Lóóó szerelése pink hajgumival

Írta Yamina a Gurulások, miegymás blogban. Megtekintés: 600

Bokros napi teendőim közepén indulnék egyik helyről a másikra, amikor is a Lóóó (egy motorkerékpár) közölte, hogy tetszik ez a hely, és most ő azért csak ácsorogna itt szívesen tovább.
Motorozni jó, de legjobb harmincéves vassal, amiben megvan az a huncutság, hogy időnként meg kell vele egyezni, merthogy már lelke van. A megegyezés tárgya rendszerint az, hogy most mindenképpen továbbmegyünk, akár akarja, akár nem. Javára legyen írva a szerkezetnek, mindig kis rapli jellegű bajai vannak, és ha nagyobb betegség készült nála, mindig hazavitt, és otthon mondta be a végső unalmast.
Tehát bokros napi teendőim közepén indulnék egyik helyről a másikra, amikor is a Lóóó (a fentebb említett motorkerékpár) közölte, hogy tetszik ez a hely, és most ő azért csak ácsorogna itt szívesen tovább, mert nem hajlandó a sztendert felemelni. Rugós megoldással működik, amint a súly lekerül róla, azonnal önállóan felkapja a "lábát". A legtöbb motoron nem ilyen, de nekem ez abszolute bolondbiztos, ez való. Először nem akartam hinni a szememnek, hogy pont most, pont ma és pont ilyen távol mindentől; és miért pont nekem jutott ez az átokfajzat akaratos dögje, meg egyebek...

Aztán visszatámasztottam a nagyon ácsoroghatnékjára, és alánéztem mégis mit művelt. A rugó megadta magát, eltört, azért nem volt hajlandó felhúzni a sztendert. Lifegett nagy bánatosan, és konstatáltam: ezzel elindulni ugyan nem lehet, mert fennakadok az első combosabb aszfaltrepedésben. Környéken egy szál ember sem, önálló feladat lesz. A megoldás: valamivel fel kell kössem a sztendert, drótdarab, madzag, vagy akármi ami erre alkalmas biztos van nálam...

Kotortam egyet a tanktáskában, semmi, kotortam egyet a kabátzsebekben, semmi, hátizsákban semmi, dobozban A csomag... Most gézzel kötözzem fel? Az nem valami tartós anyag, nem fogja kibírni. Meg hogy is nézne ki, nincs ennek olyan nagy baja, hogy bekötözzem... A kulcskarikán agyaltam még egy sort, aztán nézegettem a közeli kerítést, hátha ki bírok belőle szedni egy darabka sérülten lifegő drótot, de a kerítés nagyon jó állapotban volt, semmi bontásra alkamas felület nem volt rajta. Elrágni meg nem tudnám a drótot, tehát elvetettem a kerítést is, mint megoldást.
Aztán villant a szikra, a szél a szemembe fújta a hajamat, és rájöttem van egy combosabb hajgumim, ami akár még jó is lesz, mert az a közepes fajta ami erősebb, de nem túl vastag. Rá bírom hurkolni a vázra, a másik végébe meg bele bírom dugni a sztendert. Majd valakit addig megkérek, hogy fogja a vasat míg hurkolok meg dugdosok rajta. Hát nem, azóta se érkezett a közelbe senki, hogy fogja nekem a vasat, maradt a kerítésnek támasztás. A tartalék pulóverrel, nehogy megkarcolódjon.

A hajgumi bevált, szép vastag, pink színű hajgumi volt. Egész nap azzal szaladgáltam, és minden megálláskor, elinduláskor szerveztem egy kis asszintenciát a sztender ki és befűzéséhez. A kutasfiú vigyorgott, a kollégák röhögtek és Mekgájvert emlegették.

A környékbeli autósboltokban és ezermesterboltokban egy kóbor rugó nem volt, de sikerült gyorskötözővel beújítani később a dolgot, hogy önállóan is el bírjak indulni. Otthon meg találtunk pont olyan rugót a kacatok között ami oda kellett, és újra kapkodja a sztendert a csodamasina.
Szegecs kedveli ezt.
  • Brigó
  • Yamina
Hozzászólnál? Jelentkezz be...