Minden kezdet nehéz

Hát, nem is tudom, hogy hol kezdjem. Mivel ez lesz az első blog bejegyzésem, így ne várjatok túl sokat tőle
Mivel Németországban élek, dolgozom, ezért mikor úgy határoztam, hogy végre nem csak benzintyúk leszek, hanem végre átvenném a stafétabotot alaposan megpróbáltam körbejárni a motoros jogsi témát. Azt már az elején 100 %-ban tudtam, hogy Magyarországon szeretném letenni a jogsit. Ennek pénzügyi és nyelvi előnyei is voltak.Idén februárban kezdtem el az egészet. Szerencsére iskolát nem nagyon kellett keresgélnem. Hisz motoros ismerőseim kb 90%-át ugyanaz az oktató tanította. Így nem volt kérdés, hogy kinél is fogok tanulni. Aki esetleg dunaújvárosi vagy környéki és még nincs jogsija, de szeretne akkor szívesen megírom neki az oktató elérhetőségét. Csak jó szavakkal tudom illetni. Lehetőségeihez képest igazodik a tanulóhoz és szó szerint mindent megpróbál megtenni annak érdekében, hogy sikeres vizsgát tegyél. Nah de ez itt nem a reklám helye . Szóval rövid telefonos értekezés után megbeszéltük milyen papírokra lesz szüksége és hogy fog ez az egész zajlani. Mivel autóra már van jogsim így ki tudtam játszani a kresztanfolyamra való bejárást. Nah meg amúgy se tudtam volna 1400 km-ről bejárni heti x alkalommal. Viszont mivel januárban kresz módosítás volt így beszereztem Lacitól(oktató) egy könyvet, ami mindenféle módosítást tartalmazott. Így márciusban hazautaztunk(párommal) és már le is voltam jelentve kresz vizsgára. Tökre bennem volt a para, hogy nem lesz meg....és hát elég hülyén venné ki magát hogy nap mint nap közlekedem és esetleg megbukok kreszen. De szerencsére nem így lettA sikeres vizsga után visszautaztunk a németekhez és hát erőt gyűjtöttem. Beszereztem egy Simsont. Mivel még sose vezettem semmilyen motort még csak robogót sem. Szerencsém van, mert párom szintén motoros és nagy segítségemre volt. Mindenképp leszögezném, hogy aki még nem ült motoron(mint sofőr) és motorozni szeretne mindenképp üljön fel először valami kis köbcentis, rendes váltós röcsögére, mert MEGÉRI! Sose akartam Simsont, mert hát milyen már...öreg és ronda és stb stb.(Persze erről változott a véleményem azóta ) A szívem inkább egy aprilia rs50-es vagy egy tzr vagy valami hasonló kis köbcentis sport motor felé húzott. De felesleges lett volna belefordítani a több pénzt, hisz rövid időn belül úgyis lecseréli az ember(szerintem). Szóval a Simsonnal megpróbáltam megtanulni 8-asban motorozni, váltani, gyorsítani, hirtelen fékezni és egy ívben megfordulni. És higgyétek el először nem volt egyszerű még 4 méter széles úton se a megfordulás. Aztán párom kitalálta hogy töltsük le a NKH-tól a rutinvizsga pályát, tegyük ki a bójákat és tanuljam meg a pályákat, hogy amikor oda kerül a sor hogy fel kell ülni egy sokkal nagyobb, nehezebb és nem utolsó sorban erősebb motorra, akkor ne kelljen még azzal is foglalkoznom hogy: hoppáá hoppáá...oké hogy a váltás megy de hogy is van a pálya?? Amint megtudtam, hogy mikor lesz a három hetes hosszú szabim, jeleztem az oktatónak hogy irasson már be rutin vizsgára(így látatlanban). Így is lett. Persze bennem felerősödött a para, hogy tuti nem fog sikerülni. Július 3-án(szombaton) végül hazaindultunk. A vizsgám pedig 12-én(hétfőn) volt. Végülis volt egy hetem mindenre. Az oktató javára legyen írva hogy szinte napi szinten foglalkozott velem több órát. Szóval kemény menet volt. Mindezt sajnálatos módon sikerült megspékelnünk, mivel július 8-án(csütörtökön) balesetet szenvedtünk...természetesen motorral.


Balcsiról jöttünk hazafelé amikor is egy éles lankás balos kanyarban egy szemből érkező "kedves" Schumacher imitátor nem tudta úgy bevenni a kanyart ahogy azt ő szerette volna, és átsodródott a mi sávunkba. Párom természetesen feljebbkapta a mocit, nehogy szembe találkozzunk az autóval de sajna utána már nem volt lehetőség visszatérni a helyes ívre így kiegyenesítettük a kanyart! Út mellett kb 2 méteres árok 2 méteres fűvel. Ez volt a mi szerencsénk. Így a füvön csúsztunk valamennyit és a nagy fű viszonylag hamar 15-20 méter megfogott minket. Szerencsénkre legyen írva az is hogy motoros csizma és protektoros dzseki volt rajtunk. Rajtam hosszú farmernadrág páromon rövidgatyó(kicsit megzúzta a térdéd de se nem égett se nem volt mély a seb) De akkor megfogadtuk(mégegyszer) hogy nem érdekel ha 60 fok is van..minimum egy hosszúnadrág és természetesen motoros csizma és protektoros kabát! A poén az hogy az autós meg sem állt, Ő biztos úgy volt vele tuti elfértünk! Amég az árok szélén vártunk az oktatómra aki eljött értünk utánfutóval SENKI nem állt meg nekünk!!!! Pedig jól látható volt hogy két motoros ruciban öltöztetett egyén ül/sétál az árokparton! Nekem a bal lábam zúzódott a páromnak pedig kétoldali bokatörése volt(van), szintén a bal lábán. Még így is hogy a csizma full protektoros jó márka. Sajna a blokk és a föld közé szorult a lába. Viszont ha nem lett volna csizmája, tuti elhagyja a lábfejét, mert későbbi szemrevételezés alá került a csizma és hát picit lejött a talpa!! Akkora ütést kapott! De még mindig jobban jártunk így, minthogy frontálisan ütközzünk egy autóval. Nekem ezen a napon lett volna még egy kis rutinpálya gyakorlásom. Hát mondanom sem kell, hogy nem volt egyszerű ezek után felülni a mocira, de felültem(jah ekkor még nem voltunk kórházba). Szóval karikáztam kettőt. Semmi nem sikerült, remegtem mint a kocsonya. Jobbnak láttam megállni mielőtt nagyobb baj lesz. Irány kórház, röntgen stb stb. A csizmát egyikőnk sem vette le egészen a kórházig. És erre most felhívnám mindenki figyelmét, tényleg nem hülyeség hogy ha érzed hogy fáj ne vedd le a csizmát, bukót akármit..mert nagyobb bajt csinálsz mint gondolod. Mivel páromnak teljesen szét volt a bokája és nem vette le a csizmát így a csizma gipszként összetartotta neki, így nem kellett műteni, mert nem mozdult el!
Én a hét többi részén nem tudtam menni gyakorolni, mivel fájt a lábam meg meg is volt dagadva(Nem fért bele a csizmába...higgyétek el...PRÓBÁLTAM) Aztán eljött a vizsga napja. Oktató reggel felhív hogy mi lesz. Én megpróbáltam a csizmám...BELEFÉRTEM mondom neki: MEGYEK VIZSGÁZNI! mosolyog majd jelzi hogy akkor előtte még kimegyünk picit gyakorolni. Jó volt újra felülni a motorra immáron remegés nélkül...és a vizsga is sikerült.
Számomra a legnehezebb feladat a motor 8-as alakban való tolása volt, mivel a pálya lejtett és emelkedett is és ehhez még pici bokafájdalom is társult.
A vizsgabiztos egy idős bácsika volt. És jó érzés volt hogy nem tett különbséget férfi és nő között. Tőlem ugyanazokat várta el mint vizsgázó kollégámtól(Ernőtől). A műszaki részt is simán vettem, bár ennél a szakasznál fél füllel és fél szemmel már az éppen vizsgázó kollégát figyelte a biztos. A vizsgán természetsen hosszúnaciba, hosszúszárú cipőbe, dzsekibe és bukóban kellett megjelenni.(36 fok) Az oktatóm hozzáfűzte, hogy ha csinálom a pályákat ne felejtsem el lecsukni a pleximet, mert kötelező. Bennem akkora volt a vizsgadrukk(reggel kávét sem mertem inni....ha értitek mire gondolok)Szóval elfelejtettem lecsukni..és csak az utolsó feladatnál esett le hogy nyitva hagytam, de akkor már feleslegesnek tartottam lecsukni...gondoltam az feltűnőbb lenne. De nem kötött belém a vizsgabiztos. Szóval jófej volt.
Ezek után következtek a forgalmi órák. Mivel ismerem a várost ezért ettőn nem igen tartottam. Viszont annál inkább vártam, hogy karikázhassak a városban. Itt a legnagyobb élmény talán az volt amikor egy motoros rámköszönt. Ez volt életem első motoros üdvözlése. A szívem akkorát dobbant..hirtelen felütött bennem a kérdés...hogy is köszönjek vissza??? Kormány fölött?? Kormány alatt??? Vagy csak az ujjam emeljem el a kormánytól?? Lehet hülyén hangzik, de hirtelen nem tudtam mit kezdjek az új élménnyel. Minden esetre nagyon örültem.
Szegény páromat sajnáltam nagyon. Minden egyes forgalmi órám után olyan széles vigyorral mentem haza..ő meg csak feküdt a fotelben és próbált nem felrobbanni tehetetlenségében. Persze én próbáltam picit visszafogni a mosolyból..dehát motorozás után ezt igen nehéz megtenni.
A forgalmi vizsga is sikerült végül. A vizsgabiztos itt is jófej volt. A lehető legrövidebb vizsgaútvonalat hozta. Délután 3 óra volt és ismét 36 fok. Szóval szerintem nem igazán volt kedve már ott lenni Természetesen széles utat, balesetmentes közlekedést kívánt és odabiggyesztette azt a bizonyos M betűt a papíromra

Hát ez volt az én "kis" sztorim, jogsival és balesettel.

Remélem nem lett túl unalmas??!!!
Hát köszönöm hogy megoszthattam veletek.