, hogy mikor lesz a három hetes hosszú szabim, jeleztem az oktatónak hogy irasson már be rutin vizsgára(így látatlanban). Így is lett. Persze bennem felerősödött a para, hogy tuti nem fog sikerülni. Július 3-án(szombaton) végül hazaindultunk. A vizsgám pedig 12-én(hétfőn) volt. Végülis volt egy hetem mindenre. Az oktató javára legyen írva hogy szinte napi szinten foglalkozott velem több órát. Szóval kemény menet volt. Mindezt sajnálatos módon sikerült megspékelnünk, mivel július 8-án(csütörtökön) balesetet szenvedtünk...természetesen motorral.


    Balcsiról jöttünk hazafelé amikor is egy éles lankás balos kanyarban egy szemből érkező "kedves" :karomkodik2:Schumacher imitátor nem tudta úgy bevenni a kanyart ahogy azt ő szerette volna, és átsodródott a mi sávunkba. Párom természetesen feljebbkapta a mocit, nehogy szembe találkozzunk az autóval de sajna utána már nem volt lehetőség visszatérni a helyes ívre így kiegyenesítettük a kanyart! Út mellett kb 2 méteres árok 2 méteres fűvel. Ez volt a mi szerencsénk. Így a füvön csúsztunk valamennyit és a nagy fű viszonylag hamar 15-20 méter megfogott minket. Szerencsénkre legyen írva az is hogy motoros csizma és protektoros dzseki volt rajtunk. Rajtam hosszú farmernadrág páromon rövidgatyó(kicsit megzúzta a térdéd de se nem égett se nem volt mély a seb) De akkor megfogadtuk(mégegyszer) hogy nem érdekel ha 60 fok is van..minimum egy hosszúnadrág és természetesen motoros csizma és protektoros kabát! A poén az hogy az autós meg sem állt, Ő biztos úgy volt vele tuti elfértünk! Amég az árok szélén vártunk az oktatómra aki eljött értünk utánfutóval SENKI nem állt meg nekünk!!!! Pedig jól látható volt hogy két motoros ruciban öltöztetett egyén ül/sétál az árokparton! Nekem a bal lábam zúzódott a páromnak pedig kétoldali bokatörése volt(van), szintén a bal lábán. Még így is hogy a csizma full protektoros jó márka. Sajna a blokk és a föld közé szorult a lába. Viszont ha nem lett volna csizmája, tuti elhagyja a lábfejét, mert későbbi szemrevételezés alá került a csizma és hát picit lejött a talpa!! Akkora ütést kapott! De még mindig jobban jártunk így, minthogy frontálisan ütközzünk egy autóval. Nekem ezen a napon lett volna még egy kis rutinpálya gyakorlásom. Hát mondanom sem kell, hogy nem volt egyszerű ezek után felülni a mocira, de felültem(jah ekkor még nem voltunk kórházba). Szóval karikáztam kettőt. Semmi nem sikerült, remegtem mint a kocsonya. Jobbnak láttam megállni mielőtt nagyobb baj lesz. Irány kórház, röntgen stb stb. A csizmát egyikőnk sem vette le egészen a kórházig. És erre most felhívnám mindenki figyelmét, tényleg nem hülyeség hogy ha érzed hogy fáj ne vedd le a csizmát, bukót akármit..mert nagyobb bajt csinálsz mint gondolod. Mivel páromnak teljesen szét volt a bokája és nem vette le a csizmát így a csizma gipszként összetartotta neki, így nem kellett műteni, mert nem mozdult el!
    Én a hét többi részén nem tudtam menni gyakorolni, mivel fájt a lábam meg meg is volt dagadva(Nem fért bele a csizmába...higgyétek el...PRÓBÁLTAM:cool:) Aztán eljött a vizsga napja. Oktató reggel felhív hogy mi lesz. Én megpróbáltam a csizmám...BELEFÉRTEM :Dmondom neki: MEGYEK VIZSGÁZNI! mosolyog majd jelzi hogy akkor előtte még kimegyünk picit gyakorolni. Jó volt újra felülni a motorra immáron remegés nélkül...és a vizsga is sikerült.
    Számomra a legnehezebb feladat a motor 8-as alakban való tolása volt, mivel a pálya lejtett és emelkedett is és ehhez még pici bokafájdalom is társult.
    A vizsgabiztos egy idős bácsika volt. És jó érzés volt hogy nem tett különbséget férfi és nő között. Tőlem ugyanazokat várta el mint vizsgázó kollégámtól(Ernőtől). A műszaki részt is simán vettem, bár ennél a szakasznál fél füllel és fél szemmel már az éppen vizsgázó kollégát figyelte a biztos. A vizsgán természetsen hosszúnaciba, hosszúszárú cipőbe, dzsekibe és bukóban kellett megjelenni.(36 fok) Az oktatóm hozzáfűzte, hogy ha csinálom a pályákat ne felejtsem el lecsukni a pleximet, mert kötelező. Bennem akkora volt a vizsgadrukk(reggel kávét sem mertem inni....ha értitek mire gondolok:D)Szóval elfelejtettem lecsukni..és csak az utolsó feladatnál esett le hogy nyitva hagytam, de akkor már feleslegesnek tartottam lecsukni...gondoltam az feltűnőbb lenne. De nem kötött belém a vizsgabiztos. Szóval jófej volt.
    Ezek után következtek a forgalmi órák. Mivel ismerem a várost ezért ettőn nem igen tartottam. Viszont annál inkább vártam, hogy karikázhassak a városban. Itt a legnagyobb élmény talán az volt amikor egy motoros rámköszönt. Ez volt életem első motoros üdvözlése.:D A szívem akkorát dobbant..hirtelen felütött bennem a kérdés...hogy is köszönjek vissza??? Kormány fölött?? Kormány alatt??? Vagy csak az ujjam emeljem el a kormánytól?? Lehet hülyén hangzik, de hirtelen nem tudtam mit kezdjek az új élménnyel. Minden esetre nagyon örültem.
    Szegény páromat sajnáltam nagyon. Minden egyes forgalmi órám után olyan széles vigyorral mentem haza..ő meg csak feküdt a fotelben és próbált nem felrobbanni tehetetlenségében. Persze én próbáltam picit visszafogni a mosolyból..dehát motorozás után ezt igen nehéz megtenni.
    A forgalmi vizsga is sikerült végül. A vizsgabiztos itt is jófej volt. A lehető legrövidebb vizsgaútvonalat hozta. Délután 3 óra volt és ismét 36 fok. Szóval szerintem nem igazán volt kedve már ott lenni :D Természetesen széles utat, balesetmentes közlekedést kívánt és odabiggyesztette azt a bizonyos M betűt a papíromra :hura:

    Hát ez volt az én "kis" sztorim, jogsival és balesettel.

    Remélem nem lett túl unalmas??!!!
    Hát köszönöm hogy megoszthattam veletek.