MoncA blogja

Miután búcsút intettem a kilátónak, utamat toszkán hangulatot idéző lankákon át Letohrad kézműves mesterségeket felsorakoztató múzeuma felé vettem.

Volt itt minden, mint a búcsúban: ácsműhely, sörfőzde, mészárszék, parókakészítés, szatócsbolt, kerámia-, dísztárgy készítés, bőrdíszműves sarok... stb., mindez három szinten szétszórva. Egyetlenegy probléma volt csak ezzel a múzeummal: tilos a kiállított tárgyakat, díszleteket fotózni, ami alapvetően nem érdekelt volna, de sajnos komplett kamerarendszert is működtetnek odabent, így nem kerestem a bajt.

Viszont nekem annyira tetszett ez az időutazás (beteges módon vonzódom a régi dolgokhoz), hogy bátran ajánlom figyelmetekbe a múzeum megtekintését (5. képen látható a bejárat, na meg a motoros cuccaim, lássátok, hogy tényleg ott jártam: 50.034824, 16.502971)

Volt ez a denevéres dolog az indulás előtti éjszaka (https://www.facebook.com/…/a.102403248173…/155523849528181/…), ami miatt csak pár órát tudtam aludni, már ha az éber alvás annak számít.

Reggel már hasogatott a fejem, de úgy rendesen, és a két aszpirin sem használt semmit, mivel migrénre igazából semmi nem jó.

Na így indultam neki az idei második hosszabb túrámnak, aminek a fő koncepciója a cseh határmenti területek körbemotorozása, illetve a számomra érdekesnek ítélt dolgok, látványosságok megtekintése lett volna első körben. Viszont hónapok óta halogattam egy Stelvio-támadást is, ami most vagy soha alapon összekapcsolásra került a cseh gurulással. (Talán kissé szokatlan párosítás, de a motorozást nem kell tudományosan megközelíteni.)

Már Gönyű környékén befutottam egy zivatarfelhő alá, így legalább kipróbálhattam az újonnan vásárolt esőruhámat, amit egy munkaruházati nagykerben vásároltam, és maximálisan beváltotta a hozzá fűzött reményeimet (https://www.facebook.com/pg/MoncA.motoron/photos/?tab=album&album_id=155183239562242&__tn__=-UC-R)

Az első napot javarészt pályán terveztem megtenni, így a 632 km ellenére még maradt idő programokra is. Más kérdés, hogy így jobban zabál a motor, de némi vigaszt nyújtott, amit az első cseh benzinkúton tapasztaltam. Ki találja ki, hogy mit kell nézni az első képen? Bizony, a MOL külföldre gond nélkül gyártja a 95-ös E5-ös üzemanyagot, csak minket szórakoztatnak az E10-zel.

Az első programom egy óriási kilátó lett volna, de oly elmondhatatlanul rosszul voltam a migrén miatt, annyi turista volt a lanovka környékén, mint égen a csillag, köztük egy halom zsibongó gyerek, ráadásul odafent a hegyek között is tombolt a kánikula, úgyhogy pár perces mérlegelés után úgy döntöttem, jobban járok, ha nem a libegőn hányom össze magam.

Egyébként maga a kilátó igazi mestermű, akit komolyabban érdekelne, ne hagyja ki! (50.149481, 16.828771)
Gyermekek részére külön elkerített játszóteret hoztak létre, ahol a mamuton át a különböző ügyességi játékig minden megtalálható.

Augusztus 15. és 22. között megejtettem az idei második nagyobb túrámat, aminek a fő koncepciója a cseh határmenti területek körbemotorozása, illetve a számomra érdekesnek ítélt dolgok, látványosságok megtekintése lett volna első körben. Viszont hónapok óta halogattam egy Stelvio-támadást is, ami most vagy soha alapon összekapcsolásra került a cseh gurulással. (Talán kissé szokatlan párosítás, de a motorozást nem kell tudományosan megközelíteni.)

Egyelőre 10 fotót töltök fel ide, aztán szokás szerint majd részletezem a látottakat, tapasztaltakat.

További képek:
https://www.facebook.com/pg/MoncA.motoron/photos/?tab=album&album_id=158548869225679&__tn__=-UC-R

Legutolsó megállóm a Sułoszowa-tól pár km-re lévő várkastély volt. Szívesen bementem volna, de már igencsak lemenőben volt a nap, ráadásul este 6-kor már semmi nincs nyitva.

Az utolsó előtti képen jól látható, hogy mit művelt a környéken az egy héttel korábbi ítéletidő, a Prądnik is kiléphetett a medréből, az aszfaltot kilométereken át még üledék borította, a nagyját már persze eltakarították.

Bevágtattam Krakkóba, és kisebb bonyodalmak után elfoglaltam a sátorhelyem.

Másnap már nézelődések nélkül csak a kötelező megállásokat beiktatva hazahúztam a csíkot.

De ne dőljetek még hátra, írok majd pár gondolatot az utakról, közlekedésről, járványhelyzetről, szállásokról, költségvetésről.

Az eredetileg húsvétra tervezett cseh-turnémat holnap reggel indítom. Az időjárás már megint ellenem dolgozik, de a szabadságok miatt már nem lesz több ilyen lehetőségem, ezért nem halogathatom tovább. Ha jól mennek a dolgok és nem lesz megint hóvihar, akkor nem jövök haza egyből, hanem végre megtámadom a Stelvio-t. Ausztriában csatlakozik majd hozzám állandó túratársam, ha Isten is úgy akarja.

Pár napja - mikor máskor(?) - a bal első indexem helyzetjelző szála sikeresen megadta magát, de ezt már túratársam orvosolta és pluszban egy egész izzókészlettel látott el baj esetére.

Az esőruhám is elég viseltes volt már, főleg a nadrág lábszár részénél, konkrétan szinte teljesen eltűnt róla az impregnáló felület, ezért a héten őrült kutakodásba kezdtem, hol tudnék normális áron esőruházathoz jutni.

Kinéztem magamnak egy konkrét terméket, de csak webshopokban tűnt fel a cikkszám és nem akartam a szállítási idővel kockáztatni az átvételt. Végül találtam egy budapesti üzletet tőlem pár km-re, akik szintén forgalmazzák ezt a márkát, ez pedig nem más, mint a Polonium Trade Kft.

Nagy lendülettel estem be a boltba, de kiderült, hogy ez csak egy bemutatóterem, de az üzletvezető eladni szeretne, nem a babérjain üldögél, ezért másnapra behozatta nekem a személyesen rendelt kabátot és nadrágot.

Annyira jófej volt, hogy miután nem ért be az áru az általa mondott du. 1 órára (kicsit később vissza kellett mennem), óriási árengedményt is kaptam. A kabátért és nadrágért összesen 5.000 Ft-ot(!) fizettem.

A kabátnak van összecsomagolható kapucnija is, két óriási külső zsebe, csuklónál pedig belső oldalon gumírozott. A nadrág bokánál két fokozatban állítható patenttel, derék részen gumírozott, és van mindkét oldalon egy tépőzáras zsebnyílás, hogy könnyen lehessen matatni a motoros gatyesz zsebében.

Annyiban nem mondható csak motorosnak a ruházat, hogy nincsenek rajta fényvisszaverő anyagok, de külföldi túrákon szép időben is fenn vannak a zsákjaimon a rikító narancs esőhuzatok, így képtelenség nem észrevenni.

Mivel fontosnak tartom azoknak a magyar üzleteknek az ingyen reklámját, akik kiválóan végzik a dolgukat, ezért ajánlom figyelmetekbe a Polonium Trade-et:
https://polonium.hu/kapcsolat

Kicsit laposabb, kicsit nedvesebb, de a lengyeleké.

A Błędówi-sivatag Európa legnagyobb sivataga. Az interneten szereplő méreteit nyugodtan hagyjuk figyelmen kívül, ott voltam, tudom, mit láttam. Lényegesen kisebb területen helyezkedik el, mint az állítólagos 10 km-es hossz, ezt némiképp alátámasztja, amit a pusztulásáról olvastam, nevezetesen a növényzet rohamléptekkel veszi birtokába az erdőszéli területeket.

Hiába a tiltótábla, a nyomok azért árulkodnak róla, hogy itt éjszakánként nagy driftelések mehetnek. Jól viselkedtem, nem mentem a táblán túlra. Egyébként közönségem is volt, nem szívesen égtem volna be, ha a motort nem tudtam volna egyedül kihozni, vagy ami még kínosabb, az oldalára fektetve pörögtem volna mellette a hátamon.

Szóval csak egy kis kanyart nyomtam a kerítés környékén, aztán távoztam az egyébként szintén homokkal borított bekötőúton.

Nyolcadik nap volt már, én meg három napja nem vettem kaját, feltétlenül be kellett szereznem valami feltétet a maradék kenyeremre, amit egy útszéli, csendes pihenőben fogyasztottam (volna) el (első kép). Már kipakoltam mindent az asztalra, erre megjelent egy útkarbantartó furgon, és elkezdték fújni a fúvókájukkal a fákról lehullott leveleket. Mentségükre legyen mondva, legalább a parkoló másik végében kezdték a munkát.

Van ez az Olsztyn nevű város, ami nem az az Olsztyn, hanem a másik, ami Częstochowa mellett van. Van egy furcsa kinézetű várrom egy szikla tetején, amihez a hivatalos úton nem lehetne bemenni motorral, de én felkészülten megyek túrázni, pontosan tudtam, honnan fogom bevenni a várat.

Annyira megindító volt az emelkedőn homokban motorozni, hogy meg is kerültem a hegyet, hátha ott is lesz egy kis homok. Volt! Így hát ezzel be is melegítettem magam a következő látnivalóra.

Szerencsére az előző éjszakai kempingem csak kb. másfél km-re volt a Centenáriumi Csarnoktól, így nem kellett izgulnom, hogy időben álomra tudom-e hajtani a fejem.

Eljött ez a nap is, a túra utolsó előtti napja, de a programok tekintetében az utolsó.

Elsőként Moszna-ban látogattam meg egy kastélyt, illetve csak a parkját, úgy gondoltam, a lényeg úgyis kívülről látható.

Ami kissé meglepett, hogy volt egy halom gyerek kb. 15 fős csoportokba rendezve, mindegyiken varázslóköpeny, kezükben varázspálcával. Amit nem tudtam hová tenni, hogy az egyik csoport 7-8 éves forma lánykái azt a feladatot kapták a vezetőjüktől, hogy mindenki álljon párba, és amíg az egyikük pózol háttérben a kastéllyal, addig a másikuk a saját okostelefonjával készítsen róla fotókat. 1. mit keres egy ilyen korú gyereknél okostelefon? 2. a lányok olyan profin (a szó rossz értelmében) illegették magukat, hogy frankón belepirultam. Kis megkönnyebbülést hozott, hogy a többi turista is kikerekedett szemekkel figyelte a "műsort", ezek szerint ez azért ott sem megszokott.

Szemmel láthatóan sokat fejlődött a táborozás 1985 óta.

További képek:
https://www.facebook.com/pg/MoncA.motoron/photos/?tab=album&album_id=140375174376382&__tn__=-UC-R

Hosszú hetek után túratársam végre észhez térítette a digó motorját - mindig mondom, hogy az olaszoktól csak ruhát szabad venni.

Ennek örömére elmentünk egyet tekeregni Felvidékre, az éjszakai bázisunkat pedig Zakopane-ban állítottuk fel.

Pár napja elkezdtem nézni egy elég fura szlovák kosztümös krimit, az a címe, hogy 1890, ezért felkerestük a filmbéli Betlér kastélyát is. Az ablakon bekukucskálva vettem észre, hogy ott van a falon a két dárda is, amivel szegény Erzsit, az egyik szobalányt legyilkolták. Még nem tudom, ki a gyilkos, ne lőjétek le a poént!

További képek:
https://www.facebook.com/pg/MoncA.motoron/photos/?tab=album&album_id=153302066417026&__tn__=-UCH-R

Én nem akartam, de megint úgy alakult, hogy be kellett hajtanom a tilosba. A Centenáriumi Csarnok parkolóját sorompókkal, kamerákkal (mondanám, hogy kis manókkal, de azok itt nem voltak) biztosították az illetéktelenek ellen, ezért állati rafinált módon felhajtottam a járdára és jelentőségteljesen elfoglaltam a parkolót.

Ez az épületegyüttes több, mint 100 éves, de formavilágát és funkcionalitását tekintve abszolút megállja a helyét most is. A főépület maga egyébként hiába monumentális az adatok szerint, az építész annyira jól eltalálta az arányokat, hogy kellemesen belesimul a környezetébe, hivalkodónak semmi esetre sem mondható.

Megláttam egy nyitott kaput is (hogy ne láttam volna meg?! titkon, legbelül kerestem is), ám az első kattintás után lebuktam, és kitoloncoltak, hiába játszottam a messziről jött magyar turistalány szerepét meglehetősen meggyőzően.

"A Népek Csarnokát rendkívüli szerkezetének köszönhetően a XX. századi világépítészet egyik legfontosabb alkotásának tarják. 2006-ban került fel az UNESCO Világörökség listájára, mint Centenáriumi Csarnok. Egyesíti a funkcionális értékeket jelképes tartalmakkal. Építésénél merész szerkezeti megoldásokat alkalmaztak, építőanyagként a nyers betont használva, melyet mutatós és bonyolult formákká alakítottak, acélt használva az épület szerkezetének megerősítésére. A funkcionalitás eme úttörő és merész harmóniáját az anyaggal és formával Wrocław városi építésze, Max Berg valósította meg óriási sikerrel. A Centenáriumi Csarnok a világon a legnagyobb vasbeton középület."

További képek:
https://www.facebook.com/pg/MoncA.motoron/photos/?tab=album&album_id=140330284380871&__tn__=-UC-R

66.600 km, 8 csavar, 1 lemez... kb. ez az elmúlt 3 év motorozási mérlege számokban.

Éppen ma 3 éve, hogy hirtelen felindulásból megvettem életem első nagymotorját, egy 250-es Rebelt (oké, nem nagyképűsködöm, végül is elég pöttöm), majd megelégelve szerény teljesítményét, tavaly beújítottam mellé a nagytesóját (tudom, ez sem olyan nagy).

Remélem, mindig lesz annyi önkontrollom, hogy ennél erősebbet már ne akarjak venni, még akkor sem, ha saját véleményem szerint már ezt is "kimotoroztam".

Ma új folyónevet tanulunk meg a Visztula mellé, ez pedig az Odera. A folyó több zátonyszigetet alakított ki, melyek közül az egyiken számtalan templom tornya töri meg az ég egyhangúságát (ezt de szépen mondtam!).

A kis utcáknak volt némi szentendrei hangulata. Már majdnem elérzékenyültem az otthont idéző látványtól, de aztán eszembe jutott, hogy én nem is szentendrei vagyok.

További képek:
https://www.facebook.com/pg/MoncA.motoron/photos/?tab=album&album_id=139870821093484&__tn__=-UC-R

Jó, oké, tudom, már megint épületek... csak még egy kicsit tartsatok ki! Már régóta kapiskálom, hogy a balhé és a botrány jobban bejön a többségnek, mint az építészeti remekművek, de ígérem, a következő túrán majd koncepciót váltok, és csak esti zuhanyzós képek lesznek.

Na de addig is... viszonylag későn értem Wrocław-ba, három helyen parkoltam a motorral: elsőként a főteret és a több, mint 300 éves, méltán híres egyetem barokk épületét, majd a Katedrális-szigetet, végül a Centenáriumi csarnokot kerestem fel, mely utóbbi 2006 óta az Unesco világörökség listáját is gazdagítja.

A manók itt Lengyelországban valami központi helyet foglalhatnak el, nem lennék meglepve, ha Manóügyi Minisztérium is volna. Állítólag csak ebben a városban több, mint 300 manószoborba botlik az ember, szinte szó szerint, mert annyira aprócskák, hogy figyelni kell, hová lépünk.

További képek:
https://www.facebook.com/pg/MoncA.motoron/photos/?tab=album&album_id=139832131097353&__tn__=-UC-R

Hogy mondják lengyelül, hogy jó zsaru, rossz zsaru? Dobry glina, zły glina?

Ezt játszották velem a biztonságiak, miután a felhők alatt végre megérkeztem a Wałbrzych határában álló kastély-komplexumhoz.

Eszem ágában sem volt bemenni, de gondoltam, hogy a nagy kastély bejáratáról azért lövök egy képet, ha már ekkora utat tettem meg. A lovaskastély melletti őrtől érdeklődtem, hogy behajthatok-e, mondta, hogy motorral nyugodtan, majd ahogy láttam, minden egyes behajtásról "vókitókin" keresztül tájékoztatta a fenti sturmbannführert is, így az én érkezésemről is leadta a drótot.

Meg is álltam egy olyan helyen, ahol aztán a kutyát sem zavartam a jelenlétemmel, jelesül egy kandeláber tövében rúgtam ki a sztendert. Még le sem szálltam, már lengyelül ordítva jött felém a "rossz zsaru", hogy nagyon gyorsan húzzak el onnan, mármint nem a pózna mellől, hanem úgy egyébként. Miután közöltem vele, hogy egy kukkot sem értek abból, amit mond, mert magyar vagyok (na jó, azért értettem a lényeget), duzzogva megjegyezte, hogy akkor 6 PLN lesz a parkolás. A kb. 500 Ft nem vágott volna földhöz, de nem tudtam mit kezdeni ezzel a kirohanással, így elbúcsúztam tőle egy gyors "dziękuję, bye" kissé furára sikerült nyelvi zavarral, aztán pár száz métert visszagurulva megálltam az erdő szélén, ahonnan gyalogosan kerestem fel azt a sziklát, ahol a "fészbúk-fotókat" készítik.

Nem messze innen, szintén az erdőben áll egy mauzóleum is, ahová egy gyönyörű kovácsoltvas kapun keresztül lehet bejutni.

Végezetül visszagurultam még a lovaskastélyhoz is, de egy kapualjból lőtt fotón kívül azt is csak kintről csodáltam meg.

A területet egy kőúton hagytam el, a mellette fekvő réten is valami lovas tanpálya lehetett felállítva, mert így sövény nélkül labirintusnak elég gagyi lett volna.

További képek:
https://www.facebook.com/pg/MoncA.motoron/photos/?tab=album&album_id=139306111149955&__tn__=-UC-R

Nógráddal kb. úgy vagyok, mint az egyszeri ember, aki többet iszik, mint amennyit a szervezete kíván, aztán utána mindig fogadkozik, hogy többet nem iszik.

Má' megen oly ramaty utakon jártunk, hogy nem tudtam, a motorokat sajnáljam jobban, vagy magunkat. Persze megfogadtam, hogy többet a lábam se teszem be a megyébe, de mit tegyek, ha a Cserhát majdnem oly közel áll a szívemhez, mint a szülőmegyém (nincs ilyen szó, ugye? na mindegy).

Némileg oldotta bennem a mérget, hogy előtte a Börzsönyben és környékén kommandóztunk egy kicsit.