Egy év után

Nem tartom a heti fotóblogot, de ez most illene oda. Pontosan egy éve a Női motoros napon ültem utoljára motoron, mert rá egy hétre kopogtatott a pocaklakóm. Most szombaton hazahoztam a Zümit. Üröm az örömben, hogy tavaly pont a tréning előtt lett rendbe téve, csitti fitti állapotban hagytam magára. Idén még nem volt beindítva. Akksi töltéssel kezdtük, majd próbálkozás. Egy órát szórakoztunk, gyalog toltuk fel a mélygarázsból, de végül elindultam. Alapjárat nélkül, traktorhanggal. Hazáig se lett jó, így megy a szerelőhöz egy tisztításra. Lett egy marha hangos GS500 a vinnyogó 250-esből. Az jó volt, hogy szombat este 9-kor már nem volt forgalom. Az nem, hogy alapjárat hiányában még a piros lámpánál is 4000-en kellett pörgetni. De már itthon, ha nem is én, meg nem is hosszú utakra, de használva lesz.

Ami még rosszul esett, sőt jól fel is idegesített, az emberek. Ugyebár teremgarázsban telelt, onnan kellett volna lábon kijönnie. A motor 22 éves, hagy ne mondjam milyen szaga van már pár perc után is, ahogy jár. A több, mint fél óra alapjárat keresés beindította a CO érzékelőt is. Egy anyuka a 18 év körüli lányával csak egy lesajnáló tekintetet és fejcsóválást eresztett el. A köszöntést nem viszonozta. Egy srác meg, akivel a lejárat közelében futottunk össze, amikor kijöttem felhívni a szerelőt beszólt, hogy ezt tényleg itt kell? Pofám szakadt le. Csak annyit mondtam, hogy szeretném elvinni, de nem megy, kitolja? Erre csak annyit mondott a kanyarból, hogy jó lenne már. Azt nem értem miért kellett ezt így. Értem én, hogy hangos és büdös, de a garázsban, ahol neki nem kell tartózkodnia. Mindegy, inkább kitoltuk, majd beszartunk meg magunkra borítottuk, de feltoltuk az emelkedőn. Aztán bőgettem az utcán, hagy hallja a paraszt, ha ezt akarta... (Nyilván nem emiatt)

Az érzés pedig vegyes. Miután elmúlt a dühöm a beszólogatók és a nem akar normálisan járni én meg kínozva, pörgetve sportdobbal az éjszakába menve haladok, kellemes volt. Nem hiányzott és egyelőre nem is hiányzik a motorozás. De jólesett, ahogy a hűvös szél az arcomba csap és egy kicsit szabad voltam. Pedig nem vagyok börtönbe, sőt elég szabadon tudok jönni menni a gyerek mellett, ha kedvem tartja. De itt a lényeg, hogy nem igazán tartja, egyelőre.