Blogbejegyzések megtekintése ebben a kategóriában: 52/2017

A héten már minden a karácsonyról szólt. Készülődtünk és vártuk a Jézuskát... a gyerekek persze jobban, mint mi. Még egy kis esély is megvillant arra, hogy fehér lesz az ünnep, de aztán mégsem. Kár. De legalább hógolyóztunk egyet a kertben.

​

A héten még nincs ovi, szóval nem ígérem, hogy nagyon aktív leszek itt... így is elcsúsztam két nappal a heti bloggal, és most is csak azért van egy kis időm, mert épp alszanak.

Most meg várjuk együtt a szilvesztert... megy valaki szilveszterkor motorozni?

A héten betegeskedtünk... folytatódott a dögrovás, úgyhogy semmi érdemlegesről nem tudok beszámolni. Készülünk az ünnepekre és gyógyulunk. Szerintem ez a kép volt a legviccesebb ezen a héten.

​

A héten mézeskalács készült. Most, hogy visszanéztem, két héttel korábban, mint tavaly, pedig ennyire nem állok jól amúgy a karácsonyi készülődéssel.

​

Mondjuk a mézeskalács készítés inkább a gyerekek lefoglalására jó, amire nagy szükség van, amikor már egy hete itthon vannak betegen. Most viszont van még két hetem ezek szerint, hogy szerezzek új kiszúrókat, mert így legalább az is kiderült, hogy a motoros kollekcióból immár csak egy darab maradt, és a többi is megcsappant a sok gyurmázástól.

Ja, míg el nem felejtem: a tavalyi receptet nem találtam, de a pinterestről mentettem egy újat, ami nagyon jól sikerült. Gyors is, és nem kemény, nem kell napokig állnia, rögtön ehető, és most még több nap után sem száradt ki. Sajnos az eredeti receptet nem tudom linkelni, szóval ide másolom a cetlimről:

300 g finomliszt
50 g rétesliszt
150 g akácméz (termelői) ez kb. 3 evőkanálnyi jól megmerítve, púposan
100 g porcukor
1-2 teáskanál porkakaó - elhagyható, de szebb színe lesz vele
1 teáskanál szódabikarbóna (nem púpos)
60 g vaj vagy zsír (margarin nem jó)
1 tojás + 1 sárgája
1/2 kávéskanál őrölt fahéj
1/2 kávéskanál őrölt szegfűszeg
csipet őrölt gyömbér - elhagyható
Esetleg kevés hideg víz

A sütőt 180 fokra begyújtjuk, egy-két sütőlemezre vagy tepsire sütőpapírt vágunk. A liszteket, kakaót, porcukrot, szódabikarbónát és a fűszereket alaposan elkeverjük. A vajat meglágyítjuk, belekeverjük a lisztbe, elmorzsoljuk. A mézet kézmelegnél valamivel jobban felmelegítjük (kb. 50-60 fok), hozzákeverjük a lisztes keverékhez. Beleadjuk a tojást és a sárgáját, majd fakanállal alaposan elkeverjük-dagasztjuk. Ha nem állna össze, pár csepp vízzel segíthetjük.
Hagyjuk hűlni 5-10 percig. Ezután szilikonos sütőlapra borítjuk. 3 részletben dolgozunk vele tovább. 3-5 mm vastagra nyújtjuk, kiszaggatjuk, és az előkészített sütőlemezre tesszük őket. Nagyon pici lisztet szórhatunk alá és fölé, de nem mindig szükséges.

Díszítéshez pedig ezt ajánlották, de ezt még nem tudtam kipróbálni:

120-150 g porcukor, 1 tojásfehérje

Az 1 tojásfehérjéből egy kis tálban nagyon kemény habot verünk, ez 5-6 perc is lehet, vagy még több is. (Olyan kemény legyen, hogy késsel ki tudj vágni a habból egy darabot.) Egy evőkanál porcukrot adjunk hozzá, és mixeljük el vele, ezután még két részletben adjuk hozzá a többi cukrot is, folytonos habverés mellett. Előfordulhat, hogy nem kell az összes (150 g) porcukor. Egyszer csak jó lesz. Fényes, sűrű, tartós hab. Ezt nylonzacskóba töltjük, a sarkán nagyon ici-pici lyukat vágunk, tetejét összecsavarjuk. Ezzel írókázhatunk. A díszített kalácsokat száradásig hagyjuk az asztalon. Pár óra alatt megszilárdul a díszítés. Ezután tegyük fémdobozba.

Úgy 10 évvel ezelőttig, ha motorhangot hallottunk az utcáról, akkor 98%-ban biztosak lehettünk, hogy hozzánk jött valaki. A Harley-k hangjára a kutyáink már akkor a kapuhoz rohantak, amikor mi még nem is hallottuk őket.

​

Azóta sok minden változott. A haverok is elkoptak, az utcánk is sokkal forgalmasabb lett, és motorosok is többen járnak erre, úgyhogy már leszoktunk róla, hogy minden motorhangra nyissuk a kaput.

Azért amikor december 1-én este 6 körül motordübörgés hallatszik az utcáról, és nem megy tovább, akkor elkezdünk gondolkodni. Például azon, hogy milyen autónak van még ilyen hangja a Bogáron kívül.

Aztán az uram rám szólt, hogy "nyisd már ki, nézd meg mi az!" - érted, nem is azt, hogy ki jöhetett hozzánk, hiszen -2 fok van, tél, meg majdnem éjszaka, hanem milyen jármű az, ami úgy tűnik, épp itt robbant le a házunk előtt.

​

A meglepetésünk őszinte volt, amikor a kapuban két mirelit motorost láttunk meg. Mivel az unszolásunkra csak nemrég cserélték le a Hondákat Harley-ra, megígérték, hogy az első útjuk az új motorokkal hozzánk vezet majd. Az mondjuk tök érthető, hogy nem bírták kivárni a tavaszt...

​

Általában nem vagyok az a rózsaszínes típus, de mégis szeretem ezt az élénk magentát... szerintem tök jól kiegészíti pl. a feketét úgy, hogy még nem túlzás... már ha ugye az ember nem viszi túlzásba, mert azért könnyű átesni a ló túloldalára.

​

Ezek a pink gerberák egy sima nagy bevásárlás eredményei. Annyira szép volt a színük, hogy nem bírtam őket ott hagyni. Egyébként meg amúgy is megérdemlem. Hát nem? Hát de.

A csamos cuccok meg rákívánkoztak a képre. Ha még nincs ilyen pólód, az áruházunkban megrendelheted őket!

Nemcsak a hőmérséklet kevesebb 7 foknál, ami téli gumi nélkül már nem kimondottam biztonságos, hanem az időjárás is olyan nyálkás, nyúlós, ködös, hogy egy kicsit sem csábít a motorozásra.

​

Habár a motorok ugyanott, és nagyjából ugyanúgy töltik a telet, mint a nyarat (ez azt is jelenti, hogy ha netán hirtelen 20 fok lenne, bármikor elő tudjuk venni őket), folyamatosan töltjük az aksikat a csepptöltőkkel, így tuti, hogy tavasszal pöcc-röff elindulnak majd, ahogy korábban is mindig.

Ezt a hétvégét itthon töltöttük, betegeskedtünk, és amúgy is rossz időt mondtak. Mondjuk az idő annyira nem volt rossz végül, úgyhogy szombaton még kimerészkedtünk a kertbe, behordtuk a virágokat meg felkerült a kocsira a téli gumi is.

​

A téli hangulathoz a sütés is hozzá tartozik, úgyhogy a sütőtök mellett süti is készült a kb. 2 éve megvásárolt, de azóta még soha nem használt kuglóf formában.

Bár keresgéltem a neten jó receptet, végül maradtam a jól bevált, megszokott banános piskóta receptnél, azt tuningoltam fel kandírozott gyümölcsökkel meg narancshéjjal. Nagy sikere volt.

Mondjuk így utólag belegondolva csinálhattam volna motoros sütőformában, és akkor járgánykuglóf lenne a neve.

(A járványkuglóf nevet Cziráki Viktortól kölcsönöztem. Mikor Regölybe jártunk, mindig azt sütött az anyukája, pedig ott senki nem volt beteg.)

A múlt héten visszaállítottuk az órát, úgyhogy ez a hét arról szólt, hogy megszokjuk, hogy megszokjuk, hogy még korábban sötétedik. Az estéket már nem lehet a kertben eltölteni, így maradnak a benti elfoglaltságok. Előkerült a gyurma, a ceruzák meg a festék, úgyhogy én is együtt művészkedek a gyerekekkel. Vagy inkább ők velem...

​

Kezdetleges próbálkozás, és befejezni sem sikerült egy este alatt, de majd valamikor arra is sor kerül.

Ez a hét az öt éves szülinap jegyében telt, és mindent elkövettünk, hogy elsőszülöttünk jól szórakozzon. Persze mindeközben mi sem unatkoztunk

​

Próbáltam visszagondolni, de szerintem sosem történt még olyan, hogy kaszkadőr-bemutatót pénzért néztem volna meg. Pedig láttam már jó néhányat életemben. Nem csak autók voltak, hanem Mike Boy is fellépett motoros kaszkadőrként.

A show borzasztó hangos volt, de a zimankó ellenére is mindenki nagyon élvezte.

Miután kedden totálisan felbosszantottam magam azon, hogy 22 fokban kocsival indultam el Törökbálintra úgy, hogy mindössze egy cipőért mentem - ergo nem kellet bevásárolnom, gyereket hurcibálnom stb. - fogtam magam, és délután motorral indultam el a nőgyógyászhoz Dunakeszire. Az is megvan egy negyvenes oda-vissza, azért már érdemes előtolni a motort. Az már más kérdés, hogy milyen már a rendelőben kicsomagolni magam a motoros cuccból...

​

Már beöltözve indítottam a motort, mikor hívott az asszisztens, hogy a doktor úr még a műtőben van, úgyhogy menjek inkább két hét múlva.

Először kézenfekvőnek tűnt, hogy elszálljon az agyam, és elkezdjek törni-zúzni dühömben, de a második gondolatom az volt, hogy úgyis el kell mennem árúért Óbudára, hát akkor megyek oda motorral. Az is egy jó negyven kilométer.

Útközben - úgy fél úton - eszembe jutott, hogy viszont bögréket kell elhoznom, és arra nem biztos , hogy a motor (főleg nem a Harley) a legmegfelelőbb szállítási mód. Magától is irdatlanul rázkódik, de ha belemegyek egy kátyúba, ripityára töröm a csuprokat.

Szóval gondoltam egyet, és a Megyeri hídról nem balra, hanem jobbra fordultam, és úgy döntöttem, elmegyek Dobogókőre. Úgyis évtizedek óta hallgatom, hogy mindenki (mármint az ilyen kocamotorosok, mint amilyen én lettem az utóbbi időben) oda jár motorozni hétköznap délutánonként, én meg még sosem voltam így céltalanul ott.

(Na jó, egyszer, amikor a Honda Shadowm először összeállt, mentem vele oda egy kanyart. Akkor derült ki, hogy praktikus lenne rá egy első sárvédő is, mikor hazafelé elkapott az eső, ami sárvédő nélkül nem olyan vidám nyitott bukósisakban. )

Tanulságos volt. Borzasztó szar a Dobogókőre vezető út, és nem olyan meleg már az aszfalt, mint nyáron. A fények is furák, sokkal alacsonyabban van a nap, és nagyon tud vakítani, mikor kibukkan a fák közül. Igazi kezdőnek éreztem magam, úgyhogy nyugodtan gurulgattam az előttem cammogó kocsik után, de azért így is szuper volt.

Felértem, kerestem egy WC-t, aztán csináltam egy képet (nem szelfit, és nem a WC-ben) aztán elindultam vissza.

Végül még a bögrékért is elugrottam, mert szerencsére az esőruhám a nyeregtáskában volt, és így jól ki tudtam támasztani őket, hogy ne rázkódjanak.

A vége 102 kilométer lett háztól-házig, és a lelkem is megnyugodott, hogy az utolsó meleg, napsütéses, őszi napokból azért még sikerült kanyarítanom egy szeletet.

Nagyon szép őszi hétvégénk volt. Akár motorozni is lehetett volna, de ugye vannak ezek a gyerekek... kicsik még, hogy vigyük őket motorral, és túl sokan vannak, hogy csak úgy ott hagyjuk őket valakinél.

De ez persze nem panaszkodás. Gyönyörű őszi idő volt, kirándultunk, csónakáztunk, gesztenyét sütöttünk együtt.

​

Ahogy néhány hete nekem is sikerült a saját kertünkben bőrig ázni, ezen a hétvégén a vendégeink sem úszták meg ezt a kalandot. A különbség csak annyi, hogy most nem volt 30 fok, csak 15.

​

Így aztán Cimbinek három számmal nagyobb kölcsön kabátban és hasonlóan méretes sisakban kellett haza motoroznia. A saját cucca meg még mindig itt szárad nálunk.

Annak ellenére, hogy ma már beköszöntött a rocktóber, a héten még remek motoros időnk volt. Remélem, még kitart egy jó ideig!

​

A héten elmaradt a szerdára betervezett rövid motorozás az eső miatt. Áttettük a következő hétre, most még 20 fok körül ígérnek napközben. Nehéz lesz megszokni, hogy beszorulunk a lakásba, ahogy jön a hideg.

​

Amikor kisüt a nap egy pillanatra, akkor így nyomul a kisebbik a kertben. Szemből tisztára, mint Ace Ventura, csak nem engedte magát lefényképezni.

Negyven még gombócból is sok, nemhogy évből. Úgy meg végkép rengeteg lehet, amikor valaki ennyit él együtt házasságban. (Mi még messze vagyunk tőle, még csak nyolcnál tartunk, bár bruttóban 16 is megvan.)

Tegnap az ünnepelt "ifjú pár" ezt a tortát kapta még a többi mellé égetett cukorból.

​

Minden tiszteletem az övék, és még legalább ennyit kívánok nekik!