Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. Akik titokban abban bíztak, hogy nem lesz több fürdőváros, nem lesz több "Lázně", azok óriásit tévedtek!

    Azok pedig, akik tűkön ülve várták az újabb adagot, a következő képek láttán biztosan kedvet kapnak egy fürdőváros-túrához.

    Ha akarnám se tudnám letagadni, hogy Mariánské Lázně-val kapcsolatban az 1889-ben, neobarokk stílusban épült Lázeňská Kolonáda (Hlavní kolonáda) hozott oly izgalomba, ami arra sarkallt, hogy véletlenül se hagyjam ki az útvonaltervből.

    Délután 5-kor az oszlopsor déli végén álló méretes szökőkút bődületes hangerővel játszott el egy komolyzenei darabot. A muzsika végeztével pedig a közönség hatalmas ovációban tört ki. Sosem értettem az ilyesfajta közösségi élmény lényegét, de azért örültem, hogy legalább a vége előtt még sikerült elcsípnem a produkciót. Mindenesetre én nem tapsoltam, gondoltam, a szökőkútnak úgyis mindegy.

    A szomszédos park egyik szegletében áll egy kis Chopin-sarok, ami számomra legalább annyira kihagyhatatlan volt, mint a Mester szülőháza Żelazowa Wola-ban (https://www.facebook.com/pg/MoncA.motoron/photos/?tab=album&album_id=136605914753308&__tn__=-UC-R)

    Kolonáda-ból sosem elég, ezért motorra pattanva még elgurultam egy sportpálya szomszédságában álló másik oszlopcsarnokhoz is. A férfiak szeretnek gömbölyű dolgokat fogdosni, azokkal játszani, ezért nem volt nehéz lencsevégre kapnom, amint két csapatba verődve épp golyókat hajigálnak az épület mellett. Én nem találtam annyira izgalmasnak, de ők nagyon élvezték.

    További képek:
    https://www.facebook.com/pg/MoncA.motoron/photos/?tab=album&album_id=161042708976295&__tn__=-UC-R

    DSCF1138.JPG DSCF1100.JPG DSCF1102.JPG DSCF1105.JPG DSCF1125.JPG DSCF1130.JPG DSCF1135.JPG DSCF1136.JPG DSCF1144.JPG DSCF1149.JPG
    Vidék és Szegecs kedveli ezt.
  2. Františkovy Lázně-t a sétálóutca pálmafa "ültetvénye" miatt kerestem fel. Abból a szempontból ez a település sem turistabarát, hogy rengeteg helyre kitették a behajtani tilos táblát, így csak egy jó nagy kerülővel találtam rá az ideális parkolóhelyemre a sétálóutcával közvetlenül párhuzamos úton.

    Ide sem csóringerek járnak két gombóc fagyiért, ami meg is látszott az épületeken, közterületeken, szép rendezett és tiszta volt minden.

    Valami mégis idegesített egy kicsit. Kellett egy félóra, mire leesett, hogy itt minden sárga. Némileg feledtette velem ezt a színsokkot, amikor rátaláltam egy kis pavilonra, ahol természetes szénsavas gyógyvíz csordogált egy ivókútból. Már az épületbe lépve erős, rothadt csatornaszag ütötte meg az orrom, de a többi turista olyan elismerősen bólogatott a vízkóstolást követően, hogy én is vettem egy mély levegőt és beleittam. A belem is majd kifordult, az íze pont olyan volt, mint a szaga és a barna színe.

    További képek:
    https://www.facebook.com/pg/MoncA.motoron/photos/?tab=album&album_id=160977775649455&__tn__=-UC-R

    DSCF1058.JPG DSCF1063.JPG DSCF1064.JPG DSCF1067.JPG DSCF1068.JPG DSCF1070.JPG DSCF1074.JPG DSCF1081.JPG DSCF1086.JPG DSCF1088.JPG
    Vidék kedveli ezt.
  3. Azt szeretem a történelmi cseh kisvárosokban, hogy lényegében minden látnivaló egy kis központi helyen tömörül.

    Bečov nad Teplou-ban sincs ez másként. A főtéren található egyik régi épület 2.(!) emeletén kapott helyet egy igazán remek veterán motor- és bringakiállítás. Hogy miért jobb a motoroknak a legfelső szinten, azt nem tudom, simán helyet cserélhetett volna az egy szinttel lejjebb lévő, totális érdektelenséggel küzdő játékkiállítással.

    A főtér másik végében pedig egy várkastély zárja a sort, ami errefelé nem megy csodaszámba, majd minden településen áll valamiféle úri palota.

    A múzeum szemmel láthatóan helyhiánnyal küzd, néhol elég szerencsétlen módon zsúfolták össze a masinákat, ettől függetlenül kihozták a helyből, amit lehet.

    Remélem, minden veterán-őrült talál magának olyan darabot, ami megdobogtatja a szívét!

    További képek:
    https://www.facebook.com/pg/MoncA.motoron/photos/?tab=album&album_id=160610855686147&__tn__=-UC-R

    DSCF1009.JPG DSCF1012.JPG DSCF1014.JPG DSCF1018.JPG DSCF1022.JPG DSCF1032.JPG DSCF1033.JPG DSCF1038.JPG DSCF1039.JPG DSCF1054.JPG
    Vidék és Szegecs kedveli ezt.
  4. Loket városkára úgy bukkantam rá, hogy megláttam róla egy panorámafotót, amin a vár és az Ohře folyón átívelő híd látható. A folyó itt éles kanyart vesz, ezért fentről nézve olyan, mintha egy félszigeten terülne el a település.

    A várral szemközti oldalon egy szabadtéri színpad is üzemel. El tudom képzelni micsoda látvány lehet itt bármilyen előadás várral a háttérben.

    DSCF1006.JPG DSCF0994.JPG DSCF0995.JPG DSCF0998.JPG DSCF1001.JPG DSCF1004.JPG
    Vidék és Szegecs kedveli ezt.
  5. Nekem sosem volt bakancslistám, amúgy is elég idióta kifejezésnek tartom, ráadásul a mi esetünkben inkább gumilistaként kéne emlegetni. Viszont tény, hogy mióta hallottam Karlovy Vary-ról, azóta nem tudom kiverni a fejemből, hogy egyszer mindenképpen el kéne ide jönni. Most végre összejött a dolog.

    Életemben nem jártam még Monaco-ban, de amint leereszkedtem a Goethe-kilátó (1. kép) magaslatáról a Grandhotel Pupp parkolójába, egyből úgy éreztem magam, mint egy milliárdos a kaszinóvárosban, bár én előző este szalámis szendvicset falatoztam kaviár helyett.

    A városban történt némi forgalmirend-változás, ezért tanácstalanul álltam a Divadelní-Moravská találkozásánál, amikor odalépett hozzám egy srác és érdeklődve kérdezte, hogy hotelvendég vagyok-e. Szerintem akkor átengedtek volna a hídon. Édes pofa, azt hitte, hogy csóringernek álcázott milliomos vagyok. Állati jófejsége mit sem lankadt, rögtön kerített nekem egy kis parkolóhelyet, azt mondta, ha max. 1 órát maradok és be tudok seggelni a két kocsi között, akkor ingyen van a parkolás. Hát hogy a viharba ne tudtam volna betolatni?! (3. kép) Főleg, hogy a megspórolt parkolási díjból még egy csomó szalámis szendvics kijön.

    Jobban nem is alakulhatott volna, mivel eredetileg csak pár dolgot kerestem volna fel, így meg kénytelen voltam 1 órán át gyalogolni és nézelődni. A szám is tátva maradt, ebben a városban a lóvéra is van pénz.

    Miután végeztem a lenti csodákkal, felmotoroztam a völgyet határoló mindkét hegyre. Ott szembesültem vele, hogy az egész településen halomszám sorakoznak az igazi nagy, századfordulós, többszintes villák, paloták.

    Elmondani nem tudom, mennyire tetszett a város.

    További képek:
    https://www.facebook.com/pg/MoncA.motoron/photos/?tab=album&album_id=160429289037637&__tn__=-UC-R

    DSCF0899.JPG DSCF0903.JPG DSCF0925.JPG DSCF0958.JPG DSCF0959.JPG DSCF0964.JPG DSCF0974.JPG DSCF0985.JPG DSCF0986.JPG DSCF0993.JPG
    Vidék és Szegecs kedveli ezt.
  6. Reggel összedobtam egy útvonalvázlatot, amit csak nagyvonalakban követtem. Amint megláttam az útmenti jópofaságokat, egyből elkezdtem improvizálni. Várpalotát elhagyva a Tési-fennsík irányába, főként jobb kéz felől állati klassz "level 1-2" szintnek megfelelő terep fogadja az arra fogékony motorosokat. Még valami kilátó-félét is megpillantottam, de csak visszaúton vettem észre, hogy még az út elején kitáblázták az útirányt és bizony arra kellett volna még mennem egy kicsit, ahonnan már visszafelé tartottam.

    Csodás aszfaltozott erdészeti utakat találtam egyébként, ahová szépen kipakolták a "saját felelősségre" táblákat, valamint a 30-as korlátozást. Nem is vágytam sokkal többel menni, átadtam magam a látványnak és az illatoknak.

    Mielőtt hazaértem volna, már 48 ezret mutatott a számláló, már csak a járdára kellett felugratnom, hogy elfoglaljam a parkolóhelyem, erre nem átváltott 48.001-re?!

    DSCF1447.JPG DSCF1444.JPG DSCF1448.JPG DSCF1455.JPG DSCF1457.JPG DSCF1459.JPG DSCF1463.JPG DSCF1469.JPG DSCF1473.JPG DSCF1474.JPG
    Vidék, Szegecs és Vickancs kedveli ezt.
  7. Pontosan úgy történt, ahogy a toronyból körbenézve számítani lehetett rá: beindult egy harmatgyenge áztató esőzés, mire elértem az Autokemp - koupaliště Prunéřov recepcióját, ami egyúttal vendéglőként és kocsmaként is funkcionált.

    Itt éreztem először és utoljára a túra során, hogy nő vagyok (jah nem, volt még egy eset, de ott inkább szöszi voltam, mint nő): óriási sikerem volt a padoknál ücsörgő kapatos férfiak körében. Annyira kacsingattak, hogy azt is hihettem volna, hogy csak kiszáradt a szemük a sok motorozástól, de sehol nem láttam motorokat az enyémen kívül. Bömböltek a magnóból a különféle régi cseh muzsikák, egyből fel is kaptam a fejem, amint megszólalt az általam is igen kedvelt "Jožin z bažin".

    https://youtu.be/X1oe1Fnz8eA

    Már majdnem elkezdtem volna táncolni, de eszembe jutott, hogy előbb le kéne zsíroznom valami faházat. Nagyon nem örültem neki, mikor azt mondta a hatalmasra nőtt cseh recós -, aki egyúttal a pultos is volt -, hogy az összes kisház fullon van. Szerintem nem látta át a helyzet komolyságát, ezért tudatosítottam benne, hogy épp esik az eső, és rohadtul nem szeretném az éjszakát sátorban tölteni. Alaposabban átnézve a füzetét, végül rátalált az üresen álló 6-os számú vityillóra, majd mintha valami extráról lett volna szó, jelentőségteljesen közölte, hogy ágynemű is van ám a házban.

    Akkor jöttem csak rá, hogy ez miért volt ennyire fontos kelléke a bunginak: hát hogy elterelje a figyelmem arról az aprócskának nem nevezhető tényről, miszerint a gépészet minden válfaja viszont hiányzik a bungalóból. Nevezetesen se klotyó, se zuhany, de még egy nyamvadt csaptelep sem volt.

    Visszacsattogtam a recóra és hibátlan cseh akcentussal rákérdeztem: oszt' a "vece" (WC) hun van? Természetesen a telek másik végében volt a zuhanyzóval egyetemben.

    Volt pár 12-13 éves forma kissrác is, ők pedig szép sorban leültek a kéróm tornácán lévő padra, talán én voltam a szemükben a menő külföldi motoros néni, akinek a bérelt padján ülni is sokkal menőbb, mint anyuén és apuén.

    DSCF0889.JPG DSCF0890.JPG DSCF0891.JPG DSCF0892.JPG DSCF0894.JPG
    Szegecs kedveli ezt.
  8. A hétfői szerviz 48 ezréig fennmaradó 783 km-t kell okosan beosztanom ezen a hétvégén, melyből ma 508 km-t nyomtam. Hujujj, alig maradt holnapra. Sebaj!

    Épp ezért nem is nagyon cikáztam a Zemplénben, épp csak érintőlegesen szeltem át a déli vonulatát. Tokajban kezdtem, ahol szerintem valami utcazenei fesztivál lehet, mert cirka 200 méterenként egy-egy kutyaütő banda nyomta a "blues"-t, de olyan fülsértően, hogy a zene fellegvárában -, ami egyúttal a szülővárosom is - Szekszárdon már rég megdobálták volna őket mondjuk szőlővel. Azért szőlővel, mert abból ott sok van és már a szüret is elindult, tehát minden szekszárdi retiküljében vannak szőlőfürtök.

    Egy életem egy halálom alapon Erdőbényénél vetettem be magam az erdőbe. Emlékeim szerint itt két éve még olyan volt az út, mint a pusztulat, én meg egy kis kalandra vágytam. Nagy meglepetésre viszont a baskói elágazónál egy kb. 10-20 méteres szakaszt leszámítva vadiúj az aszfalt végig. Döntögetni ugyan nem nagyon lehet, mert szinte minden kanyarban temérdek a törmelék, de ha egyszer végre letakarítják, közkedvelt motoros útvonal válhat belőle. (Lefotóztam belőle egy kanyarrészletet...)

    DSCF1390.JPG DSCF1398.JPG DSCF1405.JPG DSCF1407.JPG DSCF1411.JPG DSCF1413.JPG DSCF1428.JPG DSCF1431.JPG DSCF1435.JPG DSCF1439.JPG
    Szegecs és Vidék kedveli ezt.
  9. Felértem a most-i Hněvín kastélyhoz egy kis hegyi tekergőzést követően. Kissé meglepett, hogy se kasszát, se őrt nem láttam semerre, de az épület falain belül lévő ivóterasz azért tele volt emberekkel.

    Terveim szerint csak körbefotóztam volna a kastélyt, de miután a torony bejáratánál sem állta utam senki, ezért fogtam magam és a vízimalomnál leamortizált lábaimmal egészen a torony tetejéig küzdöttem magam.

    Jó messzire el lehetett volna látni, de a sötétszürke felhőpamacsokból több helyen szakadt az eső, úgyhogy már volt egy olyan sejtésem, hogy ebből az aznap esti sátrazás helyett bungaló lesz.

    Volt egy pozitív hozadéka is ennek a programnak, belefutottam olyan visszafordítóba, ami simán ráver a Stelvio kanyaraira. Nem mintha nem tudtam volna enélkül is, hogy egy löszszurdikokban szocializálódott nőnek ez semmilyen szinten nem lehet kihívás technikailag (utolsó kép - google maps fotó).

    További képek:
    https://www.facebook.com/pg/MoncA.motoron/photos/?tab=album&album_id=160297725717460&__tn__=-UC-R

    DSCF0873.JPG DSCF0871.JPG DSCF0877.JPG DSCF0878.JPG DSCF0879.JPG DSCF0882.JPG DSCF0883.JPG DSCF0885.JPG DSCF0886.JPG Névtelen.jpg
    Szegecs kedveli ezt.
  10. Úton Most-ba...

    Igazság szerint nem Most-ba igyekeztem először, hanem Ústí nad Labem-be, hogy Střekov várának teraszáról lefotózzam az Elbát és annak épp a vár alatt húzódó gátját, ám a várkapu zárva volt, így csak ezt a bénácska képet lőttem a parkolóból (utolsó kép).

    DSCF0862.JPG DSCF0860.JPG DSCF0865.JPG DSCF0866.JPG
    bocsi kedveli ezt.
  11. A vízimalmot (Dolský mlýn 50.848774, 14.347437) két turista úton lehet megközelíteni. Elsőként arra gondoltam, hogy az "R2D2-kilátó" településéről induló mellékúton átgurulok a szomszédos zsákfaluba, Kamenická Stráň-ba, onnan még kb. 1 km-t kellett volna gyalogolni. Viszont még mindig zsongott a fejemben a természetvédelmi területek megszentségtelenítésének (de szép szó) díjtétele, ezért inkább az első tiltótáblánál vettem egy 180 fokos fordulatot és 17 km-es kerülővel északról támadtam meg a látnivalót.

    Egy félreeső senkiföldjén rúgtam ki a sztendert, ennek ellenére fél percen belül ott termett egy parkolóőr, és nyomban legombolt rólam 30 koronát. Gondoltam, hogy valami helyi "trükkös tolvaj" lehet, de még blokkot is adott.

    Kezdetben nem bántam, hogy végül ezt az útvonalat választottam, mert térkép alapján lényegesen rövidebb gyalogúton lehet elérni a malmot, de azt már nem sejtettem, hogy olyan hasadékban kell leereszkednem a Kamenice-patak medréig, hogy a nem létező combizmaim is bedurrannak.

    Eleinte még csak gyökerek bukkantak fel, aztán az egyre inkább izgalmassá váló terepen megjelentek a találomra lerakott kőlépcsők, aztán végül már azok is eltűntek, én meg úgy ugráltam lefelé kőről kőre, gyökérről gyökérre, mint egy zerge, csak nem annyira elegánsan.

    Leérve konstatáltam, hogy rendben van, hogy leértem, de ötletem nem volt, hogy fogok visszamászni remegő lábakkal. A visszaút talán félóra is lehetett, bár nem néztem, kb. 5 méterenként álltam meg, nehogy elragadjon az infarktus életem derekán.

    Visszaérve a motorhoz már csak arra maradt energiám, hogy kiterüljek a füvön, mint egy béka, amin átment egy úthenger. Világomat nem tudva ejtőztem vagy negyed órát. Másnap estig még a hátsó fék lenyomása is csak remegő lábbal ment.

    További képek:

    https://www.facebook.com/pg/MoncA.motoron/photos/?tab=album&album_id=160256835721549&__tn__=-UC-R

    DSCF0828.JPG DSCF0818.JPG DSCF0824.JPG DSCF0826.JPG DSCF0831.JPG DSCF0833.JPG DSCF0841.JPG DSCF0844.JPG DSCF0852.JPG DSCF0859.JPG
  12. Úton az erdei vízimalom felé...

    DSCF0812.JPG DSCF0814.JPG
    Szegecs, bocsi és NaNa kedveli ezt.
  13. 48 ezres szerviz - Honda Szallerbeck

    Tegnap elkészültek a szervizeléssel: megtörtént az olaj és szűrőcsere, légszűrőcsere, új gyertyák is kerültek a régiek helyére, a szelepeken állítólag nem kellett állítani.

    Édes kis drágáim kérés nélkül lefestették a lepattogzott csomagtartó konzoljaimat. A motor átvételekor feltett költői kérdésemre pedig -, miszerint "ugye milyen szép?!" - egyből jött is a válasz Matyitól - "most már!" -, erősen utalva rá, hogy nem magától mosódott le, amíg nélkülöznöm kellett Bobiét.

    Láncot és lánckereket is szerettek volna cserélni, de úgy pörög ki a zsebemből a zseton a motorozásra, mintha a ráfordított lóvé soha nem is lett volna nálam, így a lánccserét majd Gerő Gyuri ejti meg alkalmasint.

    Éljen a Rebel, na meg persze a Szallerbeck!

    vDSCF1482.jpg vDSCF1485.jpg
    Vidék, bocsi, NaNa és 1 másik tag kedveli ezt.
  14. Gondoltam, eddig jól teljesítek abban, hogyan ússzam meg a sok terepgyaloglást, ezért az általam csak R2D2-kilátónak nevezett építményhez is már jó előre kiszemeltem magamnak egy motoros felhajtási lehetőséget egy olyan útvonalon, ahol megint csak lehagyták a tiltótáblákat. 50.844044, 14.301042

    Egész szépen fel is gurultam, már csak 300 méter lett volna hátra, mikor egy őszes hajú úr a kisfiával lefelé jövet a hegyoldalról figyelmeztetett, hogy bizony tilosban járok, mert ez egy természetvédelmi terület.

    Mondtam neki, hogy semmiféle erre utaló jelzést, táblát nem láttam kitéve azon az útvonalon, amin végighajtottam. Ezt meg is erősítette, mondván tényleg nincs kitáblázva, de állítólag ezt itt a helyiek mind tudják. Ezért szem előtt tartva az igazán kedvesen tolmácsolt jótanácsot, illetve a büntetési bírság nagyságát, inkább visszagurultam az általa javasolt pontig. Onnan sűrű lihegések közepette megkezdtem a "hegymászást".

    Az utolsó képen látható az a hely, ahonnan visszafordultam a motorral.

    DSCF0797.JPG DSCF0799.JPG DSCF0801.JPG DSCF0804.JPG DSCF0807.JPG DSCF0808.JPG DSCF0809.JPG DSCF0810.JPG
    Szegecs kedveli ezt.
  15. A reggeli kávé után Cseh-Svájc felé vettem az irányt. Elsőként egy kápolnába botlottam, melynek eredeti földútja két ősfás sor között vezetett fel.

    Továbbhaladva egy rommá tört és kiégett útszéli autó emlékeztetett rá, mily múlandó is az élet.

    A következő képeken tessetek szépen figyelni az útfelületeket!

    Mindenféle "nóném" alsórendű utakon haladva sem találtam fogást a minőséget illetően. Erről anno írtam már a dél-cseh túráimmal kapcsolatban, de most megtapasztalhattam, hogy igazából tök mindegy, hogy Csehország mely részén gurulok, a cseh utak bizony már rávernek az osztrák flaszterre is (erről majd egyébként külön is írok egy bejegyzést).

    Szóval megérkeztem a természetföldrajzi látnivalóim leggrandiózusabb helyszínére, a Pravčická brána azon pontjához, ahonnan már csak gyalogosan lehet felmenni a méltán ismert Falkennest épületig, valamint a sziklahídig. Innen sem lett volna piti a gyalogtúra, de minden szinten tiltott a túraút kezdetének környékén a megállás, így a hivatalos parkolótól közel 3,5 km-t kellett volna nyomni hegymenetben, teljes menetfelszerelésben, hátizsákkal.

    Még így is sokat vacilláltam, hogy mi legyen. Az időbe belefért volna, de mivel a parkoló már délelőtt fullon volt, le is zárták, az ennek megfelelő emberáradat meg csak úgy hömpölygött felfelé (én meg ugye utálom a tömeget, meg persze a durva gyalogos emelkedőket is), ezért szomorú szívvel, de búcsút intettem a legfőbb programomnak.

    Igen, tudom, puhány vagyok!

    Nem fogom annyiban hagyni a dolgot, egyszer mindenképpen visszatérek.

    DSCF0774.JPG DSCF0776.JPG DSCF0778.JPG DSCF0780.JPG DSCF0784.JPG DSCF0786.JPG DSCF0788.JPG DSCF0791.JPG DSCF0793.JPG DSCF0795.JPG
    Szegecs és Vidék kedveli ezt.