Kezdőőőődik! :D

Nyah, úgy tűnik végre helyére kerül minden, legfőképp az időjárás és újból lehet motorozni. Ilyenkor Söndör szokta mondani, végre kezdek megint normális lenni, mert ki tudom motorozni magam. Jójó, hát igen, nagyságrendekkel jobban kanyarodik az arcom vigyorba, ha megvan a napi legalább 50 km kétkerekűvel (még a robogó is megteszi súlyosabb elvonások esetén). Minden esetre az tény, hogy február végén már baromira utálom a telet, főként ha valami nedves takony az időjárás és nincs pár tűrhetőbb napsütéses nap, hogy vissza lehessen ülni pár órácskára, csökkentendő a súlyos téli elvonási tüneteket. Régebben még nyomtam télen is, aztán beláttam ha nincs kényszer, nem szükséges kínozni az ízületeket. Van amit a saját kárunkon tanulunk...
A múlt évi igen szegényes volt a saját motor tekintetében, tesztmotorból is kevéske jutott, de nem panaszkodom, mert legalább lehetett mivel tekeregni. Megunva az otthoni heftölést, és hogy Söndör maradék hajának a sorsa is a Lóóón múlik (meg hogy a félmegoldásoktól kezdtem falnak menni, és a családi békének ez jobb megoldás volt), végül leadtam barterban szerelni a vasat. Így a múlt nyár elment a Lóóó szervízben ücsörgésével, a szerelő gyakorlatilag ropira szedte ismét és elölről nekiállt a kis hisztis lelkivilágának a rendbetételének. Az ő haja is kihullott a háklis öreg öszvértől, de azért szeretve csinálta, mert neki is volt valami öreg 30 éves kawája, és a lelkére kötöttem, hogy úgy kell megcsinálja, hogy még harminc évet kell a járgánynak lábon eltölteni. A barteres szerelés gyakorlatilag megette a nyarat és valamikor október végén sikerült hazacibálni a drágát, és hamarosan lejárt a műszakija, így a tél eleji lazább napokon csak bánatosan nézegettük egymást. Hazafelé viszont nagyon lelkes volt az öreg muraközi, volt szelephézag állítás és kipuffogójavítás, mindenféle extrák, új tömítések, nem zörög és csattog, sokat finomodott a madmaxos zörgés belőle. Aztán mivel minden jól ment a Lóóódoktornál, és ha már úgy alakult, váltásban gyorsan az Ubit is leadtam, ő a telet ücsörögte végig a szerelőnél és végre tegnap hazacibáltam. A kis 250-es uborkahuszár eléggé fel lett cukkolva, este még elmentem vele a boltba és ahogy kissé lazábban dobtam el a kuplungot, cserébe megriszálta a fenekét elég lelkesen. Ő az a vas, amelyiket szánalomból és költséghatékonyságiból vettem meg, aztán ezzel is eltelt 3 év mire végre lábra állt. Ugyanis az első gazdája sosem jött rá, hogy 3 km után miért melegszik betegesen a jószág: a vízhűtés gyárilag el volt dugulva, meg kellett fúrni a kicsit hogy visszatérjen a lelkesedés. Ritkán tesz ekkora hibát a rendszerbe a Honda, de nekem azért sikerül a lelki fogyatékos vasakat jó érzékkel kiválasztani. Aztán a sok szét és összeszerelés közben a karburátorok is szétmásztak, de most nagyon pöpecül be van állítva mindkét karbija, szépen együtt dolgoznak és van öröm-bódottá, lelkesedés, gurulás, seggdobálás... Ma kapott friss műszakit kapott plusz egy hónapot ajiba, mert 30 napon belül odavittem a lejárathoz képest, így arra a dátumra kapta a következő lejáratot. Egész ésszerű dolog, tetszik az inspirációs megoldás, hogy a népek ne lejárt műszakival kavirnyáljanak az utakon.
Szóval már csak a Lóóó-nak kell egy műszaki és lesz családi gurulás akkor is, ha nincs a tesztvas nálam.
Aztán meg most a HD Ultra Limited-jét is sikerült elcsenni egy fél napra, szóval most úgy jó. Idén be kell hozzam a lemaradást amit múlt évben összehoztam a km-ek hiányában. A régi terv az volt, hogy hétközben szaladgálás költséghatékonyan a 2,5 literes fogyasztású Ubival, hétvégén kirándulás a Lóóó-val, hogy a kis lelkivilága ne sérüljön.... Hát, ez is három év volt, mire összejött, de hát a türelem motort terem és legalább egyikre sincs hitel. Tudni kell mindig minek örülni. Így ami van, azt meg nyugodtan csorgatom le benzin formájában a torkukon....
Idén sokatgurulhatnékom van. Mondjuk mától. Holnap Ubival fogok kavirnyálni a városban... Juhééééé!