Különben dühbe jövünk

Néhány éve még bosszankodtam azon, hogy párom nem hajlandó végignézni velem egyetlen filmet sem, amiben kettőnél több szereplő van, és legalább az egyik közülük nem Bud Spencer. Később kompromisszumot kötöttünk: nézhetek művészfilmeket meg trillert, de ha közös mozizásra vágyom - néhány nagyon ritka kivételtől eltekintve - Bud Spencer valamelyik filmje kerül a DVD-be.

​

Gondolom az ehhez hasonló kompromisszumoknak is köszönhető, hogy idén nyáron (8 év után) feleség lettem. A nászúton eljutottunk Nápoly környékére is, ahol anno, 1929. október 31-én Carlo Pedersoli, a későbbi gyorsúszó, és vizilabda európa-bajnok született. Elő is került a budos (nem büdös, az csak később lett) póló, és akitől csak tudtunk, Bud Spencer felől érdeklődtünk.

Nagyon meglepődtünk, hogy szállásadónkon kívül senki nem ismerte a nem csak filmjeiről híres napoletánót. Sem művészneve, sem polgári neve hallatára nem sikerült egy "ja, aha, tudom" választ kicsikarnunk.

Ugyanígy jártunk Traniban is. A Baritól mindössze negyven kilométerre fekvő város Bud Spencer expedíciónk következő állomása volt. A Zsoldoskatona című rendkívüli alkotás főszereplője Mariano da Trani származik innen, így ha már erre jártunk, meg kellett nézni szülőhazáját.

Habár a történet valós eseményeken alapul, a városban nyomát sem találtuk a nagy Marianonak. Érdeklődésünkre, hogy ismerik-e őt vagy legalább Bud Spencert, ismét csak vállvonogatás volt a válasz.

Ki érti ezt? Lehet, hogy a kommunizmusban csak a keleti blokknak tudták eladni a két jóbarát, Bud Spencer és Terence Hill filmjeit? Vagy Olaszországban is igaz, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában?

Pedig ez a szimpatikus, kedves figura, aki tele van jósággal, humorral, igazán megérdemli, hogy legalább a születésnapján megemlékezzünk róla. Különben dühbe jövünk.

​