Nekem 23 évesen, egyetem negyed és ötöd év között született meg a fiam. Nagyon fiatalok voltunk, emlékszem, hogy mikor pozitív lett a teszt, először körbetáncoltam a szobát örömömben, majd leültem és zokogtam kétségbeesésemben. Aztán úgy döntöttem, engedek az első érzésnek, nem hagyom eluralkodni az utóbbit... rájöttem, hogy nem kell félni, szépen lassan, ahogy teltek a hónapok, úgy értem meg én is a feladathoz, és mikor megérkezett, már egy anya fogadta, nem egy fruska Életem legnagyobb ajándéka
A gyerkőc apjával már évek óta külön vagyunk, esetében sikeresen alkalmaztam anno lapátot Egyébként szombaton lesz az esküvője Szegény már kezdi sejteni, hogy mire adja a fejét Épp pár napja mondta a telóba, hogy ha "nincs nő, nincs sírás"
Én még inkább 20 vagyok mint 30, de a Drága már ahhoz jár igencsak közel. Nyilván én sem most akarnám azt a gyereket és az is nyilvánvaló, hogy a minimális egzisztencia szükséges, csak a magas, túl sok nem. De az elmúlt évek alatt egy szikrát sem változott ezen a téren, miért tenné meg az elkövetkezendőkben? Mindegy, egyelőre nem aktuális a dolog. De ha azzá válna és még mindig ez a helyzet akkor nem tudom mi lesz...
Igen megragadt a gyerekkorban, de különbözőekben Imádja a meséket, a japán képregényeket, meg a motorokat/autókat, a lövöldözős szgépes játkokat, minden gyerekes dolog 18+-os változatát
Ha azt várod, hogy kinője... lehet a gyerekkel azért lenne neki jobb, mert lenne kivel játszani, és lenne alibije hogy a gyerek miatt... Bár ez jelentősen felveti a kérdést, hogy akarsz-e egy óriáscsecsemőt és egy gyereket is egyszerre.
Észrevettétek, hogy lassan ebből a topikból is "mindek kell gyerek..." topik lesz? Elég élhetetlenek a fiúk, úgy tűnik
Szerintem meg ebből a topic-ból is az látszik,hogy ti vagytok a problémásabbak,mi köszönjük szépen jót mulatunk
Tudtam, hogy nagy a szád, de hogy ekkora... Küldöm a macskám, neki van vagy 4 pár. A variációk kimeríthetetlen tárháza