Magány vagy társtalanság?

Ezt miért kellet ide berakni???

Köszi Yama!

Mostanság egyre többen értékelik a társtalanságot magánynak, és az nézetem szerint sem ugyanaz a kettő. Szerintem sem kétségbeejtő állapot ha valakinek nincs pasija/csaja/gyereke/kutyája/macskája/egere/porcicája stb.... Sőt még egy csomó állapot nem kétségbeejtő, még akkor sem ha úton-útfélen a pofádba nyomják... (példakén lásd a "nahát milyen régi/kicsi/ósdi/nemelégdrágahogyemberszámbavegyelek" a motorod). Hadd tudjam már én, nekem mi a jó!
Egyetértek a csajszi mondanivalójával, ráadásul pillanatnyilag nem volt kedvem megírni amit ő szépen összegezve elmondott. Meg régebben szerintem írtam már erről....
Elég kielégítő a válasz Pókica?

Jó volt, köszi!

Ez mekkora már! Tök jó! TeCCik az a rész, amikor a nőci arról beszél, hogy a társtalan ember sző magának egy hálót és ez tartja fent, hogy ne essen le a magányosok közé!
Azonban ... Mi van akkor, ha a háló elszakad és nincs lelkierő újat gyártani? Ebben az esetben a társtalan ember magányossá válik.
Tehát ... Célszerű egy olyan hálót kialakítani, ami sosem szakad el! Vagy pedig nagy lelkierővel kell rendelkezni ahhoz, hogy újra kezdjük a hálótervezést. Szerintem így lehet elkerülni a magányba való süllyedést!
Nem utolsó sorban ott van a bulizás, ismerkedés, párra lelés ... Meg kell adni a szerelemnek az esélyt!!!
Ui: Abban egyetértek, hogy a társtalanság és a magány nem ugyanaz, de szorosan összefügg a 2 dolog. Hiszen aki társtalan és még hálója sincs, az idővel úgyis magányossá válik! EZT EL KELL KERÜLNI!!! Tehát éljenek a hálók! (hozzáteszem, hogy általában onnan kerülnek ki a potenciális áldozatok!) :hi-hi:

Ezt most nem kellet volna megnéznem... Magányos vagyok, ráadásul még mindez az én hibám is, mint minden az ég világon. Háló nincs, nem is volt soha. És akkkor is magányos voltam, amikor épp volt társam.
Amúgy a többi részben igazat adok a nőnek, csak rossz, amikor a földön fekvőbe belerugnak.

Macs-nak (nem így akartam beidézni, sorry)--> Nee már! Biztos van hálód, ami nem hagy bedepizni! Család, barátok? CSAM? Amikor volt társad is magányos voltál? Lehet nem Ő volt a megfelelő?!

Bocs Macs, nem akartam beléd rúgni, nem miattad írtam. Ezek szerint érintett vagy. De az ilyen beszólásoktól tuti nem lesz hálód... (Az önjelölt mártíroktól az emberek elmenekülnek, mert egy idő után azt érzik, minden mártírbajnak ők az okozói = a felesleges lelkifurdalás okozása a másikban... minek?) Azért vedd észre, hogy itt elég sok mindent meg lehet beszélni, és ahogy látom itt elég sok mindenben segítenek is egymásnak az emberek, csak nyikkanni kell! Tessék a ló jó irányába ülni, és lazítani egyet a pite-partin!

Nem rád értettem a belémrugást hanem erre az egyébként jó videóra. Bocs ha félreérthetően fogalmaztam!
Mindig "magányos farkas" voltam, vagy ha szakmailag szeretném megfogalmazni, akkor antiszociális személyiségzavaros. Most küzdök ellene. Sikeresen, hisz egyre többször meg merek szólalni, és az, hogy én el fogok menni arra kis teázásra, az valódi csoda, mert eddig csak akkor mentem bárhova, ha valaki nyúzott, hogy menjek, önszántamból soha. Lassú, de biztos gyógyulás, feljődés. A magány kérdés fáj még. Vagyis az, hogy a hölgy azt mondta, az én hibám. Ami igaz is, csak unom, hogy mindig, minden az én hibám, az én bűnöm ha süt a nap, és az is, ha esik az eső. De ezt az érzést is le fogom küzdeni!

No igen, a saját sorsodért te vagy a felelős, mert te alakítod, magadnak. Örülök, hogy jössz majd! A napsütést és az esőt ne vedd magadra! Meg még van egy csomó más is...

Ez érdekes!
Mert én néha felhívok embereket ha már rég hallottam felőlük de engem csak az a haverom szokott felhívni aki a város másik végén lakik de hetente beszélünk legalább!
(barátnő kivételével)
Ezt fejtse meg valaki!

Van egy tézisem azért:
Én sok emberről hiszem azt, hogy a barátom de visszafelé ez már nemigaz?

Én ehhez hozzá sem szólok, mert én vidám vagyok Nem foglalkozom ilyen letargikus dolgokkal :hi-hi:

Zépé, szerintem a barátság nem arról szól, hogy heti hányszor hány percet beszélnek egymással az emberek... Talán inkább arról, hogy akár másfél év kihagyás után is ugyanott folytassátok a beszélgetést ahol abbahagytátok. Jah, én meg ismerek egy olyan embert, akinek nagyon sok barátja van, csak még arra nem jöttem rá, hogy ő kinek a barátja..

- Hol vannak az emberek? - kérdezte később a kis herceg.
- Itt a sivatagban olyan egyedül van az ember.
- Nincs kevésbé egyedül az emberek közt sem - mondta a kígyó.

Ez az Pacikó! Egyre jobban bírlak! Ilyesmit akartam már írni egy ideje, de mindig én vagyok ilyen......
Nekem ez lett a summa: ha magadban nem találod a békét és szeretetet, kívülről, mástól bizony hiába várod a boldogságot. Egy társ, körülmény stb csak komfortosabbá, teljesebbé, lágyabbá, élvezetesebbé teheti az amúgy már megélt teljeset, élvezetett stb. De tőle várni mindezt ...
Ez bizony a mi teremtésünk, nincs mese!

Ajánlott "irodalom": Pink Floyd: A Fal. Az egész film!

Kedves Nikóca! Tényleg nem megbántani akarlak, de szerintem pont ezt a sztereotípiát igyekszik tisztázni ez a videó, legalábbis nekem az jutott eszembe, hogy a társtalan ember nemhogy nem feltétlenül magányos, de nem is feltétlenül boldogtalan! Nekem második barátnőm után 5 évig nem volt senkim. És nem voltam boldogtalan! Semmi bajom nem volt az égegyadta világon, és nemcsak azért, mert túl sok volt a gondom ahhoz, hogy legyen időm és energiám a társtalanságommal foglalkozni. Tudtam és elfogadtam, hogy a párkapcsolat nekem nem célszerű dolog, objektív és szubjektív szempontokból sem. Kész, lezárva. Az, hogy most van feleségem, egy nagyon súlyos tévedésemnek köszönhető. Nem bírtam az otthoni munkákkal, és mivel még több dolgot sóztak a nyakamba (munkát, tennivalót), úgy gondoltam, jól jönne egy kis segítség. Súlyos tévedés volt, még több lett a munkám, és most már se időben, se energiában, se anyagilag nem bírok semelyikkel se. Ráadásul jól át is b..tak többen is. Nem csak a párkapcsolat garantálhat boldogságot az embernek, sőt!
Mondjuk ismerek olyat is, aki a csalódottságából, reményvesztettségéből menekül a társtalanságba, és rengeteget melózik. Apám képtelen fölfogni, hogy miért. Fogalma sincs róla, hogy a srác a melójába MENEKÜL, és nagyon nagy baj lesz vele, ha lerobban és nem tud melózni.
Szóval azt akartam kikerekíteni mindebből, hogy a társtalanság nem jelent boldogtalanságot, a két említett állapot között az a különbség, hogy a magányosnak HIÁNYZIK a társ, a társtalannak nem feltétlenül. A magányos szenved, a társtalan nem szükségképpen. Nem depis dolgok ezek, csak az élethez szervesen hozzá tartozó dolgok. Egyébként a boldogtalanság ugyanúgy hozzá tartozik az élethez, mint a boldogság. Mindegyik csak egy állapot, semmi több.
Kedves Nikóca! Igazán örülök neki, hogy boldog vagy, és remélem, minél tovább meg tudod őrizni ezt az állapotot! De ne keseredj el akkor sem, ha esetleg kibillensz valamikor ebből. Mindig van még fölfele is (a magasból is)!