Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. Különös Szilveszter....

    Milyen fájintosan is kezdődött ez az év....
    Nem volt kedvem inni a két hete volt bulin kiszúrtam magammal... jött epe meg minden, most kissé visszafogottabban próbáltam, de nálam kell kis ital hogy szabaduljon a bugge a lábamba,de ennek még a közelébe sem kerültem....
    Beszélgetéssel eltelt az idő, a tombola után indultam volna haza fele...
    Igen, csak indultam volna ugyan is a Kabátomat valaki elvitte abból a helységből ahol ilyenkor öltözni szoktunk... benne a lakás és a kocsikulcs meg némileg nem konfekció kabát hanem a Giorgio A. készített. Hamarosan kiderült,valaki "véletlenül" magáévá tette csak ezt többen is látták, telefon ide telefon oda aztán ki a fickóhoz kabi megvan lakáskulcs megvan a kocsikulcs nincs, szóváltás ide oda, végignézve az út gyalog kocsival párszor a kulcs nincs. Visszamentem és nem tudom mire vártam még a kocsim ott állt fáradtan kedvetlenül neki az újévnek, holnap meló kocsi nélkül... még eszembe sem jutott, ha itt hagyom a kocsit és olyannál van a kulcs, aki nem igazándiból érzi a becsületet elsődleges dolognak...
    Voltak még páran hátha bemondanák hogy elhagytak egy kocsi kulcsot és keresik, talán valaki meglelte, és olyan ember akinek vannak igazi értékei.
    Odamentem és kérdeztem bemondanák e mire a srác mondta hogy ebben a pillanatban hoztak egy kulcsot kint találták... az alatt a 4 óra alatt 4 évet öregedtem....

    Igen ez egy különös Szilveszter s ezúton köszönöm a becsületes megtalálónak és kívánom, hogy Boldog legyen egész életében....
  2. Meg sem fordult fejében, hogy ellépjen, hogy naiv kérdéseket tegyen fel. Egyértelmű volt számára a férfi tekintete, a nyers kín, ahogy saját magával küzdve rúgta fel jól bevált, szigorú szabályait.
    Kalapált a szíve, a torkában dübörgött. Látta, hogyan pulzál a másik nyakán a féken tartott szenvedély, és várta, mikor töri meg mozdulatlanságát, oldva ezzel a saját tarkójában lüktető sóvárgást, mely borzongatóan kúszott végig a hátán. Vágyott az érintésére, bizsergett a bőre, szinte érezte ujjait magán, de az még mindig a falnak dőlve nézett rá összeszűkült szemhéjai alól.
    Nem tudott levegőt venni, úgy érezte felrobban, ha nem történik semmi, ha mégsem akarja, ha félreértett valamit, ha...
    - Szét tudnám tépni!- törte meg heves indulattal hangjában a csendet a férfi, és egy erőteljes, kissé durva mozdulat közben magához rántotta, hogy nyers csókjával büntesse a nőt.
    A heves érintés olyan röpke ideig tartott, mintha meg sem történt volna, s forró kegyetlen szája a nő odaadó ajkáról arcán keresztül egy feltörő sóhaj közepette a hajára siklott.
    - Látja mit tesz velem?!- temette arcát az illatos zuhatagba, ami már érkezésének pillanatában elkábította.
    Hogy ki ölelte erősebben a másikat, nem lehet megállapítani, de a nő úgy érezte, ennél szebb, őszintébb , vágykeltőbb vallomást még soha nem kapott, és boldogan veszett el a köré fonódó karok közt, élvezve a hatást, amit kiváltott. Megerősítette, bátorrá tette ennek tudata, így magabiztosan emelte fel fejét egy újabb csók reményében, átvéve az irányítást. Kezeit a férfi nyakára csúsztatta, s lábujjhegyre emelkedett. Az iménti közjáték ellenére tudta, hogy a férfi szép ívű szája miféle édes érzést képes előcsalogatni finom, puha érintésével belőle, és minden pillanatot elvesztegetett időnek tartott, ami elszakította ettől.
    Teljesen összezavarodott, amikor a férfi lefejtette nyakába csimpaszkodó karjait, s kissé távolabb kényszerítette magától. Bolondnak érezte magát, megijedt, hogy mégis játszanak vele, és nem értette mi történhetett pár perc leforgása alatt. Kérdezni nem mert semmit sem, de torkát a keserűség néma karma markolászta. Zavart bizonytalanságba süllyedt, és szégyenpír ült ki egyébként is felhevült arcára.
    - Akarom! Tudja jól- kezdett halk magyarázkodásba két kezét még mindig szorongatva a férfi, és beszéd közben folyamatosan törékeny ujjait morzsolta-, de nem így! Jobbat érdemel ennél.
    Nem néztek egymásra, összekulcsolódó kezük bámulták.
    Talán az a pár pohárka pálinka, vagy maga a helyzet feszültsége generálta, de a nőből hirtelen hangos nevetés tört ki.
    - Ez azért elég vicces, nem gondolja?
    Valószínű meglepte a férfit a váratlan reakció, de őt is mosolyra késztette.
    - De! Magamat meglehetősen komikusnak látom kívülről- nevetett megkönnyebbülve már ő is.
    Milyen édes, ha így csillognak a szemei! - merengett el kósza gondolatában a nő, de belül örvény kavargott érzései közt.
    Vágyott a férfi érintésére, arra a csókra, ami elmaradt, hogy utána birtokba vegye testét, és együtt élvezzék apró örömük. Érezte a vonzalmat a másik részéről, de nem értette, miért szabott gátat vágyaiknak, és hogy miként volt ereje meghozni ezt a döntést.
    Nyugtatta magát, hogy jobb ez így, lehet másnap hibás, elhamarkodott lépésnek vélné, megbánni pedig nem szerette volna.
    De közben tudta, még ennek lehetőségét is bevállalná, csak hogy a férfi az övé legyen. Birtokolni akarta annak testét, tekintetét, gondolatait. Arra vágyott, hogy a férfi menthetetlenül belé szeressen.
    Hogy megmutathassa, ő is tudná szeretni rajongó szerelemmel, és nem félne.
    Mert ezt a férfit végre így tudná...
  3. kb 2 hete kezdődött:

    Nagyon rühellem, ha valaki szám nélkül hívogat, de mivel egy csomó pályázatot adtam be az elmúlt időben rászoktam arra, hogy amikor valaki hív call ID nélkül azaz rejtett számmal, hogy felvegyem...
    kb 1 éve a fenét sem érdekelt, ha valaki így hívott azt tartva szem előtt ha én megtiszteltem, hogy nyilvánosság elé tártam a számom akkor legyen oly kedves valaki, ha hív igen is mutassa a tiszteletet az irányomban, hogy nem takarja el az azonosítóját. Gondolván abból az egyszerű indokból, hogy tudjam min elérni ha valamilyen ok miatt éppen nem tudom felvenni a telefonom.
    A rövid múltra amit vissza tekintethetek (amit a telefonom statisztikája enged) azt gondolom rájöttem valamire.

    először is a statisztika elöl a dátum/ óra perc:

    02.22/ 16.30, 02.23/ 16.36, 02.24/ 16.48, 02.25/ 16.50, 02.26/ 17.00,
    02.27/ 17.04, 02.28/ 17.50, 02.29/ 18.15, 03.01/ 17.59

    gondolkodásom miértjét a következő dolog adta, nem tudtam olyan gyorsan felvenni hogy halljak valamit a vonalban.
    ez még nem lenne baj viszont nincs üldözési mániám így elkezdtem gyanakvóan figyelni a rejtett hívásokat.
    nem hinném, hogy:
    - munka miatt keresnének munka időn kívül
    - ismerős lenne mivel azok tudják, hogy munkába indulás előtt is szoktam pihenni ha engedi az időm.
    - ha ismerős lenne nem hívna szám nélkül mert általában ha tehetem az ismerős számokat visszahívom.

    aztán gondolkodtam azon hogy a mai modern világban így is lehet adatot szerezni rólam hogy én nem is gondolom hogy infót szolgáltatok azzal ha felveszem s azzal ha nem.
    Sajna nincsenek jó tapasztalataim az utóbbi időben sikerült azoknak megrövidíteniük akiknek nagyobb szükségük volt ingó dolgaimra.
    z a nagy mobilizáció mindent elárul rólunk, természetesen ha hagyjuk vagy ha nem akkor is (és nem beszélünk arról hogy milyen és mekkora üzleti lehetőség az hogy ismerik a szokásainkat a telefonok és számítógépek, programjaik és készítőik ne adj' Isten hekkereik.

    valamilyen szinten ez is egy adatszerzés hogy hív és felveszed vagy nem és így tudja hogy merre vagy és épp ráérsz hogy felvegyed vagy nem.

    szóval a mai naptól rejtett számú hívás némít és minden jót kívánok annak aki így keres ;)
  4. Talán akkor kezdődött ez a dolog mikor megszülettem,
    mindenki többet várt tőlem mint ami lettem a szüleim mást vártak, mint ami szerettem volna.
    Mindig mást szerettem volna mint ami voltam és mindig többre vágytam mint ami van.
    Aztán egyszer csak megtaláltam akit kerestem, de mindig több kellett volna gyönyörű volt... aztán elment, örökre.
    Negatív lett az élet, nem vártam már újat se jobbat mint ami volt.
    Jött valaki aki kedves volt, úgy hittem ennyi jár.
    Aztán telt az idő és elfogyott a kedvesség csak a bankszámla hízott a "szerelem" megfagyott, megvolt mindenem talán mondhatná a külső szemlélő, hogy a kutya is jó dolgában veszik meg, mégis csak felszínes dolog volt , semmi benső közeli értékek amit vágytam régen. Gyerekek, család és kellemes meghitt karácsonyok, hiába vártam...
    Egy szerencsétlen baleset, ami szerencsésen új élet kezdetét adhatta, mert lehetőség adatott kiugrani a taposómalomból. Talán végre az legyek aki vagyok s azzá váljak aki mindig is szerettem volna.
    Pont ma döbbentett rá egy ismerős, hogy mi is az aminek köszönhettem ezt az egészet!
    Így most azt teszem amihez kedvem van motorozok, horgászok, csajozok. S van itt egy kedves társaság ahol jól érzem magam, elfogadnak amilyen vagyok, s én is elfogadom azt amilyenek ti vagytok.
    S tanulok, megtanultam sok mindent azóta is azt hiszem tudok önzetlen lenni és tudok úgy szeretni, hogy az ne lássék mások számára s tudok veszíteni s megalkudni egy kis mértékben azzal a jellemmel amivé lettem.
    Viszont mindig kell valami ami a mozgatója legyen az életnek, és igyekezem meglátni a pozitív dolgokat, s nem a bankszámla az elsődleges dolog, hanem egy kis semmiség, hogy jól érezzem magam veletek a bőrömben!

    Köszönöm!

  5. Leparkolt egy közeli téren és a megadott címet kereste. Sietősre vette megkésett lépteit, de azért figyelmesen nézett körbe, mert ezt a városrészt nem ismerte. A többszintes szépen rend behozott régi épületeket hatalmas boltíves átjárók fűzték félkörben láncra, levegőssé téve az egyébként sötét színű, komor házakat. Elegancia tükröződött az ablakokból, ahogy szépen redőzött nehéz függönyeikkel lenéztek rá. Keményített kalapos férfiakat képzelt mögéjük, opálossá öregedett drótszemüvegben, és szótlanságba burkolózott, de büszke tartású nőket, akik a háztartás és társasági élet vezetésének fortélyán kívül a gazdasági és politikai viszonyokkal is tisztában voltak, s kicsiny markukban sokkal nagyobb hatalmat tartottak, mint azt bárki is hitte volna sápadt, szerény arcukat látva...
    Kicsit elmerengve csöngetett be a férfi házába és még mindig szárnyaló képzelete ösvényein járt, mikor az ajtó kitárult.
    Reflexszerűen köszönt, elnézést kért a késés miatt -többször is- és önkéntelenül követte a férfit a konyhába, aki valami frissítőt emlegetett. A megrendelt, bekeretezett alkotást gondolkodás nélkül a falnak támasztotta, miközben tovább peregtek a múltról fantáziált képek lelki szemei előtt, de az első torkát égető korty az italból rögtön visszarángatta a valóságba. Hirtelen zavarba jött, pír lepte el, mint akinek bűnös gondolatai támadtak, és ez pikk- pakk napvilágot látott.
    Ismét szabadkozott jelentős késése miatt -a vastag falú poharat forgatva kezében-, és nem tudott a férfi szemébe nézni, inkább az italt bámulta.
    -Ne haragudj, nem szoktam whiskyt inni, de most talán jól is jön..., így a nap végén! A mai kicsit zűrösre sikeredett.- próbálta palástolni beszédével immár lángoló arcát, és menekülve tekintett az asztalon és a falakon sorakozó relikviák felé.
    Valószínű a másik megérezhette, mert hirtelen elkezdett mesélni az őket körülvevő tárgyakról, hogy miként kerültek hozzá, munkája szeretetéről, és felajánlotta, hogy ha érdekli, körbevezeti a műhelyében, ahol mégtöbb különlegesség lapul.
    Egy régen fehérre meszelt falú kanyargó lépcső vezetett le a pincébe, aminek hatalmas meglepetésekkel teli zugaiban felújításra szoruló bútorok, dísztárgyak, és még -atya ég- mi minden sorakozott. Egyik ámulatból esett át a másikba a sok -gyerekkori kósza emlékeket benne is felidéző- tárgy láttán, miközben a férfit hallgatva ráeszmélt, hogy eddig nem is nézte meg igazán annak arcát.
    Mosolygós szemei apró, mély ráncokkal ajándékozták meg bőrét, amin látszott, hogy mostanában keveset ér a nap. Szája átlagos volt, szép ívű, hangja enyhén érces, és lendületesen fiatalos. Volt benne valami szokatlan. Arccsontja észrevehetően nem volt szimmetrikus, a jobb oldali markánsabb, erőteljesebb vonásokkal bírt és szigorú, katonásan rövidre nyírt haja ellenére is komolytalan, bohém ember benyomását keltette. Tagadhatatlanul vonzó jelenség. Többször azon vette észre magát, hogy némi erőszakkal kell tekintetét lefejtenie a férfiról.
    Visszatérve a konyhába elfogyasztották maradék italukat, s a poharak kérdezés nélkül ismét megteltek. Apránként a nő is feloldódott, kacagva, felhúzott lábait átkarolva társalgott, mikor beszélgető partnere jóval később rágyújtott, és a teraszajtót-picit kinyitotta.
    - Van kerted?!- csodálkozott felfedezve a zöld fűtengert a résen át, és felállt az asztal mellől.
    Látta a férfi szemében a huncut csillogást kételkedő hangja hallatán, mielőtt az ajtó kitárulva felfedte volna rejtett titkát.
    - Hát ez...?
    Csak ennyit tudott elcsukló hangján kipréselni magából, mert a látvány elkápráztatta.
    A kis kertet körbefonó házak mögül még látni lehetett a nap lenyugvó sugarait, ahogy utat törnek maguknak a bárányfelhők felé. A fű szokatlan hirtelen zöld színe hívogató bársony puhaságával arra késztette, hogy színes szatén szalagos vidám papucsából kibújjon, és meztelen talppal lépkedjen ki a kertbe. Rózsaszín virágok bújtak meg pár nagyobb szikla tövében, és egy hatalmas, magasan lecsupaszított törzsű fa lombkoronája omlott védelmezően a kert fölé. Enyhe szellő mozgatta meg a leveleket, és ez elégedett mosolyt csalt a nő arcára, miközben feje felett nézte azok és az kék ég színes kavargó küzdelmét.
    Ez egy álom! -gondolta. A pince is nagy hatással volt rá, a kert pedig egyenesen elbűvölte, a férfiról nem is beszélve. Tetszett annak titokzatossága, érzékenységről tanúskodó figyelmessége, és az a nyers erő, amit az elmúlt pár órában egyre inkább érzett. Megbolondultam!- rázta meg a fejét, és visszafordult, hogy hangot adjon elismerésének a kerttel kapcsolatban,
    de még jobban összezavarodott, mert egyedül volt. A kerti medencét szinte észre sem vette, ami csendesen megbújt a kert csendes szegletében a szaunát eltakarta egy szomorúfűz nem látta, mert annyira elmerült a gondolataiban.
    Tétován lépkedett vissza a konyhába, ahol a férfit-mélyeket lélegezve - homlokával a falnak támaszkodva- találta. Ujjaival óvatosan megérintette vállát, és megszeppenve kérdezte tőle:
    - Valami baj van?
    Először nem is mozdult. A nő aggódni kezdett, kicsit közelebb lépett.
    - Segíthetek?
    - Talán - érkezett a rekedt válasz, aminek hatására száguldozni kezdett ereiben a vér.
    A férfi továbbra is a falnak támaszkodva fordult meg, és lázas tekintetéből kimondatlan szavak sugároztak:
    Most még elléphetsz, ha akarsz...
    De Nő nem tette.
    A férfi gyengédem magához húzta, és megcsókolta a Nő nyakát, és ki invitálta a kertbe, odaértek a medencéhez a férfi egy szempillantás alatt levetkőzött és fejest ugrott…
    a Nő csak állt meredten és nem tudta mit tegyen hűvös volt az éjj sötétje rájuk borult, senki sem látta volna, ha ő is meztelen, de magán hagyva a fehérneműt ő is a férfi után ugrott, úszott egy kicsit szeme sarkából már látta a férfi törölközőt hoz a szaunából és azzal várja a medence szélén.
    Odaúszott és kilépett a partra dideregve, de fehér csipke mindent megmutatott a férfinak, de nem bánta már azt, sem ha mezítelen.
    A Nő hátára terítette a törölközőt és magához húzta lassan gyengéden s szinte megállt az idő….
    …..

    Mozdulatlanul állt mellettem, melegíti a testem, mert nem tudom tőlem libabőrös e vagy csak a víz tette, hogy fázok, amikor félve a csípőmre siklott a keze, a lélegzetét-figyelted, változik-e.
    A délutáni beszélgetés vidám nevetések s nem bánom az eltékozolt órákat...
    A lelked nem engedett mozdulni szenvedélyesen, olyan boldogító a bizalom, ahogy bújik a férfi hozzád. És fáj ott belül.
    Hogy ez mind a tiéd. És mégsem...., mert bármikor elveszítheted....
    A lélegzeted fojtod vissza, nehogy túl hangos legyen, ha kitörne belőled. Nehogy megzavard a békés pihegésünk, ami onnan lett az, hogy az imént magamhoz öleltelek a medence partján…
    Én pedig a rezdüléseid figyelem, mert nem fázom, csak félig. A szemeimen ólomsúly, a karjaim ősidők óta téged ölelve nyugalomban...
    De remélem, érzed a féken tartott vágyat, ami egész lényed simogatja...
    Egyszerre szökik fel a sóhaj mellkasunkból, és ez feloldoz mindkettőnket.
    Mintha csak melegítenélek.... Tenyere önkéntelen siklik végig csípőmről a combomra, majd a kettő közé..
    El sem hiszem, hogy a testednél is létezik forróbb...
    Karod már a nyakamba csimpaszkodik, miközben még félig álom és valóság közt ingadozol, feneked közelebb tolod -önkéntelen, kéjes sóhajjal.
    Már elvesztünk, de édes is ez a zuhanás..
    Tenyered picit nedves, de ujjaid finomak, határozottak, ahogy elindul a hasamon keresztül
    Szomjazom a csókod, vágyom, hogy teljes súllyal nehezedjek rád, minden porcikád fedje az enyém.

    Szétrobbanunk, mégsem sietünk... még nem. Élvezzük sistergő bőrünk melegét.
    Minden érintésemre reagálsz, eszemet vesztem tőle... Hihetetlen forró a szád, puha az ajkad, és édes a nyelved...
    Az apró harapdálások felkorbácsolnak a végtelenségig, már nem akarom, hogy türelmesen szeressük egymást....
    És te sem fogod vissza magad...
    Talán csak percek teltek el? Egy? Talán tíz?!
    Most nem beszélünk közben... nem akarjuk megtörni a varázst. Csak egyre mélyebb lélegzetvételem, és egyre gyorsabb zihálásod tölti meg a csendet...

    Reggel csak egy cetli várta, a konyha asztalon…
    „Köszönöm ezt a csodás éjt, nem mertem melletted ébredni…”
    A férfi zavarában nem tudta mit tegyen,
    a fejében ezek a gondolatok cikáztak:

    Tudom, hogy nem te vagy a hibás.
    De, ha meghallgatnád a történetem...
    még is magam érezném annak.
    Ezért inkább hallgatok, pedig kikívánkozik belőlem. Nem is biztos azért, hogy könnyebb legyen. Lehet egyszerű gyarló okok miatt...
    S észrevegyék, már végre mi mindenen megyek keresztül, mi mindent viselek el, mi mindennel tudtam eddig egyedül megküzdeni.
    De hallgatok bőszen...
    Egy idő elteltével konkrét jelei is mutatkoznak rajtam. Ez a hallgatásom ára.
    Azt már nem tudom kezelni, kordában tartani. Rettegek az ezt kiváltó eseményektől, és magától az uralhatatlan helyzettől is. A második teher...
    És egyre csak roskadok belülről.
    Könnyebb lett volna elmondani korábban bárkinek...gondolom most. Mert immár rettenet, milyen nehéz lenne. Persze szavak tódulnak a számra századszor is... de századjára sem találnak utat kifelé.
    Kicsit félek. Félek attól, hogy akit bizalmamba fogadnák, mit fog szólni..., és legfőképp, mennyire fájna neki is a mondandóm. Így te sem beszélsz, ezzel óvva szeretteid?
    De belül...
    Mi lesz így belőlem?!
    Egy roncs, teli aggályokkal, fenntartásokkal,és !!!! Egész életemben "mártír" maradok? A boldogtalan? Aki másokat talán önzetlenül maga elé helyez?
    Nem tudom már…

    Kint a kertben hangosan ordította:
    De én csak azt kérem: ordíts és rúgj!
    És, ne mosolyogj rám az 'istenért, ha utálsz!"
  6. Nem keltem korán reggel, teljesen mindegy volt egész éjjel esett a hőmérő 17,5 fokot mutat.Pedig lassan indulnom kellene veszek egy jó forró fürdőt megreggelizem, és megyek málházom a motort. A bőrruci nedves nyirkos a kesztyű is száradt valamit de jelen esetben ez majdenm mindegy mivel 2 perc alatt újra vizihullaként fogok kinézni ;)
    Kilérek a pályára megtankolom a gépet. Cseh mocisok is érkeznek magamhoz veszek még egy autómatás kávét , mindegy csak forró legyen...
    Július 17 fok reggek 9 óra röhely mit produkál az időjárás...
    Csapódok a két Cseh motoroshoz haladok utánuk komótosan ől párban vannak( a motoron is) egy 1000 fazeren és egy 1000CBF el kellemes 120 as tempót nyomnak igaz nekik van szélterelő nekem a hornin semmi néhol úgy esik hogy a látótáv 100 méter alá csökken, de simán haladunk akkor is.
    Zagrab előtt a fizető kapoknál már figyelmeztet a tábla Stau kb 15 km sor és esik...
    A Csehek beállnak a sorba, na én nem nekem elég volt az esőből, elakadás jelző ki refi fel megyek a sorok között, belenézek a tükörbe jönnek ők is úgylátom kedvet kaptak a nagyvárosi fhillinghez.
    A fizető kapuhoz ésrve egy Horvát autóból intenek hogy soroljak be elé hogy tudjak fizetni , megköszönöm a Csahak is beférnek. előveszem a Jegyet kicsit vizes mert nem tettem zacsiba elfelejtettem, a pénztáros mérgelődik, mondom németül beszeéld meg a jó Istennel ne essen hanem süssön és akkor nem leszek vizes....
    Nem értékeli a viccet...
    Fizetés után kiállok várom a társaim. Jönnek kérdezik hogy a következő kútnál kávézunk e? Csak egy szó a válaszom: természetes.
    Beállunk a kúthoz végre egy száraz hely, ahol nem esik...
    Beszélgetünk ki merre járt, mikor indult mennyit ment... s kérdezik miért egyedül... a válasz rövid volt, mert így szerettem volna :).
    Indulunk s búcsúzunk is egyben ők a határ után Rédics felé veszik az irányt én Budapest.
    a határon kis sor, kocogok előre, egy olasz beenged, pikk pakk kész a határ, Zalakomárnál tankolok és azt számítgatom hogy beleférek hazáig egy tankal? Esik nem kicsit nagyon...
    Haladok hazafele már az jár az eszeben hogy egy jó kis forró zuhany és minden rendbe jön.
    Fehérváron tankolok aztán az már hazáig oké lesz.
    Felérek a nullásra tömött hosszú kocsisorok, nincs más hátra elakadás jelző és refi, a mellény folyamatosan rajtam egész úton legalább lássanak...
    Lassan kocogok a sorok közt, Már Annahegy semmi változás sor, de hosszú és tömött.. M6 lejáró még mindíg Kisduna-híd itt jön egy szirénázó rendőrautó nyitja nekem a sort előttem sunyin haladok utána :p , a dunaharaszti lejáró előtt megvan a "bűnös" egy koccanaás ez csinál 12 Km sort szinte nem is hiszem, hogy haladok... Már annál a stádiumnál járok amikor minden mindegy csak otthon legyek.
    Végig esik, nem kímél, biztosan akarja tudni hogy indulok e még? Tudatom itt és most IGEN WAZZE MEGYEK...
    Hazaérek home sweet home...
    Lemálházom a motort gyorsan leveretem a kosz nagyját biztos hülyének néznek szakadó esőben bőrruhában motortmos...
    Lefejtem a bőrrucit, irány a zuhany nyitom a csapot várom a forró vizet, sehol! Ekkor jut eszembe elzártam a Bojlert, hogy ne legyen gáz a házban míg nem vagyok itthon....

    konklúzió:
    4 éjszaka 5 nap alatt:
    Hivatalosan mentem 2350 km
    tankoltam:131 liter benzint
    költöttem szállásra 120 Eurót

    És Nagyon jól éreztem magam! De hiányoztatok, minden percében :)
  7. Húúú, de nagyon hamar reggel van… Az Olaszokon semmiféle jele az előzőnapi bulinak megjegyzem is nekik, hogy ti többet aludtatok, mint én vagy mi történt?
    Nevetnek Grappával kínálnak, de én csak egy kávét iszom és megköszönöm a lehetőséget, hogy itt lehettem, invitálom őket jöjjenek el hozzám nálunk is van tenger igaz nem sós de az a Magyarok tengere… címet cserélünk, és megígérjük jövünk megyünk egymáshoz.
    Lassan tovább lépek Makarszkán valami szállást kéne találnom először is aztán majd felfedezem a serivás lehetőségeit.
    Kanyargok, élvezem, hogy megy az út felfele a hegyekbe kicsit felhős az, ég de viszont meleg van majd 30 fok jobbra tenger, balra 800-1000 méter magas hegyek.
    Szinte perceknek tűnt mire letoltam 250 km et az első utcában megállok, nem sokat akarok gatyázni csak annyi kell, hogy egy ágyat, keressek.
    Nem sok idő míg találok, de az ár magasabb, mint a máshol s a szoba sem olyan színvonalas, viszont tiszta.
    Lepakolok irány a strand, nem fizetős általában a Horvátoknál a tengeri strand nem az, de vannak ellen példák is erre. Beleülök, a vízbe kellemesen hűsít ez a mai nap teteje… Néha kimászok, szinte éget a nap, keresek egy helyet ahol ehetnék, valamit gyorsan.
    A strandon eszem egy imbisben a kedves fiatal pincérlány kis melleiből majdnem mindent megmutat s a közönség igen csak hálás érte, jó magam is. Csevapcsicsát eszem nem hal ugyan, de telik a bendő, hozzá természetesen Karlovacko.
    Tespedek a strandon pedig lassan menni kéne pihenni, de nem nagyon van kedvem. Holnap irány Mostar meg kellene nézni, ha már ennyit hallottam róla. Este egy büfében iszom, sajnálom a pénzt üdítőre drágább, mint a sör így marad a Karlovacko.
    Visszabandukolok a szállásra, gyors fürcsi s már alszom is, a kabócák zenéjét nem is hallom pedig nyomják…
    reggel sietve kelek, bealudtam, már tűz a nap s párás a meleg éjjel esett kicsit.
    Málházás, öltözés, tankolás irány a határ van nálam külön téve kis címletű euró, mert hallottam ezt-azt már…
    Már problémás a határ nem a Horvát, hanem a Másik, azt mondja, hangos a motor már le akar venni, mondom, akkor visszafordulok, erre összecsapja a papírom és int, mehetek.
    Ahogy haladok Mostar fele néha kicsit ijesztőileg hat kilőtt házak figyelmeztető táblák Aknamező felirattal, hát ez eléggé meglep az út, endurónak való szegény horni kapja a kiképzést rendesen.
    Nem tom mi van ma rendőr rendőr hátán megállít, elveszi a papírokat, kérdezem mi a probléma, nem válaszol, valamit mond, nem értem. kérdezem Németül, Olaszul... nem értem, mutatja 30 euró és mehetek asszem ez a vám odaadom nem vitatkozom nem is érteném. Nem szegi kedvem indulok tovább, viszont szívesen fotóztam volna, de beázott a kis gép nem tettem zacskóba, áldom az eszem, hogy a laposka, abban volt… Néha szörnyű a kilőtt házakat látni s van falu ahol egy szál ember sincsen,de közel vagyok már.
    Mostar gyönyörű lenne, de még itt is látszik a háború pusztítása. Nem szándékozom, maradni s a motort sem tenném le sehová 1 percre sem hagynám ott, inkább lassan kocogok, úgy nézelődöm. Találok egy parkolót iszom a hozott vizemből és haladok tovább vissza Horvátba az irány Pitvicén keresztül Karlovac, a tervek szerint ott alszom, s remélem világosban odaérek.
    Pitvicén jártam már aki teheti mindenképpen nézze meg mivel a világörökség része nem szabad elmenni mellette csak úgy...a "régi úton sok az öreg autó óvatosan kell menni, rendesen kanyarog de nem olyan mit a tengerparti út.
    Szemereg az eső s egyre jobban s jobban esik ahogy közeledek, kellemetlen oldalszél, minden játszik...
    Fáradok kicsit hosszabb pihenőt tervezek a tankolásnál, megállok forró kávé melegíti a vizihullához hasonlító kezem, már rég átázott a kesztyű, megnézem 14,5 fok van. Igyekszem Karlovácba keresgélek szobát nem nagyon sikeres a dolog erre egy kis Motelben találok szobát, nem alkudozom kiveszem mert fázom 17 fok is ha lehet.
    A forró fürdő felmelegít leslattyogok a bárba de nem tok bemenni mert valami rendezvényre készülnek valami helyi banda lép fel.
    Nincs kedvem tovább keresni elkönyvelem hogy maradok reggel korán kellene indulni hazafele, szombat este van valaki akinek a szülinapján ott kell hogy legyek.
    Este szolíd sörözés, a banda hanyagolható, irány a szállás és alvás, viszont nem áll vissza kitartóan esik....
  8. kb 11 fele ébredek a szomszédban kisgyermek sír, mekkora mázli nem aludtam át az egész napot.
    Összefutok a gazdával, rendezném a számlát 30 euro, mentegetőzik közben, hogy 2 személyre is ennyi lenne, de sajnos ez az ár, nem probléma mondom, így is köszönöm a kedvességét.

    Munkálkodnak a bélgolyhók, enni kell valamit irány Gusti vendéglője, naná, hogy makréla lesz a menü. Megint nem tévedtem a hely a falu szinte leg jobb étterme a csinos dalmát lányok még mosolygósak is és a szóbeszéd ellenére már nem bajszosak sőt, mondhatnám csinosak, ha sok volt a karlovacko :)
    Végezeve az ebéddel irány a strand, naná nem hagyom ki.
    Pár óra lubickolás után irány a Gusti vár a hideg Karlovác, és a vacsora a laposkát is a hónom alá dobom, hátha írnék is valamit. Rendelek, naná hogy halat, mást otthon is lehet. Mellettem lévő asztalnál „Magyarkiccsalád” fél perce sem ülnek, az ujgazdag magyar paraszt már hőbörög, hogy hol a pincér persze a placc tele a pincérek pörögnek ezerrel… / nem vár sértődötten felpattannak/ ezt elkeféltétek gondolom magamban itt a legjobb a konyha.
    Nem tudok betelni a látvánnyal a tele a kikötő beszélgető emberek serege a tenger „íze” és a hely szelleme szinte lenyűgöz. Mellém kéretőzik két srác olaszul beszélnek nem is figyelem mit, csak arra leszek, figyelmes mikor előveszik a térképet és a Zadar fele vezető utat nézegetik.
    Valami olyasmit értek mintha autópályán mennének. Belepofázok, nem bírom ki…
    Kérdezem miért nem a parti úton mentek? én Németül ők Olaszul beszélnek.. De értem, hogy mit akarnak, valszeg ők is hogy én mit mondok…
    Mondom én motorral megyek de azt az utat ki nem hagyom 200 km tömény kanyar gyönyörűséges aszfalttal amit itthon csak álmukban gondolnának a moccosok. Megbeszéljük hogy jönnek ők is, csak ekkor döbbenünk rá hogy mi motorosok vagyunk egy Triumphfal és egy monsterrel vannak.
    Belemerülök az írásba tenger i sós levegő és a Horváth vendégszeretet, de lassan kidobnak, este 11 fele jár már.
    Gyorsan alszom sokat reggel indulás Zadar s ha sikerül Makarszka.
    Mint a tej úgy alszom, nem kell ringatni, a teraszon nemzetközi kommunikáció hallik Német olasz Angol vegyesen… Szép kis kavalkád…
    Pirkad, néha fel-felriadok, a gépet épp látom az ablakból. Megnyugtat, megvan ;)
    Mennék már, de még alszom kicsit, úgy döntök. Aránylag gyorsan reggel lett pakolás, málházás irány Zadar.
    A megbeszélt időpont előttr ott vagyok a digók sehol, mondom nagy baj nem lehet iszom egy machiatot (tejeskávé) és indulok, mire fizetek előkerülnek alkalmi társaim is felmálházott motorokkal.
    Na kérem ez a parti út ez a motoros tomaten (paradicsom) a motor pontosan halad az íveken kanyart kanyarra halmozva kb200 km tiszta gyönyör nincs kátyú nincs útfelbontás…
    Gyönyörű hosszú íves kanyarok az új gumik pontosan rajzolják az általam választott íveket, az olaszok is belejönnek, s néha elsül valamelyikünk agya akkor előre tép, de a következő kiállónál megvárja a többeket. A Horni szépen duruzsol a futómű követi azt a kevés egyenetlenséget ami az aszfalton akad, hála az új rugóstagnak és az állitható 600RR első telóknak, a fékem is 600RR radiális, csak a fékerő változását érzem a 310 es tárcsákkal olyan finom, hogy csak rá kell gondolnom arra hogy fék s már lassítok is.
    Majdnem Zadarban vagyunk, de kis probléma akad semmi kedvem ezek után a kanyarok után autópályázni, a táblák arra kényszerítenének, de a 4 sávos autópálya kapu előtt van egy kis menekülő útvonal a GPS szerint át a híd alatt, kipróbálom múúúködik. Beérünk Zadarba irány a kikötő tavalyelőtt is bejött a piaci nyüzsi, a motort letámasztjuk a tengerparton legalább ők is gyönyörködnek a tengerben :)
    Ebéd gyanánt gyümölcsöt eszem szinte ingyen…
    A fiúk invitálnak, maradjunk itt estére valami jó helyen bulizni kellene. Előadom a bajuszos sztorit a srácok sírva nevetnek a poénon. Mondom, maradok… mi bajom lehet.
    nekik volt szállásuk már, invitálnak, hogy maradjak velük, beszállok a szállásba csak mosolyognak, váltok okés akkor enyém a vacsi és akkor egálban vagyunk. Bólogatnak, és megyünk a szállásra. Hamar gatyába rázom magam leizzadtam az úton gyönyörű napos volt az idő, saccolok vagy 28 fokra.
    Sajnos a kis fotós gépem nem bírta a párát felmondta a szolgálatot, így nem tudok képekkel szolgálni, de ígérem legközelebb az is lesz.
    Este gyors kaja és keresni valami szórakozóhelyet itt nem nehéz, minden hol szórólap hegyek, az digók érzik hova kell menni jó hely Funky zene szép csajok elég sör, a lábamba, beleugrik a buggee…
    Rengeteget táncolok ugyan nem az én korosztályom, de ez itt senkit sem érdekel, csak nyomom és nem üresedik köröttem a parkett így nem is feszélyezem magam s nem is néztem az órát csak arra lettem figyelmes, hogy már zárni is akarnak. így haza vettük az irányt a fiatal olasz becsajozott ő nagyon közelről beszélt a lány szájába biztosan azt hiszik még hangos a zene. :)
    Hazaértünk fekvés, alvás, nekem reggel irány Makarszka…
  9. Vége a műszaknak este már nincs kötelező meló, csak a készülődés heve, neki a vakvilágnak egyedül nincs kihez alkalmazkodni elfogytak a jelentkezők… málházva a motor gyors láncellenőrzés motorral baj nem lehet, hiszen H…a ( továbbiakban is így írom, nehogy perbe fogjanak rejtett reklámért vagy véletlenül pénzt utaljanak dics-ömlengésemért)

    Szóval megfürödtem, szoktam csak ritkán… de megint egy hab vagyok, csak a bőr elissza a nedvességet. Motor indít ellenőrzés mindent zártam e…. aztán irány az ismeretlen ismerősnek egyedül…
    Kint járok pest fele ellenőrzöm a gépet kerék megvan fék oké, nagy baj nem lehet. Vajon mi maradt otthon majd kiderül, a kreditkártya itt ;) bazi nagy bajom nem lehet, gondolom.
    Haladok, ez a lényeg már Gyömrőn kicsit szemereg az eső remélem, megúszom. De mindig amerre haladok arra sötétebb az ég alja sajna ez már mindig csak így van.
    Izgulok, kicsit mert újra látni az ismerőst és újra keresni az ismeretlent tervek előzetes foglalás nélkül ez az, ami motivál irány az égalja és majd ahol tetszik, megállunk és tábort verek, aztán kiderül másnap merre tovább. Kicsit új ez a dolog nekem, aki mindent megtervez, gondosan kiszámít, viszont most ez a szabadság fhilling ami nagyon motivál…
    Mar a nulláson vagyok tankolás pálya matrica a rendszámmal bajban vagyok az Sp1 –é van a fejemben, remélem a horni nem haragszik kikacsintok rá és megnézem, mire fizetek, leszakad az ég…
    Esőruha kinyit a naci már tudja, a dolgát a felsőrész most debütál. Maradtam a márkánál, ami jól bevált A……s teljesen rendbe van, mint a bőrruci, amit majd 10 éve használok, és a cölöp bácsi igencsak pontosan rám szabott innen is mélységes tiszteletem a tudásának. Itt a vihar, mint ezernyi pálcika soroznak, a villámok basszus nem várhat, rám a tenger indulni kell teljes menet felszerelés, Fekti Tibi haverom mondaná hogyishívjákos vazze (vannak olyan fertályok ahol így hívnak), irány a púp!!!!! ;)
    Vizsgázik a ruha a sisak a motor ilyen esőt még soha sem kapott. Mindig mondtam a jót meg kell fizetni … A S…i a sisak csúcs ömlik az eső a pinlock teszi a dolgát látok sehol egy párafolt, a fejem száraz teljesen csúcs ez az érzés. De nem áll vissza az eső egyre jobban és jobban nyomja s bennem erősíti az elszántságot menni-menni mihamarabb ki ebből néha a józanész határait súrolva, de bízva a P….i gumikban s talán annak is, hogy rajtam az új szerzemény egy olyan mellény, amiben látnak is Köszönet a Ya..ha Wo.....nek, hogy kedvezményesen hozzájuttattak egy ilyen darabhoz :)
    Lassan fehérvári kijáró legközelebb a nagykanizsainál tervezem a kiállást ebben a tempóban tuti 230-at megyek, egy tankkal mielőtt bevillanna a tartalék, de nem áll vissza esik, s villámot szór, hogy eltántorítson, de nem tud, nem tudja,mit érzek mi az ami kell nekem orromban érzem a tenger illatát és nincs az a vihar ami visszatartana.
    Lassan a Zalakomári kúthoz érkezek azt gondolom itt az idő, hogy tankoljak és megnézzem mi az ami szárazon maradt a holmimból, tanulva a Tiszai hajózásból minden ruhám zsákolva az oldaltáskákban az iratok tépőzáras zacskókban a papírpénzekkel véletlenül se ázzanak sza..rá.
    Megállok minden oké, mint Amstrong úgy járok csak nem a holdon…. tankolok furi , hogy 400 a 95 benzin :(
    Elkönyvelem a kiadást bekapcs. a telefon kinek is hiányzok, pár kedves barát bíztat ettől még nő az önbizalmam egyedül neki a világnak ilyen érzés a nóta „Born To Be Wilde” szerintem, mint mindig, kis szusszantás a következő megállás már csak Zágráb, ott lesz kis kaja és egy kis koffeinpótlás.
    Nem változik azt idő, próbára tesz? Áááá, nem hinném, az út az aki ismer tudja hogy akaratos vagyok amit a fejembe veszek, nincs az ami eltántorítson tőle.
    Ezernyi apró szúrás a karomon kopog a jég a sisakon, mi jöhet még Zagrab megállok tankolás az eső is hanyatlik kicsit szinte el is áll.. No miaz Öreg megszántál nézek előre olyan mintha csillagokat is látnék az égen, nem tévedek bizonyosan az. Szinte jól esik tankolni rövid osztás után kiderül 360 körül a benya…..
    Tankolás és a következő megálló már Senj nem adom alább.
    Lassan kiveszi az erőt belőlem el is vétem a lejárót Brinje-nél lecsapok még 12 km bundes (országút),
    szarvas róka van bőven, figyelnem kell, nehogy matrica legyen valamelyik.
    Végre helyen vagyok balra Pitvice jobbra Senj.
    Szép kanyargós szerpentin, a minősége nem number one de viselhető, néhol vízátfolyás, várom, hogy odaérjek. Már látom a fényeket, majdnem ott vagyok, még egy kicsit kell kibírnom, csak szállást kell, keressek. Közben a parti úton járok gyönyörű a reggeli fényben a part sehol egy teremtett lélek akár élvezhetném, de már alig látok. Megvan, látom a táblát Sveti Juraj már csak pár méter. Levágom az utat, rögtön be a faluba tudom hol a strand más nem elő a hálózsák és alszom pár órát míg nem mozgolódnak az emberek…
    Itt vagyok, kicsit hűvös van az esőruha még rajtam leszállok és megjáratom a lábam, megmacskásodtak kicsit. Épp szedném elő a hálócuccot valami mocorgást látok, pár méterrel arrébb.
    Oda köszönök, Horvátul szól vissza talán szerencsém lesz… beszél, németül kérdezem a válasz természetesen.. – gondolom, sínen vagyok- Szállást keresnék, de csak egy éjszakára, mert mennem kell tovább… -kérdezem – Van hangzik a kurta válasz- már invitál is hogy nézzem meg- Meg felel s már meg sem kérdezem mibe kerül úgy ürülök neki. A lényeg betolhatom a motort az udvarra s szinte látom a szobából. Bepakolok, mekkora királyság, azért kárpótol, hogy szakadó esőben jöttem vagy 450 kilométert.
    Tiszta a szoba, zuhannyal kemény fekhely mi kell még zuhany és már alszom is, mélyen és álmodva milyen jó is lenne a „régiekkel” megint itt…
  10. Lassan körvonalazódik bennem a NŐ, napról- napra dobja le magáról a felvett gúnyát, ami álcája valós Énjének. A rétegek csak rosták, és a csupaszodó ént élvezet a háttérből nézni.
    Valamivel mércét kell szabni, és erre az írás /annak hatása/, vagy amit mögé sejtetünk a legnagyobb adomány. Megcsináljuk magunk, formáljuk, és aki nem lép hátra egy lépést sem, nem retten, az talán pőre bőrünk is megláthatja.
    De addig hosszú az út, legalábbis az okos nem rövidre szabja.
    Ez a fogyatkozás maga a fejlődés.
    Kivárni, elcsípni momentumokat, felismerni annak jelentőségét az aprócska szavakból szenzációs. Mikor ráébredünk, ő is csak egy, nem különb /bár pont ettől a fokozatos tötyörgéstől nő naggyá szemünkben/, mosolyt feszít arcunkra.
    a nyugodt "fajtát"...
    Ezt a jellemet hiba sürgetni, csak elvennénk magunktól is a ráeszmélés kellemes aromáját, s a kényszer tévútra sodorná.
    Várni érdemes meghúzódva,érdeklődve irányában s így talán önmagunk is jobban megismerjük közben.
    Beleestem abba a hibába én is nem egyszer, hogy noszogattam valakit, gyorsítson, és közben nem is figyeltem rá. Csak a saját kérdéseim toltam az előtérbe, azt gondoltam érdeklődésből, de valójában önzésből.
    Rá egyáltalán nem figyeltem, csak meghallgattam, de talán a mondandója száraz szavak kupaca volt, nem állt össze a kép, csak jóval bizony jóval később.
    Tanulni sose késő, és mikor az egyik pillanatban leesik a tantusz, hogy észrevétlen jártam ki megint egy újabb iskolát, s az a nyugodt fajta az én arcomon is magabiztosan időzik már, s már nem kavar fel, csak akkor, ha hozzám ér, de akkor nagyon, nagyon... S már megnyugszom talán, s a magam módján szerethetek/ szeretek....
  11. Egy emlék Erdélyből:

    A pikantériája, hogy vissza kaptam az IWIWen egy körlevéllel:

    Túrázásaink során a székelyderzsi Erődtemplom falánál induláshoz készülődtünk, amikor megállt mellettünk egy fekete ruhás, fejkendős, hajlott hátú néni. Egészséget kívánt, majd megkérdezte honnan jöttünk. Amikor válaszoltunk, ezt kérdezte:
    -És Magyarország tényleg olyan szép, amilyennek mondják?
    Nem várta meg a választ, hanem hiba nélkül elmondott egy hosszas Petőfi idézetet..
    Azután elmondta, hogy 88 éves az idén. És hogy fogadjunk el tőle valamit. A szatyrában volt pár tojás és négy, azaz négy szelet kalács. Ebből kettőt nekünk adott, hogy osszuk el. Egészséget kívánt, és elcsoszogott.
    Egy büdös kukkot nem tudtunk szólni. Én pedig leültem a székelyderzsi Erődtemplom falához, és olyat tettem, ami rohadtul nem illik bele egy 40 körüli, erősen borostás túramotoros imidzsébe.
    És arra gondoltam, hogy az itthoni, magukat bal és jobboldali politikusnak nevező, gátlástalan gazemberek, akik fröcsögő nyállal próbálják fekete-fehérre mosni az agyunkat, akik megosztanak, nem összekötnek, akik személyes érdekharcukkal több kárt okoznak ennek az országnak, mint eddig bárki. Csak egyetlen egyszer jönnének el ide, és hallgatnák meg, ahogy egy 88 éves, görbe hátú öregasszony ŐSZINTÉN Petőfit szaval a boltból hazafelé, és négy szelet kalácsból kettőt odaad vadidegen embereknek. Talán elszégyellnék magukat, pont úgy, ahogy akkor, ott, én. Talán elgondolkoznának azon, hogy vajon ki és miért tette őket oda, ahol vannak, és hogy mi dolguk a világban.
  12. Idézetem egy számomra nagyon kedves embertől származik, ki úgy bánik a szavakkal, ahogyan én sohasem fogok....S remélem megértitek miért nem kell hozzá kommentár....

    "Éles villanás, karcos hang.
    Valaki szól, hogy a fém bögrét nem szabad a mikróba tenni. Nem érti miért feddik meg, ő ezt nem tudhatta. Egyáltalán hol van? És ki ez a nő?!
    A feleségét akarja, mellette van biztonságban.

    Emlékszik, mikor meglátta a határban, a fűben ücsörgő női alakot. Fején az a színes kendő, aminek foszlott jelenét 49 év múltán is fiókjában őrzi a zoknik közt. Szoknyája mellett pár szál virág hevert szirma tépetten, kezében az utolsó reményekkel teli.
    Közeledve látta, hogy szája hang nélkül mozog, ujjai óvatosan csipkednek állítást és tagadást. A megmaradónak boldog mosolyt küldött, és hangosan a szélbe kiáltotta: én is szeretlek!
    17 éves kis fruska, de milyen szép barna szemű! A legszebb.

    Ennek az idegen nőnek is barna szeme van. Talán még hasonló is az övéhez. De nem olyan gyönyörű. Ezek fáradtak és öregek, a szerelméé pedig fiatal és ragyogó.
    Céltalanul botorkál ki a fehér udvarra, igazán nem tudja miért. De pont jókor -örömmel teli felismerés villan immár huncut tekintetében-, megérkeztek az unokái. Felesége szalad utána kabáttal a kezében, és vastag téli sapkáját a fejére húzza.
    - Tudod milyen könnyen megfázol, vigyázhatnál jobban magadra!
    Hát ezért szerette, ha mellette van. Türelemmel gondoskodik róla, és ismét hálát adott az égnek, hogy annakidején nem hagyta eltántorítani magát a házasságtól. Tényleg milyen vacogtató hideg is van...

    Úgy dönt, kicsit lepihen.
    Könnyen fárad mostanában, sajnos megöregedett. A többieket a nappaliban hagyva az emeletre sétál. Légzése nehézkessé válik, bosszantja, hogy ennyitől is így kifullad. Bezzeg régen! Mikor a szép fiatal barnaszeművel hajnalig táncoltak...
    A fiókot kihúzva remegő kezével a zoknikat rendezgeti- -gondolatai kavarognak, kicsit zavart, de érzi-, valami nagyon fontos lapul benne. Nem hagyhatja abba a keresgélést, fel kell ismernie ami után kutat, és akkor talán megint rendben lesz minden.
    Becsomózott szárú fekete zokni, mélyén aprópénz és gombok. A tartalékai. Emelgeti, megnyugtatja annak súlya. Óvatosan körbenézve kiönti, és egyenként átszámolva rakja vissza. Elég ez?! Szürke zokniban begyűrt papírzsebkendők fehér hada, jó lesz nem elfeledni, ha szükség lenne egyszer rájuk.
    Pár sárgult szélű igazolványkép, merev, bütykös ujjaival a meggörbült papír hullámait elidőzve simogatja. Kihegyezetlen ceruzák zöld befőttesgumival, egy majdnem üres krémes tégely -de ismerős itt minden-, újabb zokniban kitüntetések, másikban egy kendő meg egy piros köves medál, három kiegyenesített télapós csokispapír, egy csomag felbontott negró. Abból egyet kivesz, zsebébe dugja és ledől az ágyra. Pihennie kell.

    Jó, ha az egész család együtt. Szeret rájuk nézni. Az övéi.
    Mit mondhatna nekik? Tényleg elfáradt. De most beszélni is gyenge.
    Felesége férje kezét szorongatva halkan mond valamit. Nézi az asszonyt, és magában kedvesen mosolyog. Drágám, miért kell ezeket a gyönyörű szemeket sírással elcsúfítani?
    Felötlik benne az a régi kép. Ahogy lányként ott ül a fűben, és a virágokat tépkedi hóbortos gyerekjátékkal: Szeret, nem szeret, szeret...
    Szinte az illatukat is érzi, és már ő maga ül ott fiatal férfiként a földön, kezében az utolsó puha szirommal. Megnyugodva, még halkan odasúgja akinek szánja:
    - Szeretlek."
  13. "Sok pasi úgy gondolja, hogy attól válik férfiassá, ha nem mutatja ki az érzelmeit, sőt egyenesen érzéketlen. A trendi művészlélek, a kisportolt izomagyú, az unalmas közgazdász, a mama kedvence és az önmagát lázasan kereső kínálatból hiányzik az a pasi, aki képvisel valamit a régi értékekből, akire felnézhetünk, vagy akit hősként tisztelhetünk."

    A férfias pasi már itthon is hiánycikk vajon ?

    elárulom nem , csak ügyesen titkoljuk.....

    Általában férfiak, akik fő erényüket a külsőségekben látják, mint magam is és ezt teszem okká, ha elutasítanak.
    Egyesek úgy érzik, csak makulátlan megjelenéssel tudnak kitűnni!
    Egy melós ruhában és olajos kézzel is lehet szexi egy pasi (szerintem) de a kétkezi melós nem trendi a mai párt kereső nők 80 % nál.
    Ennek hátterében egyfajta maximalizmus áll, ami azt jelenti, hogy egyéb területeken is a tökéletesség elérésére törekszenek!
    (gyereknevelés karrier ugye a burjánzó emancipáció, ez abszolute nem baj)
    DE, a mai párkeresők a tömegmédiában uralkodó metroszexuális mintát veszik alapul. Állandóan kontrollálják önmagukat, és sokkal érzékenyebbek, sértődékenyebbek és kizárólagos ideákat kergetnek.
    Viszont már a nők sem kedvelik a szőrös, pocakos férfiakat. (ezt vallják a köz előtt, de ha össze akadnak egy kocka hasú pasival rögtön pocakossá akarják tenni, mert egy "jó feleség" finom kajával tömi meg, ha a pasi "korrektül teljesít")

    De addig többségük, helyettünk, kidolgozott testű macsókról álmodnak, és csak álmodnak álmodnak álmodnak..................................


    Nem akarom a női lelket megfejteni, mert az képtelenség, csak leírtam amit gondolok és nem "trendi művészlélek" módján.........