Blogbejegyzések megtekintése ebben a kategóriában: Utcán Sikló - Harley-Davidson Street Glide 2006 - Page 3

... másodszor már nem is tiltakoztam, csak hagytam, hogy megtörténjenek a dolgok. Nem mondom, hogy jó volt, elsőre állítólag sosem jó, másodszorra meg már kezdi megszokni az ember. Az biztos, hogy örök emlék marad.

​

Az elsőről azért nem készült kép, mert még ellenálltam, és próbáltam megtartani a motort 45 fokos szögben egy sóderes, emelkedőn, ahonnan balra kellett volna kanyarodnom, ha nem jön hirtelen egy kocsi jobbról, és fékezés közben bele nem döccenek egy 5 cm mély csatornafedélbe.

Reménykedtem, hogy onnan még van visszaút, vagy hogy a férjem odajön, és segít egyenesbe állítani. Ő úgy látta, hogy megbirkózom vele, aztán amikor feladtam és szépen lefektettem a bal oldalára, az étterem vendégei jöttek segíteni és ők állították fel.

Másodszorra a jobb oldalára tettem le. Akkor már nem ellenkeztem, amikor éreztem, hogy a gravitáció úgyis erősebb, szépen leszálltam, és lőttem néhány képet. Ez egyébként már egy másik étterem előtt volt kb. 20 kilométerrel később. Itt azok a motorosok is megcsodálhatták a technikámat, akik az előzőről lemaradtak.

A többieknek pedig álljon itt néma mementóként ez a kép. Hihetetlen, hogy milyen rossz fekve látni egy motort, még akkor is, ha tudom, hogy senki nem sérült meg, és mindenki nagyon jól szórakozott, aki látta, és valószínűleg még fognak is pár évig, akárhányszor eszükbe jutok.

A hosszú, hideg tél után igazi felüdülés volt, hogy az elmúlt hétvégén közel 20 fok volt a hőmérséklet, és még a szél sem fújt. Igazi kiránduló idő - így aztán motorozás helyett a gyerekekkel kirándultunk.

​

(Erről is van videó, ha valakit érdekel szombaton itt voltunk, vasárnap meg itt. )

Volt egy kis remény, hogy majd vasárnap gurulok egyet, de végül későn értünk haza, hulla fáradt is voltam, szóval kimaradt a hétvégi szezonnyitány.

Bár erre a hétre végig esőt mutatott a telefonom, megfogadtam, hogy ha netán mégis sütne a nap, akkor hétfőn, amikor a gyerekek oviban vannak, megyek egyet a Siklóval. Szerencsém volt. 17 C° az azért elég baráti motorozáshoz.

Az indulás nem ment olyan gördülékenyen, mint amire számítottam... kicsit kiakasztott, hogy a téli tárolás miatt a garázsban egész halom cucc nőtte körbe a motoromat a robogótól a bicikliken keresztül az olajradiátorig. Volt ott mindenféle doboz, lakat több is, amiknek a kulcsáról fogalmam sem volt, meg ásó-kapa-nagyharang - ja, nagyharang az nem volt.

​

Mire elindultam már háromszor levert a víz és olyan idegállapotban voltam, hogy inkább el se indultam volna... Ráadásul késő is lett, úgyhogy sietnem kellett vissza a gyerekekért az oviba. Fel sem öltöztem rendesen, így a kabát nyaka egész úton lobogott és csapkodta az arcomat...

Mindegy, megcsináltam, megnyitottam az idei szezont. Ennél már csak jobb túrák jöhetnek.

Te merre gurultál hétvégén?

Miután kedden totálisan felbosszantottam magam azon, hogy 22 fokban kocsival indultam el Törökbálintra úgy, hogy mindössze egy cipőért mentem - ergo nem kellet bevásárolnom, gyereket hurcibálnom stb. - fogtam magam, és délután motorral indultam el a nőgyógyászhoz Dunakeszire. Az is megvan egy negyvenes oda-vissza, azért már érdemes előtolni a motort. Az már más kérdés, hogy milyen már a rendelőben kicsomagolni magam a motoros cuccból...

​

Már beöltözve indítottam a motort, mikor hívott az asszisztens, hogy a doktor úr még a műtőben van, úgyhogy menjek inkább két hét múlva.

Először kézenfekvőnek tűnt, hogy elszálljon az agyam, és elkezdjek törni-zúzni dühömben, de a második gondolatom az volt, hogy úgyis el kell mennem árúért Óbudára, hát akkor megyek oda motorral. Az is egy jó negyven kilométer.

Útközben - úgy fél úton - eszembe jutott, hogy viszont bögréket kell elhoznom, és arra nem biztos , hogy a motor (főleg nem a Harley) a legmegfelelőbb szállítási mód. Magától is irdatlanul rázkódik, de ha belemegyek egy kátyúba, ripityára töröm a csuprokat.

Szóval gondoltam egyet, és a Megyeri hídról nem balra, hanem jobbra fordultam, és úgy döntöttem, elmegyek Dobogókőre. Úgyis évtizedek óta hallgatom, hogy mindenki (mármint az ilyen kocamotorosok, mint amilyen én lettem az utóbbi időben) oda jár motorozni hétköznap délutánonként, én meg még sosem voltam így céltalanul ott.

(Na jó, egyszer, amikor a Honda Shadowm először összeállt, mentem vele oda egy kanyart. Akkor derült ki, hogy praktikus lenne rá egy első sárvédő is, mikor hazafelé elkapott az eső, ami sárvédő nélkül nem olyan vidám nyitott bukósisakban. )

Tanulságos volt. Borzasztó szar a Dobogókőre vezető út, és nem olyan meleg már az aszfalt, mint nyáron. A fények is furák, sokkal alacsonyabban van a nap, és nagyon tud vakítani, mikor kibukkan a fák közül. Igazi kezdőnek éreztem magam, úgyhogy nyugodtan gurulgattam az előttem cammogó kocsik után, de azért így is szuper volt.

Felértem, kerestem egy WC-t, aztán csináltam egy képet (nem szelfit, és nem a WC-ben) aztán elindultam vissza.

Végül még a bögrékért is elugrottam, mert szerencsére az esőruhám a nyeregtáskában volt, és így jól ki tudtam támasztani őket, hogy ne rázkódjanak.

A vége 102 kilométer lett háztól-házig, és a lelkem is megnyugodott, hogy az utolsó meleg, napsütéses, őszi napokból azért még sikerült kanyarítanom egy szeletet.

Rájöttem, én vagyok az, akit @xta mindig fikáz, hogy valahányszor motorra ülök, rögtön írok is róla. De most mit csináljak, ha mostanában olyan ritkán sikerül motorra ülni, hogy rögtön történik valami említésre méltó?

​

Most például csak annyi történt, hogy meguntam, hogy állandóan a család szolgálatába állítom magam, és azért járok mindenhova kocsival, mert folyton vásárolok, hurcolom a cuccokat egyik helyről a másikra, és ezek persze akkorák, hogy nem férnek be a motorba. Vagy gyerekek, akiket még nem lehet motoron vinni. Meg amúgy is kettő van. Tényleg, kellene egy oldalkocsi.

Szóval elhatároztam, hogy ezúttal csak elugrom áruért Óbudára, és utána, ha még marad egy kis időm, elgurulok mondjuk Szentendre fele vagy Dobogókőre... olyat például már évtizedek óta nem csináltam.

A hatalmas terv már ott megbukott, hogy nem tudtam kitolni a motort a garázsból, mert teljesen lapos volt az első kereke. Gyorsan felfújtam, és felkerekedtem arra a hatalmas túrára, ami egészen a Schirger Gumiszervizbe vezetett, ami maximum másfél kilométerre van tőlünk, vagy még annyira sem.

Amúgy ide járunk a motorokkal, és anno rendszeresen jártam pl. a Sakállal, mert ahogy telt-múlt az idő, elkezdett hámlani a króm a felniről, és folyton kiszúrta a belsőmet...

​

Na most meg az történt, hogy a Siklónak eloxidálódott a felnije, és ahol tartania kellene a levegőt, ott szépen kiszivárgott a gumi pereménél. Két hete nem ültem rajta, akkor viszont felfújtam... és lehet, hogy pont ez volt a baj Schirger Peti szerint, mert akkor megmozgattam a gumit a felnin, és így tudott később az állás alatt kiszökni a levegő.

​

De most ezt a hibát szerencsére elhárította, a felnit lecsiszolta és lefújta. Amikor a hátsó kerék állapotáról érdeklődtem, csak annyit mondott, hogy ő azt most biztos nem szedi szét csak azért, hogy megnézze, viszont még ki fogja bírni a következő gumicseréig - ezzel arra utalt, hogy a gumim már 6 éves, és megérett a cserére, még ha a minta szinte újnak is látszik rajta.

​

Szóval így jártam. A szerviz után gyorsan elszáguldottam Óbudára, és még vissza is értem a kislányomért a bölcsibe, a nagyobbat meg hazavitte a csoporttársa apukája.

Ennyit a hatalmas túraterveimről egyenlőre.

Beletelt vagy két hétbe, mire sikerült kikeverednem a 22-es csapdájából. Végre a héten elintéztem a Sikló papírjait, és ismét van műszakim, és kötelező biztosításom is (bár az még nincs befizetve, csak megrendelve). A dolog szépséghibája, hogy a férjem lett az üzembentartó.

​

Az új forgalmit az aszódi okmányirodában intézem (minden ilyesmit ott szoktunk, mert ott mindig kevesen vannak), így még @ekime6 -tal is sikerült összefutni.

Hogy mi lesz a vége, még nem tudom. Várom a biztosító meg az alkusz állásfoglalását, és a megoldási javaslatokat.

Úgy volt ugyanis, hogy csütörtökön csak azért hazajöttünk hamarabb a nyaralásból, mert délután 4-re be volt jelentve vizsgázni a motorom. Mivel nem én vittem volna, hanem a férjem, mondta, hogy írjak meghatalmazást. Míg én bekapcsoltam a gépet, és gyorsan firkantottam valamit, ő előkészítette a forgalmit.

​

- Hol a biztosítás? - kérdezte kisvártatva.

Én néztem rá ártatlan boci szemekkel... minden járművünk forgalmijában benne van a biztosítási csekk vagy a befizetés igazolására szolgáló zöld cetli.

Elkezdtem keresgélni. Mondjuk ez önmagában is elég kilátástalan feladat, bár elsőre a Street Glide mappájában kezdtem nyomozni, ahol a biztosítási szerződések meg az eredetigazolás is van. Mivel találtam egy KÖBÉ-s szerződést, felmentem a KÖBE oldalára. Ott semmi re nem jutottam a szerződésszámmal, ezért felhívtam őket.

Az ügyintéző közölte, hogy ez a szerződés, amit 2011-ben (amikor megvettem) kötöttem a motorra fel lett mondva 2013-ban, amikor kötöttem egy másikat (igen, szokott ilyen lenni, hogy az átkötésnél jobban járunk anyagilag), de azt meg 2014 februárban felmondtam.

Ez mondjuk abszolút nem tűnik logikusnak, hogy fél évvel a szerződés megkötése után miért mondtam volna fel... ők azt mondták, hogy nem személyesen mondtam fel, hanem alkuszon keresztül. Az meg akkor csak a Netrisk lehet - gondoltam magamban.

Szóval felhívtam a Netrisket is. Negyed óra várakozás után felvették, és közölték, hogy később visszahívnak. Kb. 2 óra múlva sikerült beszélnem egy kedves ügyintéző hölggyel, aki végignézte az összes levelezést, majd közölte, hogy ő is úgy látja, hogy van itt valami hiba, 2014 februárjában fel lett mondva a szerződésem, és nem kötöttem újat.

Az érdekesség a dologban az, hogy 2015-ben levizsgázott a motorom, tehát akkor még talán volt valami igazolás a biztosításról. Az, hogy nincs befizetve, azért nem tűnt fel, mert szerződéskötéskor csoportos beszedést választottam fizetési módnak.

Mivel már csütörtök este volt, a hölgy mondta, hogy nem valószínű, hogy pénteken választ kapok a kérdésemre, hogy hogy lehet, hogy nincs biztosítás a motoromon.

Ha valóban kiderül, hogy nincs biztosításom 2014 óta, nagyon hálás lehetek a sorsnak, hogy azóta nem történt semmi baleset a motorommal, mert azt nagyon megszívtam volna.

A hosszas dilemmázás eredménye az lett, hogy végül ezen a héten meglett az új markolatom. Hogy milyen, arról majd egy kicsit később részletesen is írok.

​

Mondjuk nem átrtott volna már a Női Motoros Nap előtt elintézni az idei első motormosást... mentségemre legyen mondva, hogy a motor orral befele, letakarva áll a garázsban, és fel sem merült bennem, hogy ősszel koszosan raktam el. Pedig de. Mikor észrevettem a hatalmas dögöket a szélvédőn, már késő volt.

​

Szóval az Open Road Fest sajtótájékoztatója előtt felszereltem az új Road King ülésem, utána pedig hazafele meglátogattam a mosót is.

Úgy gondoltam, hogy a Harley-Davidson Bázison majd egy kevésbé feltűnő helyre parkolok, hogy ne kelljen a koszos motorom miatt szégyenketznem az újságírók előtt, erre beirányítottak közvetlenül a bejárat mellé. Aztán az egyik eladót hosszasan kellett győzködnöm, hogy az én motorom nem is mattfekete (sajnos), hanem metálszürke. Még egyszer ki kellett vinnem a motorhoz, hogy elhiggye.

Szóval ideje volt a nagymosásnak.

(És újra rá kellett jönnöm, hogy nem véletlenül raktam ezt a vékony ülést a motorra. Nekem egyszerűen ez a kényelmes. A hímzett ülés meg marad irodadísz a Csajokamotoron.hu szerkesztőségében. Nem sok esélyt látok ugyanis rá, hogy jön egy vevő, akinek egy csam-logós, rózsaszín kockás, egyedi touring ülésre van épp szüksége 2007 előtti Harley-Davidsonhoz. De ha tudsz ilyet, szólj!)

Ilyenkor tavasszal tényleg hihetetlen, hogy valami motoros cucc egy hét alatt elkészül. Nekem most szerencsém volt, ezek szerint, ugyanis ma már el is hozhattam az áthúzott ülésem. Szerintem szép lett. Jó lenne mihamarabb kipróbálni.

​

Köszi a szép és gyors munkát Dudás Zolinak Csömörön.

Ja, mert azt elfelejtettem megmutatni, hogy egyébként így nézett ki az ülés, amit az ebayn rendeltem nagyon olcsón:

​

Az ülés egyébként vadi újnak nézett ki, csak valami kedves ember összevagdosta. De úgy, hogy a bőr alatti fólia is sértetlen maradt.

Úgy gondoltam, a régi ülésem bőrével át lehet húzni, úgyhogy azt is elvittem Dudinak, de ő azt mondta, hogy az annyira régi, és ki is van száradva, hogy inkább új bőrre cserélte a középső összevagdalt részt. Végülis igaza volt. Mondjuk ő a szakember.

​

A héten megérkezett az ülésem a Street Glidehoz, amit 2 éve rendeltem az ebay-n. Mivel jóval drágább lett volna, ha egyenesen Magyarországra rendelem, egy kint dolgozó baráthoz kértem a szállítást, mondván, hogy ő úgyis jön-megy, majd valahogy hazahozza. És igazam is lett.

​

Végülis jobb későn, mint soha - tartja a mondás. Jó is kétévente egy kis izgalom, meg megint az újdonság varázsa, amikor majd áthúzva ismét egy vékonyabb gyeregben motorozhatok.

Már hetek óta tervezem, hogy előveszem végre a motort, de két gyerek mellett nem egyszerű olyan időpontot találni (mint régen), hogy csak úgy felülök, és megyek amerre az út visz. Ráadásul az időjárás sem volt túl kegyes mostanában, és az év első motorozását sem nem szélviharban, sem nem zivatarban képzeltem el.

​

De közben fogy az idő. Már kevesebb, mint egy hét van a 11. Nemzetközi Női Motoros Napig, és semmiképp sem szeretnék úgy odamenni a vezetéstechnikai tréningre, hogy csaknem fél év után először tolom elő a motort a garázsból.

Ez a mostani hosszú hétvége mindenképp esélyes volt egy motorozásra, de nem ígértek most sem motoros időt. Aztán ma reggel felkeltem, és megláttam, hogy süt a nap. A hőmérő is 10 fok fölötti hőmérsékletet mutatott már, úgyhogy elhatároztam, hogy most van itt az alkalom.

Az öteletemet sikerült átvinni a családon is, úgyhogy felöltöztem motorosba (ez is mindig izgalmas így szezon elején - ki tudja, minden rámjön-e), aztán gumit fújtam, és a motor fél év állás után is első gombnyomásra indult.

Annyira vagány voltam, hogy elmotoroztam az Aldiba vásárolni...

(...ami persze külön posztot megérne, hogy mennyire praktikus bevásárolni motorral.)

Ez a hét még mindig a féklámpám jegyében telt. A jó hír az, hogy úgy tűnik, újra működik. Kiderült, hogy a hátsó féklámpa kapcsolója volt rossz.

​

A rossz hír, hogy a folyamatos világítás miatt olyan hő keletkezett, hogy megolvadt a hátsó lámpabura és (nem tudom, mennyire jól látható a képen), de behorpadt a teteje és az eleje is.

Szerencsére ez az apró hiba nem befolyásolja a motorozás élményét.

Ui. A szervizben kiderült, hogy a felnire fordítva volt felszerelve a gumi... a gumi futásiránya jó volt, csak a féktárcsák voltak fordítva, így derült ki a turpisság. Most az is jó.

Azért kicsit bosszantó, hogy miközben szeptemberben ilyen szuper idő van és szeretnék motorozni, a motorom ismét visszatért a szervizbe. Sajnálom, papírkutya vagyok, nem merek elindulni féklámpa nélkül.

​

De legalább odáig motoroztam egy jót.

Gondolom senki másnak nem okozott lelki megrázkódtatást a motorom dudája - pontosabban kürtje - eddig... Én voltam az egyetlen, aki már az első alkalommal is hidegrázást kapott tőle. És nem csak a kinézetétől, hanem a hangjától is, ami leginkább egy hajókürtéhez hasonlított, de kb olyan hatékonysággal, mintha egy jó hangosat leheltem volna.

Ezen a héten végre elérkezett a pillanat, hogy a hajókürtöt normális, egyszerű dudára cseréljem. Ilyen lett:

​

Ha valaki még nem látta volna, ilyen volt:

​

A sztorihoz még annyi hozzá tartozik, hogy azért vittem szervizbe a motort, mert a féklámpám folyamatosan égett. Pénteken végre hazahoztuk. A baj csak az, hogy a féklámpa egy relécsere és a féklámpa kapcsoló megbuherálása után most is folyamatosan ég... szóval gondolom jövő héten megy megint vissza. Ezek szerint nem volt elég a buherálás, ki kell cserélni a kapcsolót.

A következő aktuális projekt egy új markolat lesz, ami szintén 2011 óta csípi a szemem, de most már annyira szétrohadt rajta a gumi, hogy állandóan fekete a tenyerem tőle... ideje lesz végre lecserélni azt is. Már elkezdtem nézegetni a lehetőségeket az interneten.

Amikor a csam szülinapi vezetéstechnikai tréning volt, az uram tett egy epés megjegyzést, miután hazaértem, hogy tán már túl sok lesz a tréningezésből, mert ahogy nézte, ahogy elmentem itthonról, végig fékeztem. Pedig az utcánk teljesen egyenes.

​

Mondjuk az nem tűnt túl reálisnak, hogy valóban úgy motoroznék, hogy közben folyamatosan nyomom a féket (hogy húzom, az meg még kevésbé), inkább arra gondoltam, hogy esetleg beragadt, és elkezdtem odafigyelni, hogy mindig visszarángassam a kart fékezés után.

Aztán amikor tegnap a 10-es úton majdnem belém szállt egy sportverda hátulról, elgondolkodtam, hogy mi lehetett az oka. A benzinkútnál, ahol találkoztunk Bömcivel, megnéztük a lámpáimat, és a hátsó féklámpám folyamatosan égett. (Ezúton is elnézését kérem az autósnak, bár nem egy tök üres úton satuztam be váratlanul, hanem a zsúfolt úton előttem az egész kocsisor megállt.)

Mivel nem az égőnek van baja, ahogy azt először gondoltuk, hanem valószínűleg a kapcsoló ment tönkre - tehát helyben nem tudtuk javítani - elég félelmetes volt egész nap úgy motorozni, hogy a mögöttem jövő nem látja, hogy fékezek.

Végül szerencsésen megúsztam, és motoroztam végre egy jót. Ennyi izgalom meg kell... Most mehet megint a Sikló a javítóba.