Devizahitelhez

http://www.beol.hu/bekes/gazdasag/e...lampolgar-nyilt-levele-a-karosultaknak-484685

No, elég karcos és sok választ generáló bejegyzés, és végre a másik oldal is hallatja a hangját. Anno én is akartam lakáshitelt felvenni, mert volt egy csodaszép kis zuglói lakás amiért képes lettem volna a fél életemet odaadni, hogy már ne albérletben legyek. Azért csak nem olyan az amikor nem a sajátodba mész haza, és amikor meglátsz valami szép lakásba való dolgot, azért nem veszed meg, mert minek, hiszen sosem tudhatod a főbérlőd mikor mondja be az unalmast. Aztán amikor nem akarták odaadni otthon átolvasásra a vastag köteg szerződéspapírt, meg az se fért bele, hogy leüljek az otp egy csöndes sarkába és végigolvassam, kissé zabosan elindultam egy másik bankhoz. Csak az aláírásom hiányzott. Meg a harmadikhoz, meg a negyedikhez, és kb. hasonló szintre jutottam a tizediknél is, hiába volt kezdő tőkém... Egyedül az Otthoncentrum adta oda irodai sarokban olvasásra a centis köteget, és kb amikor a feléig eljutottam a papírtömegnek, már habzott a szám, félig vérben forogtak a szemeim, mert a felsorolt kockázati tényezőktől amikről még az életben nem hallottam (hiába szigorlatoztam 5-ösre közgazdaságtanból). Az volt oda írva, hogy várhatóan ezeket majd mind nekem kell kifizetni, ha valami nem klappol úgy valahol. Értsd a valaholt bárholnak, a kockázati tényezőket meg gyakorlatilag bárminek. Magamra erőltettem egy kultúrmosolyt, hogy agyon ne csapjam a nyomorult ügyintézőt azért amit a kezembe nyomott (egyébként hálás vagyok érte neki a mai napig) és udvariasan távoztam, hogy elnézést, visszajövök, de most gyorsan el kell valamit intézzek amit elfelejtettem. Azóta se mentem vissza.
Aztán egy hét múlva egyik barátnőmmel találkoztam aki felvett egy 26 nm-es lakásra 8 M-s hitelt, és a közjegyzőnél felolvasták neki amit aláíráskor nem olvasott el. Azt mondta most döbbent rá hogy mit vállalt, "menjünk el inni, mert ez most kiütötte alólam a sámlit..." Ez 8 éve volt, nemrég családi segítséggel szállt ki a hitelből, de így is még 4 M-t kellett plusszban ráfizetnie az eredeti összegű hitelére, miközben a lakása már csak 6 M-ra van becsülve. Kvázi a kétszeresét fizette ki a lakására, mi ez, ha nem uzsorakamat? A bankoknak lehet? Remélem már nem sokáig. A 12 M-ról meg annyit, hogy Pest megyében másfél hektárt adnak most érte közel a nagyfaluhoz, vagy a nyóckerben kb 40-50 nm-t. Röviden és tömören kibaszás volt ez a devizahitelbuli, a bankok betegre keresték magukat és most sírnak, hogy bukják az extra profitot ha kitáncol belőle a jónép, és fenyegetőznek az ország pénzügyi összeomlásával, mert ha ők nem lesznek, akkor már pénzforgalom se lesz. Az meg egy másik sztori hogy a melóim hány százaléka kezdett el barterban működni, tehát lehet jobb is lenne, ha nem lennének...

Szóval akkor én arra jutottam a kezdő tőkémmel, hogy ezt bizony b@szhatom. Mert ugyan adnának érte devizás lakáshitelt (a forintosra nem voltam elég jó), de olyan dolgokat írtak le, amiket nemcsak nem értek, de tuti hogy ki is kell fizetni, mert le van írva, szerződés, aláírás, nem fizetés esetén meg bíróság, végrehajtás ha valami történik. 20 évre előre meg mi a biztos, ha az első 20 évemre jutott egy rendszerváltás, és négyévente módszerváltás van? Semmi. Akkor meg egészen odáig hiába küzdöttem. Nagyim meg mindig óva intett a bankoktól, valami igazsága csak van neki. Szóval ácsorogtam az összegecske felett és arra jutottam, ha ez ekkora lutri, akkor a céget csinálni se nagyobb lutri, így nekiálltam vállalkozni.
Múltkor vitatkoztam Sümegen Sándor egyik barátjával, aki állandóan azt szajkózza hogy az államnak mi mindent kéne megcsinálnia, megoldania. Hányok ettől a fajta dumától, mert ez olyan mint amikor Istent ostorozzák miért nem segít? Mert ő sokat fizetett már, évtizedek óta, és ezért ezt elvárná. Igen, idősebb fószer, ő abban nőtt fel, hogy az állam majd mindent megold. Nem gondolt bele soha sem egy pillanatig sem, hogy hiába fizetett ő akármennyi járulékot adót, akármicsodát, aki elosztották a lóvét, azok is csak emberek. Márpedig hibázhatnak odafent is, és ha nagyot hibáznak akkor bizony sokan isszák a levét. Ha megengedik a bankoknak a devizahitelezést nyakra-főre, akkor bizony azok aratni fognak és elkaszálnak mindenkit akit lehet. A szabadság felelősségét még mindig nem tanultuk meg 20 évvel a rendszerváltás után. Az a generáció még mindig nem nőtt fel. Hogy a döntéseinknek következménye van, aminek a levét bizony meg kell inni. Csak ha mással együtt isszuk azt a levet, akkor úgy keserűbb a keserű is. Biztos vagyok benne, hogy nem csak a könnyen jövő pénzre hajtók vettek fel hitelt akiket a cikk írója emleget, hanem számtalan olyan is, aki jóhiszeműen bízott a rendszerben, hogy valahol leírták, a magánemberek közötti 30% feletti kamat uzsorakamatnak számít, és ennél többet őnekik sose kell majd kifizetni egy banknak, egy megválasztott rendszerben. De a bankok x költség felsorolásával (pl árfolyammozgás ) a "kamat" fogalmát megkerülték és jól megkopasztottak mindenkit akit csak bírtak. De a hitel nem volt kötelező, mert senkinek a fejéhez nem tartottak fegyvert. Mégis most issza mindenki a keserű levet. Egy egész ország, mert annyian vettek fel hitelt, ami már mindenkire hat.

Igy 6-8 év távlatából visszanézve végül is mégis jó döntés volt amit a pénzecskémmel tettem, bár akkor kényszervállalkozónak gondoltam magam. Megcsináltam azokat a nekem "nagy dolgokat" amikre vágytam, az meg egy másik dolog, hogy közben most fel is kell számolni a céget, de megvannak azok a dolgok amiket meg akartam csinálni! Tudom, hogy képes vagyok rá, mert már megcsináltam, és annyi tapasztalat birtokában vagyok, hogy ha megint nekifutok, biztosan ügyesebben fog menni. Valójában nincs is rossz pozícióm. Nem nyomaszt a kötelező fizetnivalók terhe. Mert nem vállaltam, ez a következmény.

Nincs hitelem, de van egészségem, egy csomó tapasztalatom, a lehetőség meg úgyis megint jönni fog.
Előre kell menekülni mindig, nem hátrafelé nézegetni. Igen, elqurtuk, tanuljunk belőle, menjünk tovább.