Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. Sziasztok!

    Van, aki innen is ismerte őt... Van, aki nem.

    Az alábbi oldalon tudtok megemlékezni róla, mint ahogy már mások is megtették:

    http://ferike.blog.hu/
  2. Miután véget ért a deréktetoválások versenye, úgy döntöttem (némi nógatásra:csa) hogy írok erről a témáról pár gondolatot, mivel a verseny alatt nem akartam senki befolyásolni. Először is köszönöm mindenkinek, aki rám szavazott. Lehet, hogy nem túl merész/különleges/egyedi a derekam, de nekem tetszik :D. És a célnak teljesen megfelel. Ez a tattoo CSAK dekorál....

    Külön köszi Nanának a nyereményekért. A pólók nagyon-nagyon tetszenek, igazi csamosnak/csajosnak érzem magam benne és a többi ajándék is lassan megérkezik. Úgyhogy hajrá csajok a következő körben!!
    Szóval az első tetkómat több mint 10 éve csináltattam a Balatonon. Hogy miért is? Azt hiszem akkor ezt nagyon vagánynak éreztem. Éppen befejeztem a főiskolát, kikerültem a nagybetűs életbe és tombolt bennem a kettősség: megfelelni a társadalmi elvárásoknak de lázadni is ellenük. Holott csak egy 4-5 centis kis pillangó volt a bokám felett, nekem mégis a "szabadságot", a szárnyalást jelentette. A következő ennek az ábrának a kibővítése volt, amikor az első virágmotívum is mellékerült. Na akkor már jöttek a kérdések: hogy fog ez a visszeres öreg lábaimon kinézni, és mi van akkor ha elegánsan kell felöltöznöm. Ezekre a válasz is megszületett: a lábam most is visszeres és 80 évesen azt hiszem már nem nagyon fog érdekelni, hogy hogy néz ki. Az eleganciáról pedig annyit, hogy jó ideig kosztüm volt a napi munkaruhám és pont beillett a tetkó egy harisnyadísznek.;)
    A következő tetoválás a derekamra került. Egyszerűen tetszett. És azt hiszem másoknak is tetszik. Bizonyos helyzetekre gondolok... :angyal: Az egyedisége csak abban rejlik, hogy én rajzoltam össze a motívumokat és nem egy kész rajz lett felvarrva...
    Az "utolsó tetoválásom kb. 2 hónapos. Így visszagondolva mindegyik 1-1 nagy "váltás" előtt született. Amikor az aktuális életemet lezárni készültem és valami újba akartam belevágni. Őt tudatosan választottam: egy lótuszvirágot ábrázol. És szeretem...És tudom, hogy változtatni akarok... És remélem hamarosan fogok is. :meghajol:
  3. Úgy indult a tegnap reggel, hogy tuti nem megyek sehova a hétvégén, mert pihentetnem kell a lábam. Végülis 2 hete volt a műtét, végig fásliban vagyok, és a heti munka nem is esett jól, fájt itt- nyilalt ott... Erre 10-kor csörög a telefon, hogy haverék mennek le Csabára, akkor megyek-e velük: szóval Battis viszi le az Intrudert, a Kicsi lekíséri a Z750-nel, én megyek az asszonnyal a kocsiban, de legalább el tudom rakni a Kawát téli álmot aludni...
    Leértünk. Süt a nap. 24 fok. A srácok a mocin. Kész vagyok, ELVESZTEM. :beteg: Láb újrakötöz és gyönyörűség kitol a garázsból. Most először ültem rá teljesen hivatalosan: hiszen a jogsi, forgalmi a zsebemben... Tudás: hát majd kiderül... Szóval a hétvégén túlestem a tűzkeresztségen azt hiszem: mentünk egy kis kört: Békéscsaba-Békés-Vésztő-Vésztőmágor-Szeghalom-Bélmegyer és haza...Nektek valszeg nem sok, de nekem az ELSŐ 100 KILOMÉTEREM! :D Mindezt a kedvenc haverjaimmal, gyönyörű időben, a saját motoromat vezetve. És élveztem minden percét. Biztos volt egy csomó minden amit nem rendesen csináltam, de annyira jó és természetes volt a nyeregben ülni... Úgyhogy amikor leszálltam róla, akkor csak annyi járt az eszembe, hogy köszönöm és hogy élhettem eddig nélküle???? :csam:
    Szegecs kedveli ezt.
  4. Szóval az egész valamikor júliusban kezdődött, amikor a moziban megnéztük a "Bakancslista" című filmet. Másnap kitaláltam, hogy én bizony motorozni akartam már réges-régen... Gondolatot tett követte, vagyis felhívtam anya barátnőjét, akiknek autósiskolájuk van és másnap már robogtam haza, mert éppen aktuális kresztanfolyam kezdődött. Sosem hittem volna, hogy 15 év aktív vezetés után elsőre sikerül nullás tesztet írnom.. :) Szóval a tanulásom és a tesztírások sajnos a hétvégékre korlátozódott, mert 220 km választott el a tanulás ominózus helyétől... De úgy gondoltam, hogy a gyakorlati vizsgát szívesebben tenném le egy vidéki kisvárosban, mint a nemnormális Budapesten... Szóval a kresz meglett és szerényen kiszámoltam, hogy augusztus végére meg kell legyen a jogsimnak is. Ennek reményében sikerült körbejárni fővárosunk "szerintem összes" kereskedését és kiválasztani, azt a típust, aminek kellőképpen keskeny a tankja (ez nem tudom miért volt fontos nekem) és nem úgy nézek ki rajta teljesen, mint majom a köszörűkövön... :) Szóval kitört a szerelem az ER6-tal. Nagy volt a bizodalmam, hogy húdegyorsan megszerzem a jogsit hozzá, csak az emberi tényezőt hagytam ki belőle...vagyis az oktatómat, aki, mint kiderült szeret nagyokat mondani és a megbeszélt időpontokat (még szabit is kitettem augusztusra :( ) sorban mondta le... Szóval majd egy hónapot csúsztam az egésszel és amikor két gyakorlós hétvége között eltelt 2 hét, hááát majdnem mindent kezdhettem előről... Na mind1, a rutin nagy nehezen meglett. Vagyis majdnem nem lett meg, de a srác benyögte, hogy majdnem a felesége lettem, így nagy nehezen átengedtek...(Ami igaz is, bár 6 évesek voltunk, amikor el akart venni). A problémám az volt, hogy sikerült salakon eldobnom a mocit és ott mellémállt a majré és nem akart leszállni a hátsó ülésről jópár hétig...Emiatt bénáztam. Úgyhogy csajok fel a fejjel, mert ha nekem is sikerült... Közben elkezdtem fenyegetni az oktatómat, hogy seggbe lesz rúgva, ha nem haladunk, mert nekem lesz egy műtétem az ősszel és előtte jogsit akarok!! Ez valószínűleg hatott, mert két hét múlva sikerül a forgalom vizsgám is. Hibapont nélkül! Szóval most itthon ülök itt-ott összeöltve, tetőtől talpig befáslizva, a jogsiigénylésem az okmányirodában, motorom otthon áll a garázsban és SÜT A NAP!!!! Szerintetek??:kész: