Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. ... Józsi, hozd vissza a csavarkulcsot, mert fejbeváglak... :cool:

    De igazából nem is ezt akartam írni, hanem...
    Az jutott eszembe, hátha valaki még nem tudja: a gazdasági társaságoknak (bt, kft, kkt... stb.) idén február 1-ig bejelentési kötelezettségük van a cégbíróságok felé. Ez azt jelenti, hogy be kell jelenteni a tagok születési helyét, idejét, adószámát és a székhely (telephely, fióktelep) használatának jogcímét - amennyiben 2012. márciusa óta nem volt modosítva a társasági szerződésük. Ha volt, akkor már ezeket automatikusan megtette az ügyvéd (jó esetben). A bejelentést ugyanúgy ügyvéd csinálja, mint az egyéb módosítást, viszont nincs illeték és közzétételi díj fizetési kötelezettség - csak az ügyvédi munkadíj. Azonban egész rendes összegű bírságokat helyeztek kilátásba - nem teljesítés esetére.

    Akinek nem inge... ne hordja a más kabátját... :), csak gondoltam, lehet, hogy valaki érintett és nem tud a dologrol...

    Köszönöm a figyelmet..., megyek vissza dolgozni...
  2. Először egy kis magyarázat a címhez: RVCS = Rendkívül Veszélyes Csacska (ez én magyok :cool:) Ezt a nevet kedves Sixtee ragasztotta rám, miután elmeséltem, hogyan helytelenkedtem a belső sávban 15 km/óra sebességgel a kis 50-es robogómmal... és természetesen a rend éber motoros őre rögtön el is kapott...

    Na, vigyázzatok, mert RVCS már a garázdaság újabb fokozatára lépett: gyorshajtott!!!! Nem ám a kis robogójával, mert azt időközben fényes nappal ellopták a munkahelye elől (persze a rend éber őrei saaaajnos hiába nyomoztak szorgalmasan, nem találták meg). Szóval RVCS most a "nagymotorjával" garázdálkodik, a 250-es Hondával. Gyorshajtott a galád, mégpedig annyira, hogy 50 km/óra helyett 68-cal volt képes menni!!!! De a lényeg, hogy hol???? Van Újpest szélén egy szép, kétszer kétsávos út, az Óceánárok utca. Gondolom, így nem mond semmit a többségnek, ez az utca két forgalmas utat köt össze, de nem sokan használják, alig van forgalom, a két oldalán egy egy kiserdő-sávval. Fogalmam nincs, miért nem tettek ide 70-es táblát, de tény, hogy nincs ilyen, tehát 50 a kötelező. RVCS tehát baromira veszélyeztette mind a forgalomban résztvevőket (kb. 5 percenként 2 autó), mind az úton átkelni vágyó gyalogosokat (honnan? az erdőből?)... :heureka:
    Így hát teljesen jogos az a 30 ropi, amire a rend éber őrei megbüntették ezt a garázda "állatot"...

    (Csak zárójelben: mindennapi útvonalamon megváltozott a közlekedési rend, egy addig kétirányú utcát egyirányúsítottak. A táblát szépen betették a fa lombjai közé... az egyik oldalról, a másik oldalról kint sincs... a házak kapujánál nincs tábla, tehát, ha valaki nem ott lakik és kihajt, nem kell tudnia, hogy balra nem fordulhat... Nem egy kedélyes ordibálást, sőt balesetet is láttam mostanság ott, de oda nem telepítenek rendőrautót... ja, végül is ott nem keresnének egy fillért sem... :()
  3. Lehet, hogy műveletlen vagyok, de bevallom, nem tudom, hogy az "Anyák napja" - ami május első vasárnapja - nemzetközi-e... Ez fordult meg a fejemben, amikor ma a Google-kereső feliratát (rajta a képet) megláttam. Ugyanis egy város, munkásokkal és a magyarázat mutatja is, hogy ma a "munka ünnepe" van... Hát NEKEM NEM!!! Nekem ma anyák napja van (tudom, hogy május 1. a munka ünnepe és a megboldogult gyermekkoromban én is voltam ilyenkor majálison a Ligetben). Nekem a "munka ünnepe" egyáltalán nem ünnep, míg Anyák napja sokkal többet jelent. Nem azért, mert én is anya vagyok, hanem az én anyukám miatt..., aki sajnos fizikailag már nincs közöttünk és a virágot neki a temetőbe viszem... :(

    Viszont találtam egy verset, ami nagyon tetszik és gondoltam, megosztom veletek...

    Dsida Jenő: Hálaadás
    Köszönöm Istenem az édesanyámat!
    Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat.
    Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
    Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.
    Áldott teste, lelke csak érettem fárad,
    Köszönöm Istenem az édesanyámat!
    Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
    imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
    Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
    itt e földön senki sem szerethet jobban! –
    Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
    Istenem köszönöm az édesanyámat!
    Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,
    Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
    Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
    Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
    Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
    Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!
    Áldd meg édesanyám járását-kelését,
    Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
    Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
    Áldd meg két kezeddel az édesanyámat!
    Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
    Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!
  4. Már nyitottam róla egy topikot, de Nana szerint itt jobb helyen van, úgyhogy kiraktam. :)
    ...Megígértem, hogy jelentkezem, hát itt vagyok. Bár túl bőséges beszámolót nem tudok írni... sajnos az influenza járvány miatt a három kórházból kettőbe csak részlegesen jutottunk be..., na de kezdem az elején:
    [​IMG]
    Vasárnap délután fél 1-kor találkoztak a motoros Mikulások a Citadellán. Lehettünk kb. 30-35-en, ebből legalább tizen talpig Mikulásba öltözve, a többieken némi sapka, szarv... :) Több ismerőst is láttam a CSAM-ról, de igazi, valódi "csajok a motoron" ketten voltunk: Vik30 és én :cool:.
    A Motorblokkos szervezők nagyon becsületesen bevásároltak, két autónyi mikulás-csomagot, könyvet, játékot vittünk a gyerekeknek.

    A Tűzoltó utcai, a Heim Pál és a Madarász utcai gyermekkórházakat látogattuk meg. A Tűzoltó utcában teljes zárlat volt, oda csak négy talpig Mikulást engedtek be az ajándékokkal, de ők is csak az előcsarnokba mehettek. Mi többiek addig kint vártunk és az arra tévedő gyerekeket "ijesztgettük" :). A Heim Pál kórházba is egyszerre csak négy ember mehetett, de ott már váltogattuk egymást a különböző osztályokra más-más négyes ment ajándékot osztani, míg a Madarász utcába már mindenkit beengedtek, rájuk szabadult az egész "Mikulás-osztag".

    Megint nagyon jó volt látni a kicsi gyerekek arcát, a csodálkozást, az izgalmat, az örömöt... :) önző módon engem is feltöltött... úgyhogy ha lesz jövőre is lehetőségem, megint elmegyek.
  5. Így, a nyár végén eljött az az idő is, hogy szabadságra mentem..., sőt, nemcsak szabadságra, de igazából nyaralni is: Horvátországban voltunk egy hétig a zurammal :). Régebben évekig jártunk oda minden nyáron, sátorral, mindig máshova (a fiam nagyon élvezte), de kb. 4 éve már valahogy nem jött össze...

    Szóval most elindultunk végre és a zuram ötlete az volt, hogy vigyük az én kis fekete párduckámat is (a motorom), mert az elfér a kisbuszban hátul és ketten is tudunk vele menni. Így is történt. Az Isztriai-félszigeten vertünk tábort, Rovinj mellett, egy kempingben. Innen indultunk egy-egy nap motorral becserkészni a félszigetet. Esténként pedig Rovinjba motoroztunk be, ami egy tüneményes kis város, amolyan igazi, régi, mediterrán, olasz, szűk kis utcákkal, kiteregetett ruhákkal, tengerre nyiló teraszokkal..., teljesen beleszerettem...:)

    Szóval voltunk motorral Porecben, Novigrádban, láttuk a Limski canalban hogyan tenyésztik a feketekagylókat. Na, ez a rész jó hegyes út, szerpentinekkel, gyönyörű kilátással. A zuram döntögetett is rendesen lefelé, én meg kapaszkodtam erősen, ahogy illik. Még jó, hogy nem vagyok magasabb, így nem láttam ki a mögüle előre, nem láttam a km-órát sem. Valószínűleg ezért nem féltem. Mikor leértünk meg is kérdezte, hogy féltem-e, mert kicsit "elengedte magát" mondta és volt, hogy 140-nel gurultunk. De legalább tudom, hogy megbízható a motorom... :)
    Máskor meg délre indultunk, Pulába, aztán megnéztük a félsziget "végét", Medulint. Visszafelé a parton jöttünk és minden lehetséges kis helyre bementünk, aminek még a nevét sem tudtam megjegyezni.
    A kisvárosokba általában nem engedik be az autókat, vagy nagyon kevés helyre. Motorral, bicajjal viszont bárhova, bármikor mehetsz. Ennyi motort én életemben nem láttam... :D Robogó hegyek, kicsi nagy, közepes, öreg, fiatalabb, tök új, dobozzal, üresen, szélvédővel, anélkül, rengeteg Vespa (közel van Olaszország)..., de persze másmilyen motorok is... Direkt motor-parkolók vannak, felfestve a csíkok és táblával jelezve... nagyon tetszett, le is fotóztuk. Idősebb néni fejkendőbe, otthonkába, száguld a nagy robin..., ez arrafelé teljesen megszokott kép. Nagyobb munkahelyek előtt annyi a motor, hogy azt hittem kiárusítás van... :D (pl. egy teherkikötőben, a kerítésen belül három hosszú sorban álldogáltak türelmesen). A zuram teljesen odavolt, eleinte minden érdekesebb motort lefotózott, aztán rájött, hogy nem lesz elég a fényképező memóriája... Ami érdekes volt még nekem - és talán Paci írta Olaszországról -, hogy nem láttunk balesetet, pedig tényleg rengeteg a motor és össze-vissza közlekednek a városban, ahol csak el lehet menni, aztán megállnak, ahol eszükbe jut. Rendőr nem szól, csak az autósoknak, hogy nem lehet bemenni... :)
    Volt olyan nap, hogy vacsorára egy zacskó mirelit halacskát vettünk, hogy megsütjük. A kempingben a meleg motorblokkon nagyon hamar kiolvadtak...
    Ja és a zuram mondta, írjam le, hogy ahol valami nagyobb üzletben voltunk vásárolni, ott vannak szekrénykék, amibe beteheted addig a csomagod (mint itthon is pl. a Cora). Ott simán befért a két bukó, meg a kabátom..., itthon egy bukó sem fér a szekrénybe és valószínűleg bezárni sem lehet...

    Szóval nagyon jó kis hét volt, szerintem a motorom is jól "nyaralt". Teszek ide pár képet, ha sikerül, hogy ti is gyönyörködjetek... :D

  6. Hát, bevallom.... lebuktam..., megfogtak..., lefüleltek..., bebuktam..., elkapott... a rend becsületes, szorgalmas, szemfüles őre: a motorosrendőr!!! :boa:
    Történt, hogy Csacska ügetett hazafelé a kis robogóján a Váci út újpesti szakaszán. Délutáni, megszokott dugó, haladni nem lehet. Egyik sávból átmentem a másikba, próbálkoztam... De nem haladtam így sem, csak szinte lépésben. Egyszer csak mellémgurult egy bátor motoros rendőr a böhöm-nagy motorjával. Rámnéz bátran és aszonygya nekem: "Jó napot kívánok!" és néz közben zord tekintettel (ezt biztosan tanítják a rendőriskolában, mert mindegyik hasonlóan csinálja...) Nem is tudtam, hogy most hülyéskedik, vagy komoly. Persze, tudom, egy motoros rendőr nem hülyéskedik... folytatta is: "Mit keres a robogóval a belső sávban?" Hirtelen egy csomó válasz futott át az agyamon, pl.: elvesztettem zsebkendőmet, vagy munkát... munkát keresek, vagy keresem 20 éves önmagam..., de végül is azt sikerült kinyögnöm: "Csak átmenetileg tartózkodom itt..." De ŐŐŐT nem lehetett becsapni, rögtön kapcsolt: "Átmenetileg? és hol szeretne itt balra fordulni?" (jó sokáig nem volt rá lehetőség). Nem - mondom - jobbra fogok átközlekedni a külső sávba, de rögvest... "Úgy bizony" - mondja a rend bátor és bajszos őre - "aztán csak 40-nel ám!!!" ... és mindezt tök komolyan gondolta... "igenis!!" mondtam és mosolyogtam hozzá, had egye a fene, hogy ő ilyet nem tud (lehet, hogy nem is akart). Aztán indexeltem szépen és kisoroltam a külső sávba. Nem kellett figyelnem, hogy hánnyal megyek, mert dugó volt és 20-nál többel senki sem tudott közlekedni.

    Tulajdonképpen szerencsém volt, mert bevallom őszintén, ilyen dugóban, van, hogy a sorok között előre megyek, sőt, van, hogy a piros lámpánál is a sor elejére szoktam állni. Ráadásul a kis robim tuningolt és a 70-et simán viszi az én súlyommal. De nem ilyen helyzetben találkoztunk... Ezért aztán nem értettem, tényleg ez a legfontosabb??? Hol van a bátor rendőrbácsi, amikor a kanyarodó sávból az autó elém vág és mégiscsak egyenesen megy tovább - persze index nélkül - és satut kell nyomnom a kis robival is?? hol van a bátor rendőrbácsi, amikor kikanyarodnak elém és csak az a szerencsém, hogy a másik sávban nem jön senki és oda tudom kapni a motort? hol van a bátor rendőrbácsi, amikor a Váci úton szlalomozik az őrült a sportkocsijával, autót, motort, gyalogost veszélyeztetve?????

    Mindegy, gondolom most borzasztó büszke magára, hiszen lefülelte a rendkívül veszélyes Csacskát, aki veszélyeztetve a forgalmat, kb. 17-tel közlekedett a belső sávban legalább 15 méteren keresztül, a dugóban...
    GRATULÁLOK!!! :boa::boa:
  7. Mostanság a kisrobogómmal járok dolgozni. Erre a célra kényelmesebb, mint a nagymotor, kistáska, kis szatyor belefér az ülés alá, nem kell úgy beöltözni, felmálházni. A városban megyek, sok a lámpa, de így is max. 20 perc az út vele. Tapasztalatom szerint ezzel is gyarapszik a rutinom, mert a forgalmi helyzetek ugyanúgy adottak, mint a naggyal. Sőt, azt tanácsolom, aki igazi izgalmakra vágyik, hát motorozzon hosszabb ideig kis robogóval Budapesten..., valódi adrenalin fürdő.... :)
    De a lényeg: tegnap találkoztam vele, a motorosnak látszó nem motorossal (röviden: Bumburnyák). Bumburnyák egy nagyobb (sztem max.125-ös) robogóval volt, előttem ment, csak azt láttam, hogy olyan nagy kerekű, vékony-fajta, de rendszám is volt rajta. Kis tökhéj-bukó a buciján, régi bőrdzseki, vászonnadrág, makkoscipő (jó, a cipőjét nem figyeltem, de erre tippelek :)). Előttem nyomatta 35-40 km-es sebességgel, csak úgy lobogott a hajam, ami kilóg a bukóból... Főúton mentünk, egy kereszteződésnél megálltunk, mert az előtte menő autós lefordult. Aztán ő csak állt.... Már álltak a kereszteződés többi utcájában is, jobbról egy kisteher vezetője integetett neki, hogy menjen, ő meg visszaintegetett... közben a hátunk mögött csak nőtt a sor, dudáltak, de ő kedélyesen udvariaskodott..., nem vette észre, hogy ezzel mindenkit feltart... Mögötte álltam és kedvesen kiüvöltöttem a nyitott bukóm alól, hogy "NEKÜNK VAN ELSŐBBSÉGÜNK!!!", szerintem hallotta... Végre a kisteher megunta és befordult előttünk, na erről észbekapott Bumburnyák és elindult ő is. Vad vágtába kezdett újból egy szép hosszú, egyenes, levédett úton, legalább 35-tel tolta neki... Gondoltam, jobb lesz, ha megelőzöm, az ilyen olyan, mint a piros Suzukis öreg bácsi, kalapban - nem lehet tudni, hogy mi a következő produkciója. Gázt neki, melléérek, hoppá, erre Bumburnyák is észbe kapott, VERSENY VAN!!! és húzta a gázt vadul. Hagytam, hadd menjen, legalább rendes sebességgel haladunk végre. De nem..., visszalassult. Ahogy újból előztem volna, megint ráhúzta... ezt játszottuk az úton, amig csak egyszer be nem fordult egy utcába (persze, index nélkül, mert annyira arra figyelt, hogy meg ne előzzem).
    Hát akkor jutott eszembe, hogy EZ NEM IS MOTOROS!!!. Egy motoros nem ilyen bumurnyák. ;)
    Vagy ő volt a kivétel, aki erősíti a szabályt, miszerint a motorosok összetartanak és nem bumburnyákok. Legalábbis nekem eddig ez volt a tapasztalatom...
  8. Paci engem is hívott, hogy guruljak velük és szívesen mentem volna, de már elígérkeztem máshova... :D Pacinak is mondtam: Szátokra mentünk a gyermekotthonba, gyerekmotoroztatást hirdettek. Több motoros oldalon is fent volt, egy ismerősünk szervezte. Vittük a barátnőmet is (Szvetlana), aki egy hete szerzett jogsit, a motorja pedig, egy GS500-as pedig a mi garázsunkban várta, hogy mikor nyergeli már fel a gazdája.
    Ugyan mi hárman a férjemmel külön úton mentünk (sok kanyar, sok kátyú, kevés autó), nem a többiekkel, mert úgy gondoltuk, hogy Szvetlana még nem birja az iramot, meg figyelni a többiekre. Na jó, én sem vagyok egy Talmácsi, de egy szezon előnyöm mégis van....:)
    Útközben megálltunk a Bánki tónál oda-vissza, nagyon szép hely... és gyönyörű idő volt. Az egész út nagyon szép, erdőkön, mezőkön, kis falukon keresztül... mivel elég lassan mentünk, most tudtam nézelődni. Bevallom, én ilyenkor énekelek a bukómban... úgysem hallja senki...

    A gyermekotthont elég nehezen találtuk meg, pedig Szátok egy nagyon kis hely. Háromszor is keresztül-kasul gurultunk rajta, mire valaki helyesen útbaigazított, de időben odaértünk.

    A gyerekmotoroztatás is különleges élmény volt. Ezek kicsit sérült, állami gondozott gyerekek, mindenféle korúak... Én és Szvetlana csak segédkeztünk a fel- és leszállásnál, bukócsatolásnál, de a férjem az folyamatos "fuvarban" volt (ahogy a többi motoroztató is)... :DVolt, olyan kissrác, akit szó szerint úgy kellett leszedni, mert már három kört ment és nem akart leszállni, egyre csak kapaszkodott, hogy mééég... A bukóm is elég népszerű volt a kicsik között (a füleim miatt)... Miután már minden motornak forrdogált a vize, kaptunk ebédet, babgulyás volt, friss kenyérrel. Nagyon jó hangulat volt, mindenki mindenkivel beszélgetett, egymás motorját nézegettük, tényleg olyan volt, mintha minden motoros egy "nagy család" lenne...:D Az ottani gyerekek arca pedig leírhatatlan volt..., időnként kell ilyen élmény az embernek, hogy helyreálljon a lelke... nekem legalábbis.

    Hazafelé szintén külön úton jöttünk - fagyi a Bánki tónál.

    Aztán a nap FÉMPONTYA:
    a fiamnak ma versenye volt Tiszapalkonyon (cross) és 2. lett...:D

    Szóval ez egy jól sikerül nap volt... nekünk is... :)
  9. Nem szeretem az esőt. Gyalog sem, motoron meg aztán még úgy sem. :boa: Érdekes, pedig a gyakorlatom a forgalomban szinte csak esőben csináltam végig, meg a vizsgát is. De az valahogy más, mint amikor az embernek egyedül kell megküzdenie a forgalommal, a lámpákkal és a vizes úttal. Na jó, nem az "embernek", hanem az "asszonynak", aki ráadásul még nem is igazán tapasztalt motoros (ez én vagyok :))

    Tegnap délután úgy adódott, hogy a Hősök teréről egyedül kellett hazamennem Újpestre, motorral. Még délelőtt indultunk, amikor egész jó idő volt, közben eleredt az eső és sz..rrá áztunk - én is, az utak is, a motor is. Elindultam haza. Az egyik lámpánál pedig fékezés közben elcsúsztam. Nem mentem gyorsan, de vizes úton egyáltalán nem vagyok tapasztalt, meg talán a gumim sem olyan... fékeztem, megcsúszott a motor és eldőltem jobbra. Megijedtem, mert a jobb térdemet műtötték szalagszakadással, meg hiányzik is egy, szóval féltem, nehogy megint elszakadjon. De jó volt a gatyóm, hála a térdprotektoroknak, csak fájt az esés, kicsit bedagadt, de azt hiszem nincs más baj, mert mozog és elbír.
    Ott felálltam, lekapcsoltam a motort, rögtön jött az előttem álló autós, hogy hívjon-e mentőt. Mondtam, kösz, nem, nem kell hazavinni sem, majd megoldom. Fel tudtam állni. Jött két srác is, akik gyalog voltak, hogy segítsenek-e. Mondtam, igen, állítsák fel a motort és tolják a járdaszegélyhez. Addig én összeszedegettem, ami törött darabokat találtam (a pleximből, index). Felállították - nagy nehezen - de tolni nem tudták, sebességben volt. Eszembe jutott, de a motor mellett állva nem tudtam üresbe tenni (kezdő vagyok), mondtam, fogják a motort és feltornáztam magam rá. Üresbe tettem, arrébb gurigáztam és megpróbáltam inditani. Beindult, de iszonyú hangos hangja volt. Hát, mondom, ha már beindult és rajta ülök, úgy tűnik, működik kezem-lábam, hát hazaviszem. Így lett. Hazáig már nem történt esemény, csigatempóban és borzalmas hangerővel közlekedtem. A tükreim lobogtak, mint a zászlók (március 15-én), állítgatni kellett, mert nem láttam semmit. Persze, az eső a képembe, mert a bukón a plexit nem mertem lehajtani - kívülről az esőcseppek, belülről a pára miatt nem láttam. Először egy rendőrautó jött utánam, de valszeg megunta, mert én voltam a hangosabb (na jó, nem szirénázott), aztán meg valami "motormentő" cég autója követett, így megnyugodtam, ha szétesik útközben a mocim, csak megállnak.

    Otthon kárfelmérés: szétcsúszott alul a kipufogó cső, azért volt olyan iszonyú hangja. Letört a pleximből egy jó darab, meg a jobb első indexem. Meg a kipufogón a karcok, a tankon kis horpadás, a tükrömben eltört az anya, ezért lobogott. A nadrágom kicsit kirojtosodott és borzalmas koszos voltam, mint egy malac, mint aki ünnepit fetrengett egy szép nagy pocsolyában.

    Szóval tegnap "eső-nap" volt: esett az eső, esett Csacskamacs... Csak a jó kis túrapleximet sajnálom, a zuram szerint nem szedtem össze minden darabját, nem tudta összerakni, másikat kell venni... majd... :(
  10. Igencsak büszke vagyok magamra és ezt a jó érzést szeretném megosztani veletek is. :)
    Egy motoros társaság túrát szervezett az elmúlt szombattól szerdáig a Tisza-tóhoz. Én ugyan személyesen csak 1-2 embert ismertem közülük, őket is csak felületesen, de jó ötletnek tűnt csatlakozni. Szégyellem, de be kell vallanom, hogy a Tisza-tónál még nem jártam. Mivel a férjem egy barátjával szombat-vasárnap egy másik motoros találkozón volt, ezért mi ketten csak hétfőn mentünk a többiek után. Nekem már az út is élmény volt, hiszen Budapesttől Poroszlóig nem kevés egy ilyen "nemrégi" motorosnak, mint én. Azt elképzelhetitek, hogy néztek ki a motorok, felkötözve a sátor, matracok, hálózsákok, meg a három napi cucc. Na, meg a Csacskamacs... (még jó, hogy bográcsot nem vittünk...) Külön látványosság volt, ahol megálltunk, ahogy lekászálódtunk a motorrol, meg vissza, a cirkuszból jól ismert "gumitestű nő" sírva könyörgött volna a módszerért...
    Poroszlón a kempingben megtaláltuk a többiek sátrait, letáboroztunk. Ők már elindultak a tó körül, így egy telefonnal tájékozódtunk, hol is vannak épp, Tiszaderzsen értük utol őket, ahol egy romtemplomot néztünk meg. Majd az egész társaság (8 motor, 11 fő) útnak indult tovább Kunhegyesre. Itt helyi látványosság voltunk, mert kb. háromszor mentünk keresztül-kasul a falun, szerintem azt hitték, hogy ünnepi motoros felvonulás van, pedig csak a szélmalmot kerestük. Végül egy megkérdezett autós odavezetett bennünket (motoros felvonulás autós felvezetéssel). Nagyon érdekes volt, főképp az, ahogyan a lapátokat el lehet fordítani a malom épületén körbe, ahonnan a szél fúj. Kár, hogy zárva volt. Ezután Kiskörére gurultunk, ott megnéztük a zsilipet, majd Egerbe, egy ismerős motoros párt látogattunk meg. Ott némi pihi és vissza Poroszlóra, mert akkor már igencsak esteledett. A vacsora bográcsban főtt vaddisznó pörkölt volt, ugyan inkább "éjjeli"-re sikeredett, de fantasztikusan jól!! :jo Aznap kb. 350 km-t motoroztam. Tudom ez másnak nem olyan nagy dolog, de én még "csacska"macs vagyok... Abból is a "feketetenyerű"-fajta. A túra előtt kaptam egy kis fekete "újjatlan" bőrkesztűt, ami lemoshatatlan nyomokat hagyott... Azt mondták a többiek, majd lekopik...
    Másnap délelőtt átmotoroztunk Hortobágyra a Hídi Vásárba. Itt sem voltam még, nagyon élveztem. Délután pedig vissza Poroszlóra és kenu-túrára mentünk a tavon. Ez a tó inkább olyan volt, mint egy kis folyó, a nádasban kialakított kis utakkal, kiszélesedő tavacskákkal, rengeteg vizililiommal, kicsi levelibékákkal, kacsákkal és olyan madarakkal, amiknek a nevét sem tudom. Gyönyörű volt. Este ismét közös főzés és éjjelbe nyúló vacsora, persze némi kis ivászattal, sok ökörködéssel, nagy röhögésekkel. Közben csatlakoztak is még négyen, négy motorral. Másnap már hazafelé indultunk, de nem sietve, a Mátrán keresztül. Megnéztük Feldebrőn az altemplomot, ami Magyarországon egyedülálló és egy kis borászatot (csak néztük!!!... és vásároltunk), majd Mátrafüreden volt az ebéd, délután. Na, hát ez a Mátrai út volt az egyetlen, amit talán kihagytam volna... Megmondom őszintén, hogy én még nem élvezkedtem ezen a kanyargós, egyébként gyönyörű úton, hiszen annyira figyelnem kellett, nekem még nem megy olyan sebességgel és lazasággal a döntögetés, mint a többieknek. De végül is végigmentem és nem volt esés sem, remélem, egyszer majd élvezni is fogom... Ebéd után, tele hassal indultunk haza, még elég hosszú volt az út, már nem álltunk meg sehol.
    Ez a három nap olyan élményt szerzett nekem, amilyen már régen nem volt. Van itt a CSAM-on, az áruházban egy sisakmatrica, az van ráírva kb. "Ha nem motorozol, nem is értheted." Na, hát ez ilyen volt. Aki volt már ilyen túrán az tudja, hogy ez egy különleges érzés és rengeteg pozitiv energiával tölt fel. És persze a motorosok..., akiket lehet szidni, de mégis... ott volt kb. 10 ember, akik nem is ismertek és három napig úgy vigyáztak rám, olyan közvetlenséggel foglalkoztak velem, mint amilyet eddig csak Pacikónál tapasztaltam, a dányi CSAM-os buli résztvevőitől. :love:
    A három nap alatt kb. 650 km-t motoroztam, rengeteg szépet láttam. Kívánok mindenkinek 3 ilyen napot!!!:D
    PS. Csináltam képeket is, de az a másik gépen van, majd este felteszem őket.