A motor amelyik jobban tudja...

Rég nem írtam már a Lóóóról, de most megint kiharcolta...
Szóval van a szokásos haveri nyaralás Dinnyésháton, ami úgy tűnik idén nekem most megint elmarad. Ez az a fajta nyaralás ami évről évre kevésbé vonz, haverokkal önkiszolgálós buli, sütés-főzés-öntakarítás, valójában a srácok jól érzik magukat, a csajok meg mintha otthon lennének. Annyi a csavar a dologban, hogy mosni majd otthon kell, de minden más ugyanaz, csak a haverok bebaszva vonyítanak körülötted egy hétig és ha zavar a kosz, a széthagyott maradékos tányérok, poharak, akkor megcsinálhatod utánuk is, mert a kibérelt házikóval takarítás nem jár. Most kezdődött azzal a sztori, hogy én úgyis egy nappal később megyek le, mert meló van, aztán a Lóóó másként döntött.

Szóval a Kengu megint fellázadt, kedd hajnalban Balatonfüredről már lázadva jött vissza: hol ment a töltésjelző, hol nem világított, asszem igen jó fej autóka, hogy mindig rábeszélésre elaludt a lámpa, aztán hazaértünk végül saját lábon. Otthon rámértem az aksira, ha világít a lámpa akkor 13 V, ha nem világít és elvileg tölt, akkor meg 15,5 V, tehát valami nem egészséges. Áh, de úgyis itt a Lóóó, majd azzal lemegyek, egyébként is azzal volt tervezve. Aludtam két órát az előző két napi háromhoz, aztán összecsomagoltam, berámoltam a dobozt, felgumipókoztam a cumókat és hajrá. A kapuban reszelgettem egy sort a motorral, hogy elinduljon, nem akaródzott neki. Valahogy lelöktem a lejtőre a muraközit (265 kiló szárazon, meg most még megpakolva is), végül beindult, de elég gyatrán lelkesedett. Valahogy legurultunk a depóig, a másfél km-en háromszor kellett lelökni a lejtőn (a depó hálisten völgyben van, nem kellett befutni a vasat). Gondoltam lehet a benzin megint nem jó neki, vagy az alapjárat el lett tekergetve mert megint nincs, és majd ott beállítom... Leizzadva leértem a kútra kb 15 perc alatt, megtankoltam, állítgattam az alapjárati csavaron, húdejó, most már van alapjárat, hát akkor haladjunk. A depó utáni emelkedőre második nekifutással jutottunk fel, szét kellett pörgetni az agyát hogy fel bírjon mászni a vas az amúgy máskor bármikor felmegy dombocskára. Nah, ekkor már kezdett hullani a hajam. Valahogy elvergődtem még az osztyapenkói behajtós OMV kútra, aztán ott még próbáltam a szivatóval is játszani, hogy hátha majd azzal jobb lesz, végül kikötöttem hulla fáradtan a Petőfi laktanyánál, és akkor feladtam. Így 180 km-t én biztos nem megyek, a francnak hiányzik az út szélén kolbászolás hulla fáradtan. Közben majdnem ráejtettem a motort a lábamra az út szélén szédelegve, úgy hogy egy autósra ráhoztam a szívrohamot, hogy majdnem aláestem, bónusz lerúgtam a sípcsontomat a lábtartóval tolás közben. Közben próbáltam elérni a Zuramat, hogy mondjon már valami szakértést, de a telefont nem vette fel, ők már buliztak, ez a lényeg. Végül küldtem két sms-t, hogy egy óra alatt eljutottam a Petőfi laktanyáig, ott végképp feladtam, hogy én tovább menjek, majd alkalomadtán hívjon vissza...

Tolom kicsit kiakadva visszafelé az Osztyapenkó fele, mikor is végre megcsördül a telefon.
Nos, mint kiderült két nappal ezelőtt, meglepetés volt, kaptam rá egy új tankot és egy benzincsapot a 39 éves gurigára. Nagyszerűen néz ki ismét a tank, húdefaca, örültem is tegnap előtt amikor Söndör mondta. Az új benzincsap is pöpec, húdejó erre tartalék, arra elzárva. Nos, mint kiderült ugyan fel lett rakva minden, de kipróbálva már nem lett, mert elvileg semmihez nem nyúlt hozzá, mert semminek nincs baja... Tehát megkaptam úgy a vasat, bemondásra, hogy meg van csinálva minden, hogy ki se próbálta, én meg jóhiszeműen elindultam vele... Én barom állat!
Nah, amikor a telefonálás közben ez kiderült, akkor elszállt minden jóindulatom, és nem bírtam ki, hogy rá ne öklendezzem, hogy mi a francért kell engem állandóan szivatni a trehánysággal, miért nekem jut állandóan a szopás, így csinálod minden munkádat, így adsz ki mindent a kezed közül, hogy nem ellenőrzöd le...? Hát erre megsértődött, és közölte, hogy akkor majd később beszélünk, és lerakta a telefont...
Ott álltam az osztyapenkó sarkán, leizzadva, felpakolva, lezúzott sípcsonttal és csak bámultam ki a fejemből, hogy most akkor mi a lócsöcs van? Most akkor ő ül a medence szélén megsértődve? Vázzze... és most akkor nekem kellene hálásnak lenni a szopatásért...? ...édesjóistenem, hogy ezt már hányszor eljátszottuk... és hogy nekem mennyire tele ezzel a hócipőm, na mindegy, akkor haladjunk tovább.

No, hát akkor ha a saját fickóm nem segít, még telefonon se, akkor nézzük meg a további lehetőségeket. Mostanában a Dragonokkal mászkálunk motorozni, jópofa kis baráti társaság. Egy rakat jóféle motoros ember, ahogy elnéztem mindig segítenek egymásnak, bevettek a csetjükbe is, nemcsak az fb csoportba. Kínomban beírtam a csetbe, hogy adjanak már egy motorszerelő telefonszámot, mert úgy tűnik telefonos segítség kéne, az Osztyapenkónál ácsorgom. Rögtön hárman kezdtek el a csetben kreatívkodni, hogy mi lehet a bigyó, kaptam telefonszámot, fel is hívtam a Bernátot, aki türelmesen elmagyarázta mit hol csekkoljak le, benzinszűrő, csap, csövek, hogy működik a vákumrendszer, egyebek. Valaki írt még privátot, de valamit elnyomkodtam a mobilon, és végül nem tudtam megnézni. Bocsi neki, azóta se találom azt az üzenetet, hogy megköszönjem, bármi is volt benne. Aztán a srácok úgy rápörögtek a mentésre, hogy lett volna teherautóra rakás meg meg huzigálás is, de mondtam, hogy még ácsi, itt a kút a közelben, a telefonos segítséggel megoldom a sztorit úgy néz ki. Mindegyiknek van családja meg jobb dolga, és ha lábon hazadöcögök pár km-t, akkor az pont jó, úgy nem kell ugráltatni senkit. Úgyhogy megfogadtam minden tanácsot, kipróbáltam a vákumcső ledugózást (nem jött be), a kúton széthúztam a benzinszűrőt, átfújtam kompresszorral a csöveket ami elérhető volt, és végül kinyitottam a tankot. Kicsit pancsoltam a benzinben, vettem egy új kombinált fogót hogy a bilincsekkel tudjak mit kezdeni (csavarhúzó volt nálam). A tank kinyitás végül segített, azzal békésen haza tudtam gurulni. Marha jól esett, hogy ennyire segítőkészek voltak, jó fejek nagyon. Köszönöm srácok!

Végül írtam a 4 napos nyaralást szervező srácnak, hogy bocsi, nem tudok menni mert se a motorom se az autóm nem áll a helyzet magaslatán. Megnézte az üzenetet, de nem válaszolt rá semmit.
Itthon megfürödtem hideg vízben, mert mielőtt Söndör elindult nyaralni a többiekkel, elszállt a bojler és nem lett megjavítva. Végül este fél 11-kor jött egy SMS, hogy "sikerült kicsim?" mire válaszoltam röviden és tömören: "Hazaértem. A Dragonok segítettek." Azóta semmi, se kép se hang, hogy ki mikor hová és merre...

A Lóóó most itt vigyorog a kapuban. Az eső ömlik, dörög és villámlik folyamatosan, várhatóan két napig esni fog. Valószínűleg megint igaza volt.
Eddig megúsztam a hisztije miatt egy olyan viharban motorozást, ami fákat csavart ki (közvetlen a szemerkélő eső előtt nem akart elindulni, utána már igen). Volt egyszer gyújtáslevétele az autópályán amikor két egymással koccanni készülő autó közé soroltam volna be (ha ott vagyok, nekem meszeltek a két autó között aki ugyanoda akart besorolni). Aztán volt egy első defekt utassal, kanyarban, szembe Volvo kamion, hátam mögött busszal, ott lábon maradt. Meg még pár esetnél megmentette már a seggemet, azt hiszem igen hálás darab, hogy nem végezte kosárban...

Hát akkor induljon a maradék két napnyi home-holiday!