A neveket vesszővel válaszd el
Tök jó,hogy a gyerekek is igénylik, hogy egyedül velük foglalkozzunk. Ezúttal a lányomnak sikerült rábeszélnie, hogy csak kettesben menjünk el bringázni. Remélem, jövőre már mtorozni is el tudunk menni hosszabb útra!
Tök király, hogy a gyerekekkel már lehet "normális" programokat csinálni. Úgy értem nem a játszótéren üldögélés a program, hanem csinálunk együtt valami érdekeset, közben beszélgetünk meg ilyenek. Most az volt, hogy a lányom közölte, hogy ő az unokatesójánál tölti a hétvégét, apuci a haverokkal kanbulizott, mi meg kettesben maradtunk. Gyorsan fel is kerekedtünk, és a délelőttöt a Városligeti műjégpályán töltöttük, délután pedig moziba mentünk az Arénába. Komplett nap lett, nagyon jól éreztük magunkat. Mondjuk az kimaradhatott volna, hogy a végén fáradtan, az Arénában egy órán keresztül kerestük a kocsit a parkolóban. Most komolyan, az normális, hogy minden szinten ugyanúgy vannak beszámozva a parkolóhelyek? Márépp azon morfondíroztam, hogy hívom a rendőrséget, hogy ellopták a kocsit, mikor beugrott, hogy mi van, ha ez nem is az a szint... Még a szállodákban is odaszeszik a szobaszám elé a szintnek a számát, hogy tudjad hol jársz... egy ekkora hodályban még jobban figyelhetnének erre. Gyanítom, hogy nem én vagyok az egyetlen rutintalan plázába járó.
Kissé elmaradtam a heti bloggal, de megpróbálom még idén bepótolni, hogy az idei győztesünknek, @Vickancs-nak azért ne legyen olyan könnyű a dolga, hogy teljesen egyedül menetel a cél felé. (Tavaly is ő volt a nyertes meg tavaly előtt is. Azelőtt még voltak kitartó kihívói.) Szóval ezen a héten volt a születésnapom. Meglepő, de idén nem volt annyira megrázó, mint tavaly a kerek számnál, amit nem ejtünk ki a szánkon. Tortát is kaptam. Mondjuk a parfétorta elég indokolatlan november végén, de a gyerekek ezt kértek. Hogy én mit szeretnék, az természetesen smafu.
Az, hogy beköszöntött a rossz idő, még nem jelenti azt, hogy megállt a motoros élet. Szerencsére Briginek van egy jó kis garázsa, ahol lehet találkozni akkor is, amikor nincs nyitva a Jancsi büfé vagy más szabadtéri vendéglátó hely. Szóval úgy döntöttünk, hogy havonta egyszer összejövük az And Ride Garage-ban, hogy kibeszéljük, mi történt a közelmúltban, vagy álmodozzunk a jövő évi programokról. Az első alkalommal, november 8-án 10-en voltunk... vagy 11-en, mert melegváltásban cserélődtünk, ahogy közeledett a gyerekfektetési idő. Legközelebb december 13-án leszünk a Garázsban csak csajok, szóval ha ki vagy éhezve egy kis dumálásra, akkor már most írd fel a naptáradba!
Őszintén szólva már években tudom mérni, hogy mikor voltam utoljára a Devils motoros klub klubházában, pedig régen minden szerdán ott voltunk. Hát most megtört a jég, lepasszoltuk a gyerekeket és elmentünk egy kicsit szocializálódni a férjemmel. Most az köpött a levesünkbe, hogy a férjem hideg vízben fürdött (hidegterápiával akarta megerősíteni az immunrendszerét), és megfázott a tüdeje, szóval hamar lekoccoltunk.Pedig szívesen roptam volna egyet végre. Na majd legközelebb. Amúgy egy rövid videó is készült a hangulatról: És ha már ott vagy, akkor iratkozz is fel a YouTube csatornára!
Annyira közhely olyanokat mondani, hogy "de hát még csak most született", de amúgy tényleg ilyen érzés... Hihetetlen, hogy már kamaszodik, mikor nemrég még csak a hasamban fickándozott. Már nem nagyon férne vissza. Mindig azon röhögünk, hogy a gyerekek olyanok, mint a gilisztakonzerv. ha egyszer kibújt, már sosem fér vissza. Amúgy minden vágya egy okostelefon volt, és minden ellenérzésem ellenére megkapta. Egyelőre nagyon rendesen betartja a szabályokat.
Már egy éve állt az irodám lebontott fallal, mert felázott a pince felől. Ki kellett száradnia. Most elkezdődött a javítás. Azért én még mindig nem látom a végét...
Ezen a héten semmi említésre méltó fénykép nem készült. Hacsak az nem, hogy a hidegre való tekintettel új sapkák érkeztek az áruházba. Fenn vannak a CsamShopban is, válogassatok bátran!
Na így sem sűrűn láttok engem. Bőr kezes-lábas, sportmotor... Jó kis kaland volt, de maradok a túramotornál. Itt írtam többet a csak csajos pályázásról. Ja, jut eszembe: elkészült életem első szemes képe bukósisakban. Már ezért megérte kipróbálni a pályázást és a pályamotoros öltözéket.
Már régóta meg akartam hallgatni @MoncA előadását a nyári túrájáról. A Facebookon is követem a kalandjait, de így egyben, élőben sokkal élvezetesebb volt az előadás az And Ride Garage-ban. A farkasos rész pedig tök para. Na ezrért (is) nem merek elindulni egyedül egy hosszabb motoros túrára.
Van ez a buli minden évben Hódmezővásárhelyen, amikor megünnepeljük Misit és közben mindenféle hasznos és haszontalan dolgokat csinálunk. Én például alig találtam el az agyaggalambokat, ami itt oklevelet ért. A hangulatot nem adja vissza a videó, amit csináltam, de azért valami csak látszik belőle, hogy miről is volt szó. Ráadásul egy csomó csajjal találkoztam, akikre nem is számítottam, szóval jó kis buli kerekedett belőle.
Ahogy az az iskolakezdéskor lenni szokott, ezen a héten hozzám is elért az első iskolai vírus.. vagy ki tudja miféle felső légúti takony. Azért az élet nem áll meg... A gyerekek programjai az elsők, egy Balázs Klári, Korda Gyuri koncert belefért az esőben szombaton, vasárnap pedig táncfellépésen voltunk. Már csak a végére értünk oda Lőrinci piacon megrendezett börzére, amerikai autós és Hot Rod találkozóra. Azért jó volt látni az ismerős arcokat, még ha ilyen rövid időre is.
Nagyjából elindítottam az iskolát, és a könyvek többségét is sikerült becsomagolni. Még hétfő reggel egy gyors orvoslátogatás, aztán motorra szálltam, hogy Stefivel meghódítsuk Faaker Seet. Már tavaly lelkemre kötötte, hogy idén menjünk ki ketten. Aztán mikor elkezdünk szállást keresni, kiderült, hogy a Nyíregyházi Harley-nak van egy (3 éve) lefoglalt appartmannja, ahova betársulhatnánk. Így is lett. Az időjárás a szokásos ausztriai... őszi, esős, hűvös, de végülis szerencsénk volt. Oda-vissza csak egy kicsit áztunk, és kinn is csak egy nap volt, amikor egész nap esett. Egyébként a 20 fok körüli hőmérséklet pont ideális motoros ruhába beöltözve. Sok magyarral is találkoztunk, körbejártuk a területet, párszor megkerültük a tavat, és még egy kis extra kirándulásra is volt mód. Jövőre újra megpróbáljuk...
Ezen a héten nem volt idő motorozni. Az iskolakezdés mindent felforgatott. Be kellett szerezni a szükséges taneszközöket, aztán jöhetett a könyvkötés... Örültem is meg nem is. Suli alatt sokkal kevesebbet látom a gyerekeket, így folyamatosan lelkiismeret furralásom van, de azért rám is rámfér már a pihenés, amikor nem kell folyamatosan konyhásnéni és animátor szerepben csillognom. Ami megnyugtat, hogy két hét, és már itthon is lesznek valami nyavajával...
Úgy alakult, hogy épp délen volt dolgunk, egy (motoros) esküvőre voltunk hivatalosak. De odaúton épp útba esett az ex Fekete Horgony találkozó, ami mindig nosztalgiával tölt el. Itt szedtem fel ugyanis a férjemet 21 évvel ezelőtt. (Vagy ő szedett fel engem, ez a mai napig nem tisztázódott.) Meg nem is a nyári buliban, hanem május 1-én, de az már részletkérdés. Ezúttal a gyerekeket is vittük, én kocsival voltam a férjem pedig az egy hetes motoros túráról futott be a többiekkel. Igazából nem volt nagy buli, mert a gyerekek természetesen pont elfáradtak, mire lett volna valami érdekes... de azért már haladás, hogy egy ilyen buliba is eljutottunk. Ami pedig külön említést érdemel: hosszú idő óta az első olyan motoros találkozó volt, ahol fizettem a belépőért... Hiába, 10 év otthon a gyerekekkel és már el is felejtettek a bikerek.
