A neveket vesszővel válaszd el
Miután végre a múlt hét elején levonultak a kőművesek, nekiálltunk eltakarítani a romokat. Ami nagyban akadályozta a munkánkat, a kert különböző területein elhelyezett, hatalmas szögekkel teli bontott tetőléc és zsaludeszka halmok. Többen is ígérték, hogy majd jövő kedden, vagy egy hét múlva tudnak szerezni utánfutót és majd elviszik "valamikor", ebben a nyárias időben nem volt kedvünk tovább várni. Lőrincet nem lehet a szobában tartani, a szöges deszkák közé pedig nem szívesen engedjük ki a kertbe. Csaknem egy hét alatt végülis nem jutottunk semmire, ezért végső elkeseredésemben tegnap a Facebookhoz fordultam. A következő posztot írtam: "A XVI. kerületből ingyen elvihető kb. 4 köbméter bontott tetőléc, zsalufa, OSB lap sürgősen, lehetőleg még ma. További info privátban. Aki kapja, marja!!" A saját üzenőfalamon kívül egy kerületi hirdetéses csoportban is megosztottam, hátha a kisebb távolság is segíti a gyors cselekvést. Annak ellenére, hogy kifejezetten kértem, hogy privátban keressenek, mert úgysem fogok semmi konkrétumot, címet vagy telefonszámot kiírni nyilvánosan, ráadásul senkinek semmi köze hozzá, hogy kivel mit beszélek meg, volt egy valaki, aki a nyilvános csoportban jelezte, hogy ő egy "tényleg rászorulónak" szólna. Írtam neki, hogy rendben, csak vigyék is el (nekem egyrészt már mindegy ki viszi el, csak tüntessék el minél hamarabb, másrészt nem akarom én eldönteni, ki a jobban rászoruló). Írta, hogy ő csak holnap tudja kölcsönadni a kocsiját az illetőnek a szállításhoz. Közben persze többen is érdeklődtek, amire az illető kiborult: "Ha tudnátok olvasni látnátok hogy holnap elvinném azaz foglaltam de hát ezek vagyunk mi vagy ti ez egy ilyen közösség hogy a másikat nem hagyják ki bontakozni!!" Többen is jelezték, hogy a hirdetésben benne van, hogy "Aki kapja marja" és hogy "lehetőleg még ma", nem valószínű, hogy egy odavetett stipistopival lefoglalta volna a cuccost. Szó szót követett, majd az illető sértődötten - és továbbra is nyilvánosan - ezzel a hozzászólással lépett le: "vigyétek mert a hirdetőnek sincs semmi kis jóérzés...." Az egy dolog, hogy a mi ingyen fánkkal akart jótékonykodni, de hogy a kocsiját egy nappal korábban kölcsönadja, vagy netán béreljen egy tehertaxit, ha már ennyire jó fej, az eszébe nem jutott. De hogy a végén még én vagyok a szemét, mert egy hét után sírva könyörgök, hogy bárki vigyen már el ingyen négy köbméter tüzelőt, hogy a másfél éves gyerekemet harminc fokban ne kelljen a négy fal között tartani, az már azért tényleg túlzás. Persze mindezt nyilvánosan... mert az ilyenek nyilvánosan "jótékonykodnak", és nyilvánosan is aláznak meg, hogy ezzel is azt mutassák, hogy ők mennyire együttérzőek és szociálisan érzékenyek...
2009 óta már hatodszorra kerekedtek fel a barátok, hogy megemlékezzenek egy motorbaleset ártatlan áldozatáról. A többi kép a galériában: http://csamclub.hu/galeria/albumok/sipos-feri-túra-2014.1802/ És még több korábbi dolog róla: http://csamclub.hu/kereses/61157/?q=sipos+feri&o=date
El sem hiszem, hogy már itt tartunk. Talán egyszer vége is lesz a felfordulásnak.
Leszögezem, hogy a hagyományos dolgok híve vagyok annak ellenére, hogy bírom, és általában használni is tudom a modern kütyüket. A GPS helyett pl. szívesebben nézem a térképet, mert jobban el tudom helyezni magam térben és időben, ha süt a nap, el tudom dönteni, merre van észak és dél, és úgy gondolom, hogy a navi csak elbutít, mert leegyszerűsíti a dolgomat. Ha végképp nem tudom, hogy hova kell menni a városban, bekapcsolom, és aztán versenyzek vele, mert én mindig tudok egy rövidebb vagy gyorsabb utat. Jó játék. Kb. két hónapja - nem úsztuk meg, pedig már évek óta ellenálltunk a kísértésnek - be kellett ruháznunk egy családi autóba. Hiába 12 éves, olyan modern technikák vannak ebben a kombiban, amik eddig a Suzuki Swiftből sosem hiányoztak. Ez a kép akkor készült, amikor még volt fű az udvarunkban - februárban. Mikor először mentünk együtt az új kocsival családilag, a férjem vezetés közben magyarázta, mi hogy működik rajta. Van ülésfűtés meg klíma, és az utolsó volt a tolatóradar, amit a kispesti lakótelep parkolójában mutatott be: "...ahogy közeledsz a tereptárgyhoz, először lassabban, aztán egyre gyorsabban pittyeg a radar..." - Pip-pip-pip... Bamm... A parkoló oszlopát épp a sárvédő közepével koccoltuk le, mert ott pont nem érzékelte a radar. Csak egy egész kicsi horpadás lett rajta, de akkor is rossz érzés volt a gyönyörű állapotú, "új" autónkat így látni. Persze röhögtem rajta, és kifejtettem ismét az elméletem, hogy ez mekkora hülyeség, hogy a mai autókat úgy gyártják direkt, hogy ne láss ki belőlük, egyre feljebb húzzák az oldalvonalat, és a hátsó ablak is olyan, mint egy topchoppolt hot rod, hogy mindenképp kelljen a radar. Az ember már olyan kényelmes lesz, hogy hátra sem fordul, hogy megnézze, hogy van-e a kocsi mögött valami, mert majd úgyis jelez az. Aztán persze én következtem. Végre kipróbálhattam én is az új kocsit. Persze óvatosan álltam neki, azért mégis másfélszer akkora, mint Swift, amihez az utóbbi tíz (vagy inkább húsz) évben hozzászoktam. És elérkezett a pillanat, amikor tolatnom kellett. Mentségemre legyen mondva, hogy megszokásból hátra is néztem, de nem láttam semmit, szóval elindultam (amúgy még a hátramenetet is alig találtam meg első alkalommal). A radar nem pittyegett, úgyhogy gurultam hátrafelé szép lassan, majd egy igen csúnya Bamm következett. Olyan karistolós, festékleszedős bammm... Aztakurva... Egy fél méteres betonoszlopnak tolattam neki, ami a lökhárító oldaláról húzta le a fényezést. A radar persze nem jelzett, mert az oldalra nem látott el... Most akkor mi a megoldás, a minden oldalon elhelyezett tolatókamera?
Azért némi előnye annak is van, ha a motor kiszorul a garázsból. Ezen a héten pl. minden reggel ez a látvány fogadott, mikor kinyitottam a szemem: Mindjárt jobban is indultak a napjaim.
Nagy kérdés, hogy lehet valakinek alkoholproblémája, mikor nem is iszik... pedig lehet. Utoljára éppen fél órával ezelőtt jöttek ki a tünetek. Történt ugyanis, hogy becsöngetett hozzánk egy környékbeli alkoholista. Nem átallott kétszer csöngetni, mikor este nyolckor, a gyerekfürdetés és altatás előtt öt perccel nem ugrottunk egyből kaput nyitni. Végül a férjem ment ki. Mint kiderült, az illető azért csöngetett, mert a gazdaboltos, akinél dolgozni szokott, nem tudta kifizetni, úgyhogy adjunk neki ezer forintot. MIVAN???? Egy héttel ezelőtt a saját "kertészünk" (értsd: ő ásta fel a kertet a füvesítés előtt, ami persze még mindig nem történt meg - de ez nem az ő hibája) állított be este kilenckor - akkor is épp letettem a gyereket, aki persze a csengetésre felébredt - mata részegen, hogy a férjemet keresi. Mondtam, hogy nincs itthon. Erre ő meg azt, hogy akkor megvárja. Mondtam, hogy felőlem azt csinál, amit akar, de ide be nem engedem az tuti... "Az baj." - mondta. Nem tudom, mire számított, de nyilván ő is pénzt akart, mert hazafele valahogy elfogyott, és nem mert pénz nélkül az asszony szeme elé kerülni. Amikor a tetőt újítottuk fel pár éve, az ács pl. lezuhant a létráról az első feles után, kórházba kellett vinni. Igaz, a férjem kínálta, ami így utólag nagy hiba volt, de ő meg elfogadta. De gondolom mindenki tudna mesélni érdekes történetet, aki valaha bármilyen szakmunkát vett igénybe, hiszen a mosógépszerelőtől a fűtésszerelőn keresztül a villanyszerelőig mindenki alkesz. Ez persze a munkájukon is meglátszik. Persze panaszkodni azt tudnak, hogy nem megy jól az üzlet, meg nincs munka meg ilyenek... Az biztos, hogy ezek a mesterek tőlünk nem kapnak ajánlólevelet. Pontosabban de: ha valaki megkérdezi, tudunk-e ajánlani egy mestert, azt szoktuk válaszolni, hogy ajánlani azt tudjuk, hogy azt, aki nálunk dolgozott eszébe ne jusson megbízni bármivel!
Nem is értem, kitől láthatta, de másfél évesen tökéletesen használja a multiszerszámot, ami természetesen nem Leatherman, hanem csak egy mini benzinkutas másolat. Ahogy a kezébe kerül, mindent megszerel vele... Még a félelmetes Ferrarit is.
Tudtam, hogy érdemes kivárni a hét végét a heti fotóbloggal, mert mindig van valami még jobb téma. Ma pl. beállított egy ismerős büszkén az új (2005-ös) Harley-jával, ami valószínűleg már az utolsó motorja lesz. Volt motoravató is. A szélvédőmatrica is onnan van: "Anyókától kaptam a jó magaviseletemért" Gondolom minden motoros szeretne ilyen feleséget.
Sajnálom, hogy ezt a jelenséget nem sikerült sokkal jobban megörökítenem, de olyan hirtelen történt minden. Húsvét vasárnap, mikor hál'istennek alig van forgalom a városban, nem számítottam rá, hogy egy motorkülönlegesség fordul majd ki mögénk az egyik utcából. Még azt sem sikerült megállapítanunk menet közben, hogy Pannónia, vagy Jawa, de az tuti, hogy van még mit állítgatni rajta, mert füstölt, mint a fene.
Bár közös életünk nem indult felhőtlenül, most utánaszámolva már több mint két és fél éve nyűjük egymást. Úgy érzem, lassan most már tényleg itt a vég...
Azért az nagy szerencse, hogy a héten nem esett az eső, mivel most jutottunk el oda, hogy a jégeső által átlyuggatott palát lecseréljük a garázs tetején. (Amint az a képen jól látható, ezen okból a csamos állvány sem került még vissza a Bázis Motorba a Budapest Motor Fesztivál óta, úgyhogy azoktól, akik pólót szeretnének vásárolni, kis türelmet kérek, illetve azt, hogy egyenlőre nézelődjenek a webáruházban!)
Azt gondolom, ezen a héten ennél motorosabb képet már nem sikerül lőnöm, úgyhogy csütörtököt mondok. Minden motorosnak fel kell készítenie a szezonra a járművét, és ez nálunk sem történik másképp. Ezúttal azonban már eggyel több motort kellett lemosni.
Ezen a héten a hétvégi motor kiállításra való készülésen kívül nem igazán volt időm mással foglalkozni. A fényképeim is elsősorban ott készültek, szóval be kell érnetek ezzel a pár száz képpel. Azért egyet mégis kiemelnék. Ezt a biciklit a 3-as kapu előtt a motorparkolóban fényképeztem. Csoda, hogy egyből megakadt rajta a szemem?
Mióta megvannak a szelektív kukák, egyszer sikerült eltalálnom, hogy mikor viszik el, pedig már rögtön az elején beleírtam a dátumokat a telefonomba. A szomszéd felvilágosított, hogy a probléma az, hogy sarkon lakunk, és a hivatalos címünk a másik utca, nyilván az a dátum szerepelt a szórólapon. A kukák már úgy két hónapja megteltek, és közben folyamatosan nyomoztam, hogy vajon mikor kellene kiraknom, hogy elvigyék. Sehol nem találtam olyan infót, ahol utcára lebontva meg lehetne nézni, hogy mikor kell kirakni. Volt, hogy a kerítésen keresztül láttam elhúzni a kukásautót, de mire a konyhából kiszaladtam, már az utca végén jártak. Végül úgy döntöttem, hogy én mindent megtettem (a férjem egyébként már sokkal előbb lemondott a szelektálásról), aki nálam környezettudatosabb, az már szinte csaló, szóval részemről ennyi volt. Aztán a múlt hónapban bedobtak egy újabb szórólapot, amin megint rajta voltak a következő négy hónap dátumai. Ismét rögzítettem a telefonomba őket, és amikor tegnap éjjel jelzett a telefon, hogy ma viszik a szelektív kukákat, fogtam magam, és éjfélkor kihúztam őket. Biztos ami biztos. Előtte azért mindkét utcát megnéztem, de sehol nem láttam kirakva egy kukát sem. Sebaj, ez a legeslegeslegutolsó kísérletem, aztán befejeztem! Délelőtt már több kuka is volt kinn az utcán, de még mindig nem tudtam eldönteni, hogy csak az egy bolond százat csinál effekt, vagy tényleg ma van a nap. És láss csodát! Három óra körül megláttam a kukás autót bekanyarodni az utcába. Lőrinc nagy örömére kiszaladtunk, és közvetlen közelről néztük végig, ahogy kiürítik a sárga tetejű kukát. A kukások is kedvesek voltak. Hagyták, hogy megörökítsem őket, és elmondták, hogy elég, ha délben kirakom máskor a két tartályt, mert egy óra után érkeznek csak. Szóval minden jó, ha jó a vége. Végül most újra gyűjthetem a szemetet szelektíven. *** A délután hátralévő része azzal telt, hogy el kellett sétálnunk az utcában pár háznyira, ahol épp aszfaltoztak, és a fiam kiszúrta a bobcat sárga villogóját, úgyhogy papucsban meg mackónadrágban elrángatott oda, és vagy fél órát néztük, ahogy dolgoznak. Úgy látom, hogy jobb, ha szoktatom magam a gondolathoz, hogy egyre több ilyen munkagépes programom van...
A hétvégi szélvihar ellenére a tavasz megállíthatatlanul közeleg, és ezt az is jól bizonyítja, hogy a kertben sorban nyílnak nálunk is a tavaszi virágok.
