Eurovíziós dalparádé
Írta NaNa a Gondolataim motorozásról, munkáról, gyerekekről, meg ami még eszembe jut blogban. Megtekintés: 1395
Szombat éjjel kapcsolgattam a tévét, és véletlenül rátaláltam az Eurovíziós Dalfesztiválra, amit szerintem gyerekkorom óta nem néztem. (Utoljára kb. ugyanakkor, mint a jégtánc bajnokságot.)
Nagyjából az utolsó három előadót láttam, aztán kezdődött a szavazás, vagy folytatódott. Néha bejátszottak részleteket a dalokból, és azon gondolkodtam, hogy vajon hogy lehet itt dönteni. Tényleg kell egy szakállas nő vagy hasonló furcsaság, hogy egy "dal" kitűnjön a nagy átlagból. Amúgy meg, ha itt tényleg a dalok versenyeznek, akkor miért is nem rádióban adják ezt a műsort?
És akkor jött egy szám a két műsorvezető előadásában, ami épp azt figurázta ki, amin gondolkodtam. A "Love Love Peace Peace" című performance bemutatta, milyen kritériumoknak kell megfelelni egy előadásnak, hogy nyerhessen az Eurovíziós dalfesztiválon. Az biztos, hogy a zeneszámmal kapcsolatban egy kritérium van, szóljon a szerelemről és/vagy a békéről. A többi már az előadás vagy az előadó dolga.
Most akkor mi is van? Mégsem a dalok versengenek? Miért is nem sugározzák a versenyt inkább a rádióban?
Aki nem látta, és se rádiója se tévéje, se internete, annak elárulom, hogy a győztes az ukrán dal lett, 1944 címmel Jamala előadásában. A magyar énekes, Freddy csak a 19. lett. Neki akármilyen jó a dala, és akármilyen helyes fiú, melleket kellene növesztenie vagy áttérni egy másik vallásra, hogy labdába rúghasson egy ilyen mezőnyben.
Amúgy bírom a svédeket, hogy így odadörgölték a világ orra alá a véleményüket a versenyről. Ha valaki, hát ők biztos tudják a receptet, hiszen Írország után (7 győzelem) a második legtöbb Eurovíziós győztessel, összesen hattal dicsekedhetnek.
Hozzászólnál? Jelentkezz be...
