Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. Hogy mi kellhet egy jó túrához alapvetően? Egy magabiztos vezető (én megteszem, ami tőlem telik), valamint egy jó műszaki állapotú motor.

    Mi, Honda tulajdonosok persze tisztában vagyunk vele, hogy a Honda a motorok császára, így ha megkapja a törődést, nem marad hálátlan.

    A motor még garanciális, így főleg nem sumákolom el a kötelezőket. Még a turné előtt esedékes a 36 ezres szerviz, ezért szerdán be is jelentkeztem a "szereldébe", ahová szabadságolás miatt végül a tervezettől eltérően 1 héttel korábban fogom vinni a gépet, azaz már jövő hét kedden. (Ezúton jelzem, hogy szervizt váltottam, a miértekről viszont etikai okok miatt nem kívánok nyilatkozni.)

    Persze kutya baja sincs Bobiénak (ezt a nevet kapta a keresztségben), ezért reményeim szerint még aznap délután el is tudom majd hozni.

    Filóztam a túra előtti gumicserén, de még nincsenek gatya állapotban, és nem akarok az új gumikkal úgy járni, mint a Baltikumban, hogy kockára darálva érek haza a szaknyelven "technikás"-nak hívott végtelen egyenesek miatt. Az elsőt még sosem cseréltettem, így kb. 36 ezer km-rel kezdem meg az utat, a hátsóban kb. 18 ezer km lesz induláskor.
    Speedesek most kíméljenek, tudom, aki nem darálja le a gumikat 6 ezrenként, az nem is motoros :)

    szervizlista kicsi.jpg
    Vidék kedveli ezt.
  2. Ez a nap is eljött szép lassan. Az időzítés bizonyos szempontból nem is lehetett volna jobb. Már létrehoztam az oldalt, és jó pár mappát fel is töltöttem, amikor belefutottam az egyik motoros fórumon egy posztba, amit maximálisan a magaménak érzek.

    Nagyjából annyi volt a lényege – nem is értem, hogy mások miért magyarázzák félre -, hogy egy túrázásról szóló oldalon miért tendencia a túrafotók helyett a benzinkutak és az Üvegtigris vég nélküli fotózása. Elvégre egy ilyen oldal azért jön létre, hogy a tagok bármilyen szempontból érdekes, értékes, meghökkentő, magával ragadó, de legalábbis elfogadható helyszíneket, szállásokat mutassanak be, a tapasztaltabbak pedig a túrázást komfortosabbá tevő eszközökkel ismertessék meg a XX. században ragadt társaikat, pl. engem. Szóval biztosan nem az volt a célja, hogy bárki megtekintse, ki melyik kúton tankol, illetve milyen színűre van festve a parkolóból nyíló női mosdó ajtaja.

    Egy szó, mint száz, megcsináltam ezt az oldalt, ahol nem lesznek benzinkutak, sem Üvegtigris, de még Turul-szobor se.

    Nincsenek illúzióim. Ha valaki, én biztosan tudom, hogy a legtöbb csoda három napig tart, és hamar ráun majd erre az internet közönsége, főleg, mert cirkusz kell a népnek, amit én nem tudok megadni.

    Ezúton is üdvözlöm Keil Ritát, csodálattal olvastam az aktuális bejegyzéseit a blogjában, sajnálom, hogy abbahagyta az írást, üdítő színfolt volt.

    Szóval ez itt az oldal:

    MoncA - motoros élményeim

    Egyelőre csak gyorsan feltöltöttem egy halom képet, viszont innentől kezdve gondolatokat is „papírra” vetek majd témabevezető gyanánt.

    Végül itt egy régi kép…, na banyek, hát nem egy benzinkút?! Na most már mindegy!

    DSCF5094.jpg
    Vidék kedveli ezt.
  3. Az elmúlt hétvége időjárás előrejelzését szokás szerint pár óránként átírták, így mindkét nap a reggeli ébredés után még gyorsan kielemeztem a legfrissebb radarképeket, és csak aztán lőttem be az aznapi útvonalat.

    Szombaton bejártam Tolna megyét, a térképen találtam olyan szerpentinekkel tarkított szakaszt is Gyönk és Hőgyész között, melyen korábban még sosem gurultam. Illetve nem hagyhattam ki az általam már jól ismert Kurd és Mekényes közti íveket sem.

    Vasárnap csak a Börzsönyt szerettem volna megkerülni és egy nógrádi bóklászással zárni a napot, de Verőce előtt a 12-esen valami baleset lehetett, mert mindenkit visszafordítottak keleti irányba, így Szendehely felől közelítettem meg a hegy déli lejtőit. Itt aztán bevillant, hogy miért is ne mennék fel Királyrét felé, ahonnan az egyik kedvenc utam vezet Kóspallagon át Márianosztrára.

    Ipolydamásdtól ráálltam az eredeti útvonalra, majd a határmentén, Ipolyvecén keresztül vetettem be magam a Cserhát púpjai közé.

    Az ázást én sem úsztam meg hazaúton, de az esőzés erősnek semmiképpen sem volt mondható, így nem bántam, hogy az esőruha otthon maradt.

    DSCF8432.JPG

    DSCF8345.JPG DSCF8423.JPG DSCF8364.JPG DSCF8416.JPG DSCF8441.JPG DSCF8427.JPG
  4. Írtam már pár héttel ezelőtt az E10-es benzinnel kapcsolatos benyomásaimról, melyeket az idei első bemelegítő körök során tapasztaltam. A lényege röviden az volt, hogy bár a teljesítményben nem éreztem visszaesést, de a fogyasztás gyanúsan megnőtt. Na, ezt a tanulmánynak nem nevezhető irományt dobjuk is ki gyorsan a virtuális kukába, mivel az elég vegyes úttípusokon idén megtett 7.178 km alatt át kellett értékelnem a dolgok állását.

    Nem tudom, hogy a kezdeti, normál használat mellett mutatkozó fogyasztásnövekedés minek volt betudható (ha valakinek van ötlete, bátran írja le!), de a lényeg, hogy immár helyreállt a világ rendje, azaz elmondható, hogy a felhasznált üzemanyag lényegében 3,3 liter körül stagnál 100 km-en. Ez az E5-ös benzinnel is ennyi volt.

    Viszont bővíteni szerettem volna a gurulások célterületeinek palettáját, így hirtelen ötlettől vezérelve szombat reggel megleptem magam egy 10 napos pályamatricával. Ezzel több legyet is ütöttem egy csapásra:

    1) ugrásra készen várom a határnyitásokat, ezért muszáj autópályán is gyúrnom, mivel az eddig kidolgozott két külföldi túra jelentős szakaszokon igényli a pályatempót

    2) ellátogathattam távolabbi térségekbe is, ahová egyébként a napi 600 km körüli táv miatt hagyományos utakon, településeken belassulva, látnivalókat fotózva esélyem nem volna eljutni (illetve leginkább hazaérni)

    3) némi infót szerezhettem róla, hogy a 3,3 literre visszaállt közúti fogyasztásom, mit produkál autópályán

    Ebből sem lesz tanulmány, mivel minden gurulás a hasonlatosságok ellenére is merőben eltér egymástól, de azért némileg kikristályosodott bennem, hogy valami megváltozott. A hétvégi két nap alatt megtett 1.146 km kb. 60%-a volt tisztán pályatempós szakasz. Mivel egy tankolási periódus alatt sosem nézek fogyasztást, így csak a teljes távra kivetített átlagot tudom meghatározni teljes pontossággal, ez 4,13 l / 100 km. Viszont a kúton kapott blokkokból azért le tudok vonni némi következtetést akkor is, ha minimális közúti szakaszokat is tartalmazott egy alapvetően nagy sebességű tankolási etap (jelesül pl. vasárnap reggel megtankoltam indulás előtt, és 13 km után már az M7-esen toltam, valamint a „száguldozás” befejeztével kb. 7 km után tankoltam egy kis falu kútján).

    Most kapaszkodjon meg mindenki (de leginkább én): 4,75 literre ugrott az elégetett benzin pályasebességnél. Tény, hogy ez nem napi átlag, hanem egy motort nem kímélő – bár nem is károsító – szakaszátlag, de mivel ilyesmit még sosem mértem, és a teljes túratávra kivetített átlagaim sem érték el soha a 4 literes fogyasztást, így kicsit lefittyedt a szám széle.

    DSCF8166v.jpg

    De azért nem vagyok teljesen elkeseredve, mivel a teljesítmény immár bizonyítást nyerve sem csökkent. Az M6-oson hazafelé haladva, a menetszelet csökkentve épp a tankon pihentettem magam, mikor a fejem kiemelve -, hogy a jobb tükörben ellenőrizzem, megvan-e még a túratársam – arra lettem figyelmes, hogy a felhajtósávból ott termett mellettem egy szürke autó, ami úgy akart besorolni a külső sávba, azaz az enyémbe, hogy kiüt a játékból, mint királynő a parasztot. Konkrétan a kocsi bal kerekei már az én térfelemen voltak. Szerencsére vészhelyzetben sem váltok sávot anélkül, hogy ne győződjek meg annak veszélytelenségéről. Gyorsan belenéztem a bal tükörbe, semmi, már kicsaptam az indexet is (mert vészhelyzetben is első a szabályosság), majd még egy gyors fejfordítással kinéztem balra. Hát nem ott volt mellettem egy sötét színű terepjáró a holtteremben, ami 2-3 km/h sebességkülönbséggel kúszott be mellém?! A jobb oldali nyomorult pedig nem szűnő lendülettel húzta tovább rám a járművét. Szép látvány lehettünk így édes hármasban, ahogy kb. 140-145-tel nyomjuk bő két sávon immár fej-fej mellett. Arra már végképp nem volt időm, hogy még egy tükörbenézés mellett ellenőrizzem, hogy a mögöttem haladó motoros vészfékezés esetén nem fog-e belém jönni (vagy, hogy jól áll-e a sminkem, ha ez a napom lenne az utolsó itt az árnyékvilágban), így azonnal tövig húztam a gázt, és csak remélni tudtam, hogy a blokkot nem érdekli, hogy E10-et kapott a drága benya helyett.

    Na de itt vagyok egyben (bár túratársam az infarktus határán). A motor – mások által csekélynek mondott 46 lóerős teljesítménye ellenére – úgy mentett ki, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.

    Tanulság: vagy kipróbálom az autópályát 100-as benzinnel is, vagy nem. Ja, ez nem tanulság, de mára ennyit szántam.

    DSCF8145.JPG
  5. Kicsit evett a fene a május elsejei esős délelőtt miatt, de szerencsére délutántól pompás volt az időjárás egész hétvégén. A szél ma ugyan a múlt szombatihoz hasonlóan erős volt kissé, de nem szegte kedvem, úgyhogy újabb, eddig általam még nem látott utakat járhattam be az elmúlt két hétvégén.

    DSCF8004.JPG
    DSCF7657v.jpg DSCF7693v.jpg DSCF7724v.jpg DSCF7913.JPG DSCF7918.JPG DSCF7963.jpg DSCF7994.JPG DSCF8025.JPG DSCF8037.JPG
    Vidék és Vickancs kedveli ezt.
  6. Tegnap átugrottam a Honda Dream-be, hogy a pár hete vásárolt navigációmat ráköttessem a motor elektronikájára. Nem nagyon vagyok képben a műszaki cuccok akkumulátorainak kapacitásával kapcsolatban, de az tény, hogy hang nélkül és minimális fényerőre állítva sem bír ki még egy napos gurulást sem. A fényerőt maximumra állítva, de továbbra is hang nélkül a két órát sem volt képes „végigmuzsikálni”.

    Ha már ott jártam, kértem egy 6 ezres olajcserét is, annak ellenére, hogy 12 ezrenként ajánlott a frissítés. Úgy vagyok vele, hogy az elmúlt 13 hónap alatt megtett 30 ezer km után már jár neki az extra törődés.

    Ugrásra készen várom már a határnyitásokat (ez elsősorban a szlovák és cseh határokat jelenti a húsvétra tervezett, de a járvány miatt elmaradt Cseh-túrám miatt), úgyhogy megkötöttem az idei, 1 évre szóló, külföldön is érvényes assistance-ot.

    Kicsit rám pirítottak, mivel a motort nem szalonállapotban vittem be, de mentségükre legyen mondva, nem azt mondták, hogy mocskos a motor (pedig így is fogalmazhattak volna), csak érdeklődtek, hogy mégis merre jártam vele, hogy így néz ki. Így hát befizettem egy csutakolásra is.


    DSCF7686v.jpg
    bocsi, NaNa, Vidék és 1 másik tag kedveli ezt.
  7. A húsvéti hosszú hétvége során négy égtáj felé vettem az irányt. Ismét meggyőztem magam arról, hogy az Alföldet messzire kerüljem, ha lehetséges. Az én dombokhoz és hegyekhez vonzódó lelkem nehezen veszi be, hogy bármerre nézek, nem látok semmit, csak a végtelent és a délibábot.

    Bár ahogy egy volt szegedi évfolyamtársam mondta a másik nézőpontot képviselve: „nem szeretem a hegyeket, mert kitakarják a látnivalókat”.


    DSCF7312.JPG DSCF7340.JPG DSCF7350.JPG DSCF7353.JPG DSCF7411.JPG DSCF7441.JPG DSCF7452.JPG DSCF7469.JPG DSCF7492.JPG DSCF7508.JPG
    bocsi, Vickancs, Vidék és 1 másik tag kedveli ezt.
  8. Írtam már róla a #neérintkezzegyébkéntfelőlemodamészahováakarsz blogomban, hogy vettem egy navigációs készüléket, melyre egy barátom szerzi be a szoftvert. Mivel a beépített 8 giga memória kevésnek bizonyult a program kezeléséhez, így vettem bele utólag egy 32 gigás kártyát, melyet a mai napon adtam át neki további játszódásra.

    Mondta, hogy vigyem majd le a bukómat is a ház elé megbeszélt találkára, mert lesz egy meglepetésmotor is, amit kipróbálhatok.

    Nem próbáltam ki. Amint megtudtam, hogy a kis cukkermotor körváltós és a bal lábnál lévő, inkább libikókára hajazó váltókarral kéne játszadoznom előre-hátra, miközben nem hagyhatom figyelmen kívül, hogy bár én váltok, de azért ne rángassam a kuplungkarnak látszó hátsó féket, egyből bevillant, amikor a forgalmi vizsgám napján egy automataváltós nagyrobesszal kellett elmennem a vizsgamotoromért. Bár az oktató nyomatékosan tudtomra adta, hogy a "kuplungkar" a hátsó fék, félúton mégis sikerült egy óvatlan pillanatban egy képzelt váltáskor berántanom a fékkart.

    Persze ez a történet mit sem változtat azon, hogy ez a Honda Giorcub egy pofás kis motor.

    körváltós kicsi.jpg
    bocsi és Vidék kedveli ezt.
  9. Hétvégére végre igazán szép tavaszi idő kerekedett. Szakítva a régi útvonaltervezési szokásaimmal, reggelre hagytam az útirány megszülését.

    Szombaton a Dunántúlon tekeregtem, vasárnap pedig átugrottan Hortobágyra. Az Alfölddel kapcsolatban nem tudom, mire számítottam, élt még bennem a kép, hogy azért síkság, mert nem dimbes-dombos, de azért na… elkelt volna a 3D.

    Engem nem kell félteni, így is megtaláltam azt a pár objektumot, ami kiemelkedett a végtelen rónaság bozótjai közül.

    véglDSCF7252.jpg véglDSCF7266.jpg
    DSCF7268.JPG DSCF7275.JPG DSCF7287.JPG DSCF7290.JPG DSCF7293.JPG DSCF7299.JPG DSCF7302.JPG DSCF7304.JPG
    NaNa és bocsi kedveli ezt.
  10. Járvány, felelősség, mások hibáztatása, szolidaritás, felelőtlenség, szövegértés, önzés… egy pár kiragadott szó a nem alpári hozzászólások soraiból.

    Édesapám engem arra tanított, hogy a hibát és felelősséget először magunkban kell keresni. Azt is megtanította, hogy ne mások dolgával foglalkozzunk, hanem saját magunk éljünk úgy, hogy az elismerésre méltó legyen, hogy ne adjunk támadási felületet, hogy a magatartásunkkal és annak következményeivel ne ártsunk másoknak. Mindezeket persze a józan ész határain belül tegyük.

    Nagyon szerencsés vagyok a jelenleg kialakult helyzetben, mivel személyiségemből adódóan alapjáraton is kerülöm az embereket, meglehetősen puritán módon élek. Kerülöm a mások által menőnek vélt helyeket, a hideg kiráz a shoppingolástól, az értelmetlennek tűnő pénzköltéstől, nem érdekelnek mások kapcsolatrendszerei és nem is kívánok ezen kapcsolatrendszerek része lenni.

    Úgy általában a heti rutinom abból áll, hogy itthon melózom, heti egyszer kicsattogok a sarki Penny-be egy hátizsákkal, havonta egyszer kimegyek a gyógyszertárba. Heti egyszer találkozom a barátnőmmel a belvárosban, megvitatjuk, hogy kivel, mi történt (velem többnyire semmi), majd hétvégén felpattanok a motoromra, és ha tehetem, egyedül - persze vannak kivételek, mikor egy barátom csatlakozik - teszek egy-egy kanyart és a nekem tetsző helyeken fotózom párat.

    Ezt a megszokott rutint a járványra való tekintettel kissé átdolgoztam, a barátnőmmel sem találkozom. Semmi köze ugyan a járványhoz, de a múlt hetem úgy alakult, hogy a Pennybe sem mentem ki. Összesen öt(!) emberrel váltottam szót személyesen. Egyik ismerősöm felajánlotta, hogy szerez nekem programot az újonnan vásárolt navigációmra, amit egyébként járványtól függetlenül egy vasárnap délelőtt vettem, hogy kerüljem a tömegnyomort, másikuk pedig az állandónak mondható túratársam, elég hülyén venné ki magát, ha nem állnék vele szóba. Valamint a hétvégi tankolásaim során a három benzinkutas, akik a plexi mögül bemondták a végösszeget, amit én kártyával rendeztem.

    Bizton mondhatom, hogy senki nagymamája nem az én „felelőtlen” és „önző” életvitelem (értsd hétvégi motorozás) miatt kerül majd az intenzívre. Édesapám gondolatait ráhúzva a megelőzésre, ha valaki veszélyeztetett, akkor elsősorban ő maga kerülje azokat a helyzeteket, amikor megfertőződhet: ő maradjon otthon, ő ne fogadjon látogatókat, kérje az ajtó elé letéve az élelmiszert, gyógyszert. Ők sem mást hibáztatnának, ha bajuk történne.

    A szüleimet karácsony óta nem láttam, és egy darabig nem is kívánnak látni, mivel pontosan tudják, hogy ők maguk a felelősei a saját védelmüknek. Nem a kormány, nem a szomszéd, nem a rokonok, a motorosok meg főleg nem.

    Szolidaritás: ne menjek motorozni, mert az eü-dolgozók most ezerrel nyomják, plusz tapsoljunk este 8-kor! Szerinted az eü-dolgozó mit csinált a járvány előtt, lazsált? Eddig is megfeszített tempóban tolták a munkát, hogy a szeretteinket kimossák az ürülékből, hogy bekössék az újabb adag infúziót, hogy lemosdassák a beteg embereket. Én eddig is elismertem a munkájukat. Mint mindenki, én is ismerek jó pár egészségügyi dolgozót, egyikük sem kérte a mostani helyzetben sem, hogy bárki átessen a ló túlsó oldalára, és otthon gubbasszon, mint egy remete. A motoros csoportokban is van pár orvos, akik minden további nélkül felülnek a motorjukra hétvégén is, betartva az érintkezési korlátozásokat, de már nekik sincs kedvük magyarázkodni, hogy orvos létükre miért ülnek motorra, ezért inkább hallgatnak.

    A „maradj otthon” szlogen lényege, hogy bármit is csinálsz, kerüld az érintkezést másokkal, ne fogdoss össze mindent, tartsd be azt a pár higiéniai előírást, aminek egyszerűsített változatát egy átlagos napon is illenék betartani. Hogy miért ez lett a szlogen szövege? Mert az átlag polgár nem érti meg, ha egyébként elmászkálhat otthonról, miért nem mászhat bele mások aurájába. Lássuk be: a „mehetsz, ahová akarsz, csak legyen egy fedősztorid, de ne állj közelebb 1,5 méternél, ne puszizkodj, ne ölelkezz, ne fogdoss meg mindent!” túl hosszú lenne jelmondatnak.

    Konkrétan a motorozásról: engem nem érdekel, hogy ki, mikor, kivel gurul egyet, nem fogom őket hibáztatni, ha az idős szüleimmel valami történne, hiszen ez szüleim szerint is csak a saját maguk felelőssége, hogy betartják-e a szabályokat, ajánlásokat.

    Viszont továbbra is elítélem járműkategóriától függetlenül a másokat veszélyeztető vezetési stílust: az extrém gyorshajtást, az indokolatlan és meggondolatlan manővereket. De ezeknek nincs semmi köze a járványhoz, erről ugyanígy vélekedtem 1 hónappal ezelőtt is.

    Ebben a témában nincs igazság, saját igazságok vannak. Minden leírt szavam csak az én igazságom.

    DSCF7228.JPG DSCF7182.JPG DSCF7194.JPG DSCF7212.JPG
    DSCF7199.jpg
  11. Ez a nap is eljött. Egy évvel ezelőtt izgalmakkal telve indultam a Honda Dream-be, hogy átvegyem életem első és – vélhetően – utolsó újonnan vásárolt motorkerékpárját.

    Azon kevesek közé tartozom, akik pontosan tudják, hogy milyen motort keresnek a piacon. Viszonylag hosszú volt a számomra fontos kritériumok és a kevésbé lényeges, de mindenképpen elégedettséget növelő tényezők sora. Szerettem volna, ha a már meglévő 250-eshez hasonlóan az új motorom modell neve is Rebel lett volna. Szerettem volna, ha stílusra valamiféle cruiser-bobber öszvérre hajazott volna. Ragaszkodtam hozzá, hogy alacsonyan legyen az ülése, súlypontja, hogy a tömege semmiképpen ne haladja meg a 200 kg-ot. Mivel sosem vonzott a száguldás, de azért egy biztonsággal használható és jól kihasználható teljesítményű géppel képzeltem a jövőbeli utazásaimat, ezért egy 40-50 lóerő körüli motort tartottam ideálisnak a tudásomhoz és a vezetési stílusomhoz.

    Erre szembejött velem az interneten a Rebel 500.

    Szerencsémre a rendelés napján derült ki, hogy a 2019-es modellek már matt fekete színben is kaphatóak, ezért bevállaltam pár hetes csúszást, hogy álmaim motorját a hozzá és hozzám leginkább illő színben hozhassam el.

    Az meg már csak hab volt a tortán, amikor felhívtak a kereskedésből, hogy jelezzék: megvannak a papírok, és a rendszámom U..-696. Elhiszi nekem bárki, hogy 696-os rendszámot szerettem volna és úgy kaptam meg, hogy erről rajtam kívül senki nem tudott? Hihetetlen, de igaz!

    Kívánok magunknak minden további évben újabb 25.601 km-t, és Isten éltessen mindannyiunkat!


    DSCF7125.JPG DSCF7116.JPG
    NaNa, Vidék és bocsi kedveli ezt.
  12. Nekem senki ne mondja, hogy nem haladok a korral! Kicsit megkésve bár, de vasárnap vettem egy sokak által kedvelt navigációt, mely vélhetően a legolcsóbb termék a piacon a vízhatlan motoros kütyük között. Egy bajom van csak vele, hogy a rajta lévő Windows CE 6.0 operációs rendszeren meglehetősen kevés szoftver fut. Ráadásul ezen a gépen a többség által preferált iGo 8 illetve iGo Primo-t már nem forgalmazzák sehol. Szóval szükségem volna minél előbb valami megoldásra ezzel kapcsolatban.

    Addig is, míg befut az első 30 önként jelentkező kezében a programmal, tegnap becsattogtam az Ó utca elején lévő Térképkirályba, hogy beszerezzem Csehország papír alapú úthálózatát. Vásároltam itt már korábban is, a 2018-as Erdély-túrára innen szereztem be a vízhatlan Románia térképet, melyre azonnal kaptam 10% engedményt, amint a pult mögött álló eladó megtudta, hogy motorral megyek.

    Most sem történt ez másként. Amint beléptem az ajtón, megkérdeztem tőle, hogy emlékszik-e még rám. Azt válaszolta, hogy a csinos hölgyeket sosem felejti el, de én messziről kiszagolom, ha valaki füllent. Mindenesetre hosszasan elbeszélgettünk mindenféle motorozással kapcsolatos dologról, és anélkül, hogy kértem volna bárminemű olcsósítást, újfent megkaptam a térképre a 10%-os kedvezményt.

    Ha csinos motoros nő vagy, irány a Térképkirály! Ha szakállas rockerállat, akkor pedig segíts ki, kérlek egy iGo 8 szoftverrel!

    DSCF7043 V.jpg
    Ferenc, bocsi, Vidék és 1 másik tag kedveli ezt.
  13. Gondolom, nem vagyok vele egyedül, hogy figyelemmel kísérem a motorjaim mindenkori fogyasztását. Nem foglalom táblázatba az adatokat, de digitális fecniket készítek róla, hogy lássam, mennyit mentem, mennyit evett, mennyibe került. Olyasmi ez nálam, mint a reggeli széklet: senki nem kíváncsi rá, igazából én sem, értelme se sok van, de azért vetek rá egy pillantást, mielőtt elsüllyesztem a csatornák útvesztőjében.

    Idén még csak háromszor ültem motoron, ráadásul a tegnapi gurulás után a megszokottól eltérően nem tankoltam meg a járgányt, így a következő megfigyelések max. érdekességek, de semmi esetre sem számítanak tanulmánynak.

    November végén MOL 100-as benzinnel tettem el a motorokat, kereken 3 hónapig álltak az idei első kör előtt. Február 23-án 123 km-t mentem, végig visszafogott tempóval és dinamikával, mivel a tudásom is berozsdált, az aszfalt is hideg volt, ráadásul végig volt egy gyenge esőzés. A fene nagy krúzolásban a Rebel 500 fogyasztása leesett 2,7 l(!) alá, ami azért is érdekes, mert tavaly egyszer már tartottam ilyen sétatempós napot – akkor 95-öst (E5) tettem bele – aznap 2,91 litert evett százon.

    Miután a nagyobb motoromba bátran tankolhatok E10-est, így az idei első kör után bele is nyomtam az olcsóbb nedűből 3,31 litert (ez a tankom térfogatának kb. 30%-a). A márciusi második etap után (Pilis kerülés) szintén 95-össel (E10) itattam meg, ezúttal 3,69 liter ment bele, pedig 20 km-rel kevesebbet mentem, bár a száraz aszfalt miatt a vezetési stílusom már lényegében a szokásos volt. Ezzel a felhasznált üzemanyag 3,58 literre ugrott százon, ami már majdnem eléri az eddig csak pályatempónál (130-140 km/h) tapasztalt ~3,7 literes fogyasztást, pedig az utazóm a közelében nem járt ennek a sebességnek.

    A harmadik utunk a Bánki-tóhoz vezetett a 2-es főúton, szerettem volna látni, hogy jó minőségű úton, ahol emelkedők is vannak, hogyan viselkedik a motor. Észrevételek: a teljesítményben semmiféle csökkenést nem tapasztaltam, a tegnapi harmadik körnél is úgy tolt a hátsó kerék, hogy emelkedőn is röhögve gyorsult fel 130 km/h fölé.

    Összefoglalva és kihangsúlyozva, hogy a fentiek csak kezdeti észrevételek: a motorom (Rebel 500) teljesítménye nem változott az E10-es üzemanyagtól, viszont a fogyasztása nem várt mértékben megugrott. Úgyhogy a következő pár kör után majd osztok-szorzok, mert egyáltalán nem biztos, hogy az olcsóbb üzemanyaggal jobban járok anyagilag.


    DSCF7035.JPG
    bocsi és NaNa kedveli ezt.
  14. Már nagyon viszketnek a kerekeim, úgyhogy pár napja bevillant egy tavaly óta tervezett cseh-túra kezdetleges útvonala. Múlt évben csak szőr mentén foglalkoztam vele, valójában csak a koncepciót szültem meg: nagyjából a határ mentét szeretném körbemotorozni. Így az alapötletet leszámítva teljes mértékben idénre maradt a látnivalók felkutatása, szelektálása, amivel ma estére többé-kevésbé el is készültem. Sajnos/szerencsére olyan sok szép dolgot találtam, hogy ha négy naposra tervezem az utat, akkor idő szűkében nem lehet malőr sem a motorral, sem az időjárással, sem túratárssal, így egyedül vágok neki a kalandoknak.

    A kalkulált út közel 2000 km lesz (az első és negyedik napon autópályán is gyorsítok és távban is megnyomom a haladást), bár a térképen egyelőre csak a megállókat kötöttem össze. Ha lesz időm, folytatom a pontos útvonal letisztázásával, ami nálam kb. abból áll, hogy minimalizálom az eltévedés lehetőségét, ellenőrzöm az utak minőségét (bár ez utóbbi a cseheknél teljesen felesleges).

    A látnivalók között szerepelnek majd építészeti remekművek, geológiai csodák, múzeumok, kilátótorony, meg egy csomó jópofaság.


    20190488_9e9a302ce331d40bbf9e28679a15a8c8_wm.jpg 26431978694_668c4841a2_k.jpg Névtelen.jpg p881-25.jpg
    bocsi, NaNa és Vidék kedveli ezt.
  15. Pár napja megelégeltem, hogy több, mint 6 éve szinte lehetetlen bejutni a lakás „kupiszobaként” emlegetett helyiségébe, így vad szortírozásba és lomtalanításba kezdtem, hogy legalább ösvényeket vájjak az emlékek és kacatok végeláthatatlan halmai közé.

    Kb. 2 percenként találtam valami számomra értékes, érdekes dolgot, köztük az elveszettnek hitt, 1991-ben megszerzett segédmotoros kerékpár vezetői engedélyemet, amire legelső blogom végén utalást is tettem.
    https://csamclub.hu/blogbejegyzes/kezdetek.2974/#comment-29617

    Rendesen megtépázták az elemek, úgyhogy kerítek majd neki egy tokot, amiben átvészelhet még pár évtizedet.


    segédmotoros jogsi2.jpg
    ClaraSwenson, NaNa, Vidék és 1 másik tag kedveli ezt.