Briti blogja

Ma megvolt az első hosszú utunk. Naná, hogy én is a legnagyobb szélben megyek motorozni a Párommal... ami tuti, hogy a szélben való motorozást kerülni fogom, ha nem út közben ér... borzalmas.... olyan szinten elfáradtam a koncentrálásba, hogy azt nem tudom elmondani se. Sőt 2x mákom is volt mert kanyarba úgy átdobott a szél a másik sávba, szerencse, hogy szembe semmi nem jött. Ezek azok amiket meg kell tanulni kezelni. Ismeretlen volt a jelenség motorral. Autóval k...a más szélben menni... de azt hiszem fejembe véstem a tanulságokat.

Majd volt egy körforgalom ahol későn vettem észre, hogy az autó megáll és olyat fékeztem, hogy a Párom mögöttem lesett nagyokat, mert füstölt a hátsó gumim, meg faroltam... és csúsztam jobbra - balra.... azt élveztem, bár nem tudatosan csináltam... de ez is tanulság.... Nem állunk bele satuval a hátsó fékbe... de szépen korrigáltam, kuplungot behúztam és tovább mentem szépen... ma sokat tanultam ismét... jó lenne egy olyan útszakasz ahol szinte nem jár autó és lehetne gyakorolni.

Hazafelé viszont éhesek voltunk és bementünk egy McDonald's - ba és mikor meg kellett volna állni a lábammal fékeztem szép lassan és a kormányt jobbra tekertem, hogy beálljak. Megálltam igen ám de a lábam a féken volt és jött egy szél, meg dőlt (csont jobbra tekert kormánnyal) a motor és a lábamat későn tettem le és álló helyzetbe eldőltem. Felálltam, Párom felállította a drágámat és jót nevettünk...

Remélem legközelebb szélmentes időbe fogok menni és ezekből a hibákból tanulnom kell... és azért írtam le hogy esetleg aki most kezdi az is tanuljon belőle...

"Sötét van... Csak halk csörgés hallatszik, saját levegővételed, és szíved dübörgése...szorító kényelmetlen érzés, ahogy kiegyenesedni próbálsz... nem küzdesz ellene... Előrehajolsz, fellélegzel, mélyet sóhajtasz, fény villan a szemed előtt, pillanatra elkápráztat és ujjad érintésére feldübörög a GÉP... Bal lábad alatt csattan a váltó, az ember és a hatalmas tömeg együtt lendül előre. Combod közé szorítod a vibrálva reszkető lovadat, nyugtatóan suttogsz neki, ahogy gyorsításra ösztönzöd, máris lecsitul, ott van, ahol igazán otthon érzi magát, a sebesség mámorában. Apró rezzenésekkel veszi a többi sebességet, és a fáktól szegélyezett kanyargós, fekete aszfaltcsík egyre gyorsabban gördül tova alattatok az éjszakában... Most kezdtek élni, ahogy az első kanyarhoz érve pillanatra mintha megtorpannátok, majd rázuhantok az ívre, gondolataid összesimulnak a ménnel, érzed amit ő érez, lüktető varázs, szédítő, émelyítő erő, ami öledet a nyeregbe préseli... Látod, vagyis sejted, hogy a kanyar enyhül, jobb csuklód önkéntelenül rácsavar a markolatra, táltosod ordítva szökken tovább, megvadulva győzni vágyva, maga mögé utasítva bárkit és bármit.
Mosolyogva hagyod zabolátlan csikódat tombolni, csak olykor fogod vissza, vigyázva rá. Ez a Ti harcotok. De nem egymás ellen, hanem egymás oldalán..."