Motorkárpitozás és az oldtimerek

Eljő a pillanat, amikor már kezd összállni a lovacska, időnént már nyerítget is egy picit, ezért aztán jön a vad elhatározás, hogy akkor legyen fullos a kicsike, legyen rajta új üléshuzat, szép, friss, illatos, csacsiragyi!
Keressünk motorkárpitozót!
Irány a net, kulcsszó beír, google kiköp egy csomót. Nekikezdek a bogarászásnak, majd nekiállok felhívni a szakembereket. Első körben egy hólyaggal sikerül beszélni, mond egy olyan árat és olyan hangvétellel, amitől helyből nekifutás nélkül csendesen röhögök magamban egyet és lerakom a telefont. Mint a sztárallűrös alkoholista kőműves, amelyik a hasasan rakott falat húszcentis vakolással próbálja kiegyenesíteni...már előre magyarázza a bizonyítványt, hogy mi miért olyan drága és miért is lesz kb másfél-két hét az elkészítése a dolognak... Biztos nagyon szőkének hangzik a hangom, hogy megpróbál hülyének nézni, de az is lehet, hogy csak ő maga szimplán az. A következő hang, enyhén borízű, inkább hagyjuk, még azt is tönkreteszi ami egyben van...Aztán a harmadik hangvétel már normális szabású, igaz Gödöllőn van, de a szakibácsinak nincsenek sztárallűrjei, és még barátságos is, árban is normális, időben is elfogadható. No, fussunk neki, nézzük meg mit tud az öreg. Imádom az öreg szakidanikat, rendszerint valami titkos kincset tartanak eldugva a műhelyükben ami azt várja, hogy felfedezzék.
így is lett. Odavittem az ülést, alul enyhén rozsdás, felül enyhén szakadt verzióban, aztán jól megnézegették a fiaival, majd megmondták mennyiben fog ez fájni. Mondtam ok, az még belefér a 29 éves jószág költségvetésébe, fussunk neki és csináljátok. Az öregnek ekkor felcsillant a szeme és rákérdezett, ha már nekem ilyen öreg lovacskám van és így foglalkozom vele, biztos értékelni fogom azt amit ő a garázsában tartogat szépen letakarva... Nocsak, micsoda mutogatós bácsi van itt... És elvonszolt a garázs irányába, ahol négy vagy öt 30-40 éves csodamasina lapult szép gondosan letakarva. Fantasztikusan szépen felújított motorjai vannak a bácsinak, egy 70-es évekből származó Pannónia, egy Jawa és még nem tudom micsodák (hülye vagyok az alfanumerikus dolgokat megyjegyezni), a fényezés, a krómozás, az alkatrészek, minden a helyén, mintha most jött volna ki a gyárból. Hát... odáig voltam meg vissza! Megsimogattam a lovacskákat, beszélgettünk az újászületésükről, majd amikor már teljesen elolvadtam, szépen kirugdaltak a garázsból és hazaküldtek. Néhány nap múlva érte mentem az új huzatos ülésnek. Nagyon szépen megcsinálták, még a fém részeket is látkenték feketére, most úgy néz ki mint újkorában.

Jajj, lovacska, már csak egy jeladón múlik a nyár...