Csigusz82 blogja

Várható időjárás-és kedélyjelzés a következő pár napra:
Ma este már érezhetjük a hűvös finoman simogató orkánszerű szél feltámadását. Minél sötétebb lesz, annál jobban hülik le a levegő,hiszen nem süt a nap. De legyünk vidámak, éjjel összebújós-szeretgetős este vár ránk a párunkkal(kutya-cica-plüssállat) az ágyunkban. Ha egyedül vagyunk,irány a kád, egy jó forró fürdő,ne felejts el gyertyát gyújtani. Eme szintén orkánszerű jelenségangyal hatására a holnap reggel igazán mosolygósan és örömtelin kezdődik. A holnapi napon borongós picit esős napra kell számítani,ezért próbáljuk körülvenni magunkat szeretteinkkel,sokat hülyéskedni és rengeteget nevetni. A délutáni órákra, ennek hatására még a nap is kisüt. A következő napokban is törekedjünk arra, hogy ha kint még esik is az eső, ,,bent azért süssön a nap"!!!
A lényeg kedves barátaim,töltődjetek. Szíjjátok magatokba a nap utolsó igazán melengető sugarait, a soksok szeretetet és pozitív energiát, kiráduljatok és motorkázzatok,hogy a kis lelketek kibírja jövő tavaszig. Élvezzétek a pillanatok szépségeit, a nyár utolsó meleg napjait, az ősz gyönyörű színeit, a téli undi latyakot és szürkeséget.
Pusssssszi

Gondolom mindenki hallotta, áll a bál a Liszt Ferenc téren. Ami minket vendéglátósokat kva érzékenyen érint. Megértem azokat az idős embereket,akiket zavar a zaj,de ha jól tudom 20 éve működik már... Azt nem értem csak,hogy ha megszavazzák hogy este 10-kor zárjunk beeee,kiből fizetik majd a nyugdíjakat. Hiszen mi dolgozunk meg azért hogy nekik legyen,de felőlük éhen is halhatunk. Munkák százait veszik el tőlünk a mai helyzetben, és senkit nem érdekel miből is élünk majd meg. A poén az egészben,hogy napi szinten érezzük ennek a hátrányait. Már most.. Pláne amikor a felettünk lakó, nevezzük ,,hölgynek" ha valami nem tetszik,kizúdít az ablakon egy vödör vizet. Ez felháborít... Így is két helyen dolgozom,de a másik sem egyszerű!!! 1éve várunk a működési engedélyre,de persze a lakók szemétkednek. Könyörgöm mi van ittt?????? DOLGOZNI AKARUNK!!!!!! Ahelyett,hogy örülnének annak,hogy nem megyünk segélyért és élősködünk 100 gyerekkel a nyakunkon.... Lehet,hogy tényleg el kell innen menni.... Pedig milyen szép is lehetne egy békés családi idill,amit nem rág szét az anyagiasság és az a rohadt dolog,hogy nem hagynak minket élni!!!

Ha jól emlékszem, az első tetoválásom 18 éves koromban tetettem fel. Akkor persze megígértem Anyunak,hogy több nem lesz A srác már akkor mondta,fél év múlva itt leszel. Blabla gondoltam. Naná hogy igaza lett. Azóta minden évben kiegészítettük valamivel,így lett a hát is teli... Úgy gondoltam, most már tényleg elég. Hogy fogok kinézni 60 évesen? Ez tavaly volt... Most megyek megint... Csak javítgatunk,de annyi minden jár a fejemben. Nincs más hátra,mint előre!!! Kérem a következőt!!! Persze most a Páromnak szabadkozom : hidd el szívem ez lesz az utolsó(boci szemekkel nézek,majd alattomosan próbálom meggyőzni arról,hogy Neki is milyen jól állna). Úgyhogy jön a következő Tündérem,lelkem egy darabja megint látható lesz.... Vajon tényleg nem lehet abbahagyni? Addig csináljuk,amíg úgy nem nézünk ki mint egy kifestőkönyv? Ha igen,az sem baj. Kifejezzük önmagunkat és hála Istennek,ezzel nem ártunk senkinek Nem...sosenem elég...:ég:

“Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat. De azokon a napokon, mikor meglátogat, a könyvek közül előkerül egy réges-régi fénykép, a rádióban felcsendül egy évek óta nem hallott dal vagy az utcán elsuhan egy ismerős kabát.
Emlékeztet azokra az időkre, mikor még nem ismertem Őt, a hiányt. A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez. Végül megtör. Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt. Az időt lelassítja, az álmokat elkergeti, és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy. Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül… váratlanul.” (HamiaLinda)
Tudom-tudom kicsit sok az idézet... Azt hiszem,ehez nem is kell semmit fűznöm.Csak ma lelkem van.