Hogyan legyünk gazdagok?

Gratu Tagama, nem semmi egy csajtól!

pont ma reggel mondtam - miután egy ismerős épp 20 000 ft kölcsönért hívta az uramat - hogy nem értem azokat az embereket, aki eleve úgy rendezik be az életüket, hogy mindig mások pénzére alapoznak. erre az uram azt mondta, hogy de hát 120 000 ft ból élnek. ok, én sem tudnék annyiból megélni, de akkor nem kell épitkezni meg hitelt felvenni... szerintem.
én csak azért nem jelentkezem a klubba, mert úgysem szeretnék tagja lenni egy olyan klubnak, amelyik elfogadna tagnak. :

igen, ez tényleg sokszor így van, hogy mire összejön a pénz már nem is kell. és hogy szidnám magam, ha azzonnal megvettem volna,mondjuk hitelből.
most a diákhitelen vagyok nagyon kiakadva, hogy már huszonévesen úgy kezdik az emberek az életüket, hogy tartoznak. ráadásul olyasmiket tanulnak, aminek semmi értelme, hasznát nem veszik az életben, csak elmondhatják majd, hogy van diplomájuk. de ha munkanélküliség van, pont leszarja majd mindenki. és majd emiatt nem megy el dolgozni, mert nehogymár a diplomájával ilyen ledegradáló munkát végezen!

rendesek vagytok.

Na most sikerült letölteni. de jó. nekünk megvan, csak épp nem találom, de igértem valakinek. gondolom amúgy is kölcsön van adva.

Áh, ez a link hosszútávú befektetés, nem kell kamatozzon.

ja-ja, én már (majdnem) mindent tudok úgyis. most meg már itt avn a tabon... bárkinek kölcsön tudom adni ezután. ez is egy jó példa arra, hogy sosem attól kapod vissza a dolgokat, akinek adtál...

Jó kis téma. Olvasgatok a hétvégén úgy látom....No igen az ember ne azért szégyenkezzen, mennyije nincs.Hanem arra legyen büszke,ami a magáé saját erőből NaNa ahogy mondod a Diákhitel a rabszolgaság lánca.Mondtam is a két gyerekemnek inkább legyen szerelő vagy fodrász vagy akármilyen becsületes munka által élete.DE HITELT Nem engedem!!!!És a nagyobb baj, ez a sok fesztivál,buli kábulat nem is engedi gondolkodni mire felébred egy multi minimum 10-12 órában zsákmányolja ki őket.

A hitel egyetlen esetben lehet szükséges, ha befektetésre használod, tehát a kamattörlesztésen kívül hasznot is hajt. Egy autó, lakás vagy plazmatévé nem ilyen...

Úgy ahogy Nana mondja. Meg szerintem az se mindegy, hogy milyenek a hitel feltételei.
A tévévásárlás külön ráfizetés/rábaszás ha végiggondolom, hogy a tévét bámulva mennyire le fog állni az agyam, és mennyire nem fogok még gondolkozni sem a következő pénzügyi lépésen..

A multi kizsákmányol, de jó esetben meg is fizeti. A Drága is lehúzza a napi 10-12 óráját, mikor hogy, meg a szülei is. Pedig ők otthon dolgoznak, mert könyvelők. És nekik nem 5 napos a hét és nincs 20-25 nap szabijuk. Mindig tudják mi fér bele. Ha éppen jól alakul a hónap, akkor el tudnak menni pár napra pihenni vagy a kertet turkálni munka után/hétvégén. Ha meg nem, akkor jön a 10-12 óra meló, heti hétszer. Anyám, aki meg közszolga a Földhivatalba és kiesik a toll a kezéből 4-kor irigyli őket, hogy bezzeg a vállalkozók. Igen, valóban otthon dolgoznak és van némi "szabadságuk" ami a szükséges ügyek intézését, vagy sürgős dologban elrohanást jelenti. Nem kell kuncsorogni a főnöknek. De minden ilyen "szabad" percért kétszer meg kell dolgozni máskor. És amikor azt mondom, hogy utánuk lehet csinálni, lehettél volna te is könyvelő, akkor jön a válasz, hogy persze, hát hogyne, neki nem volt rá lehetősége. Dehogynem, bárkinek van. Ők se egyik napról a másikra kezdték le, ők is a munkahely mellett jártak iskolába, tanultak, vizsgáztak, majd dolgoztak. Aztán a munkahelyet leépítették és maradt a vállalkozás. Apám, aki kábeltévés, a nagy multinál tudja milyen a másik oldal. Amikor a volt kollégának, aki vállalkozni kezdett ellopták a 1,5-2 millás műszerét. Egy cégnél, ahol alkalmazott vagy és adott esetben be van az eszköz biztosítva pont nem érdekel. Vagy az autó, ha összetörik, beléd mennek. De ahol a magad ura vagy és nem tudsz dolgozni napokig, hetekig, hónapokig, az azért nem mindegy. Én még fiatal vagyok, így hagyom magam kizsákmányolni a multiknál, mert ott legalább tudom, hogy kapok fizetést a hónap végén. Egy kisvállalkozásnál a mai világban ez korántsem biztos. De hogy nem annyit fizetnek, az meg fix. A végtelenségig nem lehet ezt csinálni, az is tuti. De látom anyám, akinek ugyan biztosabb a melója, de a fizetés kevesebb mint nagyanyám nyugdíja, ami szintén nem sok, és látom apám, aki már egyre kevésbé bírja fizikailag a csicskáztatást, mert ott az megy és hogy a fiatalok már 1-2 utasítás után azt mondják, hogy nem. Ő nem teheti meg, mert kirúgják. És ha kirúgják senki se fogja alkalmazni, közel a nyugdíjhoz. Vagy hát a remélt nyugdíjhoz. Szar ez az egész... legalábbis nálunk. Baromira nincsen megbecsülve az ember, legyen alkalmazott vagy a maga ura...

Babulu,most olyat fogok mondani...amiért nem fogsz szeretni. Mindenki annyira van megbecsülve, amennyire magát megbecsüli. Sajnos azt látom elég sokszor, hogy vannak tök lelkes és tök jó ötletek, de a kitartással kombinált fejlődés nem párosul hozzá. Márpedig ha valaki vállalkozni kezd, és a saját lábára áll, folyamatosan ébernek kell lennie és fejlődni törekedni kell. Az Élet nevű társasjátékban egy helyben
topogni nem lehet, mert csak egyetlen egy dolog állandó: a változás.

És szerintem érdemes vállalni azt a kockázatot, hogy nincs meg a havi fix...
Nem tudom, hogy nálam ez hogy jött, de kb. gimi után, úgy 92-ben váltottam ki a vállalkozói engedélyt. Pedig a szüleim nem voltak vállalkozók. Mondjuk akkoriban asszem aerobic edző voltam, és nem volt nehéz összerakni, hogy jobban járok, ha a művelődési ház nekem ad számlát a terembérletről, mintha fizetést adnának, és levonnának egy csomó pénzt.
Aztán az újságírás detto: szívesen megjelentetik a cikkeidet, de ha nem vagy vállalkozó és nem adsz számlát, akkor amennyi honor végül hozzád kerül, azzal pont a hátsódat törölheted ki.

Igaz, hogy manapság a vállalkozókat is ott szivatják, ahol tudják, de Gazdag papa, Szegény Papa könyvben is tök jól le van írva, ami azéret nagy vonalakban ma is működik, hogy amíg az alkalmazottak úgy kapják meg a fizetésüket, hogy az összes adó le van belőle vonva, aztán a maradékbólpróbálj megélni, addig a vállalkozó először megvesz mindent, ami kell (jó esetben le tudja vonni az adóalapból, ami manapság már azért egyre kevesebb dologra igaz), és a fennmaradó összeg után adózik. Azért az nem mindegy.

Igen, a kábeltévé pont így van. Aki vállalkozik az is a multinak szolgáltat, mint alvállalkozó. Ez is egy olyan szakma, ahol a kis halat megeszi a nagyobb... Meg aztán nem minden szakmát lehet magánba nyomni, mert vagy lehetetlen, vagy akkora tőke kéne hozzá, amit lehetetlen előteremteni, még hitelből is akár.

Hm, én nem a multiknak szolgáltatok. Nekem nincs lehetőségem 180 napra érkeztetni egy bevételt az elvégzett munka után. Ugyanis a villanyszámlás már hó végén csenget, nem fél év múlva. Meg a bótban is rögtön kérik a zsét. Találtak már meg első kanyarban jónak tűnő ajánlattal, aztán végiggondoltam, majd elkezdtek alkudozni, hogy dömpingár, meg úgyis lesz más olcsóbb- ha én nem, meg majd 90 meg 180 napra fogunk fizetni... Keressen másik madarat, és a legszebb, hogy fog is magának, mert mindig lesz egy rettegő akit meg lehet vezetni. Mifaszomért kéne nekem félévig pont egy multinak hitelezni? Nekem, kispistajóskának kell hitelezni egy kontinenseken átívelő multiválllalatnak fél évre, rongyos tízezreket? Forintban, nem is euróban? Mi vagyok én, világbank? És ha nem tud tízezreket kifizetni a jövő héten, mi a garancia, hogy 180 nap múlva bármit is ki fog fizetni? Semmi, ráadásul neki több pénze van ügyvédre. Sokakat meg lehet félemlíteni, és sajnos a félelem nem jó tanácsadó semmilyen szituban. A pénzügyekben legkevésbé.

Akkor inkább kicsiknek melózom. A multi a félelmeinkből táplálkozik, ezt nem veszi észre senki. Mert ha a multi nem ad munkát, vagy nem fizet... akkor mi van? Dolgozom másnak. A multin kívül is van élet. Ott van igazán, még a lehetőségből is több mert nem a multi nyújtotta szemkiszúrós félmegoldások vannak.

Egy dolog a lényeg: van aki a problémát keresi és a félnivalókra koncentrál, és van aki a megoldásra és a lehetőségekre. Azt hiszem ez a leglényegesebb különbség.

Bq, igazad van, a legnehezebb a lehetőséget megtalálni. És aztán hogy az ember agya úgy is maradjon, hogy a lehetőségekre koncentráljon...

Amíg van egy tál ételed az asztalodon és van mit enned,addig nem vagy szegény.Volt mikor meg kérdezték,bupu mit csinálnál ha nem lenne motorod,és nem lenne rá pénzed.Semmit,pont azt amit eddig élnék ! de azért jó a brmmmm ,brmmmm,ami pár hónap és saját ,mert hitelből van,de pont annyi a hitel,hogy mintha bérelnél egy vasat havonta,és ennyit bármikor kifizetek,különben el menne másra,mozira vagy Nőkre

Van egy kedvenc mondatom, ami lényegében ugyanez: Ne a kifogást keresd, hanem a megoldást. Amikor nagyon nem látok kiutat egy problémából próbálok erre koncentrálni. De még van mit tanulnom, mert mindig könnyebb ellenkezni, mint átgondolni

Nekem az szokott bejönni, hogy arra gondolok más hogy oldaná meg. Mintha nem az én problémám lenne. Sokkal könnyebb a más dolgában kotorászni

Ez a Maslow-piramis szerintem elég jól illik ide. Meg azt is megmagyarázza, hogy miért lesz végül olyan kevés ember vállalkozó.

Mindig ez a sorrend?

Igazatok van ezzel az önmegvalósítással meg,hogy állj a saját lábadra,stb. dolgokkal,de ezt marha könnyű megtenni fiatalon,amikor még csak saját magadért felelsz.Sokkal nehezebb úgy,hogy ott a család,nekik nem mondhatom,hogy bocs,ma nincs vacsi,mert kell a pénz a vállalkozásba.
Nana,az eszedbe jutott,hogy a férjed ismerőse lehet azért kért kölcsön,mert nincs miből beiskolázni a gyereket?Nem mindenkinek a legújabb divat meg a legmenőbb kütyük miatt van hitel a nyakába.Talán anno mikor felvették még volt normális munkahelyük,hajtottak is rendesen,mert mi másból lett volna saját házuk?Az albérletre is kifizet annyit mint egy átlag törlesztőre és ez legalább saját lesz egyszer.A franc se gondolta,hogy itt tényleg ekkora balhé lesz.Tudok olyan többszáz fős munkahelyet,ahol egyik-napról a másikra jelentették be,hogy kampec!Nem csak az a hibás aki felvette a hitelt,hanem aki adta,az is.Szakemberként látnia kellett,hogy ez így hosszútávon úgy se működik,még se tett ellene.Anno még a nagy hitelláz előtt,a férjem le akarta cserélni a motorját egy vadiújra(kb.10-12 éve),volt jó melóhelye,viszonylag jó fizuja(nettó 150ezer),de nem volt önrésze csak a régi motor.Elküldték,hogy nem hitelképesAzóta persze áldja az eszét,hogy később sem őrült meg,mondván jó az ami van,mert most tuti,hogy nem bírnánk fizetni a hitelt.

Nem beiskolázásra, hanem fűnyírójavításra kért kölcsön...

Amikor csüggedtek, vagy rosszabb a helyzet erre gondoljatok!

A pohár nem félig üres, hanem félig tele van!!!!

Nekem sincs most munkám sajnos, de én is bele kezdtem a kis vállalkozásomba, és egy percig sem bántam meg.
Bár én szeretnék mellé egy fix munkát, jobb a több lábon állás!!!
De mellette tudom csinálnia sajátomat és így a pénz is jobb, időben sem sokkal több, és szeretem is!
A saját biznisz egy -egy hónapban nagyon jó, máskor meg van hogy hónapokig semmi, ilyen is volt már nem mondom, de az összes spórolt pénzemet bele öltem!
De meg is volt a haszna.
Én is azok közé tartoztam, akik elkezdték az egyetemet, persze dolgoztam mellette, de akkoriban még nem volt kredit rendszer. Ha nem csináltál meg minden vizsgát a félévben bukta...
Így is jártam, így államilag finanszírozottból átkerültem a költségtérítéses rendszerbe. Gondoltam a munkából, épp hogy megélek, albérletet fizetek, rezsit, és ez sem is valamit, azért a sulit nem kéne már abba hagyni, így jött a jól hangzó diákhitel!

Na itt hamar megtanulja az ember, hogy semmi nincs ingyen!
420 ezer forintot vettem fel összesen és 1 400 000,- Ft-ot fizettem rá vissza!
Havi 30 000,- Ft -os törlesztéssel!
Gondolhatjátok!
Így éltem közalkalmazotti fizetésből, ezért is állt a motorom 3 évig a garázsba eldugva... (be kellett volna szolgáltatnom) mivel tartott az egyezkedés köztem (ügyvédi segítséggel) és a Diákhitel központ között, mivel hogy egy kicsit sokalltam az összeget, amit vissza kell fizetnem, persze semmi méltányosság, és hozzá teszem, akkor még az első diplomám sem volt meg amikor ezt követelték rajtam!
Bár a szerződésben az áll, hogy csak a diploma megszerzése után kell elkezdeni törleszteni...
Sebaj jól elhúzódott, de tavaly, mikor is elvesztettem a munkámat (a fixet közalkalmazottként), így a fennmaradó összeget ki tudtam egybe fizetni. Ami nagyon jó volt, mert sajnos azóta sincs munkám.
Persze mindez közben, míg folyt a tárgyalás, munka közben még egy egyetemet elvégeztem...
Munkám persze így sincs...

Szóval most is azt mondom, aki tud, vagy rá invittatása, az vágjon bele, persze tényleg gondolja át, hogy mennyire életképes a dolog, amit szeretne csinálni!

Aztán gondolja végig!
Félig tele, vagy félig üres -e a pohár!

Na ezt nem gondoltam volna. Van még olyan, aki nem akar plazmatévét?

Nekem egy 22" feletti nagyfelbontású monitor kéne.... De utómunkázni

Amikor megírtad ezt a blogot mina, elolvastam, tetszett és értékeltem. De nem tudtam rákoncentrálni, nem tudtam magamévá tenni úgy igazán a gondolatot, csak azt éreztem hogy ez valahol az én gondolatom is. Letöltöttem a könyvet, és az első negyedét kinyomtattam, mondván majd elolvasom. De mivel nemtudtam az egész témával ténylegesen, gondolati szinten foglalkozni, így hamarosan olvasás nélkül egy fiók mélyére került. Aztán megtörtént az amit a szomszédom csak úgy hív, hogy "ha felkészültél és megértél rá, a könyv, a tudás megtalál majd". Úgy tűnik eljött az ideje. Eljött az ideje, mert úgy egy hónapja végre megint tudok a saját jövőmmel foglalkozni. Elkezdtem gondolkozni, de még mindíg nem voltam a régi önmagam. Hülyeségek jutottak eszembe, és bátortalan voltam, még gondolati szinten is. Múlt héten teljesen véletlenül kezembe került a kinyomtatott rész. Elkezdtem olvasgatni. Aztán jöttek a gondolatok: "basszus, ezt miért felejtettem el? 5 éve még pont ugyanígy gondolkoztam". és rájöttem hogy azért felejtettem el, mert bekerültem a mókuskerékbe, és annyi más érzelmi válság jött az életemben, amikkel megkellett bírkóznom, hogy elfelejtettem gondolkozni. Reagáltam, küzdöttem hogy feldolgozzam, hogy együtt tudjak élni vele, hogy megoldjam, hogy túllegyek rajta. Értve ezt minden rossz és érzelmileg nagyon leterhelő dologra ami az elmúlt éveimben ért. Most már feldolgoztam, és megtanultam együtt élni vele, és eljött az ideje, hogy visszakapjam a gondolkozásomat, amire mindig is számíthattam. És köszönöm hogy a blogod, és így a könyv által beindítottad az agyamat. És visszalettem rángatva a saját ösvényemre...
Köszi

Örülök, hogy volt értelme írogatni Ezercuppa.