Ma láttam a Pannóniámat ! Egészen jól egyben van,de lesz mit dolgozni így is rajta. Először is a félig összedölt vályogsufni bejáratát kell kiásnom,hogy ki tudjam tolni a Drágát. 33 000 Km van benne és ha minden igaz,akkor 1965-ös. 250 köbcentis.Lehetséges hogy ez egy P10-es? Vagy T5-ös? Annyira izgatott vagyok,hogy nem fogok tudni aludni
Ez a 500-as Panner ugye,ami indult és jó eredményt is ért el akkoriban valami nyüstölős (endurance) vaersenyen ?
jájjáj, megint bebizonyosodik, milyen kicsi a világ én meg még a saját anyám mellett is képes lennék elmenni... Miután ezt a felvételt találtam két napig gondolkodtam, hogy milyen ismerős a srác... Persze, hogy ismerős, még dumálgattam is vele pár éve és van egy sörözős meghívásom is... Ilyet elfelejteni.. Amúgy isaszegi (-ha jól emlékszem...) így Nógrád megyében lerobbanni nem olyan jó poén...
Na de ez is "sufnituning", 250es Pannónia motorokból építették kisebb-nagyobb átalakításokkal és mindenféle szedett-vedett alkatrészekkel...(pl Puch karburátorral) Gondolom itt is az volt a fő gond, mint mindig, hogy nem volt pénz és nem kaptak támogatást a fejlesztésekre, a kísérletezésekre. Abból gazdálkodtak, ami volt. Pedig ígéretesen haladt a gyár, lettek volna ötletek, de elavult mondhatni kőkorszaki berendezésekkel nem tudtak csodát tenni... Mennyi ilyen krosszmotor készült? Nem találtam infot.
2008ban két paksi fiatalember Treszl Gábor, és Magyar Zoltán óriási vállalkozásba fogott. Oldalkocsis Pannóniájukkal eljutni a Pekingi Olimpiára! 24000Km-es négy hónapos túra oda-vissza! Túrabeszámolók, képek a http://www.pannoniaexpedicio.hu oldalon.
Danuvia Motorkerékpár régen és ma Budapesten nagyjából a 30-as évektől beszélhetünk motorkerékpárgyártásról. A Danuvia márka története 1954-ben indult azzal, hogy a Danuvia fegyver és lőszergyár megkapta álcázásként a Csepel 125 gyártási dokumentációját illetve a gyártási feladatokat. A gyártás zuglóban vette kezdetét 1955-ben. Remek álca volt ez a fegyvergyártás leplezésére még akkor is, ha az nyílt titok volt. A Danuvia a Duna latin nevéből kapta a nevét. A folyó 208 kilométer hosszan köt össze országokat, barátságokat és embereket. A Nagy Lajos Király úton a gyár még ma is megtalálható, a márkanév még ott van az épület falán, de az arra járó motorokért dobbanó szívű honpolgár szomorúan veheti észre, hogy a gyárcsarnok ma már csak irodaként működik. A tervrajzok értelmezése és néhány többé-kevésbé sikeres próbálkozás után az első valódi tömeggyártás 1958-ban kezdődött. A Csepel 125 ezután egy valódi sikertörténet főszereplője lett. A motorkerékpár 125 köbcentiméteres volt, 54x54 cm volt a furata és a lökete. Körülbelül 6-7 lóerőt teljesített, amit a későbbiek folyamán 8 lóerőre sikerült feltornázni. Az alumíniumöntvényből készült blokk abban az időben egy igen korszerű technika volt. Ezt a motortípust 1966-ig szerelték össze. Az évek alatt a teljesítményt megnövelték és előállítottak egy enduro típust is. Hasonlóan a Pannónia P21-hez, elsősorban nyugati piacra szánták, ebből sem sikerült túl sokat exportálni, de az egész világon ismertté vált a motor. Az exportálásra gyártott darabok fehér színűek voltak és ma már sokat érnek a gyűjtők szemében. Érdekes, hogy nem különültek el a gyártósorról leguruló típusok, leginkább a festésben és a színezésben nyilvánult meg a motor felszereltsége. Kezdetben a vörös, majd a fekete piros csíkozással, végül pedig a „Danuvia White”, a tőkés exportra szánt kivitel. A 125-ös Csepel, melyet megkapott a gyár, a Danuvia mérnökei által esett át különféle alakításokon. A két - kerékpárokhoz hasonló - nyeregülést alakították át egy hosszabb szivacsülésre, mely kényelmes két személyes motorozást és túra-motorkerékpár élményt biztosított. Ebből a hosszú üléses változatból készült a legtöbb darabszám. A fehér változat felfelé álló kipufogót és a maga idejében modernnek számító szögletes motorblokkot kapott a később Pannóniáknál is sikerrel alkalmazott hűtőborda-elrendezéssel. A KGST országaiban kapható volt a Csepel, henger űrtartalma miatt alacsony teljesítményű kategóriában, de 8 lóerejével elérte a 85km/h sebességet is. Illetve a később gyártott verseny-sorozat a 125-ös kategóriában rekordnak számító 125km/h sebességet is. 1958-ban elkészült a motorkerékpár Cross változata is, melynek a motorteljesítménye 12LE volt. Hegyi felfutókon és cross versenyeken ért el nagy sikereket. 2003-ig nem is nagyon hallhattunk a márkáról. 1993-ban egy lelkes amatőr „megszállott” levédte a Danuvia márkanevet és annak újjáélesztésével foglalatoskodik. Maga mellé tudott gyűjteni egy lelkes tervezőgárdát, hogy ezt a legendás motorkerékpárt újra az országutakon láthassuk. Nagyon sokan retro divatban élünk és ez a csapat úgy gondolta, hogy újraindítja a magyar motorkerékpárgyártást a divat kielégítésére. A prototípus elkészítését nem sietik el, de a munkálatok megtekinthetők a www.danuvia.hu honlapon is. A Danuvia Motors Hungary tulajdonosa szerint akár fél éven belül is elkészülhet a motor és onnantól már rövid az út a sorozatgyártásig. Már megvan a motorblokk, a váz, a kipufogó és a lengéscsillapító. A csapat nagyon hasznos tagja Talmácsi Gábor, aki saját versenytapasztalatai alapján tudott ötleteket adni a mérnököknek a tervezéshez. Ezen ötletek alapján módosították a motor súlyelosztását, a motorblokk elhelyezkedését és a váz geometriáját. Az összeszerelés alatt álló prototípus az Adriatica névre hallgat, mely egy valódi sportgép képét juttatja majd eszünkbe. A honlapon közölt képek alapján feltűnik, hogy ez egy V2-es motorral szerelt gép lesz. Ezen kívül készül egy Naked változat is ugyanebből a szériából. A Blackfire széria fekete színt kap az előzetes tervek szerint, a tank alatt pedig 200LE-s motor fog dübörögni. A tulajdonos társaság megszerezte a tököli repülőtér főépületét, megy egy 4400 négyzetméteres épületegyüttes és a hozzá tartozó közel egy hektáros területet. Reméljük, a Danuvia ismét méltó magyar motorkerékpárgyártást ad a világnak. Czettner Sándor