Utolsó előtti pillanat

Kaptam egy e-mail, benne egy pdf csatolmányt. Hm, elég sötét dolgokról ír, amolyan összeesküvéselmélet-féle, de hát azt már régóta tudjuk, hogy a történelmet a gazdagok írják, és a televíziózás korában a tömeges agymosás rendkívül jól működik....

Utolsó előtti pillanat?

A főiskolán ez volt az utolsó évben egyik felvehető fakultatív tárgy neve. Az egyik showman típusú tanár tartotta, akármilyen órát is tartott, azt mondtuk, megyünk a Horváth Doki Show-ra. Filozófiát és civilizációtörit tanított az ember. Az első óráján féltünk hogy szigorúan bealvós-száraz kötelező tárgyakról lesz szó, aztán kiderült egész élvezetesen okít. Talán túlságosan is lazán néha, volt olyan, hogy a dupla órás nagyelőadó ebédszünetében átugrott a közeli Kaiser nevű jobbfajta búfelejtőbe bedobni két felest, ahogy ő mondta "ezzel acélozza a torkát, hogy mindenki jól hallja". Néhányan kiakadtak a szabadszájú fogalmazásaitól a leszboszi költőkről és a filozófusok szexuális életéről, de az öreg olyan dumát nyomott, hogy általában vad vigyor kísérte az óráit és élénk eszmecsere. Villámgyorsan megtanulta a diákjai nevét, fene tudja hogyan és még 3 év múlva is emlékezett arra hogy mikor mit írtunk... Rettentő agyasnak találtuk. Nem fellengzős bölcsésztudálékoskodást nyomott, hanem az élet dolgait vitte bele a filozófiába. Mindig azt mondta: "Kollégák, az élet egy nagy filozófia, állandóan kérdések merülnek fel amire válaszolni kell, döntések sorozatából áll az egész. A filozófia pedig arra tanít, hogy előre gondolkozzanak, használják a fejüket, hogy átlássák a következményeket... "A filozófia órát érdekessé tudta tenni, a civilizációtörit meg gyakorlatilag azért tartotta harmadikban, hogy aki értékeli azt a sajátos agykatasztrófát ami dőlt belőle, az biztos hogy felvegye ezt az egzotikus nevű tárgyat tőle. A dolog részemről több szempontból is vonzó volt (két kredit az átlagos egyhez képest), bírtam a fonalvezetését és a vizsgáin is jóindulatú volt. Kaptam tőle egy ötöst egyszert azért, mert Antigónéről
azt mondtam, hogy az se több mint a mostani lóarcúbrazil sorozatok: vérfertőzés,dráma,hatalom, vinnyogás, cirkusz, csak akkor nem Izaura tévésorozaton sopánkodtak a népek, hanem egy színdarabon, mert nem volt más. Kikerekedett a szeme, aztán azt mondta, ez a újszerű megközelítés megér egy ötöst. A középiskolai "sánta Valibanya" becenévre hallgató magyartanárunk ezért akkora karót vágott be anno, hogy kilógott a naplóból és az utána következő években én ugyan hiába pedáloztam... szóval az öreg gyökeresen másként gondolkozott.

Ez az utolsó előtti pillanat óra viszont szerintem titokban róla szólt. Mintha el lett volna keseredve, és bennünk/rajtunk kereste volna a megoldást, a választ a kérdésére. A kisöreg év elején feltett egy kérdést, hogy: a mi civilizációnk az utolsó előtti pillanatban van-e? Írjunk erről 20-25 oldalast ha akarjuk, a félévi zh helyett. Megírjuk, hát hogyne írnánk meg, lelkesedtünk... Aztán elkezdett főni a fejünk, mégis mire gondolt? Gazdaságilag, politikailag, tudománytörténet, civtöri, vagy mégis mi izgathatja? Semmilyen csapásirányt nem adott, most az egyszer. Megismételte: azt válaszolják meg kollégák, hogy a mi civilizációnk az utolsó pillanatban van-e? A maguk véleményére vagyok kíváncsi, nem ollózhatnak az internetről. Aztán elővett mindenféle háborúkat és hatalmi játszmákat, környezeti katasztrófákat és éghajlatváltozást, aztán népességszabályozás, az atomkori családmodell jött sorba, beszélt a gazdasági bérgyilkosoktól(tőle hallottam először a kifejezést), emberek csippeléséről és sok olyan dologról, amiről csak évekkel később hallottam ismét, és azokat is összeesküvés-elméletek szintjén. Ahogy ezekről a dolgokról beszélt, elkeseredettnek tűnt... Majd megismételte: maguk szerint is ez az utolsó előtti pillanata a mi szabad civilizációnknak? Ha van ötletük hogy lehet megállítani, írják meg azt is...

No ebből kollektíven azt a következtetést vontuk le, hogy valami civilizációtörténeti kérdést tett fel, hogy ennyire agresszív háborúskodós gazdasági taposós az emberi faj, vagy mifene, és ilyesmikről kéne írnunk...

Írtuk mindenfélét. Az internetről ollózott dolgozatokat rutinosan visszadobta (tudta az összes forrást, felsorolta), azzal a szöveggel, hogy a maguk véleményére vagyok kíváncsi, nem a sablondumákra. Kifejezetten a mi magánvéleményünkre volt kíváncsi, az egyik srác világvégét vízionált (a fiú csak hülyeségből írta meg 23 oldalban), és azt legnagyobb döbbenetünkre mint további lehetséges forgatókönyvként jellemezte, és adott rá egy négyest. De négyesnél jobbat senki nem kapott, akármiféle megközelítésben is írtuk le a témát, volt aki a pozitív végkifejlet írt megoldásként az alternatív erőforrásokkal. Ő se kapott jobbat négyesnél, hiába váltotta meg papíron a világot.

A kisöreg szigorúan számon tartotta a dolgozatokat. Mivel levelezősök voltunk, 4 alkalommal találkoztunk abban a félévben, és tudta ki mikor mit adott le, a szünetben pedig átnyálazta a dolgozatokat és a következő órán rövid szóbeli elemzést és értékelést adott a végeredményekre. Időnként jellemezte a dolgozatból sugárzó világnézetet egy-két vidámabb/komorabb megjegyzéssel. Aztán az egyik kis szótlanabb csöndesebb lány elkezdett a harmadik alkalmon fészkelődni, hogy vajon az ő dolgozatát mikor fogja elemezni, mert ő ugyan csak 10 oldalt írt és már leadta mikor, és biztosan ebből így kampó lesz ha nem szól vissza a tanár...
Horváth Doki kiszúrta az első sorban fészkelődőt, és annyit mondott neki, a maga dolgozata a következő alkalommal kerül sorra, hiába adta be az elsők között. Ne aggódjon kollegina, elég az az oldalszám, a lényeg benne van. A kislány bátortalanul bólogatott. Az egyik legfiatalabb és legcsöndesebb volt köztünk. A sok melózó, huszas-harmincsas levelezős közé bekavarodott egy 19 éves, aki valami okból a nappalira nem jutott be.

Ötöst kapott. Az egyetlent. A lány a CSALÁD fogalmáról írt. Szívhez szólóan, példaként egy pici családról írt amelyik végtelenül összetartó volt. A civilizáció építőköve. Azt írta a lány, hogy amíg a családok összetartanak és működik a klasszikus szeretet, addig a civilizációnknak van reménye, hiába bármiféle gazdasági nagyhatalom agyament törekvése...