A kutya akit eltanácsoltak a kutyaiskolából

Szóval jártunk a Macival a suliba, szépen fejlődött. Ül, fexik, szót fogad, jólnevelt. A képességeimhez és lehetőségeimhez mérten a kutya egész jól haladt, bár lemaradtunk az első tanfolyamon, mert a meló sajna még mindig előrébb való mint a kutya. Kimaradtunk néhány óráról, és idővel le is maradtunk. Hát na, ez nem a kutya bűne, ő kedden és csütörtökön négykor mára kapuban figyelt és magától ugrott be a kocsiba is, hogy mehetünk - ezt akkor is előadta amikor épp nem oda indultam, és végtelen csalódott pofával nézett a kocsi után amikor nélküle indultam el az ominózus időpontba melózni.
Aztán ugye összeveszett az egyik oktatóval, később meg a másikkal is, a második turnusban.
Mindkét eset vitás körülmények között volt, az első szituáció a tériszonyos kutya magasba kényszerítése (a kutya kínjában kikapott az oktató kezére, hiába szóltam pár perccel korábban, hogy ez a feladat annyira nem fog menni, mert a lépcsőn is falnak símulva mászik fel a kutya, meg reszkető lábbal megy fel a kilátóra..).
Mondták no para, menjünk a következő turnusba is, mert azért csak fejlődik a kutya, még ha lassan is. De nem ártana kiherélni, akkor meg fog nyugodni, és kevesebbet veszekszik majd a többivel, kevésbé lesz domináns, nem akar majd mindent lehugyozni, stb stb. Söndör Maci pártjára állt, és védte a férfiúi díszeket, aztán a lehugyozásmentesítés végül meggyőzte (minden új autót mindnégy keréken körbepisilt a kis drága amint az udvarba az begördült.)
Megnyugodtam. Megint nekiálltunk a következő kutyasulink, közben Macit elvittem dokihoz, fiútalanították, elbőgtem magam ahogy hazahoztuk és kómázott meg fájlalta magát, és akkor megfordult a fejemben, hogy talán nem kellett volna kiherélni, felesleges kínlódás ez a kutyának. No mindegy, túl voltunk rajta, legalább kiskutyákat már nem írnak a nyakunkra....
Tiszta lelkesen jártunk megint, amikor is a másik oktatót is megcsípte, valami kutyavita közbeni fura szituban, na akkor látszott a második oktatón is, hogy ő már nem lesz olyan lelkes mint a másik, ő nem is akart kibékülni Macival. Maci meg következetes volt, és különösebben ő sem barátkozott vele (meg egyébként se mint a csajszi oktatóval még az elején, a vitájuk előtt), sőt ahol lehetett szemétkedett is vele a kutya. Ha nem akaródzott a feladatot megcsinálni és odajött az oktató hogy magyarázzon, annak se volt hajlandó, majd miután az feladta, és elment, de én még egyszer megpróbáltam vele a feladatot, a kutya szó szerint vigyorogva megcsinálta. Szélesre húzott szájjal. Először azt gondoltam, hogy biztos valamit én rontottam el, csak amikor ezt harmadszor is előadta, akkor már tiszta volt az eset, hogy bizony a kutya itt előadja magát és szándékos szemétkedés esete forog fenn. Ami nem nekem szól, hanem az kutyatrénernek... Hát járogattunk tovább, tudomásul vettem, hogy Macival erélyesebben kell bánni amikor a férfi trénernél vagyunk, és úgy működik a dolog. Sőt, ha mást vezénylek neki mint amit a tréner mond, akkor a kutya 10 esetből 10 x megcsinálja a feladatot, de ha ugyanazt mondom amit a tréner, akkor ez az arány csak 50%-os... Ezen jól elszórakoztam Macival pár napig, csak aztán a tréner szeme is keresztbe állt, hogy miért ültetem a kutyát amikor fektetés van és miért marad a kutya amikor futni kéne meg a hasonlók... Aztán rájöttem, hogy Maci örömmel megcsinálja az eredetileg kapott feladatot is, ha előtte csinálhat valami mást (szerintem simán unatkozott a kutya az osztályismétlésen), így trükköztem vele: meghallotta az oktató által adott feladatot, csináltunk helyette mást, majd ismét kiadtam az oktató által adott feladatot míg a többiek bindzsiztek a többi kutyával, és a kiadott utasítás végre lett hajtva. Mondták érdekes ez a Maci kutya, úgy tűnt visszaesett az elmúlt időben, de most megint milyen szépen fejlődik.... aztán jött a karácsonyi hajtás és megint kihagytunk pár alkalmat, kimaradtunk megint a tanfolyás végéről... egyszerűen képtelen voltam összehozni a szabadidőt az órákra, a heti 2 alkalomból egyekre sikerült eljutni.... Kérdezték miért nem jövünk, mondtam mindig kb fél-egy órányi késésben érkeztünk volna, az meg engem is rohadtul zavart, amikor óra közben félóránként megjelenik valaki és a kutyákat újból össze kell falkáztatni hogy lenyugodjanak az újdonsült kutyától. Erre mondták, hát igen... talán jobb is így, akkor gyertek amikor tudtok, akár csak a futira is, hogy szocializált maradjon a kutya. Gondoltam akkor ez így okés, ránk bízták, és örülnek ha tudunk jönni. Hát tévedtem.
Aztán egyik nap, az óra végén estünk volna be, ezért inkább csak a futtatóba akartam kivinni a Macit, hogy tudjon bandázni a többi kutyával egy kicsit legalább. Bementünk a suliba, még tartott ugye a mi óránk, de a futira is várni kellett, mert ott is óra volt. Elengedtem az előtérben hogy szaladgáljon, 20 percig semmi attrocitás, majd behozták pórázon az ominózus balhés vizslát, akivel anno a rövidebbet húzta az első kutyasulis verekedésben (azóta cakkos a füle a kutyának). Maci meg nem volt hülye, azonnal nekiesett a pórázon lévő vizslának, hogy elégtételt vegyen rajta a három hónappal azelőtti balhéért....
Valahogy szétszedtük őket, aztán mondták most inkább ne hozzam a futira be a Macit. Meg a suliba se többet... Talán majd később a futtatóra, de most inkább ne.... (Nem értem én ezt, ha az a vizsla rendszeresen verekedik, miért épp az én kutyámat kell eltávolítani? ) Még megkérdeztem, hogy akkor a herélés ezek szerinte nem vált be? Hát úgy tűnik valóban nem, valószínűleg rögzült nála ez a viselkedés....
Nnnna, most akkor az van, hogy ha nem értünk a kutyához, mert nem a tankönyvi módon viselkedik (emlékszik, rohadék módon, és számon tartja a balhékat, elégtételt venne, stb), akkor inkább ne hozzák oda többet...?

Elmeséltem a kutyás Gabi barátomnak az esetet (ő jött anno házhoz segíteni tanítani Macit) és ő is valahogy így értékelte a szitut. Persze, mert ők ezt a kutyát nem tudják kezelni, könnyebb így kipöckölni a suliból a gazdájával együtt... A herélés meg nem szokott segíteni a viselkedési dolgokon, csak a kutyára rászánt idő. Próbálkozhatnának az én kutyáimmal is, mert azokat meg úgy neveltem, hogy csak nekem fogadjanak szót.... Genyó ez a Maci, de jó fej kutya, rá se ránts, majd találtok másik oktatót, vagy jövök megint én is amikor tavasszal megint ráérek....

Maci egyébként a napokban kellemesen meglepett. Ahogy álltam ki a kocsival, kilógott utánam (megint egy hete sétálni se voltunk, meg alig volt esti simi is - ilyenkor macerásabb a kis genyó, kiharcolja a foglalkozást). Söndörrel úgy csinálja, ha kilóg, akkor kergetődzés indul, és 10-15 percen belül nem lehet beparancsolni a kerítésen belülre (persze, mert Söndör halál mérgesen lohol utána, a kutya meg jobbnak látja olajra lépni). Szóval Maci kilógott utánam, majd a kaput kinyitva ismét, a kocsiból való kiszállás nélkül sikerült visszaparancsolni az ebet mindenféle kergetődzés nélkül. Aztán végül csak kiszálltam és meg is simiztem a kerítésen át, hogy jó kutya volt. Szerintem csak annyit akart, hogy foglalkozzak végre vele is.
Kicsit erőszakosak a módszerei, de hát ha másként nem tud célt éréni a gazdánál.... mert hiába dugja a kezéhez a fejét és bökdösi az orrával ki meg be menet mert az épp napok óta nem foglalkozik vele... Kutya az, nem hülye.

Íme a véreb cukipofa üzemmódban: