A neveket vesszővel válaszd el
Semmit nem erőltetek, de ha már arra jártunk, mutattam neki egy motort. Úgy tűnt, tetszik neki. Pont a mérete.
Mindig sok ismerősöm volt, és általában a memóriámmal sincs baj. Viszont már jó pár éve rájöttem, hogy a memóriám képeket rögzít, illetve képekhez kapcsolja később a további információkat. A motorosokkal volt eddig a legkevesebb probléma. A sok, mások által egyformának titulált, bőrdzsekis, hosszú hajú, szakállas bikert hiba nélkül megismertem mindig bármilyen körülmények között. Ez nemcsak azt jelenti, hogy tudtam a nevüket, hanem azt is, hogy ki melyik klubba tartozik, vagy milyen motorja van. A többi kép a megnyitóról itt. Aztán egy pár éve divat lett a rövid haj motoros körökben is. Vagy csak megöregedtek a motorosok és kihullott a hajuk, vagy megőszültek és ezért döntöttek a rövid haj mellett, ki tudja. Az biztos, hogy nálam aki rövid hajú, valahogy kiesik a pixisből, és nem ismerem fel többet. Vagy legalábbis nagyon nehezen... mondjuk ha ott a motorja. Anno, mikor aerobic oktató voltam, feltűnt, hogy azokat a lányokat, akik rendszeresen járnak hozzám, hetente többször is órára, más helyszínen (pl. a postán), más ruhában (normál utcai, nem sportruházat ) nem ismerem meg. Pontosabban megismerem, látom, tudom, hogy ismerjük egymást, csak az nem ugrik be hirtelen, hogy honnan. Hétvégén az óvodai nyílt napon rám köszönt egy anyuka. Tudtam, hogy ismerem, találkoztunk már valahol, de hol, de hol... és akkor szerencsémre odaszaladt hozzá a kisfia, és rögtön képbe kerültem. Durva. Ő volt Erik anyukája a Sün Balázsból, és azt sem tudom, hogy mi a neve... Aztán elmentünk a Gigamachine Diner megnyitójára, és a régi rocker arcok, a motoros csajok és pasik babakocsit tologatva, vagy a kezükben kisgyerekkel beszélgettek. Több gyerek volt, mint motor, legalábbis a délutáni matiné előadáson, amikor mi ott voltunk. Belegondoltam, hogy itt vagyok rövid, szőke hajjal, motor és motoros ruha nélkül két pici gyerekkel, és csodálkozom, hogy alig ismernek meg? Még jó, hogy ott volt velem a férjem, akit viszont mindenki felismert.
Az utóbbi két évet méltatlanul, mindenféle szekrényekben meg dobozokban hánykolódva töltötte a gyűjteményem. Tegnap jött el az ideje, hogy ismét méltó helyükre kerüljenek az irodában. Sajnos a 15 évfolyamnyi Wild Magazin éppen nem fért el egy rekeszbe... Esetleg meg kellene szereznem a maradék hat évet is.
A Harley-Davidson WLA motorkerékpárt az amerikai hadsereg számára gyártották a második Világháború körül. Egy létező civil modellt, a WL 45 solo motorkerékpárt alakították át katonai célokra. A nevében a 45 a hengerűrtartalomra utal: 45 köbhüvelyk = kb. 740 cm3. A "solo" azt jelzi, hogy a motor egyszemélyes volt. Ez a blokk 1942-es kiadású, azaz 73 éves...
Április 23-án történt, hogy a Nemzetközi Női Motoros Napra készülve ülök tűkön, várom a csomagos postást, hogy hozza az ajándékcsomagba a kincseket. Látom, hogy megáll a ház előtt, elindulok kifele, de mire kiérek már elmegy. A postaládában az értesítés, hogy menjek a csomagért a főpostára. Be sem csöngetett! Azonnal felhívtam az ügyfélszolgálatot, hogy csörögjenek már rá a postásra, hogy most azonnal hozza vissza, erre felvették a panaszomat, kivizsgálják és egy hónap múlva emailben válaszolnak. Ma válaszoltak. Most nem azért, de annyi idő alatt, amíg kiértem a kapuhoz, tuti nem volt ideje telefonálni... Amúgy ha valahova csomagot visz, miért is telefonálna mielőtt becsönget? Bocsánat, de ezt a magyarázatot nem fogadom el. Amúgy is kitörölhetem a seggem ezzel a levéllel.
Imádom a színes virágokat, és a virágos mezőket ... meg a mezők illatát, amikor motoron elszáguldunk mellettük. Ez a pipacsmező is csuda szép.
Bekötötték a Digit vasárnap. Az nem számít, hogy rohadtul nem érdekel sem a telefon, sem a tévé, csak ha már a három együtt olcsóbb, akkor előfizettem rá, hogy legyen net. Na vajon mit nem sikerült bekötni? Igen talált, a netet. Mert kellene még egy router. Nem akartam elhinni, mert van már egy router. Próbálkoztam. Kiderült, hogy az nem router, hanem "access point". Szereztem routert is... Aztán az ügyfélszolgálat segítségével sikerült elérni, hogy ha a wifi nem is megy, de legalább vezetékről legyen net a laptopomon. Aztán @goyo val is próbálkoztunk egyik éjszaka beállítani a wifit, de két óra múlva ő is feladta. Ma jött egy szaki, és megcsinálta. Nem volt egyszerű. Kiderült, hogy a Digi doboza, ami routernek néz ki (sőt az is), le van kódolva, ezért csak modemként üzemel. Tényleg kell hozzá még egy router. Így fél egytől fél ötig itt volt a mester. Igaz, közben elment routerért. Egyébként egy új előfizetőnek honnan kellene tudnia, hogy még egy routerre lesz szüksége bekötéshez? Egy hónappal ezelőtt kötötték anyóséknál a digit, és csodák csodája, ott is hiányzott a router, ezért pár nap múlva újra jött az ember, hozott routert és plusz pénzért bekötötte. Akkor nem az lenne a logikus, hogy visznek magukkal routert egyből? Megvettem volna... kifizettem volna a bekötést... Ehelyett majdnem egy hétig szenvedtem net nélkül. Ma hírlevelet sem tudtam küldeni (pedig tele lett volna hasznos infókkal), és egész nap hallgathattam, hogy "Sam a tűzoltóóóó!". A t-onlinet még nem mondtam le. Most fogom felhívni őket, had örüljenek.
Az a jó, hogy még akkor is tök jó képek készülnek a heti bloghoz, ha nem is megyek sehova... Csak győzzem kivárni.
A Női Motoros Nap előtt (május 1-én) előtoltam a motort, hogy kipróbáljam indul-e még, felfújjam a kerekeit és megnézzem, van-e benne benzin. Mikor lerántottam róla a leplet, ez a látvány fogadott: ...aminek nem örültem teljes szívemből. Mire rájöttem, hogy a ponyvám rohad, beletellett egy kis időbe. Azután az okozott fejfájást, hogy hogy tüntessem el ezt a morzsalékot a frissen mosott (t.i. ősszel) motorom minden apró zugából. A nagyját óvatosan egy puha ronggyal törölgettem le, nehogy megkarcoljam a fényezést, majd abban reménykedtem, hogy a maradékot a szél lefújja. Végül nem is néztem meg, hogy sikerült-e neki... valószínűleg, ha egyedül nem is boldogult, az eső besegített neki. Most már moshatom le újra a sár miatt, szóval nagyjából mindegy is. A vezetéstechnikai tréningen figyelmeztettek a rendőrök, hogy márciusban lejárt a motorom forgalmija, tehát az új ponyva beszerzése nagyjából a legutolsó most a fontossági sorban.
Persze, hogy nevetek. Mi mást is tehetnék, ha már így alakult. Szerintem vicces... Te sem vettél észre semmi furcsát ezen a képen? Mert én sem. Csak ma, mondjuk úgy 4, vagy 3 nappal a szombati Női Motoros Nap előtt egymás után három ember hívott fel, hogy valami nem stimmel a logóval. Eddig a több ezer ember közül, aki látta, egy sem vette észre a hibát. Ha még mindig nem tudod, miről beszélek: Május 2. 2015-ben szombat és nem péntek, de a Női Motoros Nap is május első szombatja. A hiba a gépezetbe úgy kerülhetett, hogy utoljára tavalyelőtt kaptunk magyarra fordított logót Kanadából, amikor még pénteken volt a Női Motoros Nap. Mikor idén viszonylag időben megérkezett a logó, annyira megörültem neki, hogy csak gyorsan átolvastam, és visszaküldtem javításra, mert az ékezetes betűk össze voltak keveredve. Az fel sem tűnt, hogy nem szombat van odaírva, hanem péntek. De már mindegy. Vicki Gray Indiában motorozik egy Royal Enfielden, úgyhogy ő nem tudja már kijavítani, a matricák ki vannak nyomtatva, szóval tégy úgy te is, ahogy én, ne törődj semmivel, CSAK HAJTS! Lehetőleg szombaton, mert én akkor várlak majd az Andrettinél.
A héten még mindig a 9. Nemzetközi Női Motoros Napra készültem. Például felmentem a padlásra, és megkerestem a motoros felszerelésem. Boldogan konstatáltam, hogy minden megvan. Csak később gondolkodtam el azon, hogy vajon rám jönnek-e a cuccok, úgyhogy fel is próbáltam. A kabátból konkrétan kifogytam. A derekát nem lehet jobban összehúzni. Lehet, hogy elkezdem megkeresni a bőrkabátomat.
Amikor készíttettem az új komfort ülésemet a Street Glidera, sokáig filóztam, hogy hogy legyen: vegyek egy új (régi, használt) ülést és azt alakíttassam át, vagy csináltassam meg azt, ami van. Aztán nem töltöttem az időt keresgéléssel, szorított az idő, így átalakíttattam a rajta lévő nyerget. Igen ám, de amikor elkészült a szép, új, dobókockás ülésem, rájöttem, hogy öngólt rúgtam. Ugyanis annak idején a gyári Street Glide ülésemet cseréltem erre a Road King ülésre, mert nekem a vékonyabb ülés kényelmesebb a magasságom miatt, és jobban is néz ki szerintem, amikor nincs fenn a háttámla. Most meg lett egy szinte ugyanolyan (persze sokkal szebb), vastag komfortnyergem, amit annak idején elcseréltem. Szóval most megint keresgélek. Az Ebayen vannak is ugyanolyan Road King nyergek, találtam 20 000 Ft körül, csak kb. 30 000 Ft lenne a szállítási díja. Aztán beállított egy haver, hogy vett a motorjára 35 000-ért egy vékony ülést, de az övére mégsem jó, kell-e. "Hát hogy a hóviharba ne!" - mondtam, és már hozta is. Sajnos azonban a 2007-es Electra Glide ülése nem kompatibilis a 2006-os Street Glide-dal. Szóval továbbra is keresek sima, vékony, Road King ülést a motoromra. ha valakinek van fölösleges, ledobott gyári és olcsón megszámítja... Ajánlatokat várom "Road King nyereg" jeligére a kiadóba.
A hét elején még hideg volt motorozni, ezért alaposan fel kellett öltözni. A biztonság mellett a stílusérzék is számít.
...bevallom, én még mostanáig soha. Nem is gondoltam, hogy kéne, hiszen minden magyar gyerek tudja ovis kora óta vagy még korábban, hogy ilyenkor meg kell locsolni a lányokat, a fiúk meg piros tojást kapnak. Azt is megtanították nekünk később, hogy az egyházi ünnep ebben az esetben is egy pogány hagyományra telepedett rá. Eredetileg termékenység "varázslásról" van szó, vagyis a fiúk azért locsolják meg a lányokat, hogy termékenyek legyenek és a tojás is a termékenységet szimbolizálja, hiszen abból lesz a kiscsirke. Na jó, ez mind ok, de gyerekkorom óta nem igazán erőltettük ezt a szép népszokást. Persze családon belül a férfiak meglocsolták a nőket, és 1-2 barát is be-be esett ilyenkor, de nálunk a családi hagyomány az volt, hogy húsvét hétfőn lábujjhegyen közlekedtünk a panel lakásban, nehogy a locsolók meghallják, hogy otthon vagyunk, aztán amikor tiszta volt a levegő, leléptünk a telekre. Mondjuk megértem apámat, hogy ilyen biztonsági intézkedéseket vezetett be, hiszen három lánya van. Később, mikor már külön laktam, akkor is inkább kirándulni mentünk ilyenkor vagy még később motorozni. A csömöri motoros haverokkal ilyenkor mentünk mindig Abcra, aztán amikor egyre több lett a gyerek már csak autós kirándulások voltak. Idén nem tudom volt-e valami közös program. Az én fiam már tavaly is locsolkodni ment az apjával, idén meg mi csajok már együtt vártuk itthon a locsolókat. Volt időm gondolkodni... Szóval arra jutottam, hogy szép ez a sztori meg a termékenység varázslás meg ilyenek, de igazából itt arról van szó, hogy ilyenkor az apukák felkerekednek a fiaikkal, és meglátogatják azokat az ismerős családokat, akiknek hasonló korú lányuk van. Nem árt már idejében kiépíteni a kapcsolatokat, felmérni a terepet, hogy mire számíthatnak, jó lesz már időben kinézni a jövendőbelit a fiúnak. Attól függően, hogy hol milyen a fogadtatás, levonhatják a következtetést, hogy mennyire vendégszerető, gondoskodó, jómódú az illető család, hiszen valószínűleg a kislányból is ilyen felnőtt nő lesz majd, és nagyjából tippelni lehet a leendő hozományra is. Később pedig, ha a fiú valahol piros tojást (is) kap, lehet sejteni, hogy kölcsönös a szimpátia. Ahogy ezt végiggondoltam, összeroppantam a felelősség terhe alatt. Tehát rajtam fog múlni, hogy a lányomnak milyen férje lesz majd. Idén például a sok bába között elveszett a sonka. Én vettem volna, de a férjem azt mondta, hogy ő szerzett, aztán itt állunk húsvétkor és a lényeg lemaradt. Amint idáig jutottam a gondolatmenetben, rádöbbentem, hogy az egyetlen locsolóinknak elfelejtettem odaadni a tojásokat, így üres kézzel távoztak. Szerény vigasz, hogy Ferkónak lánya van, ő pedig 4 évvel idősebb, mint az én fiam (bár később lehet, hogy ez a korkülönbség mit sem számít majd), a nagy fia pedig majdnem hússzal idősebb, mint a lányom. Szóval most abban reménykedem, hogy az első éles húsvéti locsolkodással talán nem szúrtam el teljesen a gyerekeim jövőjét.
A képhez azt hiszem nincs mit hozzáfűzni. Ez a hét nem kedvezett a motorosoknak. Még jó, hogy a nyúl nem hószánon érkezett... Na jó, annyit azért el kell árulnom, hogy a fehér bogyóknak kb. csak a fele hó és jég. Épp előző nap trágyáztuk meg a virágokat.
