A neveket vesszővel válaszd el
Már jópár hete gondolkodom rajta, hogy el kéne mennem fodrászhoz, de az időbeosztásom egyelőre nem engedi meg, hogy 2-3 órát üljek a fóliákkal a fejemen, szóval egyelőre marad a háztáji megoldás, a henna... Amúgy meg most derült ki, hogy nem is gáz, hogy egy éve nem jártam már Ricsinél, hisz' időközben bejöttem a divatba. Ismét kiderült, hogy minden csak idő kérdése. (A képen nem én vagyok, hanem Drew Barrymore) A nagy nemzetközi divatházak, vagy mittudoménki kitalálta, hogy divatba hozzák a lenőtt hajat. Persze a mesterfodrászok bizonyára súlyos pénzekért állítják elő azt, amit nekem megoldott a természet jómaga. Szóval egyelőre nem izgulok. Ha valaki mégis rákérdezne, hogy mi ez az igénytelen külső, majd azt mondom neki: "Ombre, nem vagy valami up to date! Ez az új divat, az ombre haj!" Szóval az idei szilvesztert még divatosabban töltöm majd el, mint valaha...
A hozzám hasonló mizantróp embereknek - akik a karácsony előtti shoppingolási őrületet igyekeznek elkerülni - hatalmas segítség, hogy léteznek webáruházak. A számítógép előtt ülve kiválasztom és megrendelem az ajándékokat, és még ha úgy is tűnik, hogy a postaköltség miatt rosszabbul járok, felmérhetetlen, hogy mennyit spórolok azzal, hogy így csak azt veszem meg, amire tényleg szükségem van, és nem csábítanak el a szupermarketek és plázák rendkívüli, karácsonyi akciói. Hogy a spirituális oldalát is megemlítsem a dolognak, hiszek abban, hogy amit adsz, azt kapod vissza, ezért is fontosnak tartom, hogy időnként vásároljak a neten. Ha én azt szeretném, hogy a Csajokamotoron.hu webáruházából vásároljanak, nekem is vásárolnom kell mások áruházából, így ki van egyenlítve az adok-kapok. Ebben az évben még a szokásosnál is nagyobb hasznát veszem az internetes áruházaknak, hiszen kisbabával shoppingolni a tömegben végképp rémes lehet... de a korábbiakkal összehasonlítva egyértelműen kijelenthetem, hogy nem vagyok megelégedve a webáruházas kollégákkal. Ők is sejthetik, hogy aki decemberben rendel, az valószínűleg karácsonyi ajándékot vásárolna... Akadályoztatásom ellenére is rám marad ez a szép feladat, és bár a család idén is megbeszélte, hogy senkinek ne vegyünk semmit, nem szeretnék én lenni az, aki mindenkitől mégis kap valamit, én meg ott állok üres kézzel. (Na ennyit arról, hogy ne vegyünk egymásnak ajándékokat.) Készíteni nem volt időm, tehát marad a netes shopping. Mivel már van némi tapasztalatom a postázással, a házhoz szállítás átfutási idejével és hasonlókkal, már december elején elkezdtem beszerezni, vagy legalábbis megrendelni az ajándékokat. Miután megnyomtam a "megrendelés elküldése" gombot, kényelmesen hátradőltem és azóta is várom a postást meg a futárt, hogy gyűljenek az ajándékok, amiket már csak be kell csomagolnom majd. A héten viszont azzal kell szembesülnöm, hogy sorban jönnek a visszaigazolások az áruházakból, hogy "a megrendelt termék jelenleg nem kapható", meg "Próbáljuk beszerezni a hiányzó terméket / termékeket, amint rendelését összeállítottuk, újabb levélben értesítjük." és hasonlók. Volt, aki személyesen hívott fel, hogy egy-két dolog hiányzik, azért a többit elküldjék-e, és volt, aki azért hívott, hogy megnyugodjak, hogy holnap hozza a futár a cuccot... igaz, pont magamnak rendeltem egy számítógépes egeret - mert az is jól tudja, mikor kell bedögleni... Közben mindössze két munkanap van karácsonyig... Most mi lesz? Egyáltalán hogy gondolják ezt? Mégis állhatok majd ott szenteste üres kézzel, abban reménykedve, hogy a család többi tagja végre megértette, hogy nem veszünk egymásnak semmit, max. a gyerekeknek... Nekem már tegnap azt mondták a postán, hogy csak az elsőbbségi csomagok érnek oda péntekig, és akik a hétvége előtti utolsó munkanapra időzítik a rendelést, remélem tisztában vannak azzal, hogy igen kicsi az esélye, hogy megérkezzen a csomag. A legszebb egy tegnapi hírlevél volt, amiben az illető webáruház azt írta: "ÉN X.Y. GARANTÁLOM, HOGY (a rendelés - a szerk.) ODAÉR 25-ig! IGEN, EZ ÉV 2012 DECEMBER 25 ig! " Nem tudom, az illető áruház tulajdonosnak feltűnt-e, hogy Karácsony Szenteste december 24-én van, a Jézuska akkor hozza az ajándékokat... Ha 25-én viszi, még ha személyesen szállítja is le - hiszen akkor már tuti nincs posta és a futárszolgálatok sem dolgoznak - már elkésett. Hogy a családom mit kap karácsonyra? Hát majd rajzolok nekik... vagy firkál nekik valamit a baba...
Korábban már megígértem, hogy leírom a saját tapasztalataimat, de ezt a cikket olvasva már tényleg szükségesnek érzem az éterben keringő hülyeségek miatt. Hastetoválással kapcsolatban nincs tapasztalatom. Soha nem gondolkodtam rajta, hogy a hasamra varrassak, épp azért mert ott nyúlik a bőr, és igen, már az első tetoválásom idején is a fejemben volt, hogy mi lesz, ha egyszer nekem is gyerekem lesz, és a terhesség alatt kinyúlik a bőröm, vagy megreped. Most már tudom, sok más nővel ellentétben szerencsés vagyok, a hasam alig nyúlt ki, és valószínűleg a genetikának köszönhetően nem repedt meg a bőr sem, pedig ettől nagyon féltem. Ennek ellenére örülök, hogy nincs tetoválás a hasamon, mert valljuk be, valószínűleg nem lesz már olyan kockahasam, amit szívesen mutogatnék fűnek-fának. A piercinggel más a helyzet. Amikor csináltattam, a húszas éveimben jártam. Akkoriban divat is volt, bár a mai fiatalok is előszeretettel hordanak köldökpiercinget. Majdnem egy év volt, mire rendesen begyógyult... lehet, hogy ha ezt előre tudom, kihagytam volna. Így viszont mondhatom, hogy megszenvedtem érte, tehát nem adom olyan könnyen. Körülbelül négy hónapos kismama lehettem, amikor Alsóörsön, a Harley-Fesztiválon begyulladt a piercing körül a bőr. Talán akkor kezdett el látványosan nőni a pocakom, és már kicsi volt az ékszer, amit egy ékszerésszel csináltattam anno, pont a lyuk méretére - nem tetszenek ugyanis azok a köldökékszerek, amik fél-fél centivel kilógnak a lyuk két végén, ráadásul azt gondolom, hogy úgy mindenbe bele is akad. Főleg a nadrág derék része - nem csípőnadrágra gondolok - vagy az öv irritálhatja. Ráadásul mint tudjuk jó meleg is volt ez a nyár, és a nagy por sem az efféle sebek barátja. Egy kis tetrán kenőcs azonban gyorsan segített, meg az, hogy azonnal rendeltem az interneten egy kismama piercinget. Nagyon jópofákat lehet kapni, és nagy előnye, hogy nem fémből, hanem szilikonból vannak, nem allergizálnak, méretre szabhatóak vagy állítható a méretűek. Körülbelül a második trimeszter-, vagyis kb. augusztus végéig hordtam a piercingen a kis fityegőt, amiről addigra elkezdett lekopni az ezüst szín. Ekkor már nyilvánvaló volt, hogy nem fogom strandon mutogatni a hasam, és amúgy is kezdett zavarni is... Ez az a rész, amikor már minden kényelmetlen... A csomagban volt a kis medálon kívül még egy kis bogyó a piercing végére, úgyhogy kicseréltem arra. Miután a nőgyógyász egyszer rám szólt, hogy most már jó lenne ha kivenném, mert útban van neki az ultrahangozásnál, a vizsgálatok előtt kivettem. Véglegesen nem akartam, mert ha már ott a lyuk, inkább legyen benne ékszer. Mégiscsak jobban néz ki, mint üresen. Csatolás megtekintése 13495 Csatolás megtekintése 13498 Csatolás megtekintése 13499 Egyébként kb. a terhesség huszadik hetére mondják, hogy addigra ér el a baba a köldök magasságáig és a kismamáknak ekkor kezd kifordulni, vagyis kisimulni, eltűnni a köldöke. Nekem nem tűnt el. Valószínűleg a hasamon lévő három-négycentis zsírrétegnek köszönhetően alig változott a köldököm formája, így a piercing sem akart kiszakadni, és nem is lökte ki a szervezetem. Amikor szülni mentem azért természetesen kivettem, és pár nap múlva már az eredeti, arany ékszert raktam vissza a kismamapiercing helyére. Csatolás megtekintése 13496 Csatolás megtekintése 13497 *** Természetesen lehetnek egyéni eltérések, és mindenkinek saját belátása szerint kell eldöntenie, hogy mit bír a bőre, vagy a szervezete.
Már történelemnek tűnik, hogy másfél héttel ezelőtt még nagy pocakkal várakoztam a nagy napra. Most visszagondolva olyan, mintha az elmúlt kilenc hónap nem is velem történt volna. Bizonyítékként persze ott vannak a Mina által készített pocakfotók... Pedig az elmúlt motoros szezon sok-sok év óta az első volt, amikor nem ültem motoron. Pontosabban nem vezettem motort. Mert azért tavasszal mentünk egy rövidet a Turulhoz, de akkor "csak" utas voltam, már hat hetes magzattal a hasamban. Rémes volt, hogy nem tudtam kontrollálni a kátyúkat a hátsó ülésről, így szinte az egész utat guggolásban tettem meg. Pár nap múlva meg is lett az eredménye, alig bírtam menni az izomláztól. Ezután eldöntöttem, hogy ha már ennyit kellett várnunk a trónörökösre, nem kockáztatok a motorozással. Mikor a Columbus Hajón buliztunk, még csak egy napja tudtam, hogy ez az állapot már más, a Budapest Motor Fesztiválon pedig csak a gyógyteáknak köszönhetően nem kellett percenként a WC-be rohangáljak. Ha valaki nem tudná, a "reggeli rosszullét" ugyanis sokszor egész nap is eltart. Nekem nagyjából kilenc hónapon keresztül tartott egyfolytában. Az április 21-i Ingyenes Vezetéstechnikai Tréningen a PMBB-s kolleginák közül Helga százados képviselte a pocakosokat, akkor ő már tudta, hogy hasonló cipőben járunk, és nem az esős reggel miatt nem mentem motorral. A Nemzetközi Női Motoros Nap igazi kihívás volt számomra. Bár aznap töltöttem be a 12. hetet, mégsem szerettem volna nagy dobra verni az állapotomat. Reggel Helgánál találkoztunk a PMBB-s kollégákkal és jóízűen megreggeliztünk, majd ugyanazzal a lendülettel a vécécsészében helyeztem el a tojásrántottámat. Fél óra múlva Vácon az M1-televíziónak nyilatkoztam élő adásban. A szezon további része is motorozás nélkül telt, azért párszor álló helyzetben üldögéltem a Street Glide-on a garázsban, és amikor tehettem, ráültem mások motorjára is. Szerencsére sok önfeláldozó ismerős került elő, akik szívesen elvitték a motoromat egy-egy körre, hogy nehogy megrozsdásodjon a sok állásban. Alsóörsön az avatatlan szemek számára még egy jól táplált napközis benyomását keltettem csak, gyanús csak az lehetett, hogy a kocsiban szunyókálva töltöttem a délutánokat. A Csajokamotoron.hu szülinapi hétvégéjére is kocsival érkeztem, de itt már nem kellett magyarázkodnom. Fürdőruhában már egyértelműen látszott, hogy nem csak a finom ebéd van a hasamban, és ekkor már azt is tudtam, hogy kisfiút várok. Nagyon irigyeltem a csajokat, hogy motorozhatnak, hiszen gyönyörű időnk volt, de így legalább tudtam készíteni pár fotót róluk motorozás közben is. Mindennek megvan a pozitív oldala. A szezon további részében vagy kísérgettem a fiúkat kocsival, de inkább nem. A negyven fokos meleg nem kedvence a kismamáknak. Azért persze így is akadt éppen elég program, és ahogy sorban születtek meg a motoros csajok babái, egyre inkább azt éreztem, hogy az én talpam alatt is forrósodik a talaj. A naptárfotózáson rólam is készült pár kép, persze kizárólag privát használatra. Végül még a családom körében sem nagyon publikáltam, mert még mindig nem találtam elég meggyőzőnek a hasamat. A nyár hátralévő része családi körben telt, és mivel még mindig kibírhatatlan volt az időjárás, nem nagyon mutatkoztam nyilvánosan. A motoros újságíró kollégákkal a 2013-as Harley-Davidsonok modellbemutatóján találkoztam újra, már viszonylag előrehaladott állapotban, ekkor már kevesebb, mint egy hónap volt hátra. A hasam mérete még mindig nem volt mérvadó, amit az is jól bizonyít, hogy a motorrevüs Mező Jani mikor meglátott, azt kérdezte, hogy "nem úgy volt, hogy jön a baba?" - aztán oldalra fordultam. De még egy nappal szülés előtt is elém kéredzkedett egy nő a postán... Motoros szempontból igen lájtos szezont tudhatok magam mögött. A nyár nagy része azzal telt, hogy nézegettem és fotóztam a hasamat, ahogy mocorgott bennem egy kis lény. Mióta pedig október 27-én megszületett, nagyjából ugyanezt csinálom a kisfiammal, Lőrinccel. Még mindig nehezen tudom elhinni, hogy tíz év várakozás után velem is megtörtént ez a csoda, és akárhányszor ránézek, mindig ez a "szép dal" jut eszembe. Legalábbis - mivel nem vagyok kimondottan metálos - a refrénje vissza-visszatér gondolataimba, és az egész dal, mintha róla szólna: *** Többen kérdezték, hogy hogy jutottunk ide... tíz év után hogy sikerült mégis. Szívesen írok róla, ha van, akit érdekel, de öncélúan nem akarom ezzel terhelni a fórumot. Szóval esetleg egy megerősítést vagy egy véleményt ezzel kapcsolatban megköszönnék.
Fogalmam sincs, mikor történt az, hogy a jogosítványomon az összes dátum ugyanaz lett, mint a születésnapom. Gondolom a legutóbbi megújításnál így volt a legegyszerűbb az ügyintézőnek.... kb. 10 évvel ezelőtt. Nekem egész addig nem tűnt fel, míg néhány hete meg nem jött az értesítés az egyik internetes portálról, hogy hamarosan lejár a jogsim. Megnéztem, és tényleg. Csatolás megtekintése 13042 Csatolás megtekintése 13043 A gond csak az, hogy idén a születésnapom környékén várhatóan egész más elfoglaltságaim lesznek, mint hogy jogosítványt ügyintézzek - és most nem a szülinapi buli szervezésére gondolok. Szóval valahogy meg kellett oldanom, hogy korábban elintézzem. E hét kedd alkalmasnak is tűnt, amúgy is vinnem kellett néhány papírt a háziorvosnak, hát gondoltam megkérdezem, hogy hogy is működik ez így 10 év elteltével. A nővérke csak annyit mondott, időpontot kell kérni, aztán a doktornő megméri a vérnyomásom, megvizsgálja a szemem, és már kész is. - "Tényleg? És ezt nem lehetne most, amikor a váróban nincs egy beteg sem? Minek jelentkezzek be?" - "De, lehet." Szóval bementem, és tényleg ennyi volt az egész. A vérnyomásom a szokásos, a béka segge alatt, 90/60, aztán végigolvastam a táblát mindkét szemmel a küszöbről (na jó, az utolsó vonal alatti számokat azért mégsem), kicsengettem 4500 Ft-ot, és kaptam egy papírt, hogy 2017-ig jó vagyok ez ügyben. Még a nővérke kérdezett rá, hogy miért csak öt év... ("Nem öt év cigány! Kötél! Mondom kötél!" - na jó, ez egy hülye viccből jutott eszembe.) Kiderült, hogy az én koromban már csak ennyi jár... Bár én bízom benne, hogy még akár 10 év múlva is alkalmas leszek a vezetésre, azért ha a nagy átlagot nézzük, vagy a Mónika show velem egykorú szereplőit, lehet, hogy nem alaptalan a félelem... Szóval már csak az okmányirodába kellene elmennem, hogy meglegyen a friss, ropogós jogosítványom, amivel újabb 5 évig vezethetek a motor (A) és a személyautó (B) mellett akár kerti traktort (K), vagy állati erővel vont járművet (T).
Kinőttük a szekrényt. Pontosabban már évek óta tervben volt, hogy a harmincéves szekrénysorból felhasznált két kétajtós részt (aminek az ajtóját amúgy helyhiány miatt nem használjuk, ezért egy gyékény redőny helyettesíti), és a benne és a tetején található ikeás dobozokat lecseréljük egy normális, zárható beépített szekrényre. Meg is született az elhatározás, hogy a közeljövőben ezt a tervet megvalósítjuk, ezért elkezdtünk körülpuhatolózni. Nézegettünk gardróbot bútoráruházban, de a méretek sehogy sem akartak stimmelni. Hívtunk asztalost is, aki 260 000 Ft-ért csinálta volna meg méretre, de azt soknak találtuk... Kicsit csalódottan amiatt, hogy a következő tíz évben is nézhetjük a hálószobában a kupis szekrényt, egy időre hanyagoltuk a témát, anélkül is van mindig épp elég tennivaló. Aztán egyszer csak jött az isteni szikra: minek fizetnénk ki csaknem százezer forintot azért, hogy egy új vázat építsenek a szekrénynek, mikor itt van a régi, ami pont jól elfér a szobában, csak ki kellene bővíteni felfele a plafonig, és az ikeás dobozok helyére fiókok kellenének. Hívtuk is ismét az asztalost, aki ezúttal már sokkal barátibb árat mondott, 110 000 Ft-ból meg tudja oldani az egészet. Rábólintottunk, mindent lemért, és két hét múlva érkezett a kész elemekkel. Igen ám, de ahogy hozzákezdett az összeszereléshez, kiderült, hogy valami nem stimmel. A fiókok nem fértek be a szekrénybe, a felső elemek pedig fél centivel lelógtak az eredeti szekrényről. De hogy lehet ez? Hiszen ő a szakember, mindent pontosan lemért... vagy mégsem? Természetesen rájöttünk a turpisságra. A szakember nagyvonalúan, derékmagasságban mérte le a szekrényeket, ahol az elmúlt harminc év már eléggé megviselte őket. Mivel ajtó sincs rajta, és belül nincs polc sem, csak akasztós rész az ingeknek, a szekrény kihasasodott, pontosan fél centivel lett szélesebb ezen a részen. Csakhogy a fiókok a szekrény aljára készültek... Akkor nem ott kellett volna lemérni őket? Nem volt mit tenni, újra kellett szabni az elemeket. Ezzel az összeállítás is egy napot késett, az okozott kellemetlenségért, és a még egy napi otthon ülésért pedig lealkudtunk az árból egy keveset. A kérdés már csak az, hogy végülis megérte-e ez a plusz egy nap munka a mesternek. Másnap már másik szekrényt készíthetett volna valahol máshol, ha egy kicsit jobban odafigyel. Egy nap múlva pedig egy ismerősünk kérdezte, hogy nem tudunk-e egy asztalost ajánlani. A válasz pedig mi lehetett volna más, mint ismét egy határozott NEM. De még az is felmerült bennem, hogy ha valaki nem szakember, akkor épp azért mert nincs benne ez a szakmai pökhendiség, talán az ilyen apró méricskéléseknél is sokkal precízebb lenne. Bár neki meg az összeállítás tellett volna hetekbe. Azért megígérem, ha egyszer pozitív élményben részesítenek ezek a mesteremberek, azt is közhírré teszem.
Egy csomó dolgom lenne, de ezt most nem hagyhatom szó nélkül, hiszen nemrégiben esett szó a negatív szimbólumokról, amelyek a bőrünkre tetoválva, meg egyéb más helyeken feltűnve is (negatívan) befolyásolják életünket. Tudtunkon kívül is. Csatolás megtekintése 12977 Arra, hogy Edinának milyen igaza van, ma reggel megkaptam a jelet. A Google Analyticset tanulmányozva arra lettem figyelmes, hogy pont ezt a cikket pont 666 ember olvasta el az elmúlt időszak alatt. A 666 pedig - jól tudjuk - a sátán (fenevad) jele a Bibliában. „És odahat/kényszerít, hogy mindenkit, jelentékteleneket/kisembereket és nagyokat/tekintélyeseket, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és szolgákat jobb kezükön vagy homlokukon bélyeggel megjelöltessen; és hogy senki se vehessen vagy adhasson, csak az, akin bélyegként rajta van a bestia/fenevad neve vagy nevének a száma. Itt bölcsesség szükségeltetik; akinek értelme van számolja ki a bestia/fenevad számát! Mert ez egy embernek a száma: és az ő száma hatszázhatvanhat.” Persze mire ezt a blogot megírom, már nem így lesz, de ez egy figyelemreméltó jelenés volt. Szerintem. A múlt héten pedig a Suzuki Swifttel álltunk meg úgy tankolni, hogy a kilométeróra ezt a sátáni számot mutatta: Csatolás megtekintése 12978
A facén mindig vannak, akik kiakadnak azon, hogy másokhoz hasonlóan én is be szoktam jelentkezni innen-onnan, amerre járok. Van, akinek ez bejön, van akinek nem, de ez minden mással is pont ugyanígy van. Van pl. a Foursquare.com alkalmazás okos telefonra, ami épp erre való. Ha eltekintünk az összeesküvés elméletek gyártóinak véleményétől, miszerint a betörök épp arra várnak, hogy bejelentkezzek valahonnan, és akkor törnek be, szerintem tök jópofa. Nemcsak pontokat tudsz gyűjteni azzal, ha minél több helyre látogatsz el (és onnan be is csekkolsz), hanem azt is látod, hogy az ismerőseid merre járnak. (Mellesleg ma, amikor hazajöttem, valami polgárőrnek látszó ember ült a házunk előtt egy kocsiban. Aztán fél óra múlva becsöngetett, hogy van-e riasztónk, mert mostanában olyan sok erre a betörés... Mondjuk én egyről sem hallottam, de azért azon elgondolkodtam, hogy ha így végigmegy minden házon, és megkérdezi, hogy kinek van riasztója, lehet, hogy többre megy, ha be akar törni, mintha egész napa Facebook előtt ül...) De vissza a Foursquarehez. Ha pl. beülsz egy étterembe, akkor megnézheted, hogy mások mit írtak arról a helyről. Velem már előfordult, hogy előre láttam a Foursqueren, hogy szar lesz a kaja, amit kapunk, mert csupa rossz véleményt írtak azok, akik jártak már ott. Persze maradtunk, mert éhes volt a banda, és már semmi nem számított. Nekem az is tetszik, hogy rendszeresen kapok tőlük heti összefoglalót, hogy ki merre járt, ki mit csinált az ismerőseim közül, felfedeztek-e valami új helyet valahol. És ezekben a heti összefoglalókban mindig megírják azt is, hogy hol jártam egy évvel azelőtt. Szóval egyenesen a postafiókomba kaptam értesítést arról, hogy miután tavaly tavasszal adtunk a szarnak egy pofont és fölöslegesen szereltük le a gumikat a Siklóról, augusztusban érkezett el az idő, amikor új gumikat kaphatott. Ez igazán kellemes emlék volt. Jól jött a hosszú, spanyolországi túra előtt a vadiúj gumi, és most a túrára is jó visszaemlékezni... ki tudja, mikor lesz egy ilyen hosszú, külföldi túrára megint alkalom.
Miközben tele van az internet blogokkal, tanulmányokkal, e-bookokkal, videókkal és egyebekkel, amelyek arról szólnak, hogy az internet rohamosan fejlődő és változó világában mennyire másképp működnek a reklámok és a marketing, időről-időre belefutok olyanokba, akik a trendekkel szembe menve, a saját módszerüket igyekszenek követni - kíváncsi lennék mennyi sikerrel. Talán 2010-ben regisztráltam a Facebookra, és nem sokkal később, hosszas kutakodás és felkészülés után elkészítettem a Csajokamotoron.hu Facebook oldalát is. Persze nem ment elsőre, egyszer meg is szüntettem, de amikor rájöttem hogy megy ez, mindent elkövettem, hogy ott is legalább annyi rajongó legyen, mint ahány regisztrált tag itt van. A cél érdekében sokféle technikát bevetettem - volt hogy hirdettem (pénzért) - amiket ezek a nagyokos közösségi médiával foglalkozó marketingesek javasolnak. Mostanra úgy gondolom, nagyjából átlátom, hogy hogy mennek a dolgok, de persze a figyelmem nem lankad egy percre sem, hiszen az internet tényleg napról-napra, óráról-órára változik. Nahát vannak olyan (motoros - én főleg ezekről tudok beszámolni) cégek, akik sem pénzt, sem időt nem hajlandóak rászánni a saját marketingjükre. Úgy gondolják, sokkal egyszerűbb egy már működő honlapon, egy nagy forgalmú Facebook Pagen ingyen terrorizálni az embereket, és teleszórni a "Lájkoljátok már az oldalamat" című linkekkel. Gondolom a Csajokamotoron.hu-ra és a Facebook oldalra sem azért iratkoztatok fel, hogy ilyeneket olvassatok rajta. Én legalábbis azért szoktam feliratkozni valakinek a frissítéseire, mert rá vagyok kíváncsi, nem a spamekre. Hozzátenném azt is, hogy nem azért dolgozom évek óta, hogy helyet biztosítsak az efféle szarrágóknak, akik ha már lusták képezni magukat, nem tisztelik a munkámat annyira, hogy megkérdezzék, lehet-e, netán fizessenek érte, ha már úgy gondolják, hogy nálam van az ő forgalmuk kulcsa - ergo: az ilyen linkeket nem csak innen a Csam fórumból, hanem a facebook pageről is törlik a moderátorok, akik hál istennek nagyon szemfülesek. Van azonban egy cég, aki nagyon kitartó - most róluk szerettem volna írni. Hiába töröltem már százszor a linkjeiket, csak nem hagyták abba a spamelést. Kénytelen voltam kitiltani őket, mert ez egyszerűbbnek tűnt, mint folyamatosan azt figyelni, hogy már megint mikor lépnek akcióba. Persze nem tudtam kiszúrni velük, a tulajdonos elkezdte telerakni az én privát oldalamat ugyanazokkal a linkekkel. Egy idő után ezt is meguntam, és töröltem az ismerőseim közül is. De a zaklatásnak - mert egy idő után már annak tekintettem - csak nem szakadt vége ezzel sem. Miközben gyanútlanul üldögéltünk Alsóörsön a Csam sátorban, odajön egy férfi, hogy engem keres. Odamentem, bemutatkoztam, ő is bemutatkozott. A következő mondata: "Elárulnád, hogy miért nem lájkoltál? És az ismerőseim közül is eltűnt a neved?" - Na ehhez nem tudtam mit hozzáfűzni... nyilván elsőre azt sem tudtam, ki az, és azért ilyen szinten nem tartom nyilván a facebookos ismerőseimet, hogy kapásból válaszolni tudtam volna erre a kérdésre. Persze idővel kiderült, hogy ugyanerről a cégről van szó. Valamit hebegtem, hogy nem tudom, majd utána nézek... aztán amikor elment, elgondolkodtam, hogy mennyire hatásos lehet a marketingnek az a formája, amikor egyesével, személyesen baszod le a célközönséged. Elképzeltem, ahogy végigmegy az összes standon, és mindenkit elküld a francba, amiért még mindig nem igazolta vissza az ismerősnek jelölést, és nem lájkolta az oldalát. Persze a történetnek ezzel még nincs vége. Miután a partnereinknek elküldtem a 2013-as Jótékonysági Motoros Naptár szponzorkereső levelét, jött a telefon, hogy fent említett cég (de ez csak kb. az 5. mondatból derült ki), szeretné támogatni a naptárat. Ennek meg is örültem, és gondoltam, hogy na, akkor hálából majd lájkolom az oldalát, ha olyan fontos ez neki. Az ajánlat a következő volt: ingyen belevulkanizálná a Csajokamotoron.hu logót a naptáron szereplő motorok kerekébe. Nagyon megköszöntem a felajánlást, és próbáltam elmagyarázni neki, hogy nem biztos, hogy ennek a lányok örülnének, a naptár nem a Csajokamortoron.hu-ról szól, ellenben az ő cégének tudnánk megjelenést biztosítani, a támogatást számunkra az jelentené, ha bármekkora, pár tízezer forintos összeggel hozzá tudna járulni a naptár előállításához. Azt hiszem, hogy ezzel sikerült is pontot tennem a történet végére, ugyanis a válasz az volt, hogy neki annyit nem ér a magyar piac, hogy pénzt áldozzon a megjelenésre. Gondolom ezek után nem kérdés, hogy miért nem raktam most bele ebbe a blogbejegyzésbe egyetlen rá mutató linket sem...
Tudom, a kockákról már volt szó, de most előkerültek azok a képek, amikor a motoromat matricáztuk Orsival. És egyébként is, akárhányszor emberek közé megyek a kockás motorommal, mindig hatalmas sikere van. Legutóbb a jászárokszállási falunapon vonta el a figyelmet a Radical Garage szuperkülönleges, minden bikeshown nyerő gépeiről. Na jó, tisztában vagyok vele, hogy a közönség nagy része nem ma barnult, és ezért az ízlésük is megkérdőjelezhető, ami a kétkerekűeket illeti. Mindenesetre többször meglepődtem már azon, hogy végül is milyen olcsón megúsztam a "fényezést" és milyen jól sikerült mégis. Ráadásul egy kevés kézügyességgel bárki otthon, egyedül is megoldhatja, nem kell hozzá még grafikus sem: a kivágatott matricákat egy hordozóanyaggal a helyükre illesztjük, és ha már úgy tűnik, hogy minden ok, minden a helyén van és sehol nem púpos vagy hólyagos, a tetejéről lehúzzuk ezt a vékony, ragacsos anyagot, és már kész is. Ami még jó volt ebben a módszerben, hogy maradt egy csomó kocka mindenféle méretben. Először nem tudtam, hogy mi legyen velük, bár attól nem féltem, hogy előbb-utóbb nem fog eszembe jutni, hogy hova ragasszam őket. Miután a Street Glide már nem annyira alkalmas arra, hogy csak úgy kiugorjak vele a postára, tavaly nyár végén úgy döntöttem, hogy kell nekem egy csajos bringa. Először ITT nézegettem, de a magasságom miatt nem olyan egyszerű megfelelő méretű bontott bringavázat találni. Ráadásul mikor megtaláltam őket, már konkrét elképzeléseim voltak: 19-es, alumínium váz, agyváltó, hét sebesség, kis kosár. Szóval végül egy rendes bringaboltban találtam meg a megfelelő, ámbár egyszínű, fehér kerót. Semmi rózsaszín-metál fényezés, vagy csak akár egy kis rózsaszíncsík... Pár napig használtam úgy, ahogy volt, nagyon tetszett fehéren is, a kis kosár pedig - bár nem annyira praktikus, mert tisztára fejnehéz lesz tőle a bicaj és álltában el akar dőlni - szupercuki szerintem. Aztán egyszer csak megtaláltam a két maradék dobókockás szelepsapkát, és egyből beugrott az is, hogy a matricákkal még inkább fellehetne dobni a már amúgy is csodaszép csajbringámat. Gondolom nem kell elmondanom, hogy míg addig a kutya rá sem bagózott, már másnap leszólítottak a posta előtt, hogy "szép bringa, biztos jó drága volt". Szóval a kb. 500 Ft értékű maradék matrica ismét megtette a hatását. Meg is fordult a fejemben, hogy majd emiatt fogják ellopni, mert most majd azt hiszik, hogy "jó drága volt". *** Most még ez jutott eszembe, hogy ITT meg láttam bringamatricákat. Mondjuk nem olyan komoly dolgok, mint amiket a motorokra szoktak ragasztani, és a nagy része tényleg biciklire való, de ha valaki gyorsban szeretné egyedivé tenni a motorját, akkor biztos talál náluk valami jót - cseresznyét, macit, kisvirágot... Még több kép a motoromról ezen a linken van.
Mindenféle érdekes receptet küldött Vidék. Vegyétek, egyétek! "Ígértem a cukkinis süti receptjit, íme! Eekűddöm a összes receptet, ami elektronikussan van nekem, osszad meg majd lécci a csajokkaa! Jó étvágyat! A receptvicc télleg vicc, de mint minden ilyen, kőkemény valós alaptya van XD! Széles utat, üdv szeva! Vidék" Bodzafánk: Csatolás megtekintése 12862 Cukkínis sütemény: Csatolás megtekintése 12863 Gánica: Csatolás megtekintése 12864 Hamis túrós: Csatolás megtekintése 12865 Kiadós diós süti: Csatolás megtekintése 12866
Elgondolkodtam azon, hogy az emberek nagy részében valószínűleg már réges-régen megszületik a döntés, mikor tanácsot kérnek. Így van ez motorvásárlásnál, orvosválasztásnál, a barátok megválasztásánál... Mindenki olyan emberekkel veszi körül magát, akik az ő álláspontját képviselik, akik hasonlóan gondolkodnak, és egy-egy döntéshelyzetben nem elbizonytalanítják, hanem épp hogy megerősítik azt, amit ő már eldöntött. Azt mondják,"azért vannak a jóbarátok", hogy megmondjk a frankót, de valójában nem lennének a barátaink, ha az alapvető dolgokban nem ugyanúgy gondolkodnának, mint mi magunk. Az internet azért is jó, mert bármit keresel, bármilyen kérdésed van, mindenre megtalálod a választ és ha jó alaposan keresel, akkor ugyannanak a dolognak az ellenkezőjéről is ugyanúgy meg tud győzni egy cikk vagy fórumbejegyzés. Azt mondják, hogy sok a fals információ, és nehéz kiszűrni az igazságot, de ki dönti el, hogy mi az igazság? Az egyik embernek ez, a másiknak meg az. Vegyünk egy motoros példát: Kezdő motoros felteszi a kérdést, hogy "Milyen motort vegyek elsőnek?" - Valószínűleg lesznek, akik azt mondják, hogy vegyen valami robogót és gyakoroljon a forgalomban. - Lesz, aki azt mondja, vegyen valami kisebb váltós motort, és ha majd szerzett némi rutint, cserélje egy kicsivel nagybbra. - Lesznek, akik azon az állásponton vannak, hogy kár pazarolni a pénzt a kis motorra, hiszen ha sokat motorozik, egy fél szezon alatt kimotorozza majd, és a cserénél egy csomó pénzt elbukik, ami nem csak a motor amortizációjából adódik, hanem az átírási költségek és egyéb adók miatt. - Lesz aki nem is érti ezt a kérdést és azt mondja, hogy milyen motor tetszik? 1300-as Hayabusha? Hát akor vedd meg azt, azt majd belejössz! Azt, hogy végül emberünk hogy dönt, csak a józan belátása befolyásolja. Meg persze az, hogy mi volt a saját véleménye előtte. Arra hallgat majd, aki ugyanazt mondja... Vagy nem így van?
A mai konyhai kísérletem fő motivációja az volt, hogy fel kell dolgozni azt a 6 db szikkadt kiflit, amit a kánikula miatt nem ettünk meg (mostanában csak dinnyét meg főzeléket eszünk jó hidegen), és az ajándékba kapott tököket... Kellett nekem dicsekedni, hogy mostanában minden másnap tökfőzeléket főzök, kedves ismerősünknek egyből felcsillant a szeme, hogy akkor megszabadulhat a kertjében teremő óriási zeppelinektől. Az interneten való keresgélés után találtam a vega töltött tökre, aminek a töltelékének a nagy része száraz kenyérből van. Szóval megpucoltam és kivájtam a tököket, közben a száraz kifliket összetörve tejbe áztattam, majd amikor megszívták magukat és megpuhultak, összekevertem hagymával, juhtúróval fűszerekkel, a tegnapelőttről maradt rizzsel és 4 tojással, és visszatöltöttem a tökökbe. A tökök tetejére paradicsomkarikákat és füstölt sajt szeleteket tettem. Most benn vannak a sütőben, és várom a kísérlet eredményét. Az igazság az, hogy a recept szerint elő kell főzni a tököket, és én ehhez lusta voltam... gondoltam majd megsülnek együtt a sütőben. Szóval azt hiszem, így egy kicsit nehezítettebb a pálya, és izgalmasabb a kísérlet is... előfőzött tököt bárki meg tud sütni puhára. Viszont a tejbe áztatott kiflik fele megmaradt... és így nem maradhatott a dolog. Kidobni nem fogom, és a kutyáknak is túl jó lenne. Szóval fogtam a kiflitrutyit, megszórtam vaníliás cukorral, főztem egy vanília pudingot, és felöntöttem azzal. Barackot és banánt vágtam bele és összekevertem mazsolával. Most várom, hogy kihűljön. Leginkább a nagymamám missz-massz tortájára hasonlít, amit annyira imádtunk gyerekkorunkban. Az pudingba áztatott babapiskótából készült, mindig a szezonnak megfelelő gyümölccsel, de volt hogy zselés cukorkával.
A foci VB döntője előtti napon a pasik nagy része talán el sem tudja képzelni, hogy félidő nem csak a fociban van. Csatolás megtekintése 13547 http://csajokamotoron.blog.hu/2012/06/30/felido_213
Van egy remekbe szabott "szinonima kéziszótáram" itthon "30 000 szinonim szót és szólást tartalmaz 800 logikai csoportban" de a motor vagy a motorkerékpár szó nincs benne. A motollálás után rögtön a motorász jön, de ezek értelmét is maximum csak halványan sejtem. De hál' Istennek ugyanebből a sorozatból van itthon egy Magyar Értelmező Kéziszótár A-Z-ig, amiből megtudom, hogy a "motolla - a fonógépen a fonal föltekercselésére való forgórúd vagy keret", de a motorász és a motor sincs benne. Már többször gondoltam rá, hogy kidobom a kukába az egész sorozatot, amihez tartozik még egy Idegen Szavak és Kifejezések Szótára és egy Magyar Szólások és Közmondások Kézikönyve, de engem úgy tanítottak, hogy a könyvet tisztelni kell, és nem csak belefirkálni nem szabad, hanem kidobni sem. Még ha nem is jó semmire... Motoros újságíróként az elmúlt évtizedekben sokat küzdöttem már azzal, hogy egy-egy cikkben, beszámolóban, motortesztben a lehető legváltozatosabban küzdjem le azt a problémát, hogy mindezek egyetlen dologról szólnak, mégpedig a MOTORról. Pedig már eleve a motor szó sem helyes szerintem, hiszen a motor csak a hajtóművet jelenti, tehát ha korrekt akarok lenni, minden esetben MOTORKERÉKPÁRról kellene beszélnem. De ahhoz, hogy egy írás olvasmányos legyen, nem írhatom mindenhol azt, hogy motorkerékpár... nem csak a szó hossza miatt, hanem a szóismétlésekkel a cikk baromi unalmas lenne. Bevallom, figyellek titeket egy ideje. Pl. legutóbb két blogban is megjelent a VAS szó a motorkerékpár helyett (ezt már meg sem merem nézni a szinonima szótárban...). Bevallom, hébe-hóba szoktam használni, de egy kicsit pejoratív számomra az értelme, mióta láttam A Vas című filmet. És persze nagyon gyakori a MOCI is, de én ilyen cuki szót a számra nem vennék, nem hogy még a nevem alatt írásban is megjelenjen (ez a blog és más a moci szóval kapcsolatos kritikai észrevételeim kivételt képeznek). Erről meg most az jutott eszembe, amikor egy mocis ismerős még a mocitalit is becézgetve motitalit emlegetett. Szerencsére az interneten több online szinonima szótár is elérhető. EZ PL. ezeket javasolja a motorkerékpárra: motor, motorbicikli, moci ... Ebből kettőt már azt hiszem az előbb kilőttem, a harmadikat meg most fogom: MOTORBICIKLI az nem motorkerékpár szerintem, hanem egy segédmotorral felszerelt kerékpár. De sebaj, tovább keresek a neten. Ezen az oldalon a következőket találom: motorkerékpár, motorbicikli, motor, gép. Na igen. A GÉP is elmegy néha, és ezt még lehet fokozni is, ott van pl. a GÉPSÁRKÁNY, ami azért kicsit erőltetett. És most hogy nézem, a többi szinonima szótár link a szinonima szótár magyarázatát adja csak meg. Amiket szerintem én szoktam még használni a motorkerékpár szó helyett, pl. a KÉTKEREKŰ, de ez végül is akár roller is lehet. Ebben az esetben azért szintén sokat segít a szövegkörnyezet. A férjem állítólag hallotta már azt, hogy MOCC, amit én még soha nem használtam, és remélem más sem! A BRINGA az angolszász rokonából a BIKE-ból kiindulva még akár nagy ritkán jó is lehet, de azt hiszem, most megállt a tudományom... Szóval egyelőre nem lettem sokkal okosabb. Kérhetem a segítségeteket? Van még egyéb ötlete valakinek?
