Felforgatlóóó

Írta Yamina a Gurulások, miegymás blogban. Megtekintés: 799

Szóval a gazdám elküldött nyaralni. Legalábbis ő ezt állítja, meg wellnessezést emleget, de szerintem kórházban voltam, és annyi műtétet csináltak rajtam, hogy csak azért ismerek magamra, mert a tankot még nem festették újra, mert azon is van egy rejtett kis repedés. Már kezdtem azt hinni, hogy el is adott, mert majd két hónapig kotorászott bennem az ez ember. Halljátok, én még ilyen mérges-morgó lényt nem hallottam! Még rajtam is túltett! Pedig én aztán tudok hákliskodni... Annyit káromkodott, és szidott mindenféle más doktorokat, hogy a végén már csak vigyázzban álltam, és meg se rezdültem, mert mi lesz ha rám is megharagszik... Egyszer eldobta a csavarkulcsot is mérgében, mert akkor jött rá, hogy a hengerfej csavarjaimból mindet újra kell menetezni egy kivételével, és az utolsót meg is kell hüvelyezni, mert már nincs hely nagyobbat fúrni. Aztán amikor kipufogta magát, mondta, hogy "na most akkor ezt is megcsináljuk, és akkor nem leszel állandóan olajtaknyos". Aztán akkor is nagyon morgott, amikor a kipufogó leömlőt hegesztette, meg aki a vezérműláncot berakta, a vezérműlánc-feszítőről nem is beszélve, és úgy általában morgott és szidott mindenkit aki idáig hozzám nyúlt, legfőképpen azért, mert trehány félmegoldásokat alkalmazott, amik mindig megbosszulták magukat. De azért nem féltem tőle, mert mindig amikor mérgelődött egy sort, utána megpaskolt, hogy "jól van öreg paripa, megcsináljuk ezt is, lesz még harminc éved".

Mivel a gazdám is mindig ezt mondogatja, bíztam benne, hogy azért mondja, hogy vissza is fogok hozzá kerülni majd egyszer... A szelephézagjaim beállításával is elég sokáig bíbelt, és közben mesélt egy élemedett korú vén Kawasakiról, aki az ő motorja volt nem is olyan régen, de csak azért adta el, mert egy gyűjtőhöz került aki az életére megesküdött, hogy felújítja gyári állapotára. Végül egyszer csak azt mondta, hogy elkészültünk, és most megyünk egy kört. Fura volt megint az úton lenni. És jó volt. Nem fájt semmi közben, egyre lelkesebben szedegettem a kerekeimet. Tényleg elmúlt az olajtaknyosságom is, semmi prüszkölés, semmi köhécselés nem kellett, mert annyira jól vettem a levegőt. Még egy másfél hétig együtt járkáltunk a kisvárosban, mire a gazdám értem jött.

Amikor meglátott,fülig ért a szája, örült nekem! Nagy kő esett le a szívemről, akkor tényleg nem fog itt hagyni. Aztán a doktor beindított, és könnybe lábadt a szeme. Igyekeztem neki a legszebben duruzsolni, látva a viszontlátás örömét, és a Doki is két hónap után végre rám mosolygott. Hazafelé nagyon óvatosan vittem a gazdát, szót fogadtam neki minden rezdülésére. Nem köhécseltem, nem pufogtam, olyan szépen muzsikáltam neki, ahogy csak bírtam. Az egyenesben megmutattam neki, hogy a reumámat is igen jól kikezelték, már majdnem annyit mentünk mint 15 évvel ezelőtt...
Végre hazamentünk.

Aztán itthon levették a tankomat, és most várom a sorom. De megbeszéltem a Wifivel, hogy most már ő is balhézhatna egy kicsit hogy a gazdám végre velem járjon, így tegnap este az egyik vákuumcsövet elrágta sutyiban magának. Így hazafelé az autópályán 3 km-t tolta büntetésképpen a gazdi, hogy nem velem jár megint. Kicsit káromkodott ő is, mert a múlt héten szombaton az egyik kocsi forrt fel alatta, most szombaton a kuplung szakadt be egy másik négykerekű istencsapásában, tegnap hétfő estére meg ugye én is megszerveztem a programot....

Na nemsoká visszaül rám, az autókkal is én beszéltem meg a tutit.... :D
  • NaNa
  • Yamina
  • PapírCica
Hozzászólnál? Jelentkezz be...