A neveket vesszővel válaszd el
Csak akkor álltam át végleg a gmailen történő levelezésre, mikor ősszel új gépet (laptopot) kellett vennem, mert a régi pedálos verzió nem bírta az iramot. A laptop lényege az is, hogy tudod vinni magaddal mindenfele, tehát praktikus, ha ott a bárhol is el tudod olvasni az emailjeidet. Ehhez először is az kell, hogy az összes postafiókodat átirányítsd a gémélre. Ha egy kicsit jobban beleásod magad, tök jól be lehet rajta állítani mindent. Mindennek a kulcsa a kis fogaskerék a jobb felső sarokban. Kattintgasd végig a lehetőségeket, meg fogsz lepődni, miket tud! Ha sikerült beállítanod, hogy minden postafiókod ide érkezzen, és arról a címről menjen ki a válasz, amelyikre az üzenet érkezett (vagy az általad kiválasztott címedről akár), meg minden postafiókhoz beállítottad a megfelelő aláírást is, akkor fogsz szembesülni a következő problémával. A gémél ugyanis nem olyan régen kitalálta, hogy az "adatvédelmi szabályok miatt" a beérkező leveleket előre osztályozza és csoportosítja különböző kategóriákba. Ezeket a kategóriákat pedig alapbeállításként nem mutatja a beérkező levelek között, csak ha azt külön kéred, vagyis beállítod magadnak. A cél az, hogy ne ömöljenek a spamek és a tömeges levelek a mindennapi levelezésedbe, de a kategóriákat hosszas próbálkozás után sem sikerült értelmeznem, a leveleimet belerendeznem pedig nopláne. Úgyhogy maradt az, hogy mindent látok, legfeljebb amit nem szeretnék többször megkapni, azt törlöm (először leiratkozom róla, ha van olyan opció a levélben). Nem biztos, hogy mindenkinek úgy tökéletes, ahogy nálam be van állítva, de legalább nem járok úgy, mint pl. a keresztanyám, aki csak nemrég kezdte használni a gmailt. Bőszen leveleztem vele már egy hete, de soha nem válaszolt, pedig váltig állította, hogy már tud ímélezni. Aztán egy szombati ebéd után ránéztem a gépére, és nem is voltak ott a leveleim a postafiókjában. Pár kattintás volt csak, és egyből 345 olvasatlan levele jelent meg - persze ebből egy csomó rendszerértesítés meg ilyesmi, de köztük voltak az én leveleim is. Miután kitöröltem a fölöslegeseket, még mindig maradt neki úgy 50 db, ami a fontos, vagy szükséges kategóriába tartozott. Ez a blogbejegyzés ezért született. Hátha te sem látod az összes fontos leveled a gmailben. Pl. ha a Csajokamotron.hu hírlevelét nem kapod meg minden héten, ideje, hogy átböngészd a beállításokat a gmailben! Vagy ha még fel sem iratkoztál, akkor most iratkozz fel!
Nálunk két hete kitört a tavasz, úgyhogy nekiálltunk a kertrendezésnek. Az első a füvesítés, amit persze a föld felforgatásával kezdtünk. Ilyen kedves kis lények kerültek elő a földből. Azt mondják, ez a jövő tápláléka, mert tele van fehérjével... Nem tudom, lehet, hogy maradok vega...
Tegnap este földöntúli fények voltak a lakásban, aminek az okát kinn kellett megkeresnem. Persze nem kellett túl messzire mennem, csak a teraszra. Ez a látvány tárul telém: Az összeesküvés elméletek kedvelői most biztos felismerni vélték a chemtrail-eket (nekem is átfutott az agyamon, hogy ez nem teljesen normális így), de azért valljuk be, elég jól nézett ki, és jópofa volt, hogy még a lakásban is minden sárgán világított, ahogy talán még soha.
Mivel a héten úgyis folyamatosan elöl volt a porszívó orrszívás céljából, gondoltam itt az alkalom, hogy kipróbáljam a neten rendelt vákuumos zacskókat, hogy kisebb helyen elférjen a rengeteg kinőtt gyerekruha. Az első kísérletet nem tekintem sikeresnek... csak egy zsákkal próbálkoztam a háromból, és első alkalom lévén lehet, hogy nem zártam le rendesen vagy mit tudom én, de nekem nem is lett a csomag 75%-kal kisebb, és ráadásul egy óra múlva, mikor ránéztem a zsákra, megint tele volt levegővel...
Ez a bomba csajos szpori egy sissy bart* fog kapni hátra. Persze jó magasat, ahogy az egy igazi rockmotorhoz illik. Már majdnem elirigyeltem... legalábbis a motort mindenképpen. *sissy bar, sister bar vagy egyszerűen háttámla, ami az utas leesését gátolja meg, de hozzá lehet erősíteni a csomagokat is. A cruisereken általában alacsonyabb a háttámla, a túra motorokon gyakran egybe van építve a hátsó dobozzal, a choppereken viszont akár fél méteres vagy még annál magasabb is lehet. (Szerintem nálunk inkább ezt a fajtát hívják sissy barnak, és ehhez a motorhoz is olyasmi illik... - a szerk.)
Ha már az vagy, akkor nem kell elolvasnod ezt a bejegyzést... Ez a műköröm dolog az egyik vesszőparipám, biztos itt is buborogtam már ezzel kapcsolatban valamelyik fórumban. Nekem kicsit olyan, mint a cigi: mindenki sír, hogy nincs pénze, de műkörömre (meg cigire) mégis telik. Biztos én vagyok eltévedve, de nekem a műköröm olyasmi státuszszimbólum, mint a japánoknál az összepréselt lábfej, vagy a rizsporos paróka meg a fűző a maga korában. Arra találták ki ezeket is, hogy azt mutassák velük, hogy a viselője jómódú, vagy saját vagyona miatt vagy mert eltartja egy (vagy több) férfi, tehát nem kell dolgoznia. Ezeket viselve nem is tudna. Egy csomóan azt mondják, hogy műkörömmel sokkal jobban tudnak ezt meg azt csinálni... hát nem tudom. Nekem azóta van mindig tövig vágva a körmöm, mióta számítógépen dolgozom. A klaviatúra már önmagában is épp elég hangos, nem kell, hogy még a körmöm is külön kopogjon rajta. Ráadásul az én ujjaim úgy vannak kialakítva anatómiailag, hogy ha egy kicsit is hosszabb a körmöm a kelleténél, derékszögben kellene az utolsó ujjpercemnek visszahajlania, hogy gépelni tudjak. Emiatt nézni sem bírom, amikor mindenféle hivatalokban ül Gizike, és fél órába telik, míg beviszi a gépbe az adataimat a másfél centis körmeivel lavírozva a billentyűk között. Mindegy, a lényeg, hogy műkörme rajtam kívül szinte mindenkinek van. Nyilván telik nekik háromhetente töltetni meg manikűröztetni. Persze az is lehet, hogy mindenki otthon magának csinálja, mert rajtam kívül szinte mindenki műkörmös már ebben az országban... Lehet, hogy a blog címét meg is kellene változtatnom: ne műkörmös legyél, hanem csinálj műkörmös képző iskolát, mert a nagy lé tuti abban van!
Ez a hetem főképp azzal telt, hogy próbáltam feldolgozni, hogy útban van a bal hüvelykujjam. Ha jól számolom, négyszer sérült meg egymás után: először kifűrészeltem egy darabot belőle egy életlen késsel, aztán amikor kezdett begyógyulni, és levettem a ragtapaszt, lereszeltem a sajttal együtt (persze ugyanazt a korábbi sérülést sértettem fel újra), majd pár nap múlva a körömollóval kaszaboltam el manikűrözés közben, végül a gáztűzhely szegélyébe vertem be úgy, hogy egy éles műanyag darab a körmöm alá fúródott... Azt tudom, hogy a bal oldal a női oldal, és gondoltam rákeresek a neten, hogy mit jelent a hüvelykujj, hátha rájövök, hogy min kellene elgondolkodnom... ha valakinek van ötlete, netán ért az ilyen ezoterikus dolgokhoz, ne fogja vissza magát! Tényleg kíváncsi vagyok. Mert amúgy fityiszt azt nagyon jól tudok mutatni így is...
"This is the beginning of a beautiful friendship" *** Ezt meg csak úgy ráadásnak találtam.
Aliennel leveleztünk a Dakar összefoglalók kapcsán, hogy mennyivel egyszerűbb lenne úgy írni, ha lenne a tévében is Dakar összefoglaló. Én rávágtam, hogy hát van nem? Minden éjjel látom, mielőtt kikapcsolom a tévét, hogy ott mutatják a kamionokat a dűnék között. Erre ő felvilágosított, hogy persze, tényleg mennek a kamionok a homokban, meg a motorosok is, sőt valójában Dakar környékén raliznak, viszont az nem a Dakar összefoglaló, hanem az Afrika Eco Race éppen aktuális futama. A Dakar Rally az Argentínában meg Chilében van ugyanis, tehát épp szabad volt a pálya Dakarban... Ezek szerint tényleg nem ad a magyar tévé Dakar összefoglalót... pedig minden évben bele szoktam nézni néha... de már abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán akkor azt láttam... Erre mondják azt, hogy az erősebb kutya baszik. Hiába rengeteg a kieső meg volt már pár halálos áldozat is, a Dakar Rally olyan távol került Magyarországtól, hogy már a tévé sem mutatja.
Ezek a borús, nyálkás, őszies napok kiborítanak, jobban szeretem az ilyen szép,napos időt, mint amilyen ez a hétvége is. Ilyenkor azért felcsillan a remény, hogy lesz még tavasz, fogunk még motorozni. Persze ez nem most jutott eszembe először, a motor indításra készen várakozik a garázsban. Azért hogy ő is jó karban maradjon a tél alatt, jár neki is egy kis extra energia.
Nagy nálunk mostanában a jövés-menés, és egyre sűrűbbek a babás bulik. Hiába, az ifjúságnak cocializálódnia kell. Ráadásul a mi fiunk meglehetősen domináns fajta - mindenféle dolgokkal megfertőzi a többieket (kisebbeket, nagyobbakat). Na nem betegségre gondolok, hanem olyan hasznos dolgokra, hogy megtanulnak tőle sikítani, meg felmászni dolgokra, amiknek a szülők nagyon örülnek később. Legújabb áldozata Fanny, akiből most már biztos motoros csaj lesz. Mondjuk anyja-apja is motoros szóval nincs sok választása, de eddig nem volt még ilyen szuper motorja...
Ha rendes december lenne, és esne a hó, akkor nem lett volna ilyen könnyű dolgunk, mikor elkezdtük megkeresni az eltűnt kutyakaját, ami véletlenül este kinn maradt. Szutyi nagyon rendes volt, csak félig ette ki (lehet, hogy nem ért lejjebb a nyelve), a maradékot pedig elásta. Szerinte elég biztonságosan elrejtette az illetéktelen szemek elől. Én meg megzabálom, olyan aranyos. *** Még mindig lehet szavazni, hogy folytassuk-e 2014-ben ezt a fotóblogot, amikor minden héten egy képpel meséljük el azt, ami azon a héten leginkább megfogott. KATTINTS IDE ÉS SZAVAZZ!!!
Az előszobánkban várják a sisakok a nyarat és a motoros szezont. Még egy kicsit várniuk kell, de legalább karácsony után már a nappalok egyre hosszabbak lesznek. Ez még akkor is jó hír, ha az igazi tél még csak most következik majd.
Tegnap karácsonyi hírlevelet küldtem azoknak a cégeknek, akikkel valamilyen kapcsolatban voltunk az elmúlt években, mint Csajokamotoron.hu. Minden évben szoktam küldeni, és minden évben ugyanez van... sőt, azt is mondhatnám, hogy ez egy tök jó módszer a címlista frissítésére. A levelek nagyjából 10%-a ugyanis azzal jön vissza, hogy "This domain or recipent doesnot exist" - vagyis a honlap vagy a címzett nem létezik. Mielőtt törlöm a hibás címeket, mindig belenézek, hogy kiről is van szó, és végső konklúzióként megszületik ez a blog. Vállalkozóként nagyon nehéz feladatnak tartom annak eldöntését, hogy milyen cégekkel lépjek partneri viszonyba, kikkel üzleteljek, kiknek segítsek, kiket hirdessek, kikkel cseréljek linket, kit támogassak. Az elmúlt évek alatt volt számos jó és rossz döntésem ez ügyben, és természetesen egyre óvatosabb vagyok. Egy rosszul megválasztott partner ugyanis nemcsak anyagi veszteséget tud okozni, hanem erkölcsit is, ami hosszú távon sokkal fájdalmasabb. A Csajokamotoron.hu elmúlt hét éve alatt - és az azt megelőző wildos és totabikeos időszakban is - arra a következtetésre jutottam, hogy sok céget indítanak úgy, hogy nincs semmi alapja a vállalkozásnak, abban bíznak, hogy találnak majd olyan hülyét, akinek a farvizén ellavírozva feljebb és feljebb juthatnak. Viszont akkor, amikor egy jó ötlettel, netán valami jótékony céllal megkeresnek, hogy támogassam őket, nehéz eldönteni azonnal, hogy érdemes-e a cél mellé állni, vagy a hirtelen beleölt energia végül magával ránt a szakadékba. Nehéz nemet mondani, de az évek alatt megvastagodott a bőr az arcomon. Elhatároztam, hogy linket csak olyan honlappal cserélek, akinek legalább olyan látogatottsága van, mint a CsaMnak, és ezt statisztikai adatokkal bizonyítani lehet (persze akkor minek cserélni, jöhet a kérdés, de ha a célcsoport hasonló, de mégis más, van értelme a dolognak). Ha valaki hirdetni szeretne, először szerződést kötünk, amiben ki van kötve a fizetési határidő, vagy fizethet előre is, mert miután lement a hirdetése, már gyakran nem füllik a foga a fizetésre a cégtulajdonosnak, bottal üthetem a nyomát a pénzemnek. Persze mondhatja, hogy nekem az nem veszteség, hiszen "csak" hirdetési helyet adtam... Ez mégis ugyanúgy lopás, mintha a pénzemet lopta volna el. (Nem teljesen ugyanez a téma, de nemrég olvastam egy amerikai motoros blogon az alapító posztját arról, hogy szerinte őt az is meglopja, aki adblocker - hirdetés blokkoló - programot használ, hiszen ő a hirdetésekből tartja fenn a honlapot, és az után fizetnek neki, ahányan a hirdetésekre rákattintanak. Márpedig ha valaki szándékosan nem jelenítteti meg a hirdetéseket, kizárja a lehetőségét annak, hogy egy őt érdeklő bannerre rákattintson. Ezek után elgondolkodtató, hogy néhány cég meg épp azért nem akar hirdetni, mert szerintük fizetett kattintók kattintgatják a bannereket - ők ugyanis szintén a kattintás után fizetnek.) Ha támogatni kell egy "jó" célt, muszáj mérlegelni, hogy ez a cél jó-e a csamnak, és mi az, amit támogatásként kérnek. Van, amikor úgy tűnik, hogy azért, hogy egy napi 5 látogatóval rendelkező oldalon megjelenjen a CsaM logója, elvárnák, hogy levezényeljem nekik az egész akciót, szervezzem a programjaikat, hirdessem őket ingyen... de ha lenne ennyi energiám, időm és pénzem, akkor inkább mindezt megcsinálnám a Csajokamotoron.hu neve alatt. Szóval minden évben számos olyan címet kell törölnöm, akik megkerestek, vagy akiket megkerestem. Volt egy jó ötletük, és én igent mondtam, vagy nemet. Aztán az ötlet ahogy jött, el is múlt, mert vagy a pénz fogyott el, vagy a lelkesedés, vagy nem volt elég önkéntes, aki tolta volna a szekeret. Persze foghatjuk mindezt a gazdasági válságra is. Szerencsére azonban minden évben alakulnak új vállalkozások, létrejönnek új cégek, születnek új ötletek, és aki kitartó az megy tovább, aki nem az, annak pedig év végén törlöm a címét a címlistából. *** Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet Kívánok minden hűséges CsaM tagnak, olvasónak, partnernek, motoros klubnak, motoros cégnek, volt és leendő hirdetőnek, volt és leendő motorosnak és motoros csajnak!
Azt hiszem kicsit túlvállaltam magam erre a karácsonyra... már csak egy hetem van, hogy beváltsam az ígéreteimet. Az egész azzal kezdődött, hogy WLA kapott egy helyes, bojtos kötött sapkát tőlem még tavaly. Aztán az apjának is kellett csinálnom ugyanolyat, amit suzu egyik alkalommal, mikor itthon volt lenyúlt, úgyhogy készült még egy. Most már minden Wéber fiúnak van wébermützéje - ugyanis a sapka ezt a nevet kapta a keresztségben. Persze a családban nagy sikere volt az egyensapkának (hogy jutok el innen még Hermionéhez?), úgyhogy tettem egy könnyelmű kijelentést, hogy akkor idén kötök mindenkinek sapkát. Most kilencnél tartok, és abban már nincsenek benne a wébermützék... de szerencsére éjszakánként még rengeteg szabadidőm van. A következő családi sapkát az Olaszországban élő unokatesóm családjának készítettem. Öten vannak. Azért merem leírni, mert ők már megkapták, mikor november végén keresztanyámék meglátogatták őket. Persze egy ilyen projektet nem is lehet titokban tartani, hiszen azért legalább egy fejkörméretre szükség van, azt meg meg kell szerezni valahogy. Ekkor kezdődtek a bonyodalmak: az unokatesóm közölte, hogy tök jó a családi sapka ötlet, de a 11 éves lánya olyat szeretne, amilyen Hermionénak van. És Hermionénak még sálja is van. Nekem meg csak az a bajom ezzel, hogy nem láttam a Harry Pottert... sebaj, kaptam hozzá illusztrációt, sőt egy youtubeos videót is. Persze ehhez már másik fonalat kellett vennem, meg kötőtűt... a videóban vannak azok a "stichmarkerek" azt tisztára elirigyeltem, de elfelejtettem megkérdezni a boltban, hogy létezik-e ilyen Magyarországon is. Na mindegy, eddig is megvoltam nélkülük. Amúgy szeretem a kihívásokat, és valljuk be, négy egyforma sapka után (ezekre már nem gyártottam bojtot, mert nem volt hozzá türelmem, de így is jópofa fazonjuk van szerintem) már felüdülés volt egy másmilyen. A sapka mintája, ami a videóban van csak nagyjából volt használható, mert a fonal, amit kaptam, sokkal vékonyabb volt. A lényeg, hogy 10 sor passzé minta után (1 sima 1 fordított), minden harmadik szembe szaporítunk egyet, majd innen 15 cm magasságig 2 sima, 2 fordítottal folytatjuk eltolva. Talán rizskötésnek hívnák, ha egy sima és egy fordított lenne, de így, hogy két soronként toljuk el a mintát, nem tudom mi a neve. Mikor elértük a 15 cm-t, jön a fogyasztás: el kell osztani a szemeket úgy, hogy hat szemet fogyasszunk egy-egy sorban egész addig, míg a végére 10 szem marad. Ekkor elvágjuk a fonalat, és ezen a maradék 10 szemen áthúzzuk a fonal végét, majd eldolgozzuk, ahogy szoktuk: csomóval, hurkokkal, természetesen a sapka belsején. A sál nem volt nagy kaland: ezt két színből kellett készítenem, a bordó mellett sárga a másik, mert ez a színe Hermione sulijának, mint megtudtam, és így az egyenruhájuknak is. Hatvan szemmel kezdtem, és egy sima egy fordított mintával haladtam végig. Harminc soronként váltottam színt. Nem mondom, mire elértem a kb. másfél méter hosszt, már konkrétan kötőgépnek éreztem magam. Azért még gyártottam rojtot is a végére, a rojt színében is a sárga meg a bordó váltakoznak. Épp elkészültek a sapkák és a sál határidőre, úgyhogy nagy örömmel adtam át a keresztanyámnak, hogy szállítsa le őket Milánóba, és hiába szorított a határidő, a következő három napban nem bírtam a kötésre gondolni sem... A helyzeten nem sokat javított az az email sem, amiben az unoka-unokahúgom büszkén feszít Hermione sapkájában és sáljában. Az üzenet mellé pedig a következő volt: "Naggyon jó lett! Tuti ügyes vagy! Köszönjük... Van egy rossz hírem... A Glória is ilyet szeretne: világoskék/sotetetkek színekben világoskék sapival. Ha kivitelezhető... A mieink is cukik, ma esett a hó ki is próbáltuk! Köszönet"
