Biforkarácsony

Fél hat, a biovekker csörög, öt perc forgolódás... áh, minek, felkelek.
Megtaposom a mosógépet, nyüszögve elindul. Jó az új mosópor, osztrákiából csencseltem. Ki érti ezt, hogy ez jobban mos mint az itthoni, pedig ugyanaz a márka...
A tea vize sustorog.
Ránézek a nyomorult fércbukra, letiltom az újabb majmokat, aki elkezdték zsinórban posztolni menhelyes kutyákat, de még sosem láttam egy állatot se megsimogatni, se megetetni, főként nem hozzányúlni egy lelkirokkant őrjöngő lesoványodott szőrgombóchoz. Feltöltöm a saját vackaimat. Üzenet Spectrától (a lézerek ferrarija) tetszenek a lézeres aktok, betehetnének-e belőle az ő éves lézeres naptárjukba. Mekkora állatság, jönnek keleteurópaitól képeket kunyizni.... Na még ezt átgondolom. Jah, hogy kéne 6 db női meg 6 db férfi verzió? Aha, az egész évi naptárat én csináljam meg nektek.... Ingyé, mi? A Spectrának ugye? Mert az én hátam tollas, ők meg a hiénák akik majd megtépik...

Mélek. Újabb ajánlatok a kínai gyártóktól... egyszer vettem tőlük egy füstgépet, át kellett építeni, hogy ha kitesszük a közönség közé, ne üssön agyon senkit, mert jobb volt mint egy villamosszék... Viszont a ledes dolgok mindig bejöttek, de azt semmit nem küldtek. Pedig a világító ruhákban dizájnolhantának pár újdonságot már, az érdekel...

Telefon.Kéne még 5 db A3-as naptár az egyik fotós ügyfélnek, belefér-e karira? Hát persze, dec 19-n még bármi, ez még mindig jobb mint a múlt évi, aki 23-án este fél 10-kor hív miatta... Megint ki kell találjak valamit a nyomdának, hogy megcsinálják még. Épp hívnak, hogy készen vannak a pirós plakátok a tűzijáték árusításhoz. Ok, vihetem a naptárat, egy tálca muffin lesz.... de csak jövőre kapjátok meg, belemennek...

Megszerkesztem a naptárat. Átküldöm. Nyomda ámokfutva nekiáll. 15 perc múlva ügyfél hív, hogy mégiscsak ráér jövőre, mert az ajándékozott család kollektív elutazik.. vazzeg... én meg sütögethetek...
Megint csörög. Mégse átutalnának, hanem kp du-n valamikor. Nekem az is jó, hány óra fele? 16, szuper, akkor még abból épp belefér a karibevásárlás...

Pénztárca nyit, kétezeröccáz. Abból még lemegyek leadni egy számlát 30 km-rel odébbra, aztán meg a plakátokért és a naptárakért is még belefér... Rongyolok ki a kapun, közben a kutya dugja a fejét a kezemhez, ma reggel nem volt simi, és az esti is elmaradt.... Maci vazzeg, ma este esküszöm beengedlek a padlófűtésvelnesszre... Bocs kutya, de jó neked, hogy nincs karácsonyod... Tankolok kétezerért. 500 marad, hogy a Maci ne pisiljen körbe.

Telefon, jön két konténer. Mikorra? Hát mikorra máskorra, edzésre... A másik kettő 23-n... de jó lesz... előbb nem lehet? Nem sajnos, szombaton nekik nincs munkaidő.
Telefon. Nálad hagytam a cipőmet... Az a csinos szandál? Idén akarod még hordani, a hóban, vagy jövőre ráér? Háát, karácsonyi partira azt venné fel.... ok, randi megbeszélve a bevásárlóhely előtt.

Számla lead, plakátok be a kocsiba, kapok teát a nyomdában, de az se relax, mert közben az én kontómra megy az élcelődés. Lemondom a muffint. Visszaszívnak mindent. Eszembe jut, egy csomó cuccom bent van a stúdióban, el kéne hozni amíg ideérnek a konténerek. Felrohanok, levonszolom a két nagy táskát, a harmadikról. A cipő fent maradt... Meglesz az edzés mégis...
Irány a bevásárlógenyó. Már megy a délutáni-esti dugó... A kocsiban ülve nézem: a a sarkon révült tekintetű borzas szőke lány áll, kezében fehér spar nájlonszatyor. Vékony pamutnadrág van rajta, rövid kabáttal. Felemeli a kezét, mintha táncolni kezdene.... fura mozdulatokat tesz... nem százas. Fiatal, széthulló mozdulatai vannak, mintha valami szívhalált táncolna. A tömeg észre se veszi. Araszololok előre a többivel. Szinte még bégetek is. Bámulom a zakkant szőkét. Egyre jobban belelendül, egyre szélesebbek a mozdulatai, és egyre esetlenebb. Mintha drámát táncolna, sokszor a szívéhez kap. Néha megszédül, lengeti a nájlonszatyrot, basszus, be ne essen egy kocsi alá... ebbe tuti van valami anyag. Az utca másik oldalán egy bomberdzsekis srác ahogy nézi, a telefonja után nyúl. Nemsoká elviszik. A kabát felhúzódik az egyre hevesebb mozdulatoktól, kilóg a dereka.... Elfordulok az autóval, parkolóhelyet keresek.

Telefon: beleragadt a pénzfutár. Lőttek a bevásárlásnak, öccázból én se csinálok csodát.

A lány még mindig táncol a sarkon. A tömeg úgy halad el mellette, mintha ott sem lenne. Lopva rátekintenek néha, de senki se néz a szemébe. Elejti a zacskót, kihullanak belőle a dolgai. Elpityeredik, ahogy a törött karácsonyfadísz darabjait a földön térdelve szedegeti. Kicsit közelebb megyek, és látom ahogy az utcalámpa fénye óriásira nyílt pupilláin ragyog.... kár érted borzas angyal. De a te választásod volt...
Megjött a cipő gazdája, örül, nem lesz meztéláb karácsonykor. Bemegyek a soppingplészre, ott meleg van. A tágra nyilt pupillájú nyomja tovább a denszet a hallhatatlan belső zenéjére a sarkon.

Van másfél órám a konténerekig. Hát, nem tudok jobbat, megnézem mit vehetnék ha lenne pénzem. Hátha találok valami ötletest. Tapostatom a tömeggel magam körbe-körbe. Ruhák, csokik, piák, cipők, ruhák, csokik, piák, cipők, némi kozmetikum. Itt nincs más? Nahát egy szem könyvesbolt. Nem, kösz nem akarok ingyensminket. Nem, termékmintát se. Konkrétan itt semmi extrát nem árulnak, csak mindenre színes masnit kötöttek. Négy-öt beszélgetést is elcsípek ami arról telefonál, hogy mit kéne venni neki karácsonyra... hát kérem aki futárt tud küldeni az ajiért... Mire nem jó ez a digitális póráz...

A nagy vájúsoron óriási a választék, csapatostul vonulnak a tálcákkal az asztalokhoz a népek. Alig van hely. Egy fickó kabátban eszik, csak mellette van hely, előtte még egy tálca, biztos lelépett valakije. Illemtudóan megkérdem szabad-e mellettük, gyorsan bólint és fal tovább. Lerogyok a háromszáz forintos salátám mellé. Elképesztő a tömeg. A fickó mellettem gyorsan kitörölgeti a tányért, majd a szembe tálca tartalmát is elkezdi falni. Kicsit jobban megnézem. Ez egy tiszta csöves, nahát, mik vannak.... Az egyik közeli asztaltól feláll egy 4 fős társaság, rágott pizzaszeleteket és mindenféléket hagyva maguk után. Hiába van tömeg, nem jut eszükbe elvinni a tálcát a kukáig maguk után. A csövi szeme felcsillant, lecsap a tálcákra, az összeset áthozza. Elégedetten folytatja tovább az evést....

Óóóó, hát ezt elcseszted, ezt a biztonságiak a kamerán biztos kiszúrják, túl sok itt a tálca.... Ha egyik helyről a másikra ülne át szépen sorban, simán jóllakhatna egy csomószor... ez a hörcsög módszer viszont fel fog tűnni. Két perc múlva megjelenik két fiatal őr, lötyög rajtuk a három számmal nagyobb egyenruha. Elkezdik kitessékelni. Mire az mondta, had egye már meg amit elkezdett... Meg összecsomagolná legalább ami itt van... Nem engedik neki... Mondják őket nem zavarná, de sajnos nem lehet, mert látja őket a főnök a kamerán... Megfordul a fejemben, hogy kiállok én is az utcasarokra táncolni. Hessegetik tovább az öreget. Az gyorsan befalja az aktuális tálca tartalmát, majd csöndben eltűnik a tömegben, nyomtalanul. A 6 tálca maradt csak egy kupacban utána...

Összelapátolom magam, elindulok. A sarkon már nem táncol a lány, viszont négy rendőr beszélget valamiről igen hevesen. Nincs rendőrautó a közelben... vagy bevitték már, vagy a járőrök hessentették el...

Megérkezik a boríték, kellemes ünnepet kíván, elnézést kér a késésért.. legyintek, viszont kívánok.
Vár a rámolás. Megizzadunk...
Bolondokról álmodom...