Flow - avagy a boldogság kutatása

A nagy pozitivizmus ellenére azért meg kell valljam, hogy nekem is vannak hullámvölgyeim. Úgy időnként betelik a pohár, meló és lájtos építkezés befejezte vége felé... Pláne amikor kb két hete küzdök egy nyomorult karnissal, és amikor már viszek karnis mintát a boltba és abba veszem bele az x az n-ediken típusú görgőt, csuszkát, gurigurit meg jóisten tudja miféle névre hallgató aluprofil alkatrészeket, és még az se jó..... na akkor aztán legszívesebben a falba verném a fejemet, vagy legalább élve megnyúznám azt a sátánt, amelyik így szivat. Merthogy a kezembe nyomott aluprofil lehet nem a falra fölfúrt darabja... Természetesen ellennék egyébként karnis meg függöny nélkül is, mert kábé leszarnám, ha nem kéne besötétíteni a lézereknek. De köll, és nem jó a ponyva rácsukva az ablakra, mert nemcsak műhely lesz hanem welcome bemutatóterem, showroom és egyéb puccosságok, ahová nem sötétben orrot túrni és segget vakarni járunk, hanem némileg reprezentálunk is.... Úgyhogy nem tudom hanyadik nekifutásra, de ismét nekimegyek a nyomorult görgő/csuszka/guriguri kérdésnek... Nem győzhet le a guriguri! A csodaszép bronzbarna sötétítőt és arannyal átszőtt krémszínű függönyt akkor is felakasztom, ha magamnak kell hozzá valami függesztő lógatót gyártani...

Nos, és amikor csúcsra jár a szopás (na jó, azért ennél volt már nagyobb tragédia az életemben, csak ez egy kibaszottul bosszantó sztori két hét óta), akkor kell időnként lekapcsolni a rendszert, jól berúgni, vagy fogni egy könyvet és elmenni lógni a függőágyba, mindegy, csak valami mással foglalkozni. Szóval engem az olvasás tökjól kikapcsol. Elröppent egy másik világba, az értelmes könyvek pedig nemcsak kikapcsolnak, hanem rá is világítanak egy-egy probléma megoldására.

Van ez a Csikiszentmihályi Mihály, ő kutatja a boldogságot. Volt már egy könyv amit olvastam tőle, az a "Flow" volt. Ez a második rész, amit most olvasok a "Fejlődés útjai".
A "Flow"-ban magának a boldogság érzetének kialakulását kutatta, és rájött, hogy nagyon sok ember valamilyen alkotó tevékenység közben érez boldogságot. A legörömtelibb élmények nyújtotta boldogsághoz az út maximális koncentráció vezet valami olyan alkotó tevékenység közben, ami örömet okoz. Ez lehet fizikai, vagy szellemi feladat, akár ezek kombinációja, kinek mi az ami örömet okoz. Az élményt legtöbben úgy írják le, mintha valami áramlatban lennének, az erőteljes koncentrálás közben annyira fókuszálnak a feladatra, hogy a mindennapi gondok elmosódnak a háttérben, és az eredményes összeszedett figyelem közben egyik lépésről a másikra valósulnak meg a célok, ezáltal erősítve a folyamat végén az önbizalmat is. A sportoló az élményt korcsolyázás közben, a táncos mozgás közben, az anyuka gyereknevelés közben, ahogy a pici örömmel fedezi fel a világot az ő segítségével, a dolgozó az általa szeretett munka végzése közben és számtalan különböző hétköznapi tevékenység közben átélhető a flow állapota. Amikor a képességek és a feladatok találkoznak, azok nyújtják a legnagyobb örömöt. A legkülönösebb pedig az volt, hogy az örömérzet kutatása közben találtak olyan örömet okozó tevékenységeket is, ami ugyan átmenetileg javította a pillanatnyi közérzetet, de hosszú távon appátiához, levertséghez, az unalom és a szorongás irányába vezettek. Jellemzően az összes mesterséges szórakoztató eszköz, a tévé, a számítógépes játékok, a mozi, és más hasonló dolgok kerültek ebbe a kategóriába. Ezek ugyan fókuszálásra késztetik az embereket, de az összetett figyelem végén nincs kézzel fogható eredmény, csak a kifáradt elme, az üres apátia, nincs ott a kézzel fogható végeredmény, mint mondjuk egy varrónőnek, hogy elégedetten végignéz az elkészült ruhadarabon, miután 3 órája egyhuzamban fókuszált valamire... ha három órát nézel tévét filmet egyfolytában, hiába ültél vagy feküdtél, elfáradsz ugyanúgy, nem?

Nos, Mihály bátyánk a "Fejlődés útjai"-ban ugyanezt a boldogság témát keresi, a tömegek szintjén. Hogy miként hatna a társadalom egészére sok olyan elégedett ember, aki úgy végzi a feladatát, hogy örömét leli közben. Arra jöttek rá, hogy a gyerekeknél sűrűbb ez a flow állapot, pedig ők azok akik általánosságban véve folyamatosan dolgoznak (tapasztalva tanulnak). Ők még örömüket lelik a tanulás munkában, a képességeik fejlesztésében, aztán ahogy nőnek egyre jobban a mesterségesen támasztott elvárásoknak kell megfelelniük, majd megtanulják, hogy a munka kellemetlen, és az unalom, az apátia és monotonitás normális, a szabadidő eltöltése pedig a bulizás, a szórakozás a tévénézés és mindenféle olyan mesterségesen keltett dolog, ami tőle von el energiát, de nem viszonoz cserébe semmit, nincs eredmény a folyamat végén. Így fogalmazza meg:

" Érthetetlen, hogy az emberek miért töltenek annyi időt passzívpihenéssel, például tévénézéssel - jelenleg messze a legtöbb időt felemésztő szabaidős tevékenység -, amikor oly csekély örömet nyújt. A tévénézés a néző számára általában nem jelent semmilyen feladatot, és semmilyen képességet sem igényel.
Az a tény, hogy az emberek jobban kedvelik a kevésbé bonyolult tevékenységi formákat, szemben azokkal, melyekben megvan az egyéni fejlődés lehetősége, ugyancsak jól példázza a fent említett ellentmondást, mely szerint a munkahelyen elérhető flow nem teszi kedveltebbé a munkát az unalmasabb szabadidős tevékenységnél. Ami a tévénézést illeti, két magyarázatot is találunk. Az egyik: a tevékenységbe fektetett energia és a várható megtérülés egyensúlyát tekintve, a tévézés csekély örömöt nyújt, de kevés erőfeszítést is igényel. A zongorázás vagy a biciklizés több élvezettel jár ugyan, de több pszichikus és fizikai energiát is kíván. Azt választjuk, amelyik kevesebb energiánkba kerül. Az más kérdés, hogy ezzel lemondunk a flow-ról, s egyszersmind az ezzel járó komplex fejlődésünkről... "

"A kérdés tehát az, hogyan tanuljuk meg élvezni a komplexebb tevékenységeket ahelyett, hogy tevékenységeink során a harmóniának csupán halvány utánzata fészkelje be magát a tudatunkba? Ha nem vagyunk képesek a flow-ra, vagy csak passzív és egyszerű tevékenységeket végzünk, az életünket előbb-utóbb zűrzavar, kudarc és csalódás fogja uralni. Akikben viszont megvan a készsége a flow élményére, a komplexebb tevékenységi formák folyamán olyan személyiségekké fejlődhetnek, akik a kezdetben kaotikusnak és nagy entrópiájúnak tűnő hétköznapi eseményeket is képesek tartalmassá alakítani. Eközben nem csupán a saját életünkben lelnek örömöt, hanem az egész emberiség komplex fejlődéséhez is hozzájárulnak. "

Végkövetkeztetés:
ha még jobban egy kicsit erőt veszek magamon, és végre meglesz a nyomorult függönyakasztó, megoldom a komplex feladatot amitől nem lusta görény, hanem boldog függönyhúzogató leszek, amivel is közvetett hozzájárulok az emberiség boldogságához a majdani csodálatos lézersóim kivitelezésének lehetőségével...