Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. A Visztula partján fekszik festői környezetben Kazimierz Dolny, egy jómódú turisták által látogatott kis település. Már a főút mentén is villák sorakoznak szép sorban, a folyóparton pedig egy hajó állomásozik.

    Természetesen majdnem végig áztam az odavezető út során, de a főtérre érve már próbálkozott a nap. Az örömöm nem tartott sokáig, úton Łódź-ba újabb adagot kaptam az égből, a lábaim pedig már úgy el voltak gémberedve a nyirkos levegőtől, hogy muszáj voltam 5 percet nyújtózni egy útszéli pihenőben.

    vDSCF8838.jpg vDSCF8841.jpg vDSCF8843.jpg vDSCF8845.jpg vDSCF8847.jpg vDSCF8848.jpg vDSCF8850.jpg vDSCF8852.jpg vDSCF8853.jpg vDSCF8857.jpg
    NaNa, Vidék és bocsi kedveli ezt.
  2. Ébredés után összepakoltam, csalódottan konstatáltam, hogy az esőzésnek még koránt sincs vége. A legközelebbi kúton megálltam tankolni, beszlopáltam a tejeskávémat, majd miután bekapcsoltam a navit, kissé aggódva figyeltem a kijelzőt, mivel a készülék a vastag felhőzet és eső miatt egyszerűen nem talált egyetlenegy műholdat sem, amivel kommunikálni tudott volna. Így fogtam magam, és szakadó esőben megindultam a Lublin táblákat követve, egészen a belvárosig.

    Itt már muszáj lett volna valami támpont, mert azt sem tudtam, merre vagyok arccal. Kissé tisztábbnak látszott az ég, ezért újraindítottam a navigációt, izgalommal vártam, hogy a sárga pöttyel jelölt műholdak zöldre váltsanak. Megtörtént a csoda, kiderült, hogy légvonalban egy köpésre van a történelmi városrész. Rögtön fel is hajtottam a járdára egy műemlék kapu elé (második kép), majd aggódva figyeltem, hogy két, arra járőröző gyalogos rendőr a motort figyeli. De jófejek voltak, csak mosolyogtak rám, amint látták, hogy az úttest másik oldaláról teperek vissza. Elismerően biccentettek, aztán továbbálltak. A városi séta alatt az eső is átváltott szemerkélésbe, így relatíve nyugodtan végig tudtam járni a számomra fontos látnivalókat.

    További képek:
    https://www.facebook.com/pg/MoncA.motoron/photos/?tab=album&album_id=136406761439890&__tn__=-UC-R

    vDSCF8775.jpg vDSCF8759.jpg vDSCF8793.jpg vDSCF8801.jpg vDSCF8804.jpg vDSCF8807.jpg vDSCF8817.jpg vDSCF8818.jpg vDSCF8832.jpg vDSCF8834.jpg
    NaNa, Vidék, Szegecs és 1 másik tag kedveli ezt.
  3. Előre elnézést kérek a fotók minőségéért, de végig esett, amíg a városkában lófráltam, nyomorult fényképező eléggé megsínylette az időjárás viszontagságait. Az objektív folyton bepárásodott, nem tudta lereagálni a fényeket.

    "Zamość világviszonylatban egyedülálló urbanisztikai és építészeti ritkaság, mely közel áll a „tökéletes város” fogalmához. A „Reneszánsz Gyöngyszemnek” is nevezik, mivel rendkívüli szépségű és nagy történelmi értékű műalkotások találhatók itt. Zamośćban rengeteg ilyen műemlék van, egyértelműen kitűnik közülük Lengyelország legszebb városháza karcsú tornyával, a főteret körülvevő házak árkádos folyosóikkal, köztük az örmény kereskedők gazdagon díszített házaival. A katedrális rendkívül értékes műemlékeket rejt. A Zamoyski Kastély és a Zamoyski Akadémia, a mai szerepükhöz átalakítva, sokat vesztettek egykori pompájukból, viszont lenyűgözőek a hatalmas védőfalak, melyek helyenként elérik a hét méter vastagságot. Ezek veszik körül ezt a régi várost mely az UNESCO listáján szerepel."

    További fotók:
    https://www.facebook.com/pg/MoncA.motoron/photos/?tab=album&album_id=136350211445545&__tn__=-UC-R

    vDSCF8723.jpg vDSCF8664.jpg vDSCF8673.jpg vDSCF8686.jpg vDSCF8702.jpg vDSCF8706.jpg vDSCF8725.jpg vDSCF8736.jpg vDSCF8740.jpg vvDSCF8662.jpg
    NaNa, Vidék, bocsi és 1 másik tag kedveli ezt.
  4. Minden túrának van valami kiindulási pontja, amikor az ember fejéből kipattan, hogy miért éppen oda kéne menni. A lengyel út ötlete tavalyra nyúlik vissza, amikor felmentem Észtországig, de eltökéltem, hogy csak Litvániában kezdem a nézelődést, hogy ne húzzam az időt közelebbi helyszínekkel. Már akkor eltökélt szándékom volt, hogy le kéne nyomnom egy lengyel körutat, abban bízva, hogy egy ekkora országban biztos akad elég látnivaló.

    Tisztában voltam vele, hogy az éghajlati adottságok miatt júniusban van a csapadék maximum, de már nem akartam tovább halogatni a túrát. Indulás előtt azért figyelmeztettek páran, hogy épp ítéletidő tombol a déli régiókban, de ez sem tántorított el, június 23-án, kedden reggel felmálháztam a motort és útnak eredtem.

    Már a Zemplén mellett haladva elindult a „rákkendroll”, esni kezdett, a határon átlépve pedig olyan viharos szél fújt már, hogy a tankra hasalva próbáltam tompítani a széllökéseket. Az ítéletidő mellett az útfelújítások és az ezekkel járó elterelések is lassították a haladást, ráadásul a lengyel oldalon már/még folyt a kárelhárítás, sok helyen kotorták az útra hordott törmeléket, letört faágakat.

    Csak a határokon álltam meg, hogy szeretteimnek elküldjem a „státusz” sms-eket, így az első tervezett megálló előtt – ami egyben a szállásom helyszíne is volt – csak a szlovák-lengyel határ mellett pár száz méterrel készítettem pár fotót.

    Ugyan a kiszemelt kempingben szálltam meg, de az esőre való tekintettel sátrazás helyett inkább kivettem egy 1 csillagos kis faházat, majd a lemálházást követően egyből megindultam az innen kb. 1 km-re lévő Zamość történelmi belvárosába.

    vvDSCF8654.jpg vvDSCF8652.jpg vvDSCF8653.jpg vvDSCF8656.jpg vvDSCF8657.jpg vvDSCF8658.jpg vvDSCF8659.jpg
    NaNa, Vidék és bocsi kedveli ezt.
  5. Örömmel értesítek mindenkit, hogy menetrend szerint tegnap du. 3 óra előtt hazaértem épségben. A motor is hibátlanul teljesített, végig jól bírta a pályát, sarat, homokot, köveket is. Egy probléma volt csak jelen egész úton, de nem akarom lelőni a poént, erről majd kicsit később írok.

    Az időjárás és az ezernyi útfelújítás kicsit megnehezítette a dolgom, de tartottam végig a megálmodott ütemtervet. A temérdek elterelés miatt végül 3.842 km-t teljesítettem, ez lényegében 150 km-rel több lett a tervezettnél, de oda se neki.

    Kezdetnek jöjjön 10 db kép (mivel többet ide egyszerre nem tudok feltölteni), aztán majd szép apránként írogatok róla, hogy merre jártam, meg egyáltalán milyen az élet odakint a lengyel barátainknál.


    vDSCF9069.jpg vDSCF8838.jpg vDSCF8976.jpg vDSCF9079.jpg vDSCF9138.jpg vDSCF9222.jpg vDSCF9291.jpg vDSCF9711.jpg vDSCF9952.jpg vDSCF9971.jpg
    NaNa és bocsi kedveli ezt.
  6. Nem zongorázom tovább az idegrendszeremen, holnap reggel elindulok Lengyelországba. Megkötöttem az utasbiztosítást is, megvettem a pályamatricát, hogy ne holnap reggel kelljen még ezzel is bíbelődnöm.

    Az imént megtörtént a "pakk-próba", nehéznek ítéltem a cuccokat, úgyhogy egyesével kibontok minden csomagot, és kihajítom, ami nélkül még tudnék létezni. Végül is a két legfontosabb tényező a túrán a motor és én, a többi csak sallang.

    Délelőtt elfüstölt a hálózati töltőm (szó szerint), úgyhogy ha egy mód van rá, a powerbankot tényleg csak vészhelyzetben fogom használni, mert semmivel nem fogom tudni feltölteni.

    35.642 km a jelenlegi óraállásom, ha minden jól megy, akkor 3.700 km körül lesz a teljes táv és reményeim szerint jövő szerdán érek vissza szép hazánkba.

    Nem leszek net közelben, úgyhogy amíg nem keltik halálhírem, ne aggódjon senki!

    Do widzenia! :)

    vv DSCF8650.jpg

    vv DSCF8648.jpg

    vv DSCF8646.jpg
    bocsi, Vidék és NaNa kedveli ezt.
  7. Még mindig nem tudom, melyik nap induljak el. Kacérkodom a hétfői rajttal, annak ellenére, hogy az általam legmegbízhatóbbnak tartott két külföldi oldal szerint így sem úszom meg az ázást legalább az első két napon.

    A motyómat már összepakoltam a hét közepén, de ahogy nézem a csomagokat, azon filózom, hogy talán ennél jobban is le lehetne könnyíteni a pakkot (bár a hajtogatás már elég jól megy, a képen 3 pulcsi és 4 póló van!). A legnagyobb dilemma a mindig bekészített, de soha nem használt váltónadrág (farmer) és váltócipő (ezúttal tornacsuka). A tervezett menetrend szerint most az esetek többségében a látnivaló közvetlen szomszédságában lenne a táborhelyem, így érkezésemkor először felverhetném a sátrat, majd kényelmes utcai viseletben járhatnám körbe a látványosságokat. Na majd kitalálom…

    Tegnap váltottam valutát, még tavalyról megmaradt az összes zlotyim, hozzácsaptam még pár százat, de ahol lehet, úgyis kártyával fizetek, ez csak biztonsági tartaléknak kell.

    A kesztyűm is megadta magát a sok markolászástól, szerencsére megtaláltam a nyári kesztyűm, amit feltunningoltam fekete cipőpasztával és impregnáló spray-vel. A védőruházatom sem mai darab, több, mint 13 éve vettem, de 40 évvel ezelőtt még ilyeneket sem viseltek, úgyhogy nem ezen múlik a boldogság.

    Idén annyit javítottam a biztonságérzetemen, hogy beregisztráltam konzuli védelemre, megadtam nekik egy közelítő útvonaltervet, illetve egy tartózkodási intervallumot, ami baj esetén talán megkönnyíti az ügyintézést.

    Utasbiztosítást az utolsó pillanatban fogok csak kötni, ha már tudom, mikor indulok. Hogy biztosra menjek, valószínűleg megfejelem még két nappal a lejártát.

    A motorra eleve kötöttem 1 évre szóló, külföldön is érvényes assistance-ot, amit tavaly le is tesztelhettem volna a gatyára ment láncom miatt, de fogalmam nincs, hogy a gyakorlatban milyen gyorsan szállnak ki a helyszínre, úgyhogy kisebb műszaki hibák esetén majd megpróbálom magam kézbe venni a szervezést.

    XXI. század… bizony, van navigációm, bár okostelóm továbbra sincs. Szóval ez lesz életem első olyan túrája, amikor nem írok itinert, nem mélyedek el a várostérképekben sem, tehát ha elszállna a navi, azt sem tudnám pl., hogy hol találom a poznań-i császári palotát. Ha bármi miatt csődöt mondana az eszköz, egy koncepcióváltást követően átcsapna a túra célok nélküli örömmotorozásba, amivel önmagában véve semmi bajom nincs, de ne legyen így!

    v DSCF8621.jpg
    v DSCF8617.jpg
    v DSCF8620.jpg
    Szegecs, bocsi, Vickancs és 1 másik tag kedveli ezt.
  8. Még 2018 tavaszán rendeltem magamnak egy lábszárvédős térdprotektort, miután kiderült, hogy a cordura nadrágom beépített térdvédője semmilyen szinten nem látja el a feladatát. Mindenképpen valami nadrágon kívül hordható típust szerettem volna, ami nem belebújós, hanem felcsatolható, így hosszas böngészés után a Forma Tri-Flex-re esett a választásom. Minden üzletben 28 ezer magyar forint volt az ára, de megtaláltam azt az egyetlen itthoni forgalmazót, akik nem akarják az ember seggéről lenyúzni a bőrt, náluk akció nélkül is csak bruttó 18 ezer Ft-ba került.

    Én is gyakran elfáradok, így nem várhatom el, hogy a térdvédő gumírozott pántlikája is bírja az idők végezetéig. Régi cuccot akkor szoktam csak a kukába hajintani, ha már menthetetlennek vagy használhatatlannak ítélem meg az állapotát, ezért inkább nem túl profin, de mindkét darabon felújítottam a felső rögzítőpántot.

    v DSCF8583.jpg

    Van nekem egy 1870-ben gyártott, kagylóberakásos Singer varrógépem, aminek a mai napig hibátlanul működik a mechanikája, illetve egy saját varrógépasztala öntöttvas lábakkal és hajtókarral, a tetején egy 4 fiókos, intarziás felsőrésszel. Ezt csak érdekességképpen írom, mert a varrógép a polcomat díszíti, viszont az asztal eredeti funkciójának megfelelően üzemel, ergo ez a varróasztalom.

    v DSCF8607.jpg

    Túratársamtól kaptam ajándékba gumipántot és tépőzárat, az eredeti szivacsokat megmentettem a régiről, beizzítottam a XXI. századi Singer-gépemet, és az alábbi képek tanúsága szerint kreáltam rá új rögzítőket.

    v DSCF8590.jpg
    v DSCF8591.jpg
    v DSCF8598.jpg

    Miután a cordura elég csúszós anyag, így az új gumik ellenére lehet, hogy majd varrok a nadrágszárak mindkét oldalára egy-egy vezetőt is, azon átbújtatva kizárt, hogy lecsússzon a lábamról.

    v DSCF8596.jpg
    v DSCF8603.jpg
    bocsi, Vidék és Vickancs kedveli ezt.
  9. A pakolással kapcsolatban már írtam néhány gondolatot anno. Alapvetően nem sok mindenen fogok változtatni, de némely dolgokban muszáj több komolyságot mutatnom. Nem is feltétlen a komfortom növelése érdekében, inkább csak nem akarom magam feleslegesen szívatni.

    Idén minden nagyobb túrámon fokozottabban fogok ügyelni a vízlepergetésre, vízhatlanságra, kicsit talán az éjszakai melegítésemre is. Most sem fogom túlspirázni, tehát nem veszek esőkesztyűt, csizmára húzható fittyen-:futty2:öt, viszont a csomagjaim védelmére tudatosabban készülök.

    Ma elszaladtam az „esőhuzat boltba”, és vettem két kisebb és egy nagyobb túrazsák esővédőt. A két kicsi menne az oldaltáskákra, a nagyobb a hengerzsákra, a hátizsákomhoz pedig még anno vettem egy ugyanilyen márkájú huzatot. Beszereztem még 3 db életmentő fóliát (kell a dráma, mi másnak nevezték volna el, bár medve ellen nem véd), egy felfújható kispárnát (eddig a karomat gyűrtem a fejem alá, ha oldalvást aludtam), és ha már ott jártam, vettem egy sátrat is. Hogy mit tud a sátor, fogalmam nincs, annyi biztos, hogy kétrétegű és olcsó volt, a többi nem érdekel.

    Szülinapomra kaptam egy normális hálózsákot is, most fogom majd felavatni, illetve elég jól bevált a kisméretű, felfújható matrac is, az is fog valamit a hidegen alulról.

    Ma már nem volt időm, de mindenképpen veszek majd impregnáló mosóadalékot, illetve sprayt is. Azt tervezem, hogy jövő héten minden cuccomat átmosom vele, a sprayt meg addig fújom a kabátomra és a nadrágomra, míg be nem görcsöl a mutatóujjam. Már az is fél siker, ha „ártani nem használ”.

    Esőkabátot, nadrágot természetesen viszek magammal, én a kétrészest preferálom, ezt is jól összefújkálom majd indulás előtt. A bakancsom viszont szemerkélő esőben is teljesen átázik, itt továbbra is a „zoknira nylonzacskó” lesz a befutó, nem akarom túllihegni.

    Gondolom, mondanom se kell, de a tárolóimban minden motyóm, legfőképp a ruhák eddig is két rétegben voltak zacskózva, ezen nem kívánok változtatni.

    Egyébként meg tök feleslegesen vettem meg az esővédő cuccokat, mert nálunk a család legifjabbjai mindenhez IS értenek, úgyhogy Matyi mellett Borcsa unokahúgom is kitett magáért, készített nekem egy esőűző festett felhős trikót, amit elég felvennem, ha elkezd beborulni.

    v DSCF8542.jpg v DSCF8543.jpg
    bocsi és NaNa kedveli ezt.
  10. A motor a túra lelke, ez nem vitás, ezért gatyába rázattam Bobiét...

    Honda Szallerbeck - avagy hogyan kell egy nőt boldoggá tenni

    Fizetés nélküli hirdetés következik:

    Történt ugyanis, hogy amikor kiszemeltem magamnak Bobiét, épp Feri volt az értékesítő abban a kereskedésben, ahol a motort végül megvettem, de sajnos az átvételkor már nem osztozhatott az örömömben. Viszont ahogy öregszem, megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy apróbb gesztusokkal támogassam azokat, akiknek elismerem a munkáját. Így történhetett meg, hogy immár a Honda Szallerbeck csapatát erősítő Ferinkre ráírtam, tudná-e ajánlani a szervizüket. Mivel ő az a fajta ember, akiről süt, hogy igazat mond, az ajánlása alapján le is beszéltem egy időpontot az átvizsgálásra.

    Rögtön meg is kaptam a VIP-státuszt és az ezzel járó mindenféle jófejséget. (Kicsit zavarban is voltam, nem tudom, mennyire kell ilyenkor allűröket felvenni, ezért inkább normális maradtam, remélem.)

    Ma elkészült a motorom, az olaj és olajszűrőn kívül lényegében csak első fékbetétet és légszűrőt kellett benne cserélni. A betéten még volt 2 mm kopóréteg, a légszűrőre csak annyit mondtak, hogy botrányosan nézett ki. Kérdésemre, hogy mégis mit találtak benne, kicsit csodálkozva mondták, hogy temérdek homokot. Ezen igazából csak én nem lepődtem meg, tudva, hogy milyen helyeken mászkálok vele, még ha a fotók alapján sokan azt is hiszik, hogy csak pózolni állok meg egy föld- vagy homokút elején, aztán egyből vissza is rángatom az aszfaltra a kattintás után. Hát nem! :-D

    A vevőtérben Matyi volt a segítségemre, vele beszéltem át érkezésemkor, hogy várhatóan milyen jellegű beavatkozásokra lesz szükség, illetve a motor átvételekor, hogy mi valósult meg a gyakorlatban. Amíg a papírmunkára vártam, kint az udvaron összefutottam Marcival is, ő varázsolta vissza Bobié általam csak "dubogó"-nak mondott bitang hangját, meg persze mindent ő cserélt rajta, amit csak kellett. Ráadásul úgy le is mosták, hogy újra felismertem a motor eredeti színét.

    Ajándékba kaptam egy új rendszámtáblatartót is, aminek szintén örültem, mert huplis, macskaköves utakon annyira zizgett már, hogy csak remélni tudtam, hogy nem hagyom el útközben a táblát. A kulcscsomómat pedig új fityegő díszíti, szerencsére nem plüsscicát lógattak rá, hanem egy pofás kis kulcstartót.

    Szóval, aki teheti, irány az Üllői út 812.!

    v DSCF8539.jpg
    v DSCF8540.jpg
    v DSCF8537.jpg
    NaNa, bocsi, Vickancs és 1 másik tag kedveli ezt.
  11. Szombat reggel egy szomorú családi esemény kapcsán hazautaztam a szüleimhez, de maradt még idő, hogy a visszautat egy jó nagy kerülővel teljesítsem.

    Vasárnap pedig egy kis vendégeskedést követően végigszántottam a Balaton északi partját.

    A késő délutáni zivatart én sem úsztam meg, pont a pályán kapott el a zuhé.


    DSCF8509.JPG DSCF8511.JPG DSCF8512.JPG DSCF8515.JPG DSCF8520.JPG DSCF8525.JPG DSCF8527.JPG
    Szegecs, bocsi, NaNa és 1 másik tag kedveli ezt.
  12. Hogy mi kellhet egy jó túrához alapvetően? Egy magabiztos vezető (én megteszem, ami tőlem telik), valamint egy jó műszaki állapotú motor.

    Mi, Honda tulajdonosok persze tisztában vagyunk vele, hogy a Honda a motorok császára, így ha megkapja a törődést, nem marad hálátlan.

    A motor még garanciális, így főleg nem sumákolom el a kötelezőket. Még a turné előtt esedékes a 36 ezres szerviz, ezért szerdán be is jelentkeztem a "szereldébe", ahová szabadságolás miatt végül a tervezettől eltérően 1 héttel korábban fogom vinni a gépet, azaz már jövő hét kedden. (Ezúton jelzem, hogy szervizt váltottam, a miértekről viszont etikai okok miatt nem kívánok nyilatkozni.)

    Persze kutya baja sincs Bobiénak (ezt a nevet kapta a keresztségben), ezért reményeim szerint még aznap délután el is tudom majd hozni.

    Filóztam a túra előtti gumicserén, de még nincsenek gatya állapotban, és nem akarok az új gumikkal úgy járni, mint a Baltikumban, hogy kockára darálva érek haza a szaknyelven "technikás"-nak hívott végtelen egyenesek miatt. Az elsőt még sosem cseréltettem, így kb. 36 ezer km-rel kezdem meg az utat, a hátsóban kb. 18 ezer km lesz induláskor.
    Speedesek most kíméljenek, tudom, aki nem darálja le a gumikat 6 ezrenként, az nem is motoros :)

    szervizlista kicsi.jpg
    Szegecs, Vickancs és Vidék kedveli ezt.
  13. Ez a nap is eljött szép lassan. Az időzítés bizonyos szempontból nem is lehetett volna jobb. Már létrehoztam az oldalt, és jó pár mappát fel is töltöttem, amikor belefutottam az egyik motoros fórumon egy posztba, amit maximálisan a magaménak érzek.

    Nagyjából annyi volt a lényege – nem is értem, hogy mások miért magyarázzák félre -, hogy egy túrázásról szóló oldalon miért tendencia a túrafotók helyett a benzinkutak és az Üvegtigris vég nélküli fotózása. Elvégre egy ilyen oldal azért jön létre, hogy a tagok bármilyen szempontból érdekes, értékes, meghökkentő, magával ragadó, de legalábbis elfogadható helyszíneket, szállásokat mutassanak be, a tapasztaltabbak pedig a túrázást komfortosabbá tevő eszközökkel ismertessék meg a XX. században ragadt társaikat, pl. engem. Szóval biztosan nem az volt a célja, hogy bárki megtekintse, ki melyik kúton tankol, illetve milyen színűre van festve a parkolóból nyíló női mosdó ajtaja.

    Egy szó, mint száz, megcsináltam ezt az oldalt, ahol nem lesznek benzinkutak, sem Üvegtigris, de még Turul-szobor se.

    Nincsenek illúzióim. Ha valaki, én biztosan tudom, hogy a legtöbb csoda három napig tart, és hamar ráun majd erre az internet közönsége, főleg, mert cirkusz kell a népnek, amit én nem tudok megadni.

    Ezúton is üdvözlöm Keil Ritát, csodálattal olvastam az aktuális bejegyzéseit a blogjában, sajnálom, hogy abbahagyta az írást, üdítő színfolt volt.

    Szóval ez itt az oldal:

    MoncA - motoros élményeim

    Egyelőre csak gyorsan feltöltöttem egy halom képet, viszont innentől kezdve gondolatokat is „papírra” vetek majd témabevezető gyanánt.

    Végül itt egy régi kép…, na banyek, hát nem egy benzinkút?! Na most már mindegy!

    DSCF5094.jpg
    Szegecs és Vidék kedveli ezt.
  14. Az elmúlt hétvége időjárás előrejelzését szokás szerint pár óránként átírták, így mindkét nap a reggeli ébredés után még gyorsan kielemeztem a legfrissebb radarképeket, és csak aztán lőttem be az aznapi útvonalat.

    Szombaton bejártam Tolna megyét, a térképen találtam olyan szerpentinekkel tarkított szakaszt is Gyönk és Hőgyész között, melyen korábban még sosem gurultam. Illetve nem hagyhattam ki az általam már jól ismert Kurd és Mekényes közti íveket sem.

    Vasárnap csak a Börzsönyt szerettem volna megkerülni és egy nógrádi bóklászással zárni a napot, de Verőce előtt a 12-esen valami baleset lehetett, mert mindenkit visszafordítottak keleti irányba, így Szendehely felől közelítettem meg a hegy déli lejtőit. Itt aztán bevillant, hogy miért is ne mennék fel Királyrét felé, ahonnan az egyik kedvenc utam vezet Kóspallagon át Márianosztrára.

    Ipolydamásdtól ráálltam az eredeti útvonalra, majd a határmentén, Ipolyvecén keresztül vetettem be magam a Cserhát púpjai közé.

    Az ázást én sem úsztam meg hazaúton, de az esőzés erősnek semmiképpen sem volt mondható, így nem bántam, hogy az esőruha otthon maradt.

    DSCF8432.JPG

    DSCF8345.JPG DSCF8423.JPG DSCF8364.JPG DSCF8416.JPG DSCF8441.JPG DSCF8427.JPG
    Vickancs, bocsi, Vidék és 1 másik tag kedveli ezt.
  15. Írtam már pár héttel ezelőtt az E10-es benzinnel kapcsolatos benyomásaimról, melyeket az idei első bemelegítő körök során tapasztaltam. A lényege röviden az volt, hogy bár a teljesítményben nem éreztem visszaesést, de a fogyasztás gyanúsan megnőtt. Na, ezt a tanulmánynak nem nevezhető irományt dobjuk is ki gyorsan a virtuális kukába, mivel az elég vegyes úttípusokon idén megtett 7.178 km alatt át kellett értékelnem a dolgok állását.

    Nem tudom, hogy a kezdeti, normál használat mellett mutatkozó fogyasztásnövekedés minek volt betudható (ha valakinek van ötlete, bátran írja le!), de a lényeg, hogy immár helyreállt a világ rendje, azaz elmondható, hogy a felhasznált üzemanyag lényegében 3,3 liter körül stagnál 100 km-en. Ez az E5-ös benzinnel is ennyi volt.

    Viszont bővíteni szerettem volna a gurulások célterületeinek palettáját, így hirtelen ötlettől vezérelve szombat reggel megleptem magam egy 10 napos pályamatricával. Ezzel több legyet is ütöttem egy csapásra:

    1) ugrásra készen várom a határnyitásokat, ezért muszáj autópályán is gyúrnom, mivel az eddig kidolgozott két külföldi túra jelentős szakaszokon igényli a pályatempót

    2) ellátogathattam távolabbi térségekbe is, ahová egyébként a napi 600 km körüli táv miatt hagyományos utakon, településeken belassulva, látnivalókat fotózva esélyem nem volna eljutni (illetve leginkább hazaérni)

    3) némi infót szerezhettem róla, hogy a 3,3 literre visszaállt közúti fogyasztásom, mit produkál autópályán

    Ebből sem lesz tanulmány, mivel minden gurulás a hasonlatosságok ellenére is merőben eltér egymástól, de azért némileg kikristályosodott bennem, hogy valami megváltozott. A hétvégi két nap alatt megtett 1.146 km kb. 60%-a volt tisztán pályatempós szakasz. Mivel egy tankolási periódus alatt sosem nézek fogyasztást, így csak a teljes távra kivetített átlagot tudom meghatározni teljes pontossággal, ez 4,13 l / 100 km. Viszont a kúton kapott blokkokból azért le tudok vonni némi következtetést akkor is, ha minimális közúti szakaszokat is tartalmazott egy alapvetően nagy sebességű tankolási etap (jelesül pl. vasárnap reggel megtankoltam indulás előtt, és 13 km után már az M7-esen toltam, valamint a „száguldozás” befejeztével kb. 7 km után tankoltam egy kis falu kútján).

    Most kapaszkodjon meg mindenki (de leginkább én): 4,75 literre ugrott az elégetett benzin pályasebességnél. Tény, hogy ez nem napi átlag, hanem egy motort nem kímélő – bár nem is károsító – szakaszátlag, de mivel ilyesmit még sosem mértem, és a teljes túratávra kivetített átlagaim sem érték el soha a 4 literes fogyasztást, így kicsit lefittyedt a szám széle.

    DSCF8166v.jpg

    De azért nem vagyok teljesen elkeseredve, mivel a teljesítmény immár bizonyítást nyerve sem csökkent. Az M6-oson hazafelé haladva, a menetszelet csökkentve épp a tankon pihentettem magam, mikor a fejem kiemelve -, hogy a jobb tükörben ellenőrizzem, megvan-e még a túratársam – arra lettem figyelmes, hogy a felhajtósávból ott termett mellettem egy szürke autó, ami úgy akart besorolni a külső sávba, azaz az enyémbe, hogy kiüt a játékból, mint királynő a parasztot. Konkrétan a kocsi bal kerekei már az én térfelemen voltak. Szerencsére vészhelyzetben sem váltok sávot anélkül, hogy ne győződjek meg annak veszélytelenségéről. Gyorsan belenéztem a bal tükörbe, semmi, már kicsaptam az indexet is (mert vészhelyzetben is első a szabályosság), majd még egy gyors fejfordítással kinéztem balra. Hát nem ott volt mellettem egy sötét színű terepjáró a holtteremben, ami 2-3 km/h sebességkülönbséggel kúszott be mellém?! A jobb oldali nyomorult pedig nem szűnő lendülettel húzta tovább rám a járművét. Szép látvány lehettünk így édes hármasban, ahogy kb. 140-145-tel nyomjuk bő két sávon immár fej-fej mellett. Arra már végképp nem volt időm, hogy még egy tükörbenézés mellett ellenőrizzem, hogy a mögöttem haladó motoros vészfékezés esetén nem fog-e belém jönni (vagy, hogy jól áll-e a sminkem, ha ez a napom lenne az utolsó itt az árnyékvilágban), így azonnal tövig húztam a gázt, és csak remélni tudtam, hogy a blokkot nem érdekli, hogy E10-et kapott a drága benya helyett.

    Na de itt vagyok egyben (bár túratársam az infarktus határán). A motor – mások által csekélynek mondott 46 lóerős teljesítménye ellenére – úgy mentett ki, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.

    Tanulság: vagy kipróbálom az autópályát 100-as benzinnel is, vagy nem. Ja, ez nem tanulság, de mára ennyit szántam.

    DSCF8145.JPG