Megtört szív Megtört szívem küszködve dobban… Kattog és koppan… Gyullad és lobban… De megfagy azon nyomban… Mintha nem lenne miért éljen… Fájjon és féljen… Könnyezve kérjen… De ne kapjon mégsem… Helyéről majdnem kiszakad… Elönti bánat, harag… Szökik és szalad… De mégis bennem marad… Bennem zakatol, de egyedül vagyok… Mély magányban hagyott… Vetett és dobott… Megtört szív: ez vagyok. "Minden hazugság, amit csak mondasz, akár kicsi, akár nagy, repedést okoz a kapcsolatunkon. Nagyon kicsi repedést, olyan kicsit, hogy nem is lehet látni, és ezek a hazugságok... tönkre teszik az életemet. Néha úgy eléd állnék és ordítanám "Fáj amit velem művelsz! Mikor veszed már észre?!" "Az a baj, hogy még mindig szeretem. Csillapíthatatlanul szeretem. Hiába tagadom, még mindig szeretem.. és azt látom rajta hogy Ő is szeret, úgy néz rám mintha az életét el sem tudná képzelni nélkülem.. És itt jön az a szó amit gyűlölök: DE.. De Neki már van valakije.. de Őrá nem úgy néz.. vele nem úgy beszél, mégis vele van...ezzel okozza nekem a legnagyobb fájdalmat.. és én szenvedek míg élek.. csendben.. mosolyogva... amíg megtört szívem végleg darabokra nem hullik"
