MoncA blogja

Az egyik tengerparti programom a Łeba-tól jó pár kilométerre fekvő dűnék megtekintése lett volna, de a parkolóőr látva rajtam a rothasztó menetelfelszerelésem, még időben figyelmeztetett, hogy a járványra való tekintettel az elektromos kisvonatok nem járnak. Két alternatívát ajánlott fel, vagy gyalogolok oda-vissza 10 km-t a tikkasztó melegben, vagy visszamegyek Łeba-ba, és bérelek egy elektromos motort, amivel engedik a behajtást. Mivel előző éjjel lényegében semmit nem aludtam a kempinges dáridó miatt, ezért inkább a további macerák helyett visszaidéztem emlékeimből a kur-földnyelvi dűnéket, gondoltam, ez is homokból van, kb. ugyanúgy nézhet ki.

A túra 5. napja volt már, így eljött az idő, hogy végre tisztelemet tegyem egy élelmiszerboltban, úgyhogy a dűnék helyett inkább kerestem egy nyugodt tópartot és belakmároztam.

Láttatok már "manóbarlangot"? Én igen, és be is gyömöszöltem magam az aprócska bejáratán. Bent sem volt sokkal nagyobb, így csak egy alacsony kőre ülve tudtam magam lefotózni.

"A Mechowo falu szélén található barlangrendszert 1818-ban fedezték fel, miközben geológiai kutatásokat folytattak. A barlangban az utolsó jégkorszak során keletkezett, ritka karsztos képződmények, lenyűgöző cseppkövek és sziklaalakzatok láthatók." mienkavilag.hu

"Polak, Wegier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki, oba zuchy, oba zwawi, niech im pan bóg blogoslawi!"

Én megtettem, amit a haza elvár: úgy elmélyítettem a lengyel-magyar barátságot, hogy még legalább 100 évig nem lehet viszály a két nemzet között. Igazán nincs mit!

Történt ugyanis, hogy miután érkezésemkor a kemping recepcióján rendeztem a számlát, körbeszaladtam gyorsan a placcon, hol találok még szabad helyet a sátornak és motornak. Ott állt két dög nagy "béjemvé", gondoltam, biztos valami idősebb, higgadtabb, csendes túramotorosoké lehet a két gép, ezért gyorsan el is foglaltam a helyet mellettük, majd elindultam a gyalogtúrámra.

Mire visszaértem a kempingbe, ezt a két lengyel fiatalembert találtam a sátrak előtt. Gondoltam magamban, így se rossz! (jobbomon Krzysztof Serafin, balomon Łukasz Kocik)

Rögtön le akartak itatni, de megtanulták egy életre, hogy a magyar nőkben van tartás, csak vizet isznak!

Gondoltam, ezzel le is tudtam a barátkozást, de csak nem hagyták annyiban. Łukasz a nyakán lévő tetoválásra mutatva hadovált arról, hogy itt és most én is kapok egyet. El is fogott a para, hogy mindjárt lefognak, és kivarrják a nyakam valami manófigurával, de aztán rájöttem, hogy nem engem akarnak kidekorálni, hanem a motort, és nem varrni, hanem matricázni.

Ennyivel sem úsztam meg a történéseket: Krzysztof ragaszkodott hozzá, hogy felmásszak a motorjára. Hát mit mondjak, kemény menet volt, de legalább senki nem sérült meg.

Nem nagyon tudtam hibázni a szemükben, mert mindhármunknak ugyanolyan sátra és matraca is volt (4. kép), valószínűleg ez is sokat jelenthetett nekik lelkileg.

Már majdnem kiveséztünk minden témát, mikor befutott egy ukrán motoros pár is, a gyönyörű Оля Кузьмина és férje, Dima Kuzmyn. Kérdezték, hogy beszélünk-e oroszul, de nekem hirtelen csak annyi jutott eszembe korábbi tanulmányaimból, hogy "Терем-теремок! Кто в тереме живёт?". Az orosztanáraim most biztos nagyon büszkék lennének rám.

A másnapra tervezett etapom kb. 470 km lett volna, amiből végül 510 km lett, így este 10-kor nyugovóra tértem, de ők még hajnali 3/4 3-ig tolták a "blues"-t. Egy percet nem aludtam a ricsajtól. Ezért reggel, mikor már készülődtem, és meghallottam, hogy Łukasz is már elemében van a sátrában, összeszedve minden nyelvtudásom, ezt kiáltottam a sátra felé: "f.ck you, Łukasz". Azt hiszem, ezt minden kempingező elégtételnek vette, mert 20 méteres körzetben az összes sátorban hangosan felröhögtek.

Kicsit féltem, hogy ezzel oda a több száz éves lengyel-magyar barátság, de szerencsére tökösek voltak a srácok, így még egy reggeli kávéra is meghívtak a büfébe, majd nagy ölelések közepette érzékeny búcsút vettünk egymástól, és útnak indultam.

A negyedik nap zárásaként a Hel-félsziget csücskét céloztam meg. Több szempontból is ideális úticélnak tűnt: kemping is van, tengerparti sétányt is építettek a turisták kedvéért, valamint az erdő mélye csuda dolgokat rejt, nevezetesen mindenféle katonai bunkert.

A sátor felállítása után meg is kezdtem Hel környékének a felfedezését. A sétány annyira nem hozott izgalomba, ezért kalandok után kutatva bevetettem magam a fák közé. Kezdetben még tartottam magam a kijelölt útvonalakhoz, aztán érdekesebbnek gondoltam szóló karrierbe vágni. Olyan jól sikerült az önállósodás, hogy a végén már azt sem tudtam, hol vagyok.

Szerencsére észrevettem Hel világítótornyának tetejét a fák között, úgyhogy a "toronyiránt" elvét alkalmazva visszataláltam a kempinghez.

További képek:
https://www.facebook.com/pg/MoncA.motoron/photos/?tab=album&album_id=137625301318036&__tn__=-UC-R

Babie Doły partjaitól nem messze található egy régi, tengeri torpedóindító bázis, ami számomra a túrám egyik fénypontja volt.

A partszakasz egyúttal strandként is szolgál annak ellenére, hogy közvetlenül a vízparton iszonyú büdös trutyihalmok úszkálnak. Viszont tény, hogy a látvány mindenért kárpótol.

További képek:
https://www.facebook.com/pg/MoncA.motoron/photos/?tab=album&album_id=137530557994177&__tn__=-UCH-R

40.000 km, 15 és fél hónap (mocskos műszerfal, de ez csak részletkérdés)

A tavaly márciusban vásárolt null km-es Honda Rebel 500-on ma délelőtt Érdet elhagyva átpörgött a számláló. Kívánok még magunknak sok szép együtt töltött kilométert!

Gdańskban vizet ugyan láttam, de tengert egyáltalán nem, így folytattam az utam a várostól északra fekvő ismertebb települések felé.

Sopot nekem kimondottan újgazdag üdülővárosnak tűnt, amire csak ráerősített, hogy a legmenőbb szálloda mellett parkoltam le, ahová egymás után érkeztek a huszonévesek(!) által vezetett sportkocsik.

A "bícs"-en mindenki totál hülyének nézett, amint teljes menetfelszerelésben küzdöttem át magam a számomra Szaharának tűnő homokon, hogy közelebb kerülhessek Európa leghosszabb, fából készült mólójához.

Orłowo szintén büszkélkedhet egy mólóval, bár méretét tekintve lényegesen kisebb építményről van szó, viszont ezt a partszakaszt halandó emberek látogatják, így kicsit otthonosabban éreztem magam a mólóra betipegve.

(Az első motoros képtől a másodikig Sopot látható, a második motoros képtől Orłowo)

További képek:
https://www.facebook.com/pg/MoncA.motoron/photos/?tab=album&album_id=137503331330233&__tn__=-UC-R

A negyedik nap első programja rögtön Gdańsk volt. Egyből becsámpáztam a legbelebb belvárosba, egy épület árnyékában gurítottam be a reggeli kávémat.

Van nekem egy ismerősöm, aki "ilyen borúban, tökön szúrná magát a depitől", de nekem nagyon tetszett a történelmi városrész.

bocs B. :-D

További képek:
https://www.facebook.com/pg/MoncA.motoron/photos/?tab=album&album_id=137088031371763&__tn__=-UC-R

Malborkba érve sebtében kattintottam egyet a folyóparton, majd gyorsan felállítottam a sátram a vártól pár száz méterre fekvő kemping tópartján.

Nem húztam az időt, mert vészesen sötétedett, ám azt álmaimban sem gondoltam volna, hogy napnyugtakor olyan fényjátékban lesz részem, amilyet még életemben nem láttam.

A sétám vége felé közeledve a vár színe pár perc alatt vérvörösre változott.

"A várost a 13. században a Teuton Lovagrend alapította. Malbork legfontosabb nevezetessége a lovagrend vára, ami a világ legnagyobb téglából épült vára."

További fotók:
https://www.facebook.com/pg/MoncA.motoron/photos/?tab=album&album_id=136962281384338&__tn__=-UC-R

A harmadik nap szállása előtti utolsó két állomást igazából csak önös érdekből látogattam meg. Nem titkolt szándékom volt, hogy a két látványosság háttérként szolgáljon egy-egy ütős „fészbúk fotóhoz”. Nem árulok el vele nagy titkot, de Grudziądz (első fotók) a Visztula mellett fekszik, Kwidzyn (utolsó fotók) pedig légvonalban 4 km-re a folyótól.

Ez a Visztula olyan nagy, hogy mindenhol ott van, amerre az ember jár. Ez többek között azért is jó, mert így elég ezt az egy folyónevet megjegyezni.

Grudziądz-hoz köthető egyébként a második kellemes élményem az ottani yard-dal. Természetesen behajtottam a tilosba, mivel minden jó fotóhoz muszáj áthágni a törvényeket. Épp a kukucson keresztül próbáltam összehozni egy nyomorult panorámaképet, mikor egy nő nem törődve vele, hogy életem fotóját próbálom elkészíteni, egyszerűen beállt közvetlenül a motorom elé. Nem telt el egy perc sem, megjelentek a rend éber őrei egy furgonnal, és úgy elhajtották onnan, mint annak a rendje. Próbálkozott a nő valami dumával, de végül begyűjtötte a kutyáját és távozott.

Én meg csak álltam ott, és vártam, mikor szólítanak fel távozásra engem is, de lublini kollégáikhoz hasonlóak ők is csak mosolyogtak rám, aztán léptek is.

Utamat a híres lengyel csillagász, Kopernikusz szülővárosa, Toruń felé vettem. Akinek már csak halványan dereng: az ő nevéhez fűződik a heliocentrikus világkép kidolgozása, ennek megfelelően Toruń is a Nap körül kering.

További fotók:
https://www.facebook.com/pg/MoncA.motoron/photos/?tab=album&album_id=136900038057229&__tn__=-UC-R

Reggel már tudtam, hogy szép időnek nézek elébe, de az előző két nap időjárása úgy tönkre vágta a fényképezőm kijelzőjét, hogy a belső párától eddig szinte láthatatlan monitor végleg bedobta a törölközőt. Innentől kezdve a kukucson kémleltem a témákat, de visszanézni már egy fotót sem tudtam, mert a kukucs is halódott.

A bejutás sem volt zökkenőmentes, egy sorompó állta az utam, de felugratva a keskeny kis járda magas padkáján, a gépet döntögetve sikerült az oldaltáskákkal együtt is átpréselnem a motort a sorompó mellett. A laktanyához közelítve egy medveveszélyre figyelmeztető táblára lettem figyelmes. Mivel nem tudtam, mennyire kell az ilyet komolyan venni, ezért fittyet hánytam rá.

Az épületegyüttes a Visztula mellett fekszik. Próbáltam valahogy lekeveredni a folyó partjára, ahonnan az eredeti régi erőd romjaira nyílik kilátás, de minden kitartásom és lelkesedésem ellenére sem találtam meg az odavezető utat, pedig minden csalitost bejártam a keleti oldalon.

"A ma is látogatható erődnek viharos története volt azonban a legsúlyosabb harcok 1939. szeptember 11. – 29. folytak s 1300 lengyel katona esett el. Az erődöt Napóleon építette 1807-1812 között, mert az volt a véleménye, hogy csak az uralkodhat Lengyelországban, akié Modlin. Az erőd rendszer az akkori Európa leghatalmasabb rendszerévé épült ki Lengyelország három részre történt feloszlása alatt. 1939 a háború kitörése előtt még 5 vasbeton bunkert építettek az erődhöz. Ma már csak idegenforgalmi célokat szolgál. A laktanyaépület 2 250 m hosszú, a Tatár torony 40 m magas – ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a két folyóra, a területen ezek kívül működik egy megtekintése érdemes múzeum is."

Łódź után a szállásom felé vettem az irányt. Egy olyan kempinget néztem ki magamnak, ahol repülők, autók, motorok is ki vannak állítva a szabadban, illetve egy sátorban. De amilyen a szerencsém, közölték, hogy a járványra való tekintettel nem nyitották meg a szállás szekciót. (Halkan jegyzem meg, az étterem rész fullon volt egymás arcába lihegő, maszk nélküli fogyasztókkal.)

Nem volt már éppen korán, én meg ott tobzódtam elázva, úgyhogy berohantam a településre és azonnal kértem egy szobát egy jópofa kis panzióban. Bizony, ez a veterán RR állt előtte.

Másnap reggel sajnálattal vettem tudomásul, hogy a számomra oly kedves Arkadia Park az előző napok esőzései miatt egyáltalán nem fog kinyitni, így célba vettem a következő állomást, amit kis mellékutakon közelítettem meg. Még a híd is pallókból állt.

Na de ez most a Chopinről szóló bejegyzés, úgyhogy nem ragozom tovább. Szüleim anno nem restelltek beíratni klasszikus zongorára, és hát elég nehéz volna letagadnom, de nekem Chopin a non plus ultra. Ennek megfelelően szégyen ide vagy oda, de könnybe lábadt szemekkel lépkedtem a parkon keresztül a Mester szülőháza felé. Bent sajnos nem lehetett vakuzni, úgyhogy a képek java részétől a vállalhatatlan minőségük miatt most megkímélem a nagyérdeműt, de a park is megér egy misét, akarom mondani, egy impromtu-t.

További fotók:
https://www.facebook.com/pg/MoncA.motoron/photos/?tab=album&album_id=136605914753308&__tn__=-UCH-R

Łódź másik nevezetessége a Piotrkowska utca, ahol a gyönyörű épületek között egyrészt hollywood-i mintára híres lengyel művészek csillagai is megtalálhatóak, másrészt minden egyes łódź-i lakos kérhet magának névre szóló téglát, amit a sétálóutca közepén beépítenek az útburkolatba. Jó, mi?

Akik kitalálják, hogy a sétálóutcára érve leszakadt-e az ég, de úgy igazán, bitang módon, azok között kisorsolok egy lengyel körutat. A nyertes természetesen magának fogja megszervezni az utat, így kötetlenebb lesz majd az utazás! (Bankkártyát ne hagyd otthon, arra is szükség lesz!)

Łódź-ban igazából két dolog piszkálta fel a fantáziám. Az egyik a régi gyárnegyed lakóépületei (Księży Młyn), mivel magam is ilyen környezetben élek, szeretem az ipari stílust (is).

Az egész negyedre jellemző egyébként, hogy a modern irodaházakat is hasonló stílusban építik fel. Persze pofásabbak a már meglévő, de felújított régi épületek.

További fotók:
https://www.facebook.com/pg/MoncA.motoron/photos/?tab=album&album_id=136497768097456&__tn__=-UCH-R