A neveket vesszővel válaszd el
Nem mennék vissza a szesztilalom előtti időkig, így kezdem 2012-től…</SPAN> Ez az év sem kezdődött jobban, mint ahogyan a tavalyi véget ért, sőt…</SPAN> Januárban elvesztettem egy olyan embert, akiért a saját becsületemet adtam fel, csak azért, hogy ne mocskoljam be a párja előtt a „hőn imádott nő személyét” Ahhoz, hogy magamat tisztázzam, Őt kellett volna lebuktatnom, hogy a párja megértse azt, amit félre értett…</SPAN> Nem mondtam el az igazat, magamat hagytam a sárban Ő érte és a családjáért…</SPAN> Neki viszont nem ért meg annyit a családi béke, hogy „kiálljon mellettem” (mellettem, aki a védő bástya volt) és így Én áldozható „barát” lettem… </SPAN> Már magában ez a dolog rommá tört és a többi csak jött szépen sorban…</SPAN> A görényeim megint rosszabbul lettek (megvakult mindenki még tavaly, billegnek és zabálás mellett rohamosan fogynak) Irány az imádott állatorvosunk aki 2010 óta (akkor kezdődött a folyamat) értetlenül áll a dolog előtt, mert minden leletünk negatív (vérvizsgálat 6.000Ft/ görény) és nincs semmi, amibe kapaszkodni tudnánk kezelés terén, mert ugye nincs kimutatható probléma, így nincs diagnózis sem, ami alapján bármit is tudnánk csinálni…</SPAN> Megadok Nekik mindent, amit lehet, de többet hiába szeretnék, nem tudok értük tenni, maximum felesleges költeni a tízezreket, amik nem hoznak eredményt. </SPAN></SPAN></SPAN> Elkezdett az autóm is vacakolni, kanyarodásnál kerreg össze vissza és idáig annyit tudok a dologról, hogy vagy Qrva drága lesz, vagy nem… Mivel májusban vizsgázik, így nem húzhatom tovább, el kell vinnem Pufihoz, hogy megnézze mi a baja pontosan és össze is pakolja a vizsgára… (így a héten kapott prémium, elég nagy valószínűséggel megy is az autóba) </SPAN></SPAN></SPAN> Dylan a kisebbik kuty is megajándékozott csak azért, hogy ne legyen már olyan, hogy egy hónapig nem történik semmi… Orbitális szájszaggal lepett meg február környékén…</SPAN> Na mondom gyere Drágám, lekapjuk a fogkövedet… </SPAN> A művelet után a „friss lehelet” elmaradt valahol félúton és az alaposabb átnézés után nyelvfekélyt fedeztem fel rajta … </SPAN></SPAN></SPAN> - megint irány a doki, kapott ecsetelőt, amitől egy héten belül öklendezett és savasat hányt… (ez volt az olcsóbb gyógymód) – mivel ez nem jött be és nem is gyógyult, jött a gyógyszeres kezelés, 6 napos kúra 2x 1/2 tabletta és ezrekért, de legalább Ő rendbe jött!</SPAN> Megérkezett a jó idő, kisebb nagyobb kihagyásokkal, de végre lehetett menni gurulni…</SPAN> Azaz csak lehetett volna, ha Buck a németjuhászom nem dönt úgy, hogy ha hátul megyek ki (és motorral csak ott tudok) akkor Ő, kerítés bontásos technikával utánam jön…</SPAN> 2x kellett kivennem szabit 2 egymást követő héten, mert amit az elsőnél renováltunk, azt a másodiknál tudomásul vette és bontott máshol… Méretéből és házorző mivoltából kiindulva paráztak tőle a szomszédok és feljelentettek, hogy a kutya folyamatosan szabadon szaladgál az utcán. 2x volt kint, az elsőnél a szomszéd (motoros) srác egyszerűen visszadobta a kerítésen a vérengző fenevadat, mert nem akart azon a lukon bemenni amin kijött, majd összedrótozta a kerítést és ennyi (15 percet volt kint a kutya). A másodiknál, ahogy beértem a melóba (15km) és átöltöztem, már hívtak is, hogy megint kint van, de mire hazaértem, nyújtózkodva jött ki a garázsból, tehát itt sem volt kint 30 percnél többet!</SPAN> De mindegy is, orvosolni kell a problémát, mert ugye nem akarom, hogy baja legyen, vagy akármi, így az olcsóbb megoldást választottuk és villanypásztor került a kerítésre (20.000Ft </SPAN></SPAN ) Úgy tűnik, hogy hatásos a dolog, de a szívem szakadt meg, mikor direktbe meg kellett csíptetni vele Buckot, hogy tudja merre is van az előre és tisztában legyen vele, hogy mostantól a kerítés megtorolja, ha bántani akarja </SPAN></SPAN></SPAN> Kisebb nagyobb történések és kiborulások után amit most nem részleteznék, el is jutottunk a múlt hétvégéhez… </SPAN> Alapból szivatóval indult a szombat, mert ugye munkanap volt, de szép az idő, minden happy és egyébként is unokahugi névnapja volt, meg ennyi szar bőven elég már… Gondoltam én…</SPAN> Szombat este begurulok a garázshoz és egyszer csak megszűnt létezni a tompított fényszóró a Zuzmón… Kapcsolgattam mindenfelé, de kizárólag refi volt csak, az is a tompított helyén…</SPAN> Hívtam Pepét, de nem értem el, Szacsa próbált segíteni, de távgyógyításban azért még Ő sem profi így maradt a vasárnap, hogy valamit kiderítsünk az elszökő fényáradat okáról…</SPAN> Kora délután Tozso barátom elvitte Zuzmót és ˝ óra múlva ragyogó szemekkel hozta vissza… Valami vezetékeket kellett újra forrasztani, mert elszakadtak vagy mi, de most már jó és világít, de az első helyzetjelzőt ne is keressem, mert az nincs és nem is volt </SPAN></SPAN> (bevallom nem is kerestem, mert tompítottal mentem mindig, tehát fel sem tűnt, hogy nincs) </SPAN> Készen lett az ebéd, meghammáztunk, ültettünk saját készítésű kaspóba, szülinapi aloeverát anyósnak és góóó Veresegyház. Persze estére leszakadt az ég, mondhatom nagyon örültem neki, hogy kukk sötétben és szakadó esőben kell hazajönni Veresről, de mire elindultunk szerencsére elállt! Hazaértünk, megetettük a magán állatkertet, fürcsi és szundi! </SPAN> Ma reggel 6:25-kor, pedig felkerült az i-re a pont…</SPAN> Beöltözve a szadomazó cuccba, hátizsák fent, indulásra készen kitolom Zuzmót a garázsból és gondoltam megnézem, mennyi nafta van benne, mert időben vagyok, hogy tankoljak egyet ha kell. -nyugtáztam, hogy van ebbe még, tehát bukó kesztyű föl és mehetünk.</SPAN> Még a gondolatmenetet be sem fejeztem, mikor is bezártam a tanksapkát és nemes egyszerűséggel, csak a kulcs fele jött ki… - beletört a kulcs a zárba </SPAN></SPAN></SPAN> Itt elöntötte a sz*r az agyamat, még ha feszegettem volna, de nem, tőből tört le egy ilyan egyszerű művelettől! Dühömben a maradék kulcsot úgy vágtam földhöz, hogy csoda, hogy az egyben maradt és olyan ívből toltam be a vasat a garázsba, amit életembe nem gondoltam volna, hogy valaha meg fogom tudni csinálni anélkül, hogy eldobjam…</SPAN> Átöltöztem, kocsiba ültem amibe persze nem volt tankolva, mert ugye motorral járunk és 15 perces késéssel bedöngettem a melóhelyre! </SPAN> Attila kiműtötte a kulcsot és elvitte másoltatni (de nekem erről nem szólt, nemrég hívott, hogy figyelj csak és hallom, hogy beindítja a kicsikémet, 2.500-ért le is másolták), mert ugye csak egy kulcsom volt hozzá, a másik gyári kulcs már akkor nem volt meg, mikor Zuzmó belépett az országba anno.. - és miért nem másoltattam belőle idáig? – ejj ráérünk arra még </SPAN></SPAN></SPAN> Szóval ez a 4 hónap már most kimerített a 2012-re tervezett tűrőképességemet, de ugye hol van még a vége…</SPAN>
Hol is kezdjem? 2010-ben TWISTER megálmodta a Budapest- Makó túrát, amit sajnos már nem tudott véghezvinni, de családja, baráti, ismerősei úgy döntöttek, hogy az Ő emlékére megszervezik a BuMakó, TWISTER Emlék túrát! A tavalyi sikerre való tekintettel a kezdő csapat úgy döntött, hogy idén is és ezentúl minden évben megtartják ezt a túrát! Dóri elkezdte a szervezést, kiírta az idei 3 napos programot, megkezdődtek a jelentkezések és jó nagy létszámú túrának indult a 2011-es BuMakó is! Ahogy teltek a hetek, a kb 40 fős társaság, kevesebb mint a felére lecsökkent, a 3 napos túrából, már csak 2 napos Soltvadkertig gurulás lett és az augusztus 13.-ai indulásra már csak 13-an maradtunk! Szombat reggel 8:45-körül megérkeztünk a Nyugatiba, ahol Panka, Miki, Laci és Balázs már vártak minket! Megállunk, motorokat leparkoljuk, megérkezett Szotyi is, puszi- puszi, örülünk egymásnak, mikor az idillt egy óriási gázfröccsel egybekötött, jellegzetes motorral brékelős robaj töri meg… Megérkezett Babulu… Olyan dupla Rittbergert nyomott le a Nyugati téren, hogy az ütő megállt bennem, de szerencsére Babunak semmi baja nem lett… Kanyarodás közben, egy kecses mozdulattal betette Zümit úgy a két vasoszlop közé, hogy a fiúknak le kellett emelnie a gépet az oszlopokról, mert úgy beékelődött, hogy esélytelen volt más módszerrel kiszabadítani! Lábtartó, plexi lenullázódott, Babuék indulása megkérdőjeleződött és felmerült a kérdés, hogy jó Ómen-e ez, még mielőtt elindulnánk! Megérkezett Dóri!- kocsival motoros cuccban??? Néztünk is hülyén, de sajnos a motorjának nem volt kedve túrázni így Dóri csak azért jött ki, hogy útnak indítson minket A srácok nekiálltak leszerelni Babu motorjáról a hátsó lábtartót, hogy betegyék előre, ugrott a plexi de minden happy, motor menetkész, indítsuk be… Na ez annyira nem tetszett neki és majd ½ óra könyörgés, tologatás után megadta magát a kicsike és beindult! Kezdünk öltözködni, pakolászni, Panka hálózsákját felkötözzük Zuzmóra, mindenki a helyén és indulunk! Kb 5 Km-t tehettünk meg, mikor észrevettem, hogy basszus, a hátizsákom ott maradt… Laci intett, hogy menjek a többiek után, Ő visszamegy érte, de addigra úgy eltűnt a csapat, hogy félreálltam és reménykedtem benne, hogy valakinek azért csak hiányozni fogok Egyszer csak feltűnik Zéé, hogy a tatyómat Dóri utánuk vitte, visszaért Laci is és zúztunk a többiek után! Összeszedtük birgééket és irányba vettük Alsónémedit, ahol 9:00-tól várt minket Pók és Orsi, de ugye mi alapból 1 óra késéssel indultunk, + 15 perc a táska projekt, szóval javában el voltunk maradva! Na sebaj, mindenki jól van, együtt vagyunk irány a Pók – lak De, hogy ne legyen olyan egyszerű az élet, egy elnézett féktávolságnak köszönhetően nemtávirat olyat hengerbucskázott az árokba, hogy ha pontozni kellett volna a bukfencet tuti, hogy mindenkitől 10 pontot kap… Na jó, ez akkor közel sem nézett ki ilyen viccesen sőt… Szegényke lezúzta a jobb térdét rendesen, motorról leugrott a jobb oldali visszapillantó, de hála az égnek az ijedtségünk nagyobb volt, mint az elszenvedett kár! Kicsit leharcolva, de végre megérkeztünk Pókékhoz, gyors köszönés és már indultunk is tovább Lajosmizse irányába, ahol az Új Tanyacsárdába álltunk meg ebédelni! Engem elvarázsolt ez a hely, bent az erőben egy jó laza homokos út vezetett a vendéglátó egységhez, amivel azért meg kellett küzdeni, mert mindenfelé akartak menni a motorok, csak egyenesen nem Megszálltuk a csárdát, kipihegtük a „nagy” út fáradalmait, nemtávirat visszaszerelte a tükrét, ebédeltünk, befutott Hajós is, körülnéztünk, végig taperoltuk a lovakat, majd az indulásnál a parkolóba egy idióta barom, nemes egyszerűséggel nekitolatott a komplett harci díszben, indulásra kész Pókemberünknek! Na ez is letudva, mindenki sérülésmentes, érjünk már le végre Soltvadkertre! A kempingig vezető utat, szerencsésen, minden extra bemutató nélkül sikerült megtennünk! Megérkeztünk! Lepakoltunk, átöltöztünk, Babuék intézték a faházukat, felvertük a sátrakat és előkerült a zsákomból a már jól ismert HP52 Szerintem nem kell komolyabban körbeírni, hogy mennyire hatott a cucc! Egy szóval beindítottuk a hangulatot Mikor már nagyjából mindenki arcán kezdett látszódni a HP52 hologramja, átmentünk a strandra, ahova Babuék nem jöttek, mert a faházhoz nem jár a kedvezményes belépő Vicces, de sajnos igaz! Hajóssal beszélgettünk a parton, a többiek pancsiztak, majd elmentünk vacsizni az egyik helyi büfébe! Itt azért több volt a folyékony kenyér mint a szilárd táplálék, de azért vittünk be a szervezetünkbe olyat is ami megzavarhatja az idillt odabenn... A pizzától a botrányos hotdogon át a palacsintáig mindent hozattunk azzal a „helyes kis” lányzóval, akire Pókunk szemet vetett, csak egy volt a baj, hogy mindent az IQ fighter kolléganője szervírozott Miután egy komplett söröskorsó készlet az asztalunkon volt, visszamentünk (a korsókkal együtt) a kempingbe! Mindenki próbálta szalonképessé tenni magát, majd irányba vettük a Rock and Roll Fesztivál helyszínét! Volt Panka forgatás, asztalon táncolás, majd hazakúszás Hajnalban valaki a szomszéd sátorból annyira nem érezhette jól magát, mert többen arra ébredtünk, hogy jön Vuk majd 5:30 magasságában Lucky, a szomszéd vizsla jött rá, hogy van neki területvédő ösztöne is és vígan felugatta az egész kempinget! Lassan felébredt a társaság, rendbe raktuk magunkat és kiballagtunk az egyik kocsmába, kávézóba, mindegy is mi volt, az volt nyitva és kész! Vénásan bekötöttük a kávékat, ébredeztünk, de reggelizni nem tudtunk, mert kemencében süti a barom a meleg szendvicset és az csak délben lesz kész Sebaj, volt egy helyes kis közért, feltankoltunk reggeliből és a jó kis kávénk mellett nekiálltunk falatozni, mikor is, az előbb említett kemencés barom, kikelt magából, hogy mit képzelünk mi, hogy az Ő bérelt helyén reggelizgetünk és Ő nem olyan mint a többi és menjünk el onnan a közértes cuccunkkal, egyébként pedig készen vannak a kávéink Na itt felálltunk és megmondtuk Neki, hogy mit csinálhat a saját bérelt helyén a kávénkkal! A kempingben kicsit leheveredtünk, beszélgettünk, majd elkezdtünk pakolászni, sátrat bontani és valamikor kora délután elindultunk haza! A soltvadkerti cukrászdát természetesen nem lehetett kihagyni, de a 3 gombóc fagyival mindenkinek meg kellett birkóznia! Hazafelé megálltunk egy szimpatikus csárdában ebédelni majd, hogy a haza út se legyen olyan unalmas, Viktor doboza menet közben dobbantott és fejest ugrott az aszfaltra, pattogó elemekkel is színesítve az égből pottyant akadály célba érését! Szerencsére senkinek nem lett semmi baja ennél a mutatványnál, csak szegény doboz kapott védjegyet az aszfalttól Ezek után beugrottunk a szüleimhez kávézni Szigetszentmártonba és „frissen- fiatalosan” folytattuk utunkat Erzsébet felé, ahol szétvált a kis csapat és mindenki a saját otthona felé vette az irányt! TWISTER-hez a temetőbe már sajnos nem jutottunk el, de ígérjük, valamelyik hétvégén pótoljuk Twist! Egy kis létszámú, de nagyon kellemes, nem éppen zökkenő mentes, de annál több izgalommal megtűzdelt túrát sikerült csinálnunk! Már csak 1 év és indul a (buvadkert) BuMakó 2012! [ame="http://www.youtube.com/watch?v=4P2IK_NqR9E"]BuMakó "TWISTER" Emléktúra 2011 - YouTube[/ame]
JOGOSÍTVÁNYUNK VÉDVE VAN!! Azaza csak volt! Egy 70 km/h Max. sebességű útszakaszon, 250 km/h sebességgel radarba futó autós védőbeszéde a bíróságon! Valós, megtörtént eset és azóta van benne a KRESZ-ben a km/h "Tisztelt bíróság, valóban láttam egy fehér alapú, kör alakú táblát, amiben a 70-es szám volt, de nem volt semmilyen mértékegység mellette. Ahogy önök is tudjak, az 1837. július 4-i törvény kötelezi országunkat a metrikus mértékegység használatára. Továbbá az 1961. május 3-i 65/501 számú törvény kimondja, hogy a hosszúság mértékegysége a méter, és az idő mértékegysége a másodperc. Én el sem tudom képzelni, hogy a Belügyminisztérium nem tartja tiszteletben a Köztársaság törvényeit. Tehát logikus, hogy ha nincs odaírva a mértékegység, akkor a sebesség alapértelmezés szerint m/sec- ban értendő. A 70 m/sec maximális sebesség, megfelel 252 km/h-nak. A rendőrök azt mondták, hogy 250 km/h sebességgel autóztam. Nem is vonom kétségbe a rend őreinek pontosságát. Tehát 2km/h sebességgel a sebességkorlát alatt voltam. Így tisztelettel kérem a bíróságot, hogy adják vissza a jogosítványomat, amit egy sajnálatos tévedés folytán vettek el a rend éber őrei." UI: A magyar KRESZ-ben (1/1975 KPM-BM rendelet) sincs mértékegység, csak az, hogy "sebesség", ami így logikusan m/sec-ot jelent!
A vadon élő állatok természetüknél fogva, ősi ösztönök alapján tartanak az embertől... Félelemből, féltésből vagy éhség miatt támadnak első sorban, nem pedig azért mert élvezik...<o></o> A sebzett vad kiszolgáltatottsága és önvédelme miatt mutat fenyegető jeleket, ha akár segítő szándékkal is, de közeledni kívánsz hozzá...<o></o> A legvérmesebb fenevad is szelídíthető valamilyen formában, ha már az ételt elfogadja, amit adsz neki, az már 1% a bizalom felé, de közel sem jelenti azt, hogy elfogadott téged! Szabadnak született lelkére soha nem tehetsz lakatot és akaratát, hovatartozását ki is fogja mutatni, ha a szeretetedből kovácsolt rácsok már korlátozzák vágyait és ösztöneit… Ilyenkor van itt az ideje, hogy elengedd… - hagyd, hogy élhesse szabad életét… - ha szereteted megérintette szívét, akkor vissza fog nézni mielőtt eltűnne a rengetegben… - ha ragaszkodása nagyobb, mint a szabadság utáni vágy, ösztönei úgy is vissza fogják hozni hozzád, mert abban a pillanatban a Te féltő ölelésed lesz az, aminek a hiányát még a virágzó rét és a korlátok nélküli szabadság sem fogja tudni feledtetni… Lehet Ő az ember legjobb barátja vagy az állatok királya, akár egy szárnyaló kismadár, lásd meg bennük a természet adta csodát, és egy pillanatra halkítsd el a rohanó világ szűnni nem akaró moraját… Csak figyelni kell Őket, és ha meghallod üzenetüket, minden élethelyzetedre kaphatsz választ, és minden fájdalmadra találhatsz gyógyírt! Önzetlen szeretetükkel, állhatatosságukkal, vadságukkal, szabadságukkal és ragaszkodásukkal, minden könnycseppet csillogóbbá, minden mosolyt szélesebbé, minden érzést mélyebbé tudnak varázsolni, ha meghallod az Ő szívük dobbanásának dallamát… Legyen szép napotok!
Első nekifutásra azt, hogy mi is emberek vagyunk! Ami kell ahhoz, hogy valaki MOTOROS legyen: - Egy szívdobbanás, amivel úgy dönt az illető, hogy robbanó motoros 2 kerekűre ül… - Egy 2 kerekű robbanó motoros járgány, amit akárhonnan nézünk, akármennyire cincáljuk és ragozzuk, MOTOR- nak hívnak… - Egy „X” kategóriás vezetői engedély, a választott típustól, teljesítménytől és a megélt kortól függően… Ki a MOTOROS: - aki 2 kerekű robbanó motoros járművel vesz részt a forgalomban, azt MOTOROSNAK hívják! Ami elmondható a MOTOROSOKRÓL mint emberekről: - Mindannyiunkban ugyan olyan szív dobog és kivétel nélkül ugyan olyan összetevőkből álló vért keringtet a testünkben, mint minden emberben… - Mindannyiunkban megvan a vágy, hogy szabadok legyünk… - Mindannyiunk ezt a fajta szabadságot választotta, csak annyi a különbség, hogy kinek milyen vas van a lába között! Ki mit választott a vágyaihoz, lehetőségeihez, egészségi állapotához vagy a korához mérten! - Mindannyian tisztában vagyunk eme szabadság örömeivel és veszélyeivel… - Mindannyian büszkék vagyunk a tulajdonunkban és szívünkben lévő Lóra, Csacsira, Tücsökre vagy Kisoroszlánra - MINDANNYIAN KÜZDÜNK AZ ÉLETBE MARADÁSÉRT AZ UTAKON… - Mindannyian tökéletesen ismerjük a KRESZ- t (mint bárki más), ha velünk szemben követnek el szabálytalanságot! - Mindannyian szegünk meg a szabályokat ha ahhoz van kedvünk (mint bárki más) és azon mélységesen fel is tudunk háborodni ha valaki szájából elhangzik a „Q***va anyját a k**ög motorosnak” (pedig valójában lehet, hogy teljesen igaza van, de az is lehet, hogy nem, nézőpont kérdése) - Mindannyian követünk el hibákat és nem minden esetben ismerjük be, hisz emberek vagyunk… Amit tudunk és a KÖZTUDAT lát a MOTOROSOKRÓL: - Tudjuk és nap mint nap látjuk, hogy egyesek állat módjára közlekednek, mint sebességileg, mint biztonságilag, mint öltözékben, mint mindenhogy… (de ez az autósok között is pont így van) - Tudjuk és látjuk, hogy egyesek figyelmen kívül hagynak minden forgalomban résztvevő embert és járművet… (detto) - És Tudjuk, hogy ezek miatt az Önkéntes Donor jelöltek miatt, a NEM MOTOROS társadalom MINDANNYIUNKAT egy nagy kategóriába általánosít, ez pedig NEM MÁS MINT a fent leírtak „Q***va anyját a k**ög motorosnak” kategóriája! Amit Mi Tudunk a MOTOROSOKRÓL, azaz MAGUNKRÓL: - Mi is Tudjuk, hogy vannak renitensek, de azt pedig MI TUDJUK, hogy az előbbi állítás nem minden esetben állja megy a helyét, de ezek Mi vagyunk, MI normálisan is közlekedni tudó MOTOROSOK! - Mert Mi tudjuk, hogy nem csak „úgy” lehet, hogy vagyunk jó néhányan olyanok, akik tudják, hogy ezt másképp is lehet művelni és másképp is tudunk szabadok lenni! - De Tudjuk, hogy a Köztudat ezt nem éppen így látja! - Tudjuk, ha betartod a sebesség korlátokat, akkor az a baj, hogy lassan mész, - Tudjuk, ha nem tartod be és odahúzol neki, akkor meg az okozza az aktuális felháborodást! - Tudjuk, ha tisztességesen a KRESZ szerint közlekedünk, akkor az a baj, hogy mehetünk a BUSZ sávban és mehetünk az álló kocsisorok között is, mert Ők is emberek és nem képesek elfogadni (tisztelet a kivételnek), hogy változott a KRESZ - És Mi Tudjuk, hogy nem nézik jó szemmel, hogy mosolygunk rájuk, miközben elhaladunk közöttük, mert nekünk nem kötelező a dugóban ücsörögni, mára már teljesen szabályosan! Amit Csak MI MOTOROSOK TUDUNK: - Tudjuk, hogy mi az, amiben és amiért élünk és „megyünk tovább, mert mennünk kell, mert visz a szívünk, egy testben két lélekkel, ember és gép összeforr, és egységben hódítja meg a teret!” - Tudjuk, hogy nem csak a sebesség és a veszély a lényeg, hanem a „Gyönyörű helyek, feledhetetlen élmények, új ismerősök, megszűnő tér és idő, csak Ő és Mi, egy életforma, amit csak az ért, aki benne él…” Olvassa bárki ezt a blogot, legyen bármilyen jármű, bármekkora teljesítménnyel az irányítása alatt, egy dolgot tessék megjegyezni, mindannyiunknak ver a szíve, lélegzünk, önálló gondolatokkal rendelkezünk, amelyek valamelyike a fent leírtakban valahol biztos megtalálható! (még ha idióta módjára is vesz részt valaki a forgalomban, hiába az Ő döntése az állatkodás, vagy éppen a lassú tempó legyen autós vagy MOTOROS) Vadászból pillanatok alatt válhat áldozattá bármelyikünk és ezt az áldozatot nem kellene kikönyörögni a sorstól! VIGYÁZZUNK ÉS FIGYELJÜNK EGYMÁSRA KICSIK ÉS NAGYOK, AUTÓSOK ÉS MOTOROSOK mert mindegy, hogy kinek milyen VAS van a lábai között, vagy mekkora autóval járja az utakat, egyre figyeljen oda MINDENKI, hogy „Egy a cél, aminek lebegnie kell előttünk, hogy visszaérkezzünk oda, ahonnan és akikkel elindultunk, ahol felültünk és ahol még mosolyogva vártuk az előttünk álló utat!”! Mindenkinek kívánok Széles utat és gumi fákat!
Ahogyan minden évben, idén is eljött a várva várt tavasz és tudtuk, hogy a jó idő közeledtével jönni fog a rossz hír is, hogy valaki- valahol elindult elsőként, már Égi motorosként az Őrangyallá válás útján… Mint minden évben, idén is hullattunk könnyeket, felbőgettük a motorokat, Értük… - és ez, míg világ a világ, mindig is így lesz… Bármikor meghallom, hogy motoros baleset történt, összeugrik a gyomrom, és abban reménykedem, hogy nehogy közülünk legyen valaki… - Önző dolog talán? Nem! Nem az! Mindenki ezt kívánja, de a kívánságok nem mindig teljesülnek, mert van nálunk erősebb hatalom, ami befolyásolhatja utunk… Egyszer eljön az idő és Mi, akik ilyen életformát választottunk, ezzel tisztában vagyunk és ennek tudatában ülünk fel nap mint nap és nézünk szembe a sorsunkkal! Gyönyörű helyek, feledhetetlen élmények, új ismerősök, megszűnő tér és idő, csak Ő és Mi, egy életforma, amit csak az ért, aki benne él… Egy csodás világ ami megnyílik előttünk és ha eljön az idő, be is záródik mögöttünk a kapu… Egy a cél, aminek lebegnie kell előttünk, hogy visszaérkezzünk oda, ahonnan és akikkel elindultunk, ahol felültünk és ahol még mosolyogva vártuk az előttünk álló utat! Vegyes érzelmekkel teli világ ez, veszély, bánat, búcsú és könnyekkel teli pillanatok váltják egymást a boldogsággal és szabadsággal teli hónapok alatt… - majd új nap kel fel és megyünk tovább, mert mennünk kell, mert visz a szívünk, egy testben két lélekkel, ember és gép összeforr, és egységben hódítja meg a teret! Így mennek a kilométerek tavasztól őszig, erőssé tesz a folyamatosan váltakozó érzelem, mert erősnek kell lennünk, hogy egyszer majd Őrangyalként mi is megálljuk a helyünk! A szezon vége felé közeledve, az ősz szakállú napokat kihasználva ül nyeregbe mindenki és lovagolja meg az utolsó simogató napsugarakat… Az elvonási tünetek jeleit már most észre lehet venni, mert kötelező jelleggel pattanunk motorra, ahogyan eljön egy napsugaras délután vagy hétvége… - kihasználván a jó idő utolsó próbálkozásait! És az Ősz a maga szépségével együtt, a lehulló falevelekkel bearanyozott utakon továbbra is dolgozik, elvesz és ad, ha kell… Elvesz barátot, társat, családtagot és ismerőst… Ad élményt, élvezetet, emléket és adja az elmaradhatatlan könnycseppeket is… Elválaszthatatlan dolgokat tár elénk a sors akkor is, amikor már a következő tavasz első szikráiról ábrándozunk… - hogy tudjuk, érezzük mekkora kincset tarthatunk a kezünkben és hiába választottuk ezt a veszélyes életformát, tudjuk, hogy ez a kincs az Életünk! Érezteti velünk az Őrangyalok történeteivel, hiányával, emlékeivel, hogy akik még itt vagyunk mennyire fontosnak kell, hogy legyünk egymásnak, mert mikor elvész, csak akkor érezzük hiányát, mindaddig megszokott a jelenléte… <O> Vigyázzatok Ránk Halhatatlan Égi Motorosok! Vigyázzunk Egymásra Megszállott, Földi, Motoros Szívű Barátok! „Csak az nem halhatatlan, ki elfelejthető…” (dr. Herz)[ame="http://www.youtube.com/watch?v=Xr2dMOZRZWA&feature=related"]YouTube - Kell ott fenn egy ország....[/ame]</O>
Most, hogy lassan vége a szezonnak, nézzük meg közelebbről a budai alsó rakpart burkolatának minőségét! Kell hozzá egy: - gyönyörű napsütéses igazi őszi délután - szokásos erős forgalom és kb: 45 km/ órás sebesség - egy gyalogos és - egy suzuki ami előtted megy <o></o> Ha ezek megvannak, indulhat a „móka” <o></o> Az említett gyönyörű napsütéses őszi délutánon haladok veszett tempóban a budai alsó rakparton, vége a melónak, nem sietünk sehova és élvezzük a napocska cirógatását amikor is gyalogosunk úgy dönt, hogy egy kecses mozdulattal lelibben a járdáról… Suzuki előttem befékez én meg rájövök, hogy itt sürgősen meg kellene állni, mert rohamosan közeledik egy kicsipopsi felénk Na de, hiába megyünk lassan, a féktáv erre a műveletre nem éppen elég és mégsem kellene beleállni abba a közeledő hátsó részbe, mert elszállok mint a győzelmi zászló… Balról a szembejövők, jobbra a szalagkorlát és a Kisoroszlán helyes kis segge már csúszik is balra… Gyors mérlegelés, eleje balra kihúz, hogy azért ne a szalagkorláton kössek ki, egy stílusos seggriszálás, kormány jobbra el és dönt… Gyönyörű nőiesen légies mozdulattal, FőCsigához méltó módon két kerékkel előre, becsúszásos módszerrel földet értünk Sunnyka feláll gyorsan, Suzukis kipattan a kocsiból, fut hátra, hogy jól vagyok-e… Az első, amit mondtam neki, hogy Qrva gyorsan megálltál wazze, de segíts már felemelni a motort mert Ő nem biztos, hogy olyan boldog ettől a művelettől mint Én! Kisoroszlánnak semmi baja szerencsére, egy karcolás sem lett rajta, majd megint jött a kérdés, jól vagy??? Mondom, hogy persze, mi bajom lenne Letoljuk az útról Kisoroszlánt és itt már erősen nevetgéltem az út szélén, srác elmegy, én hívom Buput, (röhögve) hogy felnyaltam a rakpartot, de semmi bajom, csak Kisoroszlán nem indul… 20 perc és bupu törött jobb tükörrel megérkezik Szigetszentmiklósról... Ő elfért, a tükör nem… Mi feküdtünk el a rakparton és Bupu töri meg a tükrét Bupu életet lehelt Kisoroszlánba és töretlen jókedvvel elindultunk haza <o></o> Fogalmam sincs, hogy a másodperc töredéke alatt, hogy tudtam mérlegelni a lehetséges megoldásokat és a legbiztonságosabb lehetőség mellett dönteni, de minden esetre szerintem profi módon oldottam meg ezt a kis pihenőt az aszfalton!
