Mrs.Kawangyal blogja

Megígérem, hogy több ilyen beidézős cikkel már nem zargatlak benneteket, nameg az újságnál sem akarom kihúzni a gyufát

Sisak;
"Csak annyit költs sisakra, amennyit a fejed ér"- tartja a régi motoros mondás. Közhely, de kétségtelenül találó. A drága márkák között ma már nem létezik rossz termék, persze ez nem mindig volt így.

A motorosok által elszenvedett fejsérülések a halált vagy tartós rokkantságot okozó közúti balesetek legfőbb előidézői, és sajnos lényegesen komolyabb kimenetelűek, mint más közúti vagy sportbaleset során szerezhető fejsérülések. A motoros balesetet követő jellegzetes agysérülés legtöbbször súlyos következményekkel és maradandó egészségkárosodással jár. A sisakod nagyon fontos!
A felszerelésünkből a bukósisak nyújtja a legnagyobb védelmet. Egy esetleges baleset esetén életet ment, megóv bennünket a fej s ezzel az agy sérülésétől, csökkenti a kórházban eltöltött időt, és csökkenti annak esélyét, hogy az intenzív osztályra kerüljünk. A fejünk borzasztó nagy veszélynek van kitéve, balesetnél 72% az esélye, hogy megsérül! (...)
Olcsó és nehéz sisakot venni nagyon rossz befektetés. Azon túl, hogy kevésbé hatásosan nyelik el az ütközési energiát, a nagyobb súlyok miatt a tehetetlenségük is nagyobb, így a nyaki csigolyák sérülésének esélye is nagymértékben megnő. Egy jó sisak borzasztóan tud kinézni egy nagyobb ütközés után. Pont ez a lényege! A becsapódás energiáját el kell oszlatnia a héjon, amelytől az egyszerűen szétesik. A bukó tulajdonképpen egy gyűrődési zóna, csakúgy, mint a modern autók utastéren kívüli része. A becsapódási energiát a lehető legnagyobb felületen kell eloszlatnia, és ha ez sikerült, az meg is látszik majd rajta. A legjobb sisakok - mint az Arai, Shoei vagy Shark - egy baleset után úgy néznek ki, mintha szét akarnának foszlani, miután elvégezték rendeltetésszerű feladatukat. Sajnos nem egy esetben láttam már olcsó sisakban elszenvedett, komoly motoros balesetet. Ezeken a sisakokon általában csak karcolások vannak, a gazdájuk pedig az intenzíven fekszik fejsérüléssel, vagy ha nem volt ekkora szerencséje, akkor a hullaházban. A balesetet szenvedett motoros sisakját mindig magunkkal visszük a kórházba, mivel nagyon jól tájékoztat bennünket az erőhatások irányáról, viszont nem sokat mond a sérülés mértékéről. Egy biztos: a péppé tört sisak gyakran jót jelent.
Meg kell még említenem az állvédő nélküli, tehát nyitott sisakokat. Több ízben láttam olyan balesetet, amelynél csak azért volt komoly a motoros sérülése, mert az egyébként jó minőségű sisaknak nem volt állvédője. Sisakválasztáskor nem javaslom a "SHARP" osztályzást alapul venni, mivel magas pontszámot adnak a nyitott sisakoknak is.
További kritikus pont, hogy a bukósisak a fejünkön marad-e. Biztos hülyén hangzik, de tény: régebben nagyon gyakori volt, hogy a sisak héja elrepült ütközés közben, ahogy a bélés kiszakadt belőle. Ez a veszély még mindig fennáll, ha túl nagy sisakot viselsz, vagy ha az alkatrészei - mint a bélés vagy a biztonsági pánt - elhasználódtak. Még ha megfelelőnek is tűnik, akkoris komoly a veszélye annak, hogy a csat egy rossz helyre irányuló ütéstől kinyílik, te meg lobogó hajjal, tehetetlenül csúszol. És az nem jó."

A csizma...
"Az alsó végtagjaink a leggyakrabban sérülő testrészeink. Vajon egyszerűen azért, mert nagyon sebezhetőek, vagy azért, mert vígan motorozgatunk "farmer és dzseki" konfigurációban, ha csak vásárolni megyünk?

Az utakon rengeteg lábsérülést látunk. Ezek legtöbbje a lábfejet és a combcsontot érinti annak ellenére, hogy a pilóta full bőrben van. Rengeteg csicsás lábbelit kapni a piacon, némelyik humbug, némelyiknek tényleg számos előnye van.
Az az említésre méltó eset, hogy esés közben a motoros lábáról leköszönt a csizma, mindösszesen négy alkalommal fordult elő az évek során. Két közös vonással találkoztunk ezeket a csizmákat megvizsgálva. Mind belső csizmás típusúak voltak, illetve mindnek volt külső vagy fedetlen rögzítő mechanizmusa.
Ennek ellenére én a belső csizmás kivitelű lábbelik rajongója vagyok, annyi az egész, hogy pontosan a lábunk méretének megfelelőt kell választani, és nem szabad félvállról venni a felvételt. Persze így is megvan annak az esélye, hogy lejöjjön a lábunkról, de csekély. Ez általában akkor fordul elő, ha a csúszó motoros lábáról lekapja valami ( például egy bokor ), vagy ha a pilóta lerakja a lábát, amikor nagy tempónál elveszti a kontrollt.
A külső rögzítőkkel, csatokkal is ez a helyzet. Pályamotorozáshoz kiválóak, ellenben egy beleakadó tereptárgy ezeket is képes kinyitni. Persze a Dr. Martensben való motorozás sem megoldás, hiszen azt csak a fűző tartja a lábon, az pedig nem nagyon bírja az aszfalton való súrlódást, így gyakorlatilag egy esésnél szinte azonnal lehullana a lábunkról. Azt javaslom, olyan csizmát válassz magadnak, amelynek jól takart cipzárja van,mint elsődleges rögzítési mechanizmus. Legyen kényelmes, és legyen pontosan akkora, mint a lábad!
Nem meglepő módon azoknál a baleseteknél, ahol leesett a csizma, súlyos törések keletkeztek, egy esetben még amputálni is kellett a lábfejet. Jó csizmára megfontoltan költeni szintén kötelező."

Folyt. köv. Sisakokkal...
Remélem a SuperBike nem fog lecsukni, hogy beidézem ide a cikkeket az újságjukból. Ha igen, akkor süthetitek a kalácsba a reszelőt

Már régebben is kiakartam írni ezt a cikket Nektek, de csak most jutottam el odáig, hogy leüljek, és megcsináljam. Kb. három hete megvettem a SuperBike magazint, és abban van ez a cikk. Csomó okosságot megtudtam, remélem, hogy Ti is fogtok találni benne számotokra érdekeset:
”Milyen cuccban perecelj?
BŐRRUHA
Az űrkorszaki anyagok minden előnye ellenére még mindig halott állatok bőrébe bújva kaphatjuk meg a legnagyobb védelmet. A bőr toronymagasan a legjobb.

Nem minden bőr egyforma. A marha-és a kengurubőr csatája még mindig zajlik. Bár a kengurubőrnek van pár előnye, miszerint a könnyebb és nagyobb a kopásállósága,de ettől függetlenül nem állíthatom egyértelműen, hogy a versenyek világában nagy előnnyel bírna. Sőt, néhány évvel ezelőttig a legjobb motorosruhákat a Celtic gyártotta. Semmi díszítés, kengurubőr, rájabőr, titánbetét, púp és egyéb hókuszpókusz. Ellenben olyan nehéz volt, hogy oda kellett figyelni, milyen vállfán tároljuk, mert volt, amelyik összeroppant alatta. A közelmúltban ezt a vonalat átvette a Scott, egy másik angol cég. Ők is maradtak a jó öreg vastag marhabőrnél.
A versenypályára tervezett motorosruha sem összekeverendő az utcai használatra tervezettel. Egy versenyruhánál nagyon fontos a súly, illetve hogy szabad mozgásteret biztosítson használójának. Így csak olyan testrészeknél nyújt kellő védelmet, amelyek a versenypályán sérülésnek vannak kitéve, mint például a vállak, a könyök, a térd és gyakorlatilag minden, ami kiáll. Ám sokszor vékonyabbak, vagy épp elasztikus anyagot használ a gyártó a kevésbé kritikus helyeken. Az utcai védőfelszerelés ezeken – a versenypályán nem kritikus – pontokon sokkal nagyobb védelmet nyújthat.
A régebbi motorosruhákban a kemény protektorok tényleg nagyon kemények voltak, olyan érzés volt ilyet használni, mintha igazi lovassági páncél lenne az emberen. Éppen ezért e ruhák nem voltak túl népszerűek, sok versenyző inkább a puha protektoros cuccokat választotta. Bár a mai kemény protektorok már sokkal felhasználóbarátabbak, mint a régiek, úgy látszik, a szokásoktól nehéz szabadulni, mivel még mindig sokan a puha protektorokat használják. Persze, némi előnye is van ezeknek, mégpedig, hogy ha egy kicsit elmozdul esés közben, még akkoris képes védeni az adott testrészt. Ezzel szemben, ha a kemény protektor esés közben elmozdul, akkor egy esetleges csúszást követő becsapódásnál nemhogy védeni nem fog, de még ütközési energiát is továbbíthat az adott testrésznek. ( Kiváltképp akkor, ha a ruhánk nagyobb a kelleténél. ) Legtöbbször a vállprotektorokkal fordul elő, hogy elmozdul, amikor sokáig csúszik az oldalán a motoros, vagy egy átdobós eséskor a vállára érkezik. Ilyenkor a protektor éle újabb sérülést okozhat, ha kap még egy ütést. Épített pályán ritka az ilyesmi, hiszen ott elég a hely kicsúszni az esést, inkább utcai versenyeken fordul elő, ahol sok tereptárgyba akadhat be a pilóta.
A mai modern motorosruházatot ellepték a díszítések. Hasznos dekorcuccok persze, mint a kilógó titán vállbetét, a nagy kopásállóságú rájabőr betét, és még sorolhatnám. Ezek tényleg tök hasznosak. A versenypályán. Mivel ott vannak bukóterek, ergo van hely kicsúszni. De a való életben, az utcán, ahol sokkal nagyobb sansszal csapódunk neki az elsőbbséget meg nem adó fehér kisteherautónak, ott, valljuk be, tökmindegy. Egy azonban biztos. Ártani nem árthatnak…


Levághatjuk a bőrruhát?
A kérdésre a helyes válasz: NEM! A bőrruhák jól védenek a sérülések és a már bekövetkezett sérülés által okozható nagyobb baj ellen. A törött medencecsont igen tetemes vérmennyiséget képes tartalmazni, és a combcsontunkban is elfér vagy egy liter – darabonként. Egy megfelelő méretű bőrruha nagyon jól helyén tartja a törött csontot, így akár életet is menthet, mivel ezzel minimalizálja a vérzést. Ha eltört a medencecsont vagy a láb, feltétlenül hagyjuk rajta a bőrruhát. Láttam már teljesen tiszta, éber és beszélgető balesetet szenvedett motorost, akinek, miután levágták a bőrruháját, darabokra esett a medencéje, elvesztette az eszméletét, majd leállt a szíve…”

Folyt.köv. a csizmákról
Puszi mindenkinek